Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-12 / 160. szám

1993. július 12. 3. ügy kell igazolnunk, hogy egy-két éven belül bajnok legyen a Pick Szeged!" Nyolc jelölt is van A játékosok egyénileg edzenek A vezetőedző horgászni megy Miután a Pick Szeged férfi kézilabdacsapata hazaérkezett jól megérdemelt pihenőjéről Görögországból, a játékosok további szabadságot kaptak. A vezetőedző, a klubelnök, azaz Kővári Árpád viszont hétköznapi helyén, a főhadiszálláson, a Tisza Volán SC sportirodájában még mindig megtalálható volt. - Mondja, mi dolga még? - kérdezem a Magyar Kupa-győztes együttes mesterétől. - Van éppen elég meló válaszolja mosolyogva. - Most készítem a játékosok részére a penzumokat, amiket a szabadság alatt végre kell hajtaniuk. És van még néhány adminisztratív munkám is, mint klubvezetőnek. - A játékosok még a szabadság alatt sem pihenhetnek? - Természetesen azon van a fő hangsúly, hogy regenerálódjanak, hiszen óriási munkát végeztek el az elmúlt szezonban. De senki sem engedhet le teljesen, mindenkinek karban kell tartania magát. - Gondolja, elvégzik a kézilabdásai az előírt feladatokat? - Miért ne! Az ő érdekük és ezt tudják is. Számomra pedig ez nem is kérdés, ugyanis értelmes társasággal van dolgom. Egyébként, ha valaki nem végzi el az előírt feladatokat, az úgyis kiderül az első összejövetelen, amikor felmérés lesz. Ehhez még annyit, hogy Görögországban, a tengerparton - ahol csak a pihenéssel, strandolással, napozással kellett törődniük reggelente jó néhányan futottak. - Tényleg, hogyan sikerült a görög kirándulás? - Remekül! Pazar körülmények között laktunk, az ellátás is osztályon felüli volt. A játékosok megtekintették Athént, a Meteórákat és sok minden más látványosságot. Szóval minden ideálisan sikerült, kivétel az utazás. A szerbek miatt ugyanis a tizenöt órás út húszra sikeredett. Volt, hogy géppisztolyokat kerestek nálunk, de volt olyan ellenőrzési pont, ahol a kiskatona csak beszélgetni akart technikai vezetőnkkel. - Gondolom, még mindig téma volt a kézilabdások között a bajnoki és a kupaszereplés. Természetesen mindenki elégedett lehet, hiszen a harmadik hely és a trófea elhódítása nem mindennapi siker. Ön hogyan értékeli a csapat munkáját? - Azt mindenki tudja rólam, hogy nagyon kemény vagyok és szigorú elvárásoknak kell megfelelnie azoknak, akik nálam hosszú távon szóba jöhetnek. A csapat játékosait, a teljesítményük alapján három kategóriába soroltam. Az elsőbe került Fekete Róbert, Bartók Csaba, Mezei Richárd, Oszlánczi András, Sándor István és Avar György. Ők azok, akik vitték a csapatot, „hozták az eredményeket". Természetesen a többiek is nagyon fontos emberek, lelkesen dolgoztak, s néha mérkőzéseket döntöttek el, s megmutatták „oroszlánkörmüket". Micsoda öröm volt a gyári meccs után! A Pick Szeged ekkor szerezte meg a harmadik helyet a bajnokságban. Ördögh, Nagy, Bartók és Dobos L., a szurkolók gyűrűjében. A Fotex Veszprém elleni találkozó egyik hőse, Fekete Róbert így szurkolt a kispadon Bizony a kézilabdásokat érik megrázkódtatások is. Szerencsére Avar nem kapott agyrázkódást... lehetetlen megismételni. Nem is ezt vártam. Szerintem, azzal, hogy visszamert jönni, csak emelte ázsióját, emberi értékei többszörösére nőttek, mert akkor segített, amikor kellett. Csak köszönettel tartozunk neki! - A parádésan sikerült évad alatt a Pick Szeged magasra emelte maga előtt a mércét. Hogyan fogja átvinni ezt a magasságot ősztől? - Csak tovább lépésben gondolkodhatunk. Aki a jövő szezonban is ebben a csapatban akar játszani, annak tudnia kell, hogy mi a kötelessége. Senkinek nincs bérelt helye! Erősíteni kell bizonyos posztokon, s jelenleg nyolc játékossal állunk tárgyalásban. Vannak, akik saját maguk jelentkeztek, ami azt jelenti, hogy nevünk van a kézilabda piacon és természetesen nekünk is vannak kiválasztottjaink. Úgy kell igazolnunk, hogy egy-két éven belül bajnok legyen a Pick Szeged! Természetesen figyeljük fiókcsapatunk, a Pincegazdaság játékosai közül Vörös Árpádot, Szabó Norbertet, Fejes Endrét és Szilágyi Zoltánt, valamint az ifjúságiak közül Vajas Győzőt, Nagy Pétert és Szabó Leventét. - Végül is hány kézilabdást akarnak igazolni? - Hármat, amiben benne van a nagyon tehetséges Borsodi Péter is, akit az elmúlt szezonban kölcsönbe kaptuk az Elektromostól. - És gondolom, Kotormán Attila is... - Vele és egyesületével, a Szolnokkal csak akkor tudunk igazán tárgyalni, amikor felveszik a főiskolára. Nagy tehetség, de ha igazi klasszis akar lenni, akkor mindent a kézilabdának kell alárendelnie. Egyébként Szabó Sonka játékosainkkal mar megértette, hogy igazán nagy kézilabdás csak az lehet, akit a csapat is elfogad... - Beszélgetésünket azzal kezdtem, hogy ön még mindig dolgozik. Mikor megy szabadságra? - Talán majd most kiveszek két hetet és elmegyek horgászni Mártélyra. - Jó pihenést kívánok! CS. GÁT LÁSZLÓ Ide soroltam: Borsodi Pétert, Dobos Lászlót és Nagy Zoltánt. Kevesebb lehetőséget kapott Csavar Zoltán, Dobos József, Ördögh József és Szepes Zoltán. Ha szükség volt frissítésre mindig bevethettem őket, azonban még fejlődniük kell. - A szerb idegenlégióst, Miladin Osztojicsot szándékosan hagyta ki az értékelésből? - Ő sajnos egyik csoportba sem fér be. Nem tudott beilleszkedni a csapatba, leigazolása - ismerjük el - baki volt. Amikor megszereztük, úgy gondoltam, hogy a Metaloplasztikából érkező játékos idomulni tud az elvárásokhoz. Csalódást okozott, ezért szerződést bontottunk vele. - Egykori, világklasszis játékos is szerepelt néhány meccsen a Pick Szegedben. Szabó Lászlóra gondolok, aki manapság nem igen szeret a nyilvánosság előtt szerepelni. Mégis megkérdezem, mi a véleménye a népszerű „Sonka" szerepléséről? — Feladatuk, jelenléte különleges és nagyon hasznos volt. Persze ő ezt nem fgy látja. Azt mondja, „égette magát"... Neki is kifejtettem, hogy nem így van. Ő ugyanis az a Szabó Sonka akart lenni, aki 1986ban brillírozott. Azt viszont Hazafelé Veszprémből p Magyar Kupával. Nagy (viktóriázva), Sándor, Ördögh és Csavar mutatja Éleséknek a díszes trófeát