Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-24 / 145. szám

10 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. JÚN. 24. OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORKZÁC SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, pf.: 153.6741 TELEFON: 481-460 Mentsük meg a szegedi strandot! Sok helyről tudhatunk arról, hogy (többek között) a szegedi strand is nehéz anyagi helyzetben van. Néhány dolgozó és néhány vendég véleményét, javaslatát megtoldom itt az enyémekkel, hátha lesz bennük hasznosftható. Pénzt adni én sem tudok többet, mint 75 forintot belépésként. Bár azt hiszem ez sem kevés. Régen volt, amikor nagy pénzért virágtartó betonvályúkat vettek, ami egy ilyen helyre a lehető legfölöslegesebb. Pár éve nagymennyiségű „automata" tusolót építettek a „SZUE" részen, (vaslapokra lépés indítaná a vizet), aminek a lábak becsípésén kívül az a haszna, hogy vagy mindig adják a vizet, vagy soha. Jelenleg korszerű rádiótelefonos üzenetközvetítés lehetséges egyes dolgozók között, de például egy lefolyószifon javítása már tartósan elmarad, ami a kempingezőknek nem mindegy. Minden elismerésem azon dolgozóknak, akiknek a vihar óriási plusz munkát jelentett. Másrészt viszont sok unatkozó alkalmazottat látunk. Ha a fiatalok nyári gyakorlatán a régi módon „nevelik" őket munkára. akkor majd a munkahelyeiken is csak a régi módon, belső munkanélküliként lehetnének alkalmazva!? A Part fürdő természeti adottságai egyedülállóak. Csak emberi mulasztással lehet ezt rosszul működtetni. Eddig azt hiszem mindenki egyetért. De hogy ki miatt nem megy a strand, azon már biztosan nagy vita lesz, sót van. (Például én is felelős lehetek,' hogy keveset jártam és fizettem, meg hogy hozzánemértőként csak belebesz.élek. és tovább nehezítem a helyzetet.). Mégis mondanék egy-két dolgot. A strand és kemping reklámja - például a nyugatiak felé - minimális, az ilyen költség a lehetős legtermelőbb beruházás. A kommunális létesímények állapota viszont önmagában is elriasztó. Egy strand (egy színház, egy zenekar, egy sportegyesület) általában nem rentábilis. Ez itt sem lehet cél! De azt nézni, hogy költségek osztva a .vendégek számával = például 210 forint, tehát ehhez közelítsünk a belépőjegyek árával, ez eleve reménytelen ötlet. Ha kampányokat, vagy végleges belépőjegy leszállítást végeznének. akkor a forgalom ugrásszerűen megnövekedne, főleg a gyerekek tekintetében. Egy kicsit nagyobb fegyelem, illetve tisztaság tartásával, azonos mennyiségű vízben többen is fürödhetnének. (Tudomásom szerint a melegvíz a fürdő tulajdona.) És így több lenne a bevétel! A Partfürőn sokan árulják az épületeiket. A Tisza túloldalán, a Sárgán meg úgy látom, hogy rohamosan növekszik az ott megfordulók száma, s ezért sok új vedéglátóhely nyílik, a Parlfiirdőn meg bezárnak (a külső üzemeltetők). De legalább a monopolhelyzettel forgalomnövekedést érne el a Part fürdő! Mivel ez egy eleve dotációt igénylő vállalat, alaposan meg lehetne vizsgálni a kiadásokat, de még a személyek alkalmazását is szakértelem, s esetleg rokoni vagy egyéb érdekeltségi szempontból. Lehetőleg független (nem önkormányzati) szervezet igénybevételét javaslom. A fentieket egybevetve: minden rendelkezésre álló törvényes módon mentsük meg a szegedi strandot! Kelemen Gábor • Mostanában gyakran hallhatjuk egymástól intőiég: vigyázz a napozásra az