Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-05 / 129. szám

SZOMBAT, 1993. JÚN. 5. KÖLYÖK A fecskéről és a többi madárról Egyszer a madarak gyű­lést tartottak. Mikor egybe­gyűltek, kérdezgették egy­mástól, mi az a legszüksé­gesebb dolog, amiről ta­nácskozni kellene. A nagy madarak gőgös­séggel járkáltak le s fel, és egyikük sem szólt. Előröpült egy kismadár, a fecske, és a többieket megszólítván mondta: - Szerető uraim! Nagy madarak vagytok, és felmen­tek az égbe. De noha sokáig ott fenn jártok, azért mégis néha le kell szállanotok a földre. Ezért azon szor­goskodjatok, hogy elejét vehessétek annak, hogy az emberek csapdát, hálót csi­náljanak nektek. Az én ta­nácsom pedig az, hogy ta­vasszal mindnyájan ott leg­yünk, mikor a pórok mind a kendermagot, mind a len­magot elvetik, és mind fel­szedjük azokat a magokat, így nem nőhet sem kender, sem len, és nem lészen az embereknek miből tőrt és há­lót csinálni, és így mindettől megszabadulhatunk. A madarak nem fogadták meg a szegény fecske taná­csát, mondván: - íme, mely igen kis ma­dárka, és mely igen fél, holott mi, nagy madarak, nem fé­lünk! Látván a fecske, ezt mond­ta magában: Ezek nem fogadják meg a tanácsomat. Mit tegyek? Tu­dom már! Én az embereknek szeptelem magamat, házuk­nál fészket rakok, szépen énekszóval keresem kedvü­ket, s így nem vetnek csapdát nekem, s nem is bántanak. Ekképpen a szegény fecs­ke nyugalmat szerzett ma­gának. De a többit mind a mai napig megfogják az em­berek mindenféle hálóval és csapdával. NÉPRAJZI KALAUZ lehet köpködni? Z\m " " " I Köralakítás, kezek leengedése. A körvonal meghúzása. Mindenki párt választ, és párosá­val beáll a körvonal mentén a körön kívül egy­más háta mögött, arccal a kör középpontja fe­lé. Kiolvasunk egy párt, s e páron belül eldönt­jük, hogy melyik lesz az üldöző, s melyik az üldözött (menekülő). Az üldöző, s a menekülő a körön kívül, egymástól minél távolabb álljon. A játékvezető jelére a menekülő futni kezd, az üldöző egy kendővel - amellyel az ütést utánozza - fut utána, meg akarja fogni. A menekülő hirtelen beáll valamelyik pár elé, ahol most a harmadiknak, a hátul állónak kell menekülnie, mert mindig a harmadikat üldö­zik. Ha az üldöző megfogja a menekülőt, sze­repet cserélnek, az üldözőből menekülő lesz. A körön belül futni nem szabad. Ahova be­ugrik a menekülő, a harmadik futás helyett elsőnek ugorhat elő, és az menekül, aki így a harmadik lesz. Bármelyik irányba lehet futni, de csak a fu­tás irányába lehet egy pár elé beállni. Tehát egy pár mögött elszaladni, majd a pár elé be­állni tilos! Azt rögtön az elején leszögezhetjük, hogy a köpés, köpködés igen ízléstelen, csúf dolog. Általában meg is van a vélemé­nyünk azokról a felnőttekről, akik mégis gyakorlják e „nemes" gesztust, a gyerekek­ről, akik verekedés közben, végső aduként leköpik a szomszéd Pistikét. A továbbiak­ban nem is ezek taglalásáról lenne szó, ha­nem arról a népi hitvilágban élő szokásról, miszerint köpéssel védekezni lehet a ron­tás, a megigézés ellen, a nyál a gyógyítás eszközeként szerepelhet, de szerencsét is jelent. Rontás elhárítására akkor alkalmazható, ha valami rossz jel tűnik az ember elé, há­romszor oldalra köp, s a rontó hatalom kép­viselői a továbbiakban már nem árthatnak. . A szopós gyereket könnyen megigéz­hetik, ezt tudják a babalátogatók is, ezért, hogy biztosítsák az anyát jó szándékukról, megköpdösik a csecsemőt, a „hinnye, de csúnya vagy" szöveg kíséretében. Köpéssel (a Borsa-völgyiek szerint) igazából hatásosan az gyógyíthat, aki a tü­zes üstöt megnyalta. Szilvafőzés után a legalkalmasabb az edény arra, hogy a hét­évesnél nem idősebb kisfiú vagy kislány hozzáérintse a nyelvét (figyelem: süti), majd korán reggel háromszor leköpje az ilyenfajta gyógykezelésben bízó beteget, aki aztán az elemeknek (pl. a földnek) adja tovább a bajt. Szerencsét jelent, ha az állatokat alkal­manként megköpdösik, pl. a malacot, mikor világra jön (a^szokás sokáig olyan elevenen élt/él, hogy addig senkinek meg sem mu­tatják, míg el nem végzik rajta e műveletet). A vérbeli kártyások szintén tisztában van­nak hasznos voltával, és esküsznek arra, hogy Fortuna csak így tarthatja őket a te­nyerén, a horgászok meg akkor „gyakorol­nak" szorgalmasan, ha kis halat sikerül kifogniuk, s természetesen komolyabb zsákmányra vágynak. Ilyenkor „megpök­dösik", s az „apád, anyád ide jöjjön" szöveg kíséretében visszadobják a vízbe, aztán várják életük nagy fogását. Ez utóbbit Ti is kipróbálhatjátok, de a többi maradjon csak meg emlékként, régi szokásként a tarsolyo­tokban, nehogy véletlenül is az a vád érjen Benneteket, hogy neveletlenek vagytok! Turi Márta Bibliai játék Barátkozz Istennel! Jézus különösen szeretett tanítványa volt. Ő írta a negyedik evangéliumot és a Jelenések Könyvét. Halászként dolgozott. Nagy műveltségre tett szert. írásaiban a szeretetnek adott nagy hangsúlyt. Nevének jelentése: Isten ajándéka. Jeruzsálem templomának öreg írástudója volt. A nyolcna­pos kis Jézusban felismerte a Világ Megváltóját, akinek meg­jövendölte győzelmét. Szűz Máriának pedig ezt mondta: „tőr járja át lelkedet". Nevének jelentése: Szófogadó. * A Gyermeknapon megjelent Bibliai játék helyes megfejtése: Mária, az alsó képen: Márk evangélista. A szerencsés megfejtők, akik ellátogathatnak a Sík Sándor Könyvesboltba: Mihály Anna, Szeged, Öthalom u. 41; Szántó Lajos, Szeged, Hargitai u. 48/b; Németh Csilla, Szeged, Honvéd tér 5-6. Gratulálunk! Következő játékunkhoz kellemes fejtörést kívá­nunk! Johann Wolfgang Goethe Talált kincs Jártam az erdőt, csak úgy, magam, könnyű bolyongás vitt céltalan. Egy kis virág nyílt az útfélén, mint csillag égett, mint drága szem. Már nyúltam érte, de suttogott: Ha letépsz, elhervadok! Erre tövestől kivettem őt: virulj a kertben, házam előtt! Ott jól beástam gyökereit; egész bokor már és úgy virít! Szabó Lőrinc fordítása 500 kg-os emberóriás ? Az átlagos növekedés nem olyan nagy, mint gon­dolnánk. Ritka a 190-200 cm magas ember. Nagyon valószínűtlen, hogy az em­berek magassága valaha is meghaladja az átlagos 170-180 centimétert. A mai nemzedék megnö­vekedését az okozta, hogy sokkal ésszerűbben táplál­kozik, mint elődei, s a fer­tőző betegség is kevesebb, mint régen. Hozzájárul a nö­vekedéshez a sport, az egészségesebb életmód is (több friss levegő, több mozgás stb.). Mindez azon­ban nem jelenthet folyama­tos növekedést, sőt még bizonyos visszaesés is kö­vetkezhet. Könnyű ezt be­látni, csak számolni kell egy kicsit. A geometria törvényei alól az ember sem vonhatja ki magát. Márpedig ha egy tárgy a kétszeresére nő, a felülete négyszeres, a térfo­gata pedig nyolcszoros lesz. Tehát a súlya is! Ha viszont feltételezzük, hogy a cson­tok (a felületnövekedés tör­vénye alapján) csak négy­szeresen nőnének meg, óriás utódunk bizony na­gyon gyönge lábon állna. Lábon! Micsoda láb lenne az, ha valóban így megnőne az ember? Gondoljunk csak az elefántra, pedig az négy lábon jár! Milyen két láb kel­lene akkor egy hozzávetőle­gesen 500 kg-os ember­óriásnak?! És a szív? Vajon az arányosan megnöveke­dett szív el tudná-e látni en­nek a monstrumnak minden sejtjét vérrel, nem is szólva az agyról... Kár is folytatni. A természet bizonyára létre tudna hozni óriásokat, ha ez volna a fejlődés útja. De a 170-180 cm-es emberma­gasság a legmegfelelőbb mind geometriai, mind élet­tani szempontból. Márpedig ha ez így van, az emberek átlagos magassága jelentő­sen nem növekszik, óriások pedig nem születnek. Ha mégis, az nem a fejlődés, hanem a szerencsétlen egyén betegségének a jele lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents