Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-13 / 161. szám

O—S KEDD, 1993. JÚL. 13. Csődben, csöndben rl. lelt a nyomda BELÜGYEINK 3 (Folytatás az 1• oldalról) A csődegyezség sorsa gya­korlatilag megpecsételődött, amikor Magyar Lászlóné, a Takarékbank fiókvezetője lé­pett a mikrofonhoz és közölte, cége ma semmilyen csőd­egyezséget nem tud megkötni, mert a nyomda által kidolgo­zott programban egy 21 milliós refinanszírozási hitel átüteme­zését és kamatainak elengedé­sét is kérik. Márpedig a Taka­rékbank csak közvetítő, az MNB kontójára nem alkudozhat. Bár egy órányi vita után lát­szott. ma nem lesz egyezség, mégis több mint három órán át tartott a hitelezőkkel folytatott alku. A nyomda képviselői szerették volna, ha mégis csak elfogadják az általuk letett programot. Ennek érdekében többször is „megfenyegették" a kishitelezőket, ha nem lesz egyezség, marad a felszámolás és akkor gyakorlatilag futhat­nak a pénzük után. A program egyébként a leg­több esetben nemcsak a kama­tok elengedését és a fizetés át­ütemezését javasolta, hanem sok esetben a tőketartozást is szerette volna megnyirbálni. Az OKHB képviselője például a rájuk vonatkozó négy pont­ból mindössze egyet tartott elfogadhatónak. Altalános volt a vélemény, hogy a felkínált egyezség és program komoly­talan. - A hitelezők vannak Önök­nek kiszolgáltatva és nem for­dítva. így kellene gondolniuk a Szegedi Nyomda vezetőinek ­mondta egy német céget kép­viselő ügyvéd, dr. Egri Károly. Igazi vita a nyomda ingat­lanjai körül alakult ki. A kilá­balási program szerint ugyanis adósságainak nagy részét a belvárosi nyomdaépület eladá­sából tudná finanszírozni a Szegedi Nyomda. Ennek szak­értők által becsült értéke 150 millió forint. De kiderült, egy szerencsétlenül alakult adásvé­teli szerződés miatt a tulajdon közös az Impulzus Kft-vel, amely akár akadályokat is gör­díthet az eladás elé. A szegedi kft.-vei egyébként pereskedik is a nyomda áraránytalanság címén. Mindent összevetve 440 milliós tartozás mellett ­a Makkosházi körúti új nyom­daépület értékét is számolva ­körülbelül 300-350 milliós va­gyonnal bír a Szegedi Nyom­da. Kiderült, igazából senkinek sem érdeke a felszámolás, hi­szen ilyen vagyoni háttér mel­lett, ha el is kelnének az igatla­nok, nem fedeznék a cég teljes tartozását, s várhatóan a kishi­telezők járnának rosszul. - Szép, hogy állami garanci­ával megvalósított egy több s­zázmilliós beruházást a cég, örvendetes az is, hogy átala­kult, de ezt ne a hitelezőkkel akarják megfizettetni - mondta az egyik jelenlévő. Többen kétségbe vonták, hogy az egész csődegyezség alapjául szolgáló belvárosi épület eladása mennyire reális, akad-e árán vevő rá akkor, ami­kor időközben az épület egyré­szét perli a tulajdonos. Néhányan igen határozottan és kemény feltételeket szabva igyekeztek tárgyalni. A Dégáz képviselője például - egyéves türelmes várakozás után - nem­csak a tartozás kiegyenlítését kérte, de késedelmi kamatot is kilátásba helyezett. Kiderült, a társadalombiztosításnak is 35 millióval tartozik a nyomda, ezt egy év alatt négy részletben sze­retné visszakapni az igazgatóság. Volt, aki egyenesen kijelen­tette: 160 hitelezővel sem most, sem később nem tud majd megegyezni a nyomda, jobban tenné, ha a felszámolást választaná. Végül nem sikerült egyezségre jutni a hitelezők­kel: a csődegyeztető tárgyalást felfüggesztették. Augusztus 6­áig él még a moratórium, de ezt újabb harminc nappal meg­hosszabbíthatják a hitelezők, amire tegnap mutatkozott is hajlandóság. Rafai Gáboi Éhségsztrájk 217 ezerért Lapzártakor kaptuk a hírt: Szegeden, a Jobb fasor 17. szá­mot viselő ikerház előtt Gercsó László asztalos vállalkozó éh­ségsztrájkot kezdett. A 47 éves szakemberhez közel álló sze­mélyek szerint a kétségbeesett vállakozó három hónapot dol­gozott az említett épület mun­kálatain, s véleménye szerint az építtetők még 217 ezer fo­rint anyag- és munkadíjjal tar­toznak neki. Informátorunk szerint Gercsó László az utolsó pillanatig jó viszonyban volt az ikerház tulajdonosaival... Já­randóságának megtagadásával egzisztenciális függőségbe ke­rült, s ily módon tiltakozik ezen helyzet ellen. • Csütörtök hajnaltól él az FM (nem Földművelésügyi Mi­nisztérium) 100.4 Mhz. azaz Tóth András (Óriás) rádiója. A naponta 24 órát adó adó sok zenét, jó műsort, rövid hír­anyagot és egy óriási méretű bulit ígér. Ugye emlékszik a tisztelt ol­vasó a májusi sörfesztivál nagy-nagy sikerére? Akkori­ban sok polgártársunk mondott köszönetet a DM csapatának, mert végre olyan régi-jó isme­rősökkel is összefuthattak, aki­ket már évek óta nem láttak. Ennek apropóján e hét végére, a szombat éjszakára városi mé­retű házibulit szervezünk. Hogy kik? A Rádió 88 és a Délma­gyar. De hogy ne vágjunk a dol­gok közepébe, kezdjük a pén­Szegedi felvételi ponthatárok Az ország felsőoktatási intézményei ágazatonként közös értekezleten e napok­ban állapítják meg az egyes szakok idei felvételi pontha­tárait. A ponthatárok meg­állapításakor a jelentkezők számát, az általuk elért eredményeket, valamint az illető szak felvételi irány­számát veszik figyelembe. A szaknak megfelelő pont­határt elért jelentkezők idén felvételt nyertek az illető felsőoktatási intézménybe. A mai napig a természet­tudományi karok és az egész­ségügyi felsőoktatás pont­határait meghatározó érte­kezletek zajottak le. Az aláb­biakban az eddig ismert sze­gedi felsőoktatási számokat közöljük. József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar Tanári szakok Biológia szak 109 Fizika szak 95 Földrajz, szak 107 Kémia szak 100 Matematika szak 103 Számítástechnika szak 103 Nem tanári szakok Biológus 118 Fizikus 102 Geográfus 107 Matematikus 109 Programozó matematikus 106 Közgazdasági progr. mat. 114 Vegyész 107 Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Egyetemi képzés Altalános orvos 110 Fogorvos 107 Gyógyszerész 100 Főiskolai képzés Általános szociális munkás nappali 86 levelező 84 Gyógytornász 94 Védőnő nappali 80 levelező 70 • HB-szolgálat • Városi méretű buli • Könyvpremier Rádió 88 tek estével: hat órától ismert, de nem eléggé alaposan megis­mert vendégek beszélnek arról, hogy 1. mit csinálnak, ha épp nem azt csinálják, 2. milyen zenét hallgatnak szívesen, és 3. hol fognak bulizni szombat es­te. Éjjel 11-kor Posztobányi László beszélget örömlányok­kal és stricikkel, sok zenével, könnyel és tiszavirágéletű ígé­retekkel. Mindez az e napon megjelenő Lányok a szalonból című kötet beharangozójaként kondul el. (A nyomdameleg példányok a Fesztivál söröző­jében megvásárolhatók.) A szombat tehát: a nagy buli napja. Telefonos HB-szolgálat, randevúközvetítés, kaja-pia, móka s kacagás. Vasárnap: másnap. Minderről bővebbet holnapi lapszámunkban. íf\ lehetséges legbarátibb támadás ért a minap Szeged <-JÜ utcáin. Hivatalosan nem minősítődik kriminek, de veszedelmes lehet. Azt mondja valaki, ő megvallja, az MDF tagja, és semmiképpen nem érti azokat, akik nem helyeslik pártja politikáját. Rólam tudnia kell, hiszen több­ször mondtam újságban is, azelőtt se voltam tagja egyetlen pártnak