Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-23 / 144. szám

6 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1993. JÚN. 23. • Ezeket az adatokat a szegedi Drogcentrum igazgatójától, Zelenai Károlytól tudtam meg, aki tagja a nemzeti megelőző (prevenciós) programot kidolgozó Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottságnak is. Ennek a tervnek az. egyik legfontosabb pontja helyi drogprevenciós munkacsoport létrehozása, többek között az egyházak, államiönkormányzati szervek részvételével. Nem maradhatott ki ebből a munkából a megyei pedagógiai intézet sem: teljesen nyilvánvaló ugyanis, hogy a drogfogyasztás visszaszorításában, pontosabban a megelőzésben - a család mellett - nagyon fontos szerepet kell vállalniuk az iskoláknak. „A gyerekeket - a tanárokon keresztül meg kell tanítani arra, hogy tudjanak nemet mondani. A tiltás nem elegendő, sőt gyakran épp ellenkező hatást vált ki, tehát korrekt ismeretekkel kell ellátni őket, eloszlatva a misztikus ködöt, aini ezt a - sajnos, még mindig tabunak számító - témát körülveszi. Választási lehetőséget kell kfnálni a gyerekeknek: hogyan oldhatják meg más módon életük problémáit, azokat a stresszhelyzeteket, amelyekbe nap mint nap kerülnek" mondja Zelenai Károly. Ehhez azonban először a pedagógusokat kell megtanítani azokra a módszerekre, amelyeknek a segítségével hatni tudnak a gyerekekre. S itt érkeztünk el a cikkünk feleimében említett rejtélyes rövidítéshez, a CHEF-hez. Egy amerikai alapítványról van szó, melynek az Egyesült Államokban már bevált és sikeresen működő „Egészséged testben, lélekben" című programjával háromnapos tréning keretében az elmúlt hétvégén ismerkedett meg közel negyven szegedi tanár a Közép fasor 1-3. alatti Pedagógiai és Közművelődési Szolgáltató Intézetben. A CHEF-programok filozófiájának fontos része, amint ez a tömör ismertetőben olvasható, hogy „a szenvedélybetegségek elleni küzdelem kulcsa az önértékelési zavarok és a súlyos érzelmi e- ' „vS. • Ssga Akiket már nem lehet megmenteni • A CHEF Hungary - Szegeden n A kulcsszó: a megelőzés Meg kell tanulni nemet mondani Szegeden csakúgy, mint az egész országban, egyre nagyobb a drogfogyasztók száma: évente száz-százhúszan jelentkeznek a Drogcentrumban kezelésre, de ennél nyilván jóval többen élnek rendszeresen valamilyen kábítószerrel. (Növekvő arányban az úgynevezett kemény drogokkal: inind gyakoribb az intravénás módszer, ahol a fertőzés - HIV, hepatitis - veszélye is óriási.) S ami különösen elszomorító, az alsó korhatár évről évre alacsonyabb: a fiúk 60, a lányok 70 százaléka már 18 éves kora előtt kipróbálja a kábítószert. bizonytalanságok rendezése; a testi és lelki betegségek megelőzésének legfontosabb eszköze a pozitív énkép és a belső érzelmi biztonság kialakítása, az önbecsülés helyreállítása; mindenkit meg kell tanítani arra, hogy egészségünkért elsősorban magunk vagyunk felelősek." A szegedi tréninget, amely Magyarországon a tizedik volt, dr. Dévai Margit, az ELTE Tanárképző Karának docense, neveléslélektani szakpszichológus, a CHEF Hungary Általános Egészségnevelési és -oktatási Alapítvány titkára vezette. „Egyfelől: több évtizedes kutatásaim során feltűnt, hogy azok közül a gyerekek közül, akiknek az önmagukról kialakított képével valamilyen probléma volt, sokan lettek szenvedélybetegek. Másrészt 1981 óta foglalkozom ilyen betegek pszichoterápiás gyógyításával, ám kiderült, hogy ennek a hosszú kezelésnek igen bizonytalan az eredménye, gyakori a visszaesés. Ez a két tapasztalat arra sarkallt, hogy meg kell próbálni személyiségfejlesztéssel megelőzni ezeknek a betegségeknek a kialakulását. Erre a célra megfelelőnek látszott ez a CHEF-program" - mondja a pszichológusnő, aki az amerikaiak megbízásából az első, 17 fős magyar tanárcsoportot is megszervezte - őket amerikai instruktorok képezték ki. Ennek sikere után kérték föl, dolgozza ki a tréning magyar nyelvű változatát. Eközben - Európában elsőként! - a CHEF létrehozta magyarországi alapítványát, a már említett CHEF Hungary-t elnöke dr. Carl Nickerson, aki egyben az amerikai CHEF elnöke is -, és irodát nyitott Budapesten. (Ennek címe: 1025, Szépvölgyi út 4/B., telefon és fax: 188-7354, ahol a már említetten kívül más egészségnevelési programokat is kínálnak.) „Célunk egy minőségi életvitel ahol nem minden az anyagiak függvénye - kialakítása, amely test és lélek egyenrangú karbantartásán alapul. Hiszen olyan a lelkünk, mint egy szekrény, amelyben időnként rendet kell rakni, s nem mindegy, hogy tudjuk-e vagy sem, ezt milyen módon tegyük. Meg kell találni a megfelelő értékeket, hogy a háborgó, nyugtalan lélek lecsendesítéséhez ne legyen szükség az alkoholra és a drogokra. De ez kemény munkát kíván" - vallja dr. Dévai Margit. Igen, ez erőfeszítést kíván mind a pedagógusoktól, mind a gyerekektől. Ehhez adott tehát a program, s Szegeden immár megvan az anyagi háttér is: az önkormányzat ugyanis nemrégiben I 029 000 forintot adott a drogcentrumnak, s ebből a pénzből jut az egészségnevelésre is. „Mi vállaljuk a híd szerepét. Megszerveztük az első tréninget, s amellett, hogy a programban részt vevők bármikor fordulhatnak hozzánk tanácsért, segítségért, úgy tervezzük, negyedévenként konzultációkat tartunk a fölmerülő módszertani problémákról. Természetesen várjuk még további érdeklődők jelentkezését is, a 436-353 és a 436-355 számú telefonon: mindenkinek szívesen adunk felvilágosítást. A közeljövőben szeretnénk a felsőfokú oktatásba is bekapcsolódni természetesen egy tágabb körű mentálhigiénés képzés keretében - a drog- és alkohol megelőzési programmal, hiszen az lenne az ideális, ha már a főiskolákról, egyetemekről kikerülő pedagógusok is rendelkeznének a megfelelő szakmai alapismeretekkel" - mondja Zelenai Károly, s még hozzáteszi: a legfontosabb a különböző szervezetek közötti együttműködés, összehangolt munka - ne legyen hatalmi és szakmai harc azért, hogy kinek a kezébe kerül a drogprevenciós program irányítása és végrehajtása. P. L. • A Pompeius Magnusnak tulajdonított szállóige analógiájára, miszerint Navigare necesse est..., azaz hajózni kell, a nyelvész talán azt mondhatná: kommunikálni kell. nem-kommunikálni lehetetlen. Kommunikál a méhecske; mielőtt belépne a kaptárba, illatzsebének megnyitásával bemutatja „útlevelét", táncával nemcsak a megtalált nektár lelőhelyét, de potrohának rezgésével annak gazdagságát is elmeséli. A madárfióka tátott csőrének színével és rajzolatával mondja nevelőjének: adj enni, éhes vagyok! A medve két lábra állva a fa kérgébe karcolja levelét: ekkora vagyok, ha kisebb vagy nálam, jobb, ha eltűnsz területemről. Sára, a híres csimpánz műanyag jelekkel helyettesített „szavaival" képes volt közölni gondozóival vágyait (ad alma, Mary ad mazsola