Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-25 / 146. szám

2 KÜLFÖLD DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1993. JÚN. 25. • Genfi tárgyalások Kilátástalan cserebere • Román-magyar kapcsolatok Most melyik térfélen a labda? Ion Iliescu román államfő csütörtöki sajtóértekezletén kijelentette: a román-magyar kapcsolatok terén az utób­bi három évben Románia mindig nyitott magatartást ta­násított minden szinten; kész volt bármilyen formula al­kalmazására - arra is, hogy felülről kezdjék a problé­mák megoldását, kialakítva a konkrét problémák meg­közelítéséhez szükséges keretet, és arra is, hogy lépésről lépésre haladjon a kapcsolatok fejlesztésében, és így jus­son el a magas szintű egyetértéshez. Csütörtökön délután a genfi Nemzetek Palo­tájában Radovan Ka­radzic boszniai szerb ve­zető és Matc Rohan, a boszniai horvátok veze­tője fejtette ki a Bosznia felosztására vonatkozó elképzeléseit a Jugoszlá­via-konferencia társel­nökei előtt. A Reuternak adott nyilatko­zatában Karadzic kijelentette, hogy a boszniai szerbek készek területekel feladni az azonnali békéért. A muzulmánoké lenne 40 város, az ország legértéke­sebb része. Szavai szerint a boszniai szerbek hosszú távon életképes megegyezésért száll­nak síkra. - A térképek kérdése nagyon érzékeny probléma, s még dolgozni kell rajta ­mondta. Karadzic szerint a muzul­mánok megtarthatják Szaraje­vót, ha a boszniai szerbek cse­rébe megkapják a három kelet­boszniai muzulmán enklávát, Gorazdét, Zepát és Srebrenicát. Hangsúlyozta viszont, hogy Szarajevó szerbek ellenőrizte külvárosaiból nem vonulnak ki. A boszniai kollektív elnök­ség Genfben tartózkodó kül­mmmmmmmmmmmmmmammmmmmm Kora reggel Canale Grandé még nem zsúfolt a motoros vf­zitaxiktól és menetrendszerű „vízitroliktól", a világ egyik legismertebb városképe, albu­mok és képeslapok után mégis csak más. Mert élő, változó, mert a fölszálló reggeli párá­ban előttünk vetkőzik pőrére, mutatja rózsaszín, fehér és szürke márványfalait, díszes erkélyeit, gazdagon faragott ablakkereteit, festett házfelüle­teit, ívelő hídjait. Százötven ví­ziutcát és a köréjük zárt 117 szigetecskét nyilván lehetetlen­ség egy turistaút alkalmával akár csak föl is mérni, s el­gondolni, hány millió cölöp tartja évszázadok óta nemcsak a lelkeket, de a házakat is. De kóstolót venni Velencéből így is hatalmas élmény. Ahogy közeledik a vízijár­mű a Szent Márk tér felé, úgy csöndesül a kamaszzsivaj, ke­rülnek elő a fényképezőgépek, nyílnak ámulásra a szájak. De ezt az ámulatot nyakon vágja utcára lépve a tobzódó zsibvá­sár, a Szent Márk térre vezető útszakasz bazárja. Harsány ze­neszó, filmekről ismert olasz lárma, maszkok, olcsó csecse­becsék, miniatűr szuvenírek, szalmakalapok sokasága között vezet az út a Doge-palotához. Mesélő kövei számunkra csak töredékeket mutatnak föl, csakúgy, mint a Sóhajok hídja, ahonnan százados rácsos bör­tönablakok sejtetik a mai tiné­dzserekkel a párás, nehéz és dohos rabságlevegőt. Az úti­könyvek azt ftják: „nincs tün­döklőbb látvány, mint a Piazza S. Marco, akár ragyogó napsü­tésben, akár ezüstös éjjeli fény­ben pillantjuk meg ". Csakhogy ezt a tündöklő látványt a felújí­tási munkálatok állványzata és hálója évek óta zavarja. A tu­ristákat szemmel láthatóan nemigen érdekli a totalitás hiá­döttsége azonban máris eluta­sította a boszniai szerb vezető javaslatát! mivel szerinte a ke­leti muzulmán enklávék cseréje a boszniai fővárosra hatalmas tömeg áttelepítéséhez vezetne és „ Karadzicnak nincs semmije Szarajevóban, amit kicserélhetne ". A Franjo Boras vezette hét boszniai küldött egyébként kö­zölte, hogy nem hajlandók „ki­árusítani" Boszniát, de „nyi­tottak minden új javaslat" iránt, amely politikai megol­dást hozhat a boszniai válság­ban. Ez vonatkozik a három et­nikai állam konföderációjának létrehozását célzó új szerb­horvát tervre is. Ugyanakkor hozzátette, hogy továbbra is a Vance-Owen-tervet tartják a legjobb tárgyalási alapnak. Az elnökség hét tagja egyébként kijelentette: nem akarják, hogy változatlanul Alija Izetbegovic legyen az egyetlen, aki Bosz­nia nevében tárgyal. A küldött­ség pénteken Szarajevóba uta­zik, hogy találkozzék Izetbego­vic-csal, a hadsereg főparancs­nokával, és a parlament képvi­selőivel, szombaton pedig Brüsszelben az EK-trojka kül­ügyminisztereivel egyeztetik a boszniai rendezéssel kapcsola­tos elképzeléseket. nya, inkább foglalkoznak a ga­lambok etetésével és a bazár­sorok kínálatának turkálásával. Velence e sokat idézett köz­pontja úgy nyeri el igazán tün­dökletes mivoltját, ha bené­zünk a hátországba. A karnyúj­tásnyi kis utcácskákba, a festői terecskékre, az útikönyvek ál­tal nem is említett megbúvó templomokba, a szökőkutak­kal, szobrokkal ékesített par­tokra, a hosszan elnyúló piac sorába. Itt érzi igazán otthon magát a magyar fiatal. Feledve a templomok húsét, a művé­szettörténet lenyűgöző értékeit, üvegablakok pompáját, ma­gasztos gondolatokat meg­fogalmazó freskók csodáját: el­vegyülni a bazár kaleidoszkóp­szerű forgatagában... Bámész­kodni az utcai árusok végtelen­nek tetsző kfnálatában, ahol a • Magyar részről azonban ­vélekedett az elnök - éppen el­lenkező megfontolást követtek. Magas szinten nem tudjuk megérteni egymást, amíg nem oldjuk meg a konkrét kérdése­ket; amikor pedig egyes konk­rét kérdésekre kerül sor, akkor nincs meg a megfelelő keret, szint. Az igazság az, hogy vannak pozitív fejlemények is a kétol­dalú kapcsolatokban, kulturá­lis, oktatási, gazdasági téren, a védelmi minisztériumok között; állandó és természetes tevé­kenység folyik a két ország kö­zött - mondta. Ide tartoznak az emberek közötti kapcsolatok, cserék, a határokon a közös te­vékenység a határállomások számának növelésére, korsze­rűsítésére, a román kulturális központ megnyitása Budapes­ten és a magyar központé a ro­mán fővárosban. Mindezt sem­mi sem akadályozta, semmi­képpen sem volt vonakodás ro­mán részről. Jeszenszky Gézának a Ma­gyar Hírlap májusi számában megjelent (egy kérdező által idézett) interjújának az 1990 januárjában tett román ígéretek teljesítését igénylő megjegyzé­sére válaszolva kijelentette: nem tudja, mire utal a magyar külügyminiszter. 1990. január elején többek között Horn Gyula akkori magyar külügy­miniszter is Bukarestben járt. „Akkor kifejeztük kölcsönös óhajunkat és politikai akara­tunkat a jószomszédi kapcsola­déligyümölcsök sokaságától a tengeri herkentyűkön át, a fan­tasztikus nyomatokat viselő tri­kókig a fantázia és a valóság egymással találkozik. Velence ettől a kettősségtől vonzó, az erkölcsiség és esztétikum ma­gasztosságától, és a minden­napok esendőségének színes­ségétől. Velence utánunk nyúl, s megígérteti, ide még vissza­jövünk. Rosolina Mare ezen a regge­len fantasztikus autórobogással ébreszt. Az aszfaltozott út mel­letti bekötőket lezárták, egyen­ruhás őrök, mint később kide­rült, önkéntesek vigyáznak a turisták testi épségére. Rali­verseny zajlik, percenként zúg­nak el ebédlőnk üvegfala alatt a Porschék, Ferrarik, Renault-k. A társaság egyik fele szívesen szurkolná végig a körverseny tok megteremtésére, és kijelen­tettük, hogy nincsenek már olyan problémák, amelyek megakadályozhatnák e kapcso­latok bővítését. Ezt ma is fenn­tartom, minden alkalommal, amikor találkoztunk, megerősí­tettem Göncz és Antall uraknak is. Azt javasoltam, találkoz­zunk, s ha vannak problémák, fenntartások, nehézségek, lás­suk, mi ezeknek a gyökere, és államfői, kormányszinten ad­junk jelzést egy bizonyos nyi­tásra, a magyar félnek azonban ez nem felelt meg. Iliescu szerint egyes magyar hivatalos személyiségeknek az utóbbi időben tett nyilatkozatai nem számítanak jó előjelnek például a két ország között megvitatás alatt álló alapszer­ződés tekintetében. Ezzel kap­csolatban bírálta az ukrán-ma­gyar szerződés ratifikálási vi­tájában kifejtett fenntartásokat, félnapos programját, de so­főrünk tülköléssel jelzi: Irány Verona! A buszban általában a történelemórák zajlanak. Ica tanárnő fantasztikus nagyvona­lúsággal ecseteli Észak-Itália történelmének fejezeteit, a vá­rosállamok históriáját, egymás elleni küzdelmét. Csak néhány kamasznak a fülén zúg a „vók­men", a többiek érdeklődéssel figyelnek. A művészettörténeti és esztétikai továbbképzés a te­reken, templomokban, udvaro­kon folytatódik. S a nagy él­mény: íme Verona. Sokak sze­rint Észak-Olaszország levon­zóbb városa. A vöröstéglás aréna íves fülkéibe némi fantá­ziával odaképzelhetjük az egy­kori szobrokat, a 80 ezer em­bert is befogadó nézőteréről pedig operadallamok is föl­csendülhetnek emlékezetünk­ben. A reneszánsz Verona köz­pontjában, egymáshoz közel két tér, a szárnyas oroszlán vé­delme alatt a tulajdonképpeni fórum, s nem messze tőle a jel­legzetes zöldség- és gyümölcs­piac. S bár gazdagsága elbűvö­lő, mégsincs a többi városra jellemző harsányság, olcsó vá­sáriság. Verona méltóságtelje-, sen őrzi a reneszánsz maradan­dó emlékeit. Egy pici utcában kis felirat jelzi, a legendák sze­rint e házban lakott Júlia. A halhatatlan szerelmesek emlé­két sok ezer, falra vésett, írott név hitelesíti. A híres erkély alatt Júlia bronzszobra. Jobb melle szikrázik a beszüremkedő napsütésben. Szinte minden tu­rista megsimogatja, s lefényké­pezteti magát vele. Lám, mennyivel erkölcsösebbek az olaszok, a pesti Váci utcai ka­maszfiúnak legnagyobb fé­nyessége ágaskodó ékessége. Egy hét után kora éjszaka gördülnek be a buszok a Dóm térre. Vége egy újabb tanulmá­nyi kirándulásnak, nem is ta­nulságok nélkül. Mielőtt a so­főr a fékre lépne, egy kamasz­hang ordft föl: Édesanyám, nem akarok hazamenni! T. L. amelyek közül az egyik - mint felidézte - éppenséggel arra vonatkozott, hogy az megköt­heti Magyarország kezét a Ro­mániával kötendő szerződés­nél, és arra kényszeríthetné, hogy ugyanúgy oldja meg a Romániával fennálló határok kérdését. Nem értjük az ilyen állásfoglalásokat - mondotta Iliescu. Azzal, hogy a labdát egy­más udvarába dobjuk, vagy külcsönös vádakkal nem fog­juk megnyitni az utat a megér­tés felé; ehhez mindkét oldal­ról jóakarat, megértés, bizo­nyos alapelvek tiszteletben tar­tása szükséges. Az államfő itt megismételte a crans-montanai találkozón a kisebbségek jogaival kapcso­latban tett kijelentését, amely szerint káros a probléma túl­zott politizálása, és egyesek ar­ra támasztott joga, hogy patro­Egy dollár hamarosan leg­alább két márkába fog kerülni -jelezte Soros, s a helyzetért a német szövetségi jegybankot, a frankfurti Deutsche Bundes­bankot tette felelőssé: „A Deutsche Bundesbank jelenle­gi álláspontja káros a német gazdaságra és az európai gaz­daságra nézve, de nagyon ká­ros Éurópa politikai egysége szempontjából is. Soros szerint a kemény már­ka igazi ellenfelei a német kor­mányban és a jegybanknál ül­nek. A frankfurti pénzintézet­nek azt vetette a szemére, hogy elpasszolta a meghatározó ka­matlábak csökkentésére alkal­mas időpontot: „A csökkentést a múlt hónapban még könnyen megcselekedhette volna, mivel a dollár a yen felértékelésének nyomása alatt állt" - mondotta. Arra a kérdésre, az év vé­géig meddig csúszhat le a már­ka, Soros György úgy vála­szolt, hogy „az effajta jósok, mint én, általában nem annyira nálják az azonos nemzetisé­gűek szervezeteit. Ez, mondot­ta Iliescu, a más országok bel­ügyeibe való beavatkozásnak egy formája. - Nemcsak a magyarok egy­harmada él az ország határain kívül, a románoké is, de mi nem engedtük meg magunknak, hogy a bárhol élő románok el­nökévé vagy miniszterelnökévé nyilvánítsuk magunkat. Romá­nia elnökét Románia állampol­gárai választották meg, nemze­tiségüktől függetlenül, és csak Románia állampolgárainak fe­lelős... Mi sem vagyunk kö­zömbösek a határainkon kívül élő románok iránt, de úgy vél­jük, hogy minden román, amely egy másik államban él, annak az országnak kell hogy lojális polgára legyen, amely­ben él". Az anyanemzettel va­ló természetes kapcsolatokat integrálni kell az államok kö­zötti kölcsönös tiszteletre ala­pozódó kapcsolatokba. „Ha ezt nem tartják be, ak­kor az állandó meg nem értés, feszültség és gyanúsítások ele­meit viszik be az államközi kapcsolatokba. Románia ezek­nek az elveknek megfelelően alakította magatartását, és csak ez teremthet a problémák megoldásához kedvező légkört -jelentette ki Iliescu. Soros György, a ma­gyar származású ameri­kai üzletember a csütör­tökönként megjelenő új német hetilap, a Die Wo­che legfrissebb számá­ban is azt jósolja, hogy a német márka hanyatlása feltartóztat hatatlan. konkrétak. Korábban volt olyan idő, amikor egy dollár négy márkába került. Meggyő­ződésem, hogy a dollár túl ol­csó, amennyiben kevesebb mint két márkát hoz". Soros számára a német márka „dilem­mája" a német újraegyesülés, „a tragédia akkor kezdődött". Az üzletember által is elma­rasztalt Bundesbankot rendsze­resen azzal vádolják, hogy bár az utóbbi időben valamelyest csökkentette a mérvadó kamat­lábak szintjét, de azok még mindig túlságosan magasak, drágává teszik a hitelfelvételt. Bizalmas iratok a koreai háborúról Az orosz elnök a közel­múltban olyan bizalmas iratokat nyújtott át Dél­Koreának, amelyek egyér­telműen bizonyítják: a ko­reai háborút Észak-Korea robbantotta ki Sztálin tá­mogatásával - jelentette be csütörtökön a dél-ko­reai külügyminisztérium illetékese. Az AFP szerint a mint­egy negyvenoldalas doku­mentumot Jelcin június 7­én adta át Han Szung Dzsu dél-koreai külügymi­niszternek, amikor az hi­vatalos látogatáson Moszk­vában tartózkodott. A do­kumentum Sztálin és Kim Ir Szen észak-koreai elnök 1949 januárja és 1950 ok­tóbere között egymásnak küldött táviratait tartal­mazza. Az első üzenetekből ki­derül, miként készült Kim Ir Szen Dél-Korea katonai lerohanására a Szovjet­unió anyagi támogatásá­val. Az utolsó táviratok pedig már arról szólnak, hogy a két vezető kinai ka­tonák tömeges részvételét taglalja a háborúban, akik­nek feladata az ENSZ-csa­patok visszaverése volt. Szöul szerint ezek az iratok cáfolhatatlanul bi­zonyítják: az észak-koreai hivatalos álláspont téves, nem a dél-koreai és az amerikai csapátok rob­bantották ki a koreai há­borút. • Tanulmányi kirándulás a szárnyas oroszlán földjén 3. fúlia fénylő ékessége Júlia híres erkélye Veronában (Fotó: Enyedi Zoltán) • Soros Byörgy szerint A márkát előbb­utóbb leértékelik

Next

/
Thumbnails
Contents