elvékonyodott ózonréteg miatt, probléma lehet... De a nap imádói mit sem tőrödnek ezzel, kora tavasztól szoktatják bőrüket. az egyébként jól bevált utasítósok szerint, s ha valóban beköszönt a forró nyár. ők mór csodálatosan kívánatos, irigylésre méltó barna színekben pompáznak. csokoládébarnán, bronzvörösen, ki hogyan, s kinek mennyire engedi bőrének festékanyaga elérni a kívánt színeket. Különösen csodálom a nap szerelmeseit, s nincs is talán szebb látvány egy gyönyörűen, mindenütt egyformán lebarnult emberi testnél. Festők, művészek tucatjait ihlette az emberi lest megformálása, vagy fotózása, különösen lebilincselőek minden kor emberének a mesteri aktfestményei, szobrai, fotói. Jómagam is szívesen, elismerően állok meg egy-egy hasonló alkotás kiállítása előtt. De ezek a képek az élő embert mintázzák, az élő ember volt modellje minden műnek. Hogy szégyellték-e magukat a modellek?! Bizonyára nem. Hisz, ha úgy lett volna, sohasem születhettek volna hasonló művészi világremekművek. S vajon napjainkban szégyellni kell-e a mezítelenséget ott. ahol az megengedett?! E kérdés jogosan vetődik fel sok-sok emberben. s ha nem utasítanák vissza e kérdést, bizonyára jóval többen kívánkoznának a nap szerelmesei közé, oda. ahol valójábon teljes mezítelenségében mutatkozik mindenki, ahol a legtermészeKíváncsiság, vagy megszégyenítés? tesebb mádon és nagy tisztelettel viseltetnek egymás iránt az emberek, aliol rend, tisztaság, egymás segítése, támogatása, jóbaráti kapcsolatok alakulnak ki. Ahová eljár együtt férj és feleség, gyerek és szülő, barát és barátnő egymás megszólása nélkül. S mindezekkel a naturista strand dicsekedhet! (S ha mindezek kapcsán a Bibliából idézünk, erre vonatkozóan is kaphatunk választ: Mózes I. 2. rész 25. „ Valónak pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala." De mint természetesen tudjuk, a bűnesel után fordul a helyzet.) Nos Szegeden is a naturistastrandot a Tisza partján jelölte ki az önkormányzat, bárki látogathatja, aki eldöntötte, hogy az írott és íratlan szabályokat önmagára nézve betartja. Kijelölt tábla jelzi a helyet, ahol mindenki a maga mezítelenségében tündökölhet, kívülállók botrányokozása nélkül. Igen ám. de akik elszigetelődnek ezen életformától, ők azok, akik kíváncsiak, s kíváncsiságukkal igyekeznek oly feltűnést kelteni, hogy sietnek észrevétetni magukat, sőt ezen túlmenően igyekeznek másik embertársuk figyelmét is szándékosan oda irányítani. S ezek az emberek nemcsak felnőttek, hanem gyerekek is. Hisz' mi felnőttek valahogyan azért helyre tudjuk tenni a dolgainkat, vagy foglalkozunk valamivel vagy nem törődünk vele, de a gyerekek... Nos, mindezen felháborodás, avagy enyhén szólva észrevétel épp erre a bizonyos, Tisza-menti strand felé rendszeres hajójárat vezetőire, kormányosaira vonatkozik, akik szándékosan a megtelt hajó utasait egy kis strandnézésre kalauzolja. Egészen kikormányozza a sétahajót a partig, ameddig csak lehet, hogy bámulói, esetleg megszégyenítői lehessenek a napot élvező naturistáknak. Mint valamiféle idegenforgalmi, egyedi látványosságra felhlva a figyelmet, ami természetesen nem is marad el, hisz minden arc a partra irányul, s az utasok hangos kacagása, mutogatása kíséretében siklik a hajó tova. Valamennyi strandoló kérdezi, mi ennek a célja, miért nem lehet gúny és megszégyenítés nélkül, csendben és békességben élvezni épp az arra kijelölt helyen a természet szépségeit, s épp azoknak, akik saját szándékukból vannak, ott, ahol vannak! Valamennyire meg kellene tisztelnünk egymásban az emberi méltóságot, s észrevenni azt, hogy minden embernek más és más igényei vannak a saját szabad idejének, szórakozásának, kikapcsolódásának eltöltésére, s megadni egymásnak erre azt a lehetőséget, hogy tehesse is ezt csendben, békességben, bárki felháborodása és megszégyenítése nélkül. (Név és cím a szerkesztőségben) Kerékpárosok rohama Minthogy a Belvárosán élek. szinte naponta járok a Korzón és a Kárász utcán. A jó idő beköszöntével nem csak a gyalogosok, a sétálók jelentek meg, hanem a kerékpárosok is. Esztelen mádon száguldoznak. cikáznak az emberek, és ami igazán hajmeresztő, a tipegő, szaladozó gyerekek között. Ezek a kerékpárosok - zömében húsz év körüli korosztályosak - valami magamutogató pózban száguldoznak odavissza, napjában tucatszor is. Tehetik, hiszen nem szól rájuk senki - a rendőrök sem -, sőt még a kisgyerekes szülők szólítgatják gyerekeiket, vigyázzanak, mert jön a biciklis. A közelmúltban rövid idő alatt két olyan esetet láttam, amely kev.és híján balesettel végződött. Egy fiatalember autóval (természetesen hiperszuper márka) a Virág cukrászda felől ment, ahogy illik elég tempósan a Kígyó patika felé. Egy fiú pedig a bringát (természetesen hi per-szuper márka) taposta a Kárász, utcán, amúgy rendes tempóban. A Kígyó patika sarkán azután majdnem találkoztak. Sokat mondok, ha 10 cm hiányzott hozzá. A másik, az amúgy is szűkebbre csinosított Kárász utcán történt. A padok és a virágládák közül indult a világot felfedezni egy 2-3 év körüli apíffiság. Aki már nevelt gyereket tudja, ilyenkor szinte kiszámíthatatlan a mozgásuk. Elindulnak erre, egyet gondolnak és máris amarra futnak. Az alig tizenéves gyerekek (hárman voltak) őrült iramban hajtottak. (Természetesen ők is hiper-szuper gépeken.) Hogy az első fiú nem ütötte el a kicsit, nem rajta múlott, mert valami fantasztikus véletlen folytán a tipegő az utolsó pillanatban gondolt egyet, és fordult más irányba. Nem kívánom a dolgot dramatizálni, de a vér megfagyott az ereimben. Nem akarok tippeket adni, de ha másként nem megy, addig kell következetesen büntetni, amfg rá nem megy a hiper-szuper gép ára. (Név és ctm a szerkesztőségben) Találkozás Krasznói Klárival • Népünk hagyományvilágából Az aratás kezdő napjai A köztudat elsősorban Szent Péter és Szent Pál apostolok napját tartja aratáskezdő napnak. Apátfalván még századunk elején is kaszát, sarlót, iillőt-kalapácsol, és kaszakövet szenteltettek a gazdók, amelyekkel aztán heteken át dolgoztak mindennapi kenyerünkért. „A munkakezdet kultikus hagyományai írja Bálint Sándor - azonban inkább Sarlós Boldogasszonyhoz fűződnek. (...) A különleges Sarlós Boldogasszony elnevezés utal az ünnepnek az aratással, termékenységgel való szimbolikus szakrális párhuzamára." Tájunkon - főként a környező falvakban, és a nagy kiterjedésű tanyavilágban - ezen a napon (július másodikán) sarlóval szedett fodormentát szoktak szenteltetni. Sok betegségre foganatos teáját nem cukorral, hanem mézzel szokták ízesíteni. És mivel a Jézussal várandós Mária mezítláb tett látogatást Erzsébetnél - melynek emlékét őrzi elsősorban ez a nap - a régi tópaiak fodormenta teával mosogatták fájós lábukat. A; algyői gazdák a jószágok kosztjóba is kevertek szentelt fodormentát, hogy ne legyenek betegek. A legismertebb szokás pedig, hogy a halott koporsójába is tettek belőle, hogy a lélek másvilágra jutósót megkönnyítsék vele. „Egyébként trja még Bólint Sándor • e napon az egykori Dömötör templom előtti Rozália-kápolnában az egész város és környék jámbor népének jelenlétéhen, nagymise alatt történt a fodormentaszentölés. Ez a szentelmény tudtunkra egyedül áll a katolikus liturgiában, tgy egyelőre helybeli szertartási fejleménynek kell tekintenünk, amely még a pestisjárvány ellen való szakrális-mágikus bajelhárításban gyökerezik. Nyilván nem véletlen, hogy a szentelés is éppen a Rozália-kápolnában ment végbe." A péter-páli aratáskezdet tehát nem más, mint kalendáriumi jelzés a Sarlós Boldogasszony-napi, jelképes munkakezdetre, mivel a hozzá kapcsolódó kultikus hagyományok, régies hiedelmek miatt igazában Sarlós Boldogasszony napját kell az aratás ünnepélyes népi előjátékának tekintenünk. Az aratást tehát jelképesen kezdték meg, mégpedig az asszonyok. sarlóval. A levágott néhány kalászt otthon a jószágokkal etették meg, hogy pusztulás ne érje őket. Ügyes kezű emberek - sőt, asszonyok és nagylányok ezen a napon fonták a kisebb-nagyobb búzakoronákat, csüggelékeket, amelyeket a nagyházban főhelyre - katolikusoknál a szentelt gyertya mellé - akasztották. Szinte minden templomban volt aratók miséje, s majd csak utána mentek ki egy-két kaszasuhintásra az emberek is. Mise alatt a szerszámokat a templom kertjében hagyták, ahol a pap megszentelte. megáldotta őket. A tényleges aratást másnap kezdték meg. s mivel a kenyér, az élet Isten ajándéka. a munka megkezdése előtt mind elmondtak egy Miatyánkot, amelyben jelképesen is - ... mindennapi kenyerünket, add meg nékünk ma, ... - könyörögtek. Pénteken azonban - szól a bölcs intelem - nem jó aratáshoz fogni, mert hamarosan meghal valaki a családban. Ha mégis péntekre esett Sarlós Boldogasszony, akkor jelképesen vágtak egy-két lendttésnyit, és csak a rávaló napon fogtak hozzá a többhetes munkához. Légven az saját búzatábla, vagy uraságé. Ám amíg a saját földön dolgozók körében szinte nem. addig az uradalmakban dolgozó summások között virágzott az aratáshoz kapcsolódó folklór: esti mesékben, és nappal, az aratás közbeni dalolásokkal is. Idős, egykori summások közül ki ne ismerné a „Sokat arattam a nyáron, Keveset aludtam ágyon, ..." kezdetű keserves dalt, merthogy sose higyjük, hogy a családjától messze sommáskodók munka közben mulathatnékjukban daloltak volna!... A naponta levágott, és kévébe kötött gabonát keresztekbe rakták. Ennek is nyilván szakrális magyarázata van, amellyel az Oltáriszentség misztériumára utaltak: ugyanakkor a termést látták tgy biztosítottnak gonosszal és természeti csapásokkal szemben. A nagyüzemivé erőltetett aratással tömegével vesztek ki a hagyományos aratáshoz fűződő archaikus-szakrális szokások. Egy azonban hiszem, megmaradt: amikor az aratógép nyergébe száll a gép kezelője, egészen biztos, hogy átérzi munkájának nagv fontosságát. És talán azt is, hogy munkájához föltétlen szükséges egy fohász, egy kalapemelés az Ég felé. És akár csöndesen, akár félhangosan mind mondják: „Uram Jézus, segíts!" Ifj. Lele József Pécsi osztálykirándulásunk során megtekintettük a város gyönyörű, felújított színházát. Az öltözők, jelmezek, díszletek várázsos világában idegenvezetőnk Krasznói Klári volt. Krasznói Klári??? Maláj György tanár bácsitól megtudtuk, hogy Krasznói Klári Szeged egykori ünnepelt, dédelgetett, sztárolt színésznője volt, akit ő először hatéves korában, több mint húsz évvel ezelőtt látott a Cirkuszhercegnő című operettben. Krasznói Kláriról megtudtuk, hogy ő akkor a hetvenes évek elején óriási műszempillákkal hokedli talpú cipőben és miniszoknyában bolondította a férfiszíveket. Fergeteges alakításaival Szeged kedvencévé vált, tele is volt fotóival az egész város. A színház után a következő helyszín egy cukrászda volt ahova a művésznő meghívta az osztályt. Tehát most itt ülünk Pécs egyik cukrászdájában és Krasznói Klári színésznőt az „élet dolgairól" faggatom. - Most jelenleg ismét balettozom. - Hogy-hogy? Meséljen erről nekünk? - Hat éves koromban már balettórákra jártam. Az első fellépésem is egy balettben volt, egy augusztus 1-i napon. Utána operettekben szubrettként, majd prózai szerepekben is szórakozathattam a nagyérdeműt. Soha nem voltam Júliaalkat, rám a pimaszabb, incseldekőbb, „bővérűbb" szerepeket osztották. A gyerekdarabokban sem a jóságos, szende tündéri, hanem a „boszi" szerepeket kaptam. Izgalmas volt sokévi kihagyás után újra balettcipőt tudni a lábamon, a szó, a beszéd helyett egy más nyelven, a gesztusok nyelvén szólni, ahol a közeledés távolodás, vonzás és taszítás mind-mint a mozgás szimbólikájában jeleníthető meg. Az egyik barátnőm Pécs művészeti gimnáziumában tanít balettet, ahol alkalmanként nagy-nagy örömmel én is besegítek. Új balettünk, a Copélia hatalmas siker, Londonban is bemutatjuk. Szeptemberben gyertek el, feltétlenül látnotok kell. További információim: Van egy tündéri kiskutyám, minden reggel futok vele. Imádok sportolni. Szerepálmaim nincsenek, de tény, hogy Blanche. A vágy villamosából nem egy rossz szerep. Csehovot imádom. Tanácsom: Mindenhonnap úgy kell eljönni, hogy kellemes emlékeket hagyjunk, hogy visszavárjanak. A beszélgetés végén elbúcsúzunk a szeptemberi viszontlátásig. A művésznő mosolyog, integet, megszeretgeti egyik osztálytársunkat, aki édesapja nélkül nem tudott volna velünk lenni a kiránduláson. Elteszi szalma retiküljébe antikolt ezüst öngyújtóját, és homokszínű, bokáig érő, bő slafrokjában karcsún, lenszőkén eltűnik a főutca forgatagában. Baita Viktória a szegedi Ságvári-telepi Általános Iskola 8. osztályos tanulója Egy-két észrevétel Volán-ügyben Szeretném önökön keresztül felhívni a Volán Vállalat figyelmét egy-két általam és az utazóközönség által észlelt fontos problémára! Látom, hogy nagy probléma a Mars téri buszmegállóban a két-három busz érkezése és arra való felszállás, amikor is egymás mögött állnak meg. Elkezdődik a futás a felszállás és utazás érdekében. Ugyanakkor nem mindenki fiatal és a futás, a helyezkedés a felszálláshoz nem mindenkinek megy könnyen. És a sofőr még mosolyog is rajta. Javaslom a sofőröknek, vegyék tudomásul, hogy ők vannak az utazóközönségért és nem pedig fordítva. Továbbmenve, jó lenne, ha megértenék egyes sofőrök, hogy az elektromos jelzőtáblát nem mindenki tudja olvasni. Így azt javaslom, maradjanak a szabványos jelzéseknél és azt használják. Vegyék maguknak a fáradságot, hogy a kocsijukat ellássák a megfelelő jelzésű táblával elől, oldalt és hátul, hogy ne kelljen tréningezni az utasnak, vajon melyik busz is ért a megállóba. Tóth Mihály Szeged, Bécsi krt. 31.