Sara), megnevezni tárgyakat, kifejezni az azonosság, különbség és a kisebbnagyobb fogalmát, sőt a feltételes módot is. Közép-Afrikában, Melanéziában nem is olyan régen még a dobok nyelvén szóltak az üzenetek, a Kanári-szigeteken fütyülő nyelven kilométeres távolságból beszélik meg üzleti dolgaikat az ott lakók. Tapintáson alapuló ábécét használnak a vakok (Braille-írás), a siketek „jelelnek", sajátos piktogramokkal beszélgetnek a valamilyen oknál fogva beszédkészségüket vesztett emberek (Bliss-nyelv). Sok fajta kommunikációs forma van, de a leggyakrabban használt mégiscsak a nyelv, az a verbális szimbólumrendszer, mely mai ismereteink szerint csak az ember sajátja. Melyik nyelv volt az első? Hogyan keletkezett a nyelv maga? Olyan kérdések ezek, melyek már az ókori ember fantáziáját is megmozgatták. Hérodotosztól ismerjük Pszammethikosz kísérletét. A fáraó két csecsemőt bízott pásztorok gondjára azzal a paranccsal, hogy senki nem beszélhet a csemeték közelében. Úgy gondolta, hogy így azok bizonyára az ős nyelven fognak megszólalni. Két év múltán a gyerekek BEKOSZ! • A nyelvi teremtés világai Kezdetben vala az Ige... 99 99 „Kacsintós vagy intés, trombitaszó az őserdőben, egy jelzőlámpa felvillanása, egy emléket felidéző zeneszám, füstfelhő a láthatáron, egy táncos mozgása és testtartása... mindez az ember számára kommunikatív kifejezés eszköze lehet" - írja Weaver, az egyik legismertebb kommunikációs modell megalkotója. BEKOSZ! kiáltásokkal borultak az uralkodó lábai elé. A szó fríg nyelven kenyeret jelent. Le is vonák a következtetést: a világ első nyelve a fríg. Sok hasonló legendáról tudunk, természetesen az „eredmény" a mindenkori aktuálpolitika függvényében változott. IV. James skót királynál héber nyelven, az indiai filozófusoknál szanszkritül szólaltak meg először a kísérletek szerencsétlen sorsú alanyai. Csak Quintilianus ismerte be, hogy a pusztában magányosan nevelkedett gyerekek életük végéig sem tanultak meg beszélni. Későbbi A dzsungel gyermekei Felfedezésük A gyermek A beszédkészség Izolált környezetben nevelkedett gyerekek farkasgyerek (Hessenl medvegyerek (Litvánia) birkagyerek (Írország) mcdvcgycrck (Litvánia) dán lány ketlfl pireneusi fiú Péter (Hannover) Jean (l.iege) Totttko (Magyarország) német nredvegyerek (Fraumark) Vikin. (Franciaország) beszédértés Kaspar Hauser dátuma kora(év) szintje 1344 7 1661 12 • 1672 16 f 12 alacsony 1717 19 jelbeszéd 1719 1724 13 ? 2t • 1767 V szlovák 1767 18 alacsony 1799 11 c s 1828 17 megtanult beszélni Izolált környezetben Felfedezésük A gyermek A beszédkészség nevelkedett gyerekek dátuma kora (év) szintje liis/nólány (Salzburg) ? 22 batsipuri gyermek (India) Amala és Kamaka (India) 1920 8 és 20 alacsony teopárdgyerck (India) farkasgyerek (India) a pennsylvaniai „fogyatékos" az ohioi „fogyatékos" gazellagyerek (Szíria) gazellagyerek (Mauritánia) majomgverck (Teherán) 1961 14 (tenie (USA) 1970 13,5 alacsony 1893 1920 1927 1938 1940 1946 196(1 l.ueien Maison: Wolf Chlldren (1972) alapján korok megtalált maugliai is ezt támasztják alá, az izolált körülmények között fölcseperedett kölykök közül csak kevésnek adatott meg a beszéd élménye. Ami pedig az első nyelvet illeti, nos, ha volt is ilyen, mára ez még a legprecízebb összehasonlító nyelvészeti módszerekkel is kideríthetetlen. Az egymással ezernyi szállal összefonódott mítoszokban, különböