Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-05 / 129. szám

Roncsderbi Igazából nem is nagyon tudom, kinek címezzem - csak mondom. Mert fel kell rá hívni a figyelmet. Mielőtt „önmagáért beszél" — vagyis inkább csörömpöl, csattan, puffan. S törik, reped, zúzódik, horpad. Azaz roncsolódik - azon a derbin, ami lassan kialakul városunkban (is). Poroszkál a gyanútlan és trafipaxfélő autós ötvennel a sorban, viszi a zöldhullám. Aztán szempillantás alatt a bugyuta szóvicc villan át az agyán, s jól kimereszti a szemét, nem „szembejön-e a hullám". Mikor konstatálja, hogy fél centi híjján megúszta, a kocsisort abszolút szabálytalan szalommenetben előzgetővel való koccanást, fellélegzik. Ha szerencséje van, s nem éppen abban a pillanatban érkezik ütött-kopott kocsijává] a következő virtusfiú. Öreg, lepusztult „csodagéppel,, szórakozni; szabálytalanul előzni, leszorítani az útról, koccanni, árokba billenteni a normálisan autózót. Kárt, idegességet, netán sérülést okozni neki - s jól kiröhögve elhajtani, újabb áldozatra. Ez lesz mindinkább a menő. Újmódi roncáderbi: bagót se érő járgányok horpadt orrával, oldalával, farával kocogtatni a százezreket érő autókat, s elcikázni mielőtt a gazdájuk felocsúdik. Parkolóban meghúzni, behorpasztani, pöttyözni már pitiánerség: menet közben, az az igazi, az a virtus. Este, mellékutcából rárontva az „ellenségre" különösen: koccanás, kár, „szívatás" garantáltan van, rendőrveszély meg nincs. Apu pedig úgysem kérdezi meg kamasz csemetéjét, mitől horpadtabb napról napra az a kocsi, amit pár ezer forintért gyakorlónak vett neki... Hogy gyakorlás helyett roncsderbi van? Ugyan, ki figyel oda?! Legfeljebb azok. akiknek káruk van az új „hobbiból". Ők szívbők sürgetik: kapják már ki a sorból a vagánykodókat! Vagy megvárjuk, míg emberéleteket is követel a roncsderbi? Szabó Magdolna Fotó: Schmidt Andrea Tessék csak, Éva, tessék, a Fideszbe... A hét fotója A hét karikatúrája Tájékozódási futóverseny Foglalkozása: hivatásos újságolvasó Egy tallózó a Tallózóról Andai György közismert riporter volt, amikor néhány éve eltűnt a sajtóból. Megszűnt szerző lenni, hogy megalapíthassa a Tallózó című lapot. Az utánközlő újságban már másutt megjelent cikkek látnak napvilágot, jócskán megkönnyíti a tájékozódást. Alapítója most szokatlan dologra szánta el magát: a Reform Rt.-tői megvette a Tallózót, kiadásával a Szikra Lapnyomda Rt.-t bízta meg. - Van tudomása arról, hogy más főszerkesztő is megvásárolta a lapját? - Nincs. - Igaz-e a pletyka, hogy az angliai nagybácsi pénzéből vette meg a Tallózót? • - Külföldön egy nagynéném él, az is Spanyolországban. - Az ő pénzéből vásárolta meg a lapot? - Én szoktam küldeni neki ezt-azt. - Árulja már el, miből vette a Tallózót? - Kőkemény hitelekből. - Lehetséges, hogy üzleti fantáziát lát a másodközlésben ? - Nem a másodközlésben, hanem a Tallózóban. - Milyen adatok jellemzik ezt a kétségkívül közkedvelt lapot? - Harmincezer példányban jelenik meg, az előfizetők száma megközelíti a tízezret. - Mennyi a vidéki olvasó? - Fogalmam sincs. Azt viszont tudom, hogy az olvasók túlnyomó része városi. - Mi vált be az eredeti koncepcióból? - Szakmailag minden. - És üzletileg? - Több van a Tallózóban, ezért is vettem meg. - Mi az, ami leginkább zavarja? - Az, hogy négy év elteltével számos helyen még ismeretlen a lap. Ezt azzal magyarázom, hogy annak idején elmaradt a piacra való bevezetés. És döcög a folyamatos marketingmunka is. - Most sem késő. - Ezért próbálkozom. Komoly lehetőségek rejlenek a fővároson túli olvasórétegekben és a külföldi magyarságban. Olyanoknak csinálok lapot, akik túlhajszolt üzletemberek, tanárok, orvosok, mérnökök, hétköznap a rádióból meg a tévéből tájékozódnak, a hét végén azonban időt szorítanak arra, hogy átböngésszék a sajtót. Az ő dolgukat könynyítem meg. - Tulajdonképpen hány lapból szemelget? - Az ország összes napiés hetilapjából. - Mindegyikből? - Nem mindegyikre lehet előfizetni. - Mégis, mennyit néz át reggelente? - Hajnalonta. - Szóval, mennyit? - Negyvenet. - Csak magára hagyatkozik, vagy vannak önkéntes segítői is? - Azokra az újságírókra gondol, akik beküldik a cikkeiket? Van néhány visszatérő kuncsaftom. - A klnálkozás hátrányt jelent? - Ha jó a cikk, akkor nem. De jobban szeretek én válogatni. - Baj van a lapbéli arányokkal. - Nem tagadom, hogy szubjektív a Tallózó. Vállalom. Tényszerűségében, a folyamatok láttatásában viszont objektív, ezt merem remélmi. - Mintha túl kevés volna a szemelvény fővárosi lapokból. - Országosokból. - Mintha túl kevés volna a szemelvény vidéki lapokból. - Helyiekből. - Most pontosít vagy válaszol? - Elismerem, hogy több helyi lapból kéne közölni cikkeket. Csakhogy az országos orgánumokban még mindig több a jól megírt anyag. Gyakran mégis a helyi újságot választom, mert ott történt a dolog. - Az országos sajtóhoz mindenki hozzájuthat, kár talán utánközölni. - Ha a helyi, de országos visszhangot kiváltott ügyről a helyi lap nem ír, én azt meg tudom érteni. Nem azt mondom, hogy gyávák a helyi szerkesztőségben dolgozó kollégák, csak azt, hogy nem könnyű másnap összefutni azzal a helyi hatalmassággal, akit lelepleztünk. Az országos lapnál ez nem gond. - A Tallózó, alcíme szerint, közéleti lapszemle. Mintha túl sok volna benne a politika. Ez hajdanában jó volt a tájékozódás szempontjából, közben azonban az olvasók eltávolodtak a politikától. - A Tallózóból mégsem lesz politikamentes újság. Én erre adtam a fejem, ráadásul még érdekel is a közélet. - Vannak-e arról információi, hogy kik olvassák a közéleti lapszemlét? - Egy felmérés szerint az átlagolvasó harminc és negyven közötti, nő, diplomás, vidéki kisvárosban él, s a Fideszre szavazott vagy szavazna. - Neki csinál újságot? - A politika iránt érdeklődőnek. Az időhiányban szenvedőnek. A vidékről Pestre elszármazottnak. És annak az olvasónak, akinek nincs elég pénze a tájékozódásra. - Most, hogy a maga ura lett, olvasmányosabb lapot válogat majd? - Szerintem most is elég olvasmányos a Tallózó. Gazdagabb lapot szeretnék csinálni. - Hogy meggazdagodjon belőle? - Félő, hogy ez nem fog sikerülni. - Miért nem? - Mert ebben az újságban szolid haszon rejlik, azt kell kibányászni. - Nem fél a bukástól? - Ha félnék, nem vettem volna meg a saját lapomat. Zöldi László Németh György rajza A hét híre Öreg orrszarvú nem vén orrszarvú A csehországi Dvúr Králové nad Labem szafariparkjának állatgondozói nem akartak hinni a szemüknek: a 18 éves hím orrszarvúnak, Codynak, életében először szexuális élményben volt része. Cody fekete orrszarvú, és - fajtája jellegzetességeként - fejét két szarutülök díszíti. A fekete orrszarvúak körében a 18 esztendő annyit jelent, mint az embernél a 60-70 év. Ennek dacára Cody mindeddig nem ismerte a testi szerelmet. Ausztráliában született, bejárta Európa csaknem összes állatkertjét, de sehol sem talált olyan nőstényt, aki felkeltette volna érdeklődését. Most viszont, élete alkonyán, a 15 esztendős, „háromgyermekes" Sali elcsábította. Reinhard Frese, a fekete orrszarvúak tenyésztésének európai főkoordinátora (a berlini zoológustársadalom szaktekintélye) táviratban gratulált (nem tudni, kinek), és együtt örül Dvúr Králové nad Labem állatgondozóival. Megolt hat katonát A vranjei kaszárnyában egy 19 éves, szabadkai születésű sorkatona csütörtök hajnalban kitört a fogdából, megölt hat katonát, köztük egy tisztet, majd öngyilkosságot követett el. Meneder József a fogda rácsát felfeszítette, egy tűzoltószekercével leütötte az őrt, elvette géppisztolyát, majd átment az őrszobába, s tüzet nyitott az ott lévő katonákra. Életét vesztette egy zászlós és hat katona, öten megsebesültek. Az ámokfutó végül agyonlőtte saját magát is. A tettes azért volt fogdában, mert rátámadt egy társára. A gyilkosságokat - hangzik a közlemény - idegrohamában követte el. A vezérkar azonnal vizsgálatot rendelt el, a bizottságot Dragoljub Simonovic vezérkari főnökhelyettes vezeti.