se, és most se vagyok, viszont mindben becsülöm azt az igyekezetet, amelyet az ország javára szán. Mond­tam is neki, feleletként most is, bár csöndesebb szóval, hi­szen belső meggyőződésem nem vásári portéka, amit utca­hosszat kiabálnom kéne. Majdnem azt írtam föl címnek, hogy Kaukázus-tours, mivel a baráti beszélgetés egy utazási iroda előtt történt. Meg azért is, mert a baráti eszmefuttatás arra irányult, hogy akinek ez a mostani rendszer, azaz az MDF politiká­ja nem tetszik, annak van világútlevele, vegye elő, és men­jen, ahová akar. Akár a Kaukázusba is. Ahol most éppen a grúzok és az abházok gyilkolják halomra egymást. Biztosan nem kezdtem volna nyilvános vitát vele, hiszen az utcai nyilvánosságot még mindig nem szoktam meg, de most szóhoz se tudtam jutni. Csak hápogtam. Mert az én tör­ténelmi emlékeim között máig elevenen él az a szándék, hogy minket, magyarokat, kik és hányszor akartak vissza­dugni már Szibériába, amikor útban voltunk nekik, és hányszor adtak kegyelemből világútlevelet annak, aki na­gyon terhére volt az uralkodó osztálynak. Azért is hápog­tam, mert én mostanáig ugyanennek a pártnak a jelszavai­ból inkább azokat jegyezgettem meg, amelyek nemzeti összefogásra buzdítottak, és nem nemzeti szétszórásra. Mi­niszterelnökünket az első támadások éppen azért érték, mert máig vitatható módon azt nyilvánította ki, hogy tizen­ötmillió magyar miniszterelnöke akar lenni. O se azt mondja, akinek nem tetszik, vegye a kalapját, túzze mellé világútlevelét bokrétának, és hagyja el az országot, r| zért is hápogtam, mert eszembe jutott Rózsa Sándor -i-l megint. Tudom ugyan, semmi köze nem volt az MDF-hez, legföljebb a szabadságharcba kevert némi be­tyárvirtust karikásával, de a legenda szerint ő felelte a fö­lötte ítélkező bírónak, amikor megkérdezte tőle, miért tette el láb alól ezt meg ezt a kapcabetyárt: Röttenetös jussom volt hozzá. A nevemben gyilkolt. Erősen bízom benne, mindenféle kitelepítősditől elhatárolja magát az a párt, amelynek a nevében lelkeket gyilkolnak napjainkban. Azért is hápogtam, mert az ősszittyákról hallottam ép­pen, hogy meg akarnák tisztítani a Kárpát-medencét a nem magyaroktól. Bár a nagy keresztezések korát éljük, talán mégse kellene a „nyugodt erő pártját" szittyabolon­dériákkal kereszteznünk. Még utcák sarkán se. Ihv/ • A közbeeső csaknem tíz év a gyakorlati tapasztalatszerzé­sé. „Az egyetem nem a hétköz­napi tervezésre készít fel, a szakmai rutin csak menet köz­ben sajátítható el. Azzal is csak nyer a pályakezdő, hogy végig kell járnia a szamárlétrát: kez­di a kistelepülésekkel." Nagy Imre a Szentes környékiekkel: összevont rendezési tervei Ár­pádhalomnak, Fábiánsebestyén­nek, Eperjesnek, Derekegyház­nak jó iskolának bizonyultak. Később aztán több más község és város tervezése következett. „A településtervezés részének értem és fontosnak tartom a kutatási- vizsgálati tevékenysé­get is. A tulajdonképpeni terve­zés előtt tisztában kell lenni az adott város, falu belső öszsze­függéseivel - a múltbeliekkel és a jelenlegiekkel is. Ez utób­biak nélkül hogy ülhetne egy asztalhoz a döntéshozó, de mégiscsak laikus képviselőtes­tület tagjaival? Az ő fejükkel is kell gondolkodnia..." E tanulóévek tanulságaként így summáz Nagy Imre: „Az óhatatlan ütközéseket, szakmai vitákat - így utólag - nem tar­tom kudarcnak! Be kellett lát­nom - és ezt másoknak is aján­lom - , hogy minden települé­sen többféle érdek működik és ezeket figyelembe kell venni. A tervezőnek ki kell találnia a mindenki által elfogadható megoldást, miközben az általá­nos szakmai szempontoknak is meg kell felelnie. Az sem baj, ha a tervezés során is előfor­dulnak belső, szakmai viták, mert ezek ugyancsak az opti­mális terv felé visznek." Az urbanisztikát politikai színezetű hivatásnak tartva azt vallja: a „hivatásos" politiku­„Keressék a kapcsolatot a várostervezőkkel!" Bemutatjuk az új megyei főépítészt Fotó: Nagy László Ő maga sem titkolja: vi­szonylag későn szerzett diplomát. Mert először ugye az iparművészeti főis­kolára jelentkezett, aztán beütött a 24 hónapi kato­naság, majd pályamódosí­tásszerű váltással statikus­szerkesztői munkát vállalt Pesten az Ipartervnél. On­nan vették fel a műegye­tem építészmérnöki karára az Albcrtírsáról fővárosi albérletbe származott fia­talembert. 1982 a diplomá­zás éve a „lakó" tanszéken. „Hasznomra vált, hogy épülettervezőként kezdtem, noha már akkor is vonzott a várostervezés." És mert do­maszéki lány lett a felesé­ge, elvágyódásuk a székes­fővárosból abban mutat­kozott meg, hogy Szeged vonzása telibe találta őket. 1984-ben vagyunk, az itte­ni álláskeresés esztendejé­ben. Az egyetemen Tanár­ként tisztelt Meggyesi Ta­más után itt találkozik a másik meghatározó sze­mélyiséggel: a csomiterves Maróthy Győzővel. Ajánla­ta csábító volt: városterve­ző lehet Nagy Imréből. Mert hogy róla szól e beve­zető, Csongrád megye idén májusban kinevezett új fő­építészéről. sok - ideértve a települési ön­kormányzatok képviselőit is ­összetett személyiségek, sok mindenről döntenek, sok min­denhez kell érteniük. Az urba­nista is összetett személyiség ­körülbelül ugyanúgy sokrétű a feladata, mint a politikusoké ­, de speciális a szakképzettsé­ge. „Nem véletlenül javasolta 1990-ben Konrád György a politikai pályára aspirálóknak: keressék a kapcsolatot a vá­rostervezőkkel! E kapcsolatnak intézményesült formája persze a legszerencsésebb. Amikor engem a Csomitervtől munka­társának hívott az akkori váro­si - ma területi - főépítész, Kiss Lajos, alapos okkal állí­totta: a településtervezőnek meg kell merltkeznie a közigaz­gatásban. " Három évet töltött Nagy Im­re a szegedi városrendezési irodában, s amikor kezdte a Hivatal kereteit szűknek érez­ni, kapóra jött. hogy a megyei főépítészi posztra pályázatot hirdettek. „Ezen a helyen a ha­táskör lényegében regionális tervezési, területfejlesztési ko­ordinációt jelent. Ez a kibonta­kozóban lévő szakterület új .szerelmem', mióta rádöbben­tem a tágabb összefüggések fontosságára. E mellett persze a .végeredményt', az építészeti alkotást sem tartom alárendelt­nek. Ellenkezőleg! Tudatosíta­ni kívánom minden érdekeltben - beleértve a vállalkozókat is ­a szép épített környezet, a har­monikus településkép pozitív visszahatását - például az ide­genforgalom alakulására, a közvetlen térségi fejlődésre. Azokkal értek egyet, akik a me­gyét, mint középszintű köz­igazgatási egységet nem pénz­ügyi elosztó szereppel ruház­nák föl. A poroszos .hivatal­megye' helyett a .területfejlesz­tő' megyének van szerintem jövője. Ennek eszközeként egy­egy régió területrendezési terveinek egymásra épülő há­lózata az ideális cél. Ezen be­lül a helyi önkormányzatok helyi tervekkel természetesen önállóak lehetnek. S ha hozzá­teszem, hogy a pénzügyi finan­szírozás egyre sokszínűbb lesz, hiszen többek között a vál­lalkozói szféra is érdekeltté vá­lik a településfejlesztésben, akkor körülbelül meg is fogal­maztam megyei főépítészi hit­vallásomat: e folyamatok segi lését tartom feladatomnak. " Pálty Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents