Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-03 / 127. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. JÚN. 3. HAZAI TÜKÖR 5 • Szegedi egyházzenei napok Hangszerek királynője Ismét meggyőzött bennünket kedd este az alsóvárosi ferences templomban hallgatott hangverseny, hogy nagy igazsága van a mondásnak, mely szerint az orgona a hangszerek királynője. Nos, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fűiskoia orgona tanszakának hangversenye, ha az (jfú művészjeiöltek játéka nem is volt mindig tökéletes, méltónak bizonyult a „királynőhöz". Lepahin Marina és Papp Szilvia játékának zenei szempontból még nem teljesen kiforrott egyéniségét szépen ellensúlyozta a technikai biztonság, amellyel a hangszert valóban birtokolták, a szó legjobb értelmében. Kiss Mariann és Barna Mária játékában pedig már a teljesebb, muzikálisabb hangvételt nem zavarta meg a néha kissé komolykodó előadásmód. Nem is lehet ez másképp, ha olyan veretes orgonaszerzők művei hangzanak fel, mint ezen az estén. Bach és Pergolesi muzsikájának hamisítatlan barokk hangulatát ízlésesen variálta az énekkari számok gregoriánus egyszerűsége, méltósága. Nagyszerű volt hallani a tiszta gyermekhangokat, amint tisztán, csengőn hangzik fel a templomban e középkori egyházi énekek puritán unisonoja. Ha azt gondolná a hallgató, hogy ez könnyebb, mint a több szólamú éneklés, engedtessék meg megcáfolnom ezt. S hogy sem a Kiskunhalasi Általános Isicola, sem a Rókusi Általános Iskola kicsinyeinek énekében nem hallottunk sem hamis, sem a többitől külön szóló hangot, tökéletes volt az illúzió: mintha egyetlen ragyogó gyerekhang dalolt volna végig, a régi magyar népdalok és a zsoltárok ősi dallamsorain, átitatva a hely és alkalom méltó áhítatával. A Szent Rókus gyermekkórus Mária-énekei a magyarok nagyasszonyának mosolyával töltötték be a templomot. A szentegyház mégis akkor telt be igazán, amikor felcsendült a Szegedi Bartók Kórus már felnőtt énekeseinek telt, zengő hangja. Vitathatatlanul az est fénypontja volt műsoruk. Kevéssé énekelt zeneszerzők szerzeményeit is műsorra tűzték, s tökéletes előadásukat hallgatva rá kellett döbbennünk: az emberi hang, ez a legcsodálatosabb hangszer, valóban egyetlen méltó párja az előadásban az orgonának, a hangszerek királynőjének. A ferences Asztrik testvér rövid, frappáns és ismertető jelleggel is bíró összekötő bevezetői segítségére voltak mindenkinek, hogy megérthesse az elhangzó műveket az is, aki talán nem különösebben zeneértő, csak a muzsika szerelmeseként, laikus füllel hallgatja a hangversenyt. Ez az este méltó volt az alkalomhoz, a színhelyhez és mindazokhoz, akiknek kitartó munkája nyomán részünk lehetett ebben a szép élményben. Porzsolt Róthy Emoss • A hetvenhárom éves néni jó viszonyban van a rendőrökkel. Néha kihívja őket („Szedjék már össze a rabókat a pincéből!"), naptárjegyzeteket vezet a telefonokról. Szó ami szó, elég mozgalmas életet él a Lechner tér 7. szám alatt. Ráadásul - az ó megfogalmazása szerint - „már elkezdték a feje fölül bontani a házat..." Első pillantásra csak annyi látszik a saroképületen, hogy két ablakából hiányzik az üveg, lehúzott vászonrolók takarják el a benti világot. Egyébként olyan a ház, mint sok más, IKV-kezelésű társa: vedlő vakolat, enyhén düledező téglakerítés, negyedszázados elhanyagoltság. Mintha gránát érte volna... Beljebb lépve kísérőm az udvari kanális rácsára mutat: az öntvény és a téglaburkolat közti résen patkányok szoktak közlekedni. Már megszokták őket. A falforduló után azonban meg kell állnom egy pillanatra, mert a látvány több, mint lenyűgöző. Az egyik emeleti lakás falait, ablakait kiverték, a padló helye üresen tátong, az alsó helyiségbe nyíló „szakadék" fölött körben korhadt gerendák meredeznek, egykor üvegezett ajtó félig alázuhanva, sarkán megtámaszkodva nézi a belőle kihullott szilánkokat. Mintha tüzérségi becsapódás érte volna az épületszárnyat... „Imádkoztam a vizáit..." A néni a szomszéd lakásban él az emeleten, idén tíz éve, hogy ideköltözött. A negyvenkilenc négyzetméteres, komfort nélküli, szoba-konyhás bérleménybe saját pénzéből mosdót, WC-t, zuhanyozót építtetett, és a gázt is bevezette. És - bontás ide vagy oda - nem hajlandó kimenni innen, csak ha a mostanihoz hasonló lakást kap. Ideiglenes elhelyezésre sem tart igényt. Ajtaján • Bérlő, bontásból visszamaradt m Bemásznak, isznak, verik a talat • „Akkor szóljon, ha ég a ház!" Szakadék az ajtó mögött kilépve éppen a bontásnál megszakított vaskorláthoz vezet az út. A mélységtől egy keresztbe fektetett ajtó választ el, elég egy rossz mozdulat, vagy egyensúlyvesztés, aztán... „Amikor elkezdték szétverni a szomszéd lakást, azt hittem, lebontják a fejem fölül a házat. Aztán engem mégiscsak itt hagytak... Télen meg öt napra Fotó: Somogyi Károlyné befagyott a víz, mást nem tudtam csinálni, hát imádkoztam a jó Istenhez. A csavargóktól félek ugyan, de nem nyitok ajtót, ha zörgetnek. Beveszik magukat a pincébe, isznak, aztán verik a falat. A rendőrség mindig ide jön először, ha baj van a környéken. Több betörés is volt. De én maradok... Panelba nem megyek, nem bírnám a rezsijét. De abba a húsz négyzetméteres lyukba se, ahova megpróbáltak bedugni." Robbantani tilos! A lerombolt lakásokba bejárók viszonylag kevéssel beérik. A rolón átszűrődő sárga fényben hét darab tisztaszeszes palackot számolok meg, a fémkupakokban szinte gázolni lehet. A sörösüveg érték, azt nem hagyják itt. A „vendégek" egyensúiyérzéke sem utolsó: az emeletnyi mélység fölött átvezető egy szál gerendán járnak ki és be. Egyszer gázolajjal locsolták föl a pincét; a néni, és a házban maradt másik lakó féltek, hogy föl is gyújtják őket. Hívták a rendőrséget, de ott azt tanácsolták, hogy „akkor szóljanak, ha ég a ház", mert csak „eseményre" jöhetnek ki. őket is meg kell érteni... Az első bontási határozatot a ház sarkán működő szövetkezeti iroda-raktár vezetői megföllebbezték, de már a másodfokú megerősítés is megérkezett. Világosan benne áll viszont, hogy „robbantani tilos", valamint, hogy csak üres házat szabad bontani. Az IKV-ban megtudom, hogy az eddigi rombolás nem számít bontásnak, csak a megüresedett bérlemények tervszerű lakhatatlanná tételéről van szó. Az önkormányzati hivatalban viszont azt is megígérték, hogy mihelyt fölszabadul egy hasonló bérlakás, megfelelő módon elhelyezik a nénit. A házat addig nem bontják tovább... Nyilas Péter • Munkaügyi konferencia és állásbörze Szélcsendben mindegy, merre megy a vitorlás - mondja a helyettes államtitkár • A munkaügyi ellátásból kikerülők helyzete az egyik legkomolyabb szociális probléma, hiszen az ötezer forintos támogatás nagyon kevés. - Való igaz, hogy ez egyre súlyosabb gond, hiszen az idén majd háromezren kerülnek át a munkaügyi ellátás rendszeréből a szociálisba. És ahogy a munkanélküli ellátás ideje egyre rövidebb lesz, úgy egyre többeket érint ez a probléma. Az is igaz, hogy a megélhetés szempontjából a jelenleg ötezer forintos jövedelempótló támogatás nagyon kevés. De azt is figyelembe kell venni, hogy Magyarországon rendkívül nyomott bérszint van, és ha a minimálbér kilenc, az átlagbér húszezer forint, akkor a támogatás nem lehet több ötezernél, mert felborulnak az arányok. Ráadásul az önkormányzatok költségvetése sem bír el többet. Enyhíteni azzal lehet a helyzeten, hogy az ellátásból kiesők ne kerüljenek ki a munkaügyi rendszerből. Vagyis továbbra is tartsák őket nyilván és nyújtsák nekik mindazokat a szolgáltatásokat - a legfontosabb ezek közül az álláskeresés -, amelyeket korábban. • A munkanélküli rendszerből kikerülők ellátásáért felelős önkormányA foglalkoztatáspolitika és az önkormányzatok címmel rendezett kétnapos szakmai találkozót Szegeden a Munkáért Alapitvány és a Csongrád Megyei Munkaügyi KözponL A konferencián a Munkaügyi, a Népjóléti és a Pénzügyminisztérium képviselői fejtették ki, mit gondolnak 3 helyhatóságok vállalkozást támogató, munkanélküliséget csökkentő, szociális békét őrző szerepéről, A találkozón tegnap előadást tartott Kovács Géza, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára is. A szünet-. ben kértük beszélgetésre. •-.5 zatok arra panaszkodnak, hogy túl nagy terhet ró rájuk a feladat. - Mégis szükségszerű, hogy az önkormányzatok lássák el ezt, mert ők tudják a legjobban megítélni, ki az, aki valóban rászorul a támogatásra. Egy olyan nagy elosztó rendszer, mint például a társadalombiztosítás, kevésbé tudná képviselni a társadalmi igazságosságot. Anyagilag biztosan nagy terhet jelent a szociális ellátás, ám a pénz felét a központi költségvetés biztosítja. Nemigen hallom arról panaszkodni az önkormányzatokat, hogy nincs elég pénzük a támogatásra. • A másik veszélyeztetett csoport a pályakezdő fiataloké. Van-e a minisztériumnak megoldási javaslata? - Több elképzelésünk is van. Az egyik az, hogy bevezetnénk egyfajta gyakornoki rendszert. Ennek lényege, hogy ha egy munkáltatónál státus szabadul fel és regisztrált pályakezdő munkanélkülit vesz fel arra a helyre, akkor a bér 60-70 százalékát a Foglalkoztatási Alap fedezi. Szeretnénk azt is elérni - ez persze az oktatási törvényektől függ majd -, hogy az oktatásban eltöltött idő hosszabb legyen. Elképzelésünk szerint kilencedik általános iskolai és ötödik középiskolai osztályokat indítanának bizonyos kijelölt oktatási intézményekben. Itt azoknak az átképzése valósulna meg, akiknek a végzettségéről eleve lehet tudni, hogy nem lesz használható a munkaerőpiacon. Vagyis hidat jelentene az intézményes oktatás és a munkanélküli átképzés között. A költségeket szintén a Foglalkoztatási Alapból fedeznék. Jó lenne elérni azt is, hogy az oktatás a valós igényekhez igazodjon. • Ehhez viszont, csakúgy, mint az átképzéshez, információkra van szükség arról, hogy mik lesznek a gazdaság igényei. A képzéssel foglalkozók viszont az előrejelzések hiányáról panaszkodnak. Nincsenek adatok, vágy elakadnak valahol? - Szélcsendben mindegy, merre megy a vitorlás. Vagyis, amíg a gazdaság nem mutat élénkülést, nincsenek komoly munkaerőigényei, amiket előre lehetne jelezni. A kisebb, helyi igényeket pedig napi aprómunkával, a munkáltatókkal való jó kapcsolaton keresztül lehet felmérni. • A foglalkoztatáspolitikai konferenciával egyidőben Szegeden most először - állásbörzét szervezett a megyeházán a Munkáért Alapítvány, a munkaügyi központ és a megyei önkormányzat. Nyolcszáz szervezetet kerestek meg Csongrád, Békés és BácsKiskun megyéből, összegyűjtötték az állásajánlatokat az egész országból. Ennek eredményeképp 770 ajánlattal álltak a felsőoktatási intézményt végzett pályakezdő fiatalok elé. Azért ezt a réteget választották, mert a diplomához kötött állásokat pályázati úton lehet elnyerni, vagyis nem illeszkednek a munkaügyi központok közvetítési rendjébe. A börze ma 9 és 17 óra között látogatható, de az állásajánlatok iránt az alapítványnál, az Eszperantó utcában is lehet érdeklődni. Az akciót szeptemberben várhatóan megismétlik. Kaczar Gabriella Ma: Weckmann-kantáta Matthias Weckmann, 16É1 és 1674 között élt német komponista Szegeden először megszólaló Kantátája lesz a Szegedi Egyházzenei Napok negyedik hangversenyének fó érdekessége. A négyszólamú kórusra és ötszólamú hangszeregyüttesre készült művet a Meszlényi László vezette Musica Parlante Kamarazenekar és a Zenekonzervatórium Vegyeskara (karigazgató: Huszár Lajos) adja elő a ma este 19.30-tól a Szegedi Konze vatórium nagytermében kezq dó Hangversenyen. A koncerten Csanádi László előadásában felhangzik J. S. Bach Cdúr prelúdium és fúga (BWV. 547.) című orgonaműve; Corelli Sonata da Chiesa-ja Szászvárosi Sándor (gordonka), Dillmann Éva (gordonka) és Barnáczné Vadász Ilona (gordon) előadásában, és Liszt Ferenc 137. zsoltárja Benkő Orsolya (szoprán), S. Dobos Márta (hegedű), Natalia Gorbunova (hárfa) és Csanádi László (orgona) tolmácsolásában. Szeged olyan legyen, hogy (Folytatás az 1. oldalról.) Orosz Bálint a koncepció kidolgozásának technikájáról beszélt és rámutatott, hogy alapvető célkitűzésük volt a város érdekeinek megfelelő terv elkészítése. Takács Máté, a Délterv Kft. igazgatója vázolta azokat az elvárásokat, amelyeket e tervnek -bár az országban nincs előképe - nyújtania kell a város lakosságának. Ezek közül kiemelte az alapellátást, amay minden polgár elemi jogaFmegfelelő szinten legyen, továbbá érvényesítse Szeged sajátosságait, s támogasson minden olyan törekvést, amely e környezet fejlődését szolgálja. Szeged olyan város legyen, amelyben érdemes élni, mégpedig ne csak a mostani, hanem a jövő nemzedéknek, tehát utódáinknak is! A vitában felszólalók, illetve hozzászólók többbnyire a bevezetőben is említett alapellátás hiányát kifogásolták, de nem a hosszútávú koncepcióban, hanem a mai, a napi tör••• ténésekben. Aggódva szóltak, mint ez kiderült, teljesen jogosan, a város parjainak állapotáról, a szemétkihordásról, az utak állapotáról, a plakátok által csúfított városképről, a Belváros zsúfolt, de egyelőre megoldatlan helyzetéről, az Indóház tér rendezésének szükségességéről (25 éve van „napirenden" ez a téma...), az újszegedi Liget piszkosságáról, a környezetvédelemre való nagyobb odafigyelésről, a 0-3 éves gyerekekről való gondoskodásról (bölcsödéi kapacitások bővítéséről) és több olyan kérdésről, amelyet nem holnap, hanem ma kell megoldani. Ennek ellenére a tanácskozást levezető polgármester és a Délterv igazgatója zárszavukban hasznosnak minősítették a hozzászólásokat, amelyek igazolják a hosszútávú koncepcióban is rögzített követelmények valóra váltását. Jelesül, hogy az alapellátáshoz tartozó teendőket el kell végezni!... Kisimie Ferenc