Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-28 / 148. szám

Ili! SPORTJA fiz (ITE nyerte a vízilabda-bajnokságot Az UTE férfi vízilabdacsapata nyerte az OB I-et, miután a rájátszás döntőjének második mérkőzésén is legyőzte a BVSC-Schiller Opel együttesét, ezúttal 11-3 arányban. A debreceni Kovács József a 37. maratoni győztese A Coca-Colán nem múlott... Az új útvonal már '96-ra tekint Jó rendezés, gyenge színvonal A kisniaratonin Bartók Csaba és Mezei Richárd, a Pick Szeged kupagyőztes kézilabdacsapatának játékosai is indultak, s mindketten (képünk is bizonyítja) vidáman futották le a több mint 20 kilométert Június 26., Szeged, Széchenyi tér, délután 3 óra. Mintha az idő­járás nem venné tudomásul, hogy az előző évekkel ellentét­ben a szegedi maratonit nem márciusban rendezik. Olyan ha­misítatlan tavasz eleji hőmérsék­let fogadta a futókat, hogy Antal Andor, a versenybíróság vezető­je meg is jegyezte: „Ilyen hő­mérsékletről álmodnak a mara­tonisták, de a hideg szél a házak­ba zavarja a nézőket." A Szé­chenyi téren Kovács Zsolt könnyed, szellemes tájékoztatója sem hozta lázba a fázósan arra haladó szegedieket. Az ópusztaszeri emlékpark­ban lévő rajtnál Volford László­val, a maratoni „reformerével" ­hiszen ő találta ki az új út­vonalat. s lelte meg a Coca-Cola szegedi értékesítési központ­jában a névadó szponzort - arról vitatkoztunk, hogy az erős fuvallat segíti, vagy hátráltatja-e a futókat. A döntőbíró szerepét a résztvevőket kiszállító autó­buszokból kitóduló versenyzők vállalták. Segíti! - mondták egyöntetűen. A melegttő atléták között feltűnt egy, nem a sportból is­mert arc. Nagy-Bandó András humorista szorgoskodott nem éppen futóizmait ráhangolni a nagy igénybevételre. - Mi vitt rá arra, hogy több mint 42 kilométert fus­sál - tettem fel a legkézen­fekvőbb kérdést. - Nem vagyok ismerertlen a maratonban, hiszen már három­szor indultam a budapestin. Most Csernok Miklós barátom, aki szintén itt van, beszélt rá, hogy egyszer próbáljam ki az erőmet a szegedin is. Eddig a márciusi korai rendezés tartott távol tőle. Most azonban ked­vező az idő. - A családi csúcsod? - Három óra negyvenhárom perc. Most jó az idó, talán sike­rül valamennyit lefaragnom. Harminc kilométer után már megmondom, hogy sikerül-e. A humoristával egyébként 30 kilométernél nem találkoztam, hiszen az élboly versenyét fi­gyeltem, de elárulom, hogy nem sikerült az egyéni csúcsán javítani. Végül negyvennegyedik lett. Mivel a szövetség a budapesti Mars-maratoninak adta az országos bajnokság rendezői jogát, fgy a szegedi rajtlista szá­momra teljesen ismeretlen neveket tartalmazott. Segítségül a verseny egyik szponzora, a Westel Rádiófelefon Kft. kép­viseletében megjelent volt öt­szörös válogatott atlétához, Sári Zoltánhoz, valamint az SZVSE juniorkorú futójához, Balassa Leventéhez fordultam. Régi ismerősként csatlakozott a „jó­sokhoz" Győri Ferenc, a szegedi Piarista gimnázium tanára, aki ­nem tudom miért - a Békéscsaba versenyzője. Ők hárman az ama­tőrként rajthoz álló Gábor Jó­zsef, a Juhász Gyula Tanárképző színeiben induló, Prohászka Zsolt, a DM 12 órás futás tavalyi győztese Szabó Géza, valamint a debreceni Kovács József nevét említették. Az előbbi kettő végső győztesnek említette Győri Ferencet is, aki a 100 km-es világbajnokság főpróbájának tartotta a szegedi maratonit. De valamennyien csodának tartot­ták, ha valakinek is sikerül két és fél órán belül lefutni a 42 ezer 195 métert. Közben megérkezett Kecske­méti János, Ópusztaszer polgár­mestere is, aki jó házigazdához illően arról rendelkezett, hogy senki ne szenvedjen hiányt. Ilyen előkészületek után pontban 17 órakor az ópusztaszeri lovasok kíséretében nekivágott a távnak a 77 résztvevő. Amin, sajnálattal jegyezhetünk meg, hogy a gyengébb nem nem képviseltette magát. Az ópuszta­szeri tiszteletkör végén a debre­ceni Kovács József fordult ki elsőnek az emlékparkból. Őt követte Lipinka László, majd egy hatos boly következett, amelynek Kaló Csaba, Győri Ferenc, Prohászka Zsolt, Sike Gábor, Kertész László és a vásárhelyi Goldring Jenő volt a tagja. A korábbi évekkel ellen­tétben már az első kilométereken teljesen szétszóródott a mezőny. Az első ellenőrző pontnál a sorrend tulajdonképpen nem változott, csak Kovács előnye Lipinkával szemben 20 másod­perc volt. A 10 kilométeres versenybírói stáb Dóc köz­pontjában várta a futókat, ahová elsőnek, mintegy 200 méteres előnnyel Kovács érkezett. Li­pinkát Prohászka és Győri követte 20 másodperces hát­ránnyal, majd tőlük 50 méterrel leszakadva Goldring és Kaló futott. Az újabb páros Garbacz és Gyüre volt, majd a 22. alkalommal Szegeden rajthoz álló s 52. évében járó Tabajdi érkezett. A dóci lakosok nagy tapssal fogadták a maratonis­tákat s kissé csodálkoztak nagy vállalkozásukon, hiszen ők még ilyet nem láttak. A falukerülő után Kovács fokozta a tempót, s így Győrivel és Prohászkával szemben, amikor a 15 kilomé­teres ponthoz érkezett, már egy kilométerrel nőtt az előnye. Lipinka pedig visszaesett a ne­gyedik helyre. Sári és Balassa azonban kitartott álláspontja mellett, mert közölték, hogy Kovács mindig így fut, de aztán nem bírja az iramot. Prohászka vagy Győri nyeri az aranyko­szorút. Hittem nekik, bár Sándor­falván is még két perc volt Kovács előnye az üldöző duóval szemben. De egyet már ekkor megállapíthattunk, Ondrik István főidőméróvel, hogy a szegedi maratoni 37 éves történetének talán leggyengébb idejét éri el a győztes. Igazi izgalmat csak az okozott, hogy a 7 órakor a sán­dorfalvi utat keresztező vonat mennyire fogja vissza a futókat. De hát Szentes Bíró Ferenc azért volt ott a MÁV képviseletében, hogy ezt lerendezze. Ekkor még nem tudtuk, hogy a Felső Tisza­parton egy rövid idóre veszélybe kerül Kovács első helye. Ugyan­is az történt, hogy a debreceni futó szemmel láthatóan elkészült erejével s egyre jobban tapogatja a combját. Mintegy 30 méteres séta után kocogásra váltott, majd felvéve a korábbi tempóját az óriási előnyéből kicsit leadva elsőként fordult be a Kárász utcai célegyenesbe. Prohászka pedig a 35 kilométeres állo­másnál hagyta faképnél Győrit, akinek lába szintén begörcsölt. Ez a sorrend végül is megmaradt a célban is. A negyedik helyen Lipinka futott be. Á színvonalat talán a legjobban az bizonyítja, hogy az 52 éves Tabajdi József a kilencedik lett. A győztes teljesen kikészülve a következőket mondta: - Tavaly is indultam a szegedi maratonin, akkor a 25-30. helyet szereztem meg. Most 10 perccel futottam jobb időt, nagyon örülök a győzelmemnek. Nem mondhatnánk, hogy letört lett volna Prohászka Zsolt, az ezüst, és Gyóri Ferenc, a bronzérmes. Az előbbi kijelen­tette, hogy élete első maratoniját futotta, hiszen ő ezután is triat­lonistának érzi magát. Győri Ferenc pedig a belgiumi 100 kilométeres világbajnokságra készülés egyik állomásának tekintette ezt a versenyt. Összességében a 37. szegedi nemzetközi Coca-Cola maratoni verseny a rendezésben kitűnőre vizsgázott, de színvonalában nagyon elmaradt a korábbi 36­tól. Szabó László versenyigaz­gató szavait érdemes ezzel kapcsolatban idézni: „Nem is régen volt olyan, amikor az első húsz befutó 2 óra 20 percen belüli időt futott. " Érezte ezt a visszásságot Tamás Sándor megbízott sportigazgató is, aki kijelentette: „Hiába, pénzdíj nélkül nem lehet ma már jó maratonit tartani". Mindezekről a legkevésbé a keresztapa, a Coca-Cola tehet, hiszen a szegedi értékesítési központ a tőle telhetőt nyújtotta úgy anyagilag, mint a verseny kellékeként felsorakoztatott termékekben és eszközökben. A 37. szegedi nemzetközi Coca-Cola maraton verseny végeredménye: 1. Kovács Jó­zsef (Debrecen) 2:36,31, 2. Pro­hászka Zsolt (Szegedi Ta­nárképző) 2:38,23, 3. Győri Ferenc (Békéscsaba) 2:39,47, 4. Lipinka László (amatőr) 2:42,53, 5. Garbacz Gábor (GEAC) 2:46,24, 6. Sike Gábor (Eger) 2:46,25, 7. Mucsi Sándor (SZVSE) 2:47,50, 8. Boroja Drago (Újvidék) 2:48,36, 9. Tabajdi József (Kiskunhalas) 2:49,16, 10. Elek László (Haj­dúböszörmény) 2:51,23. Félmaraton, férfiak: 1. Mi­ropov Vitalij 1:2,38, 2. Brasz­lavszkij Igor (mindkettő Odesz­sza) 1:2,42, 3. Lajtos Márton (Szolnok) 1:4,06, 4. Molnár József (SZVSE) 1:5.45,5. Dávid Károly 1:6,39, 6. Mikes Gábor (mindkettő Szupermaraton) 1:6,40, 7. Susányi István (SZVSE) 1:7,53, 8. Szakács Tibor (Szupermaraton) 1:9,13, 9. Csala Vilmos (SZVSE) 1:9,39, 10. Dávid László (Pécs) 1:9,47. Nők: 1. Kalmár Ilona (Zenta) 1:25,0, 2. Suniarova Jarbila (Szlovákia) 1:25,30, 3. Lajos Tímea (Futapest) 1:25,38, 4. Nagy Olga (Karcag) 1:26,3, 5. Predojev Jela 1:29,53, 6. Pre­dojev Vera (mindkettő Zenta) 1:30,4. SÜLI JÓZSEF A Coca-Cola maratoni érmesei, Prohászka Zsolt (a második), Kovács József (a győztes) és Győri Ferenc (a harmadik) mosolyogva fogadják a nézősereg köszöntését

Next

/
Thumbnails
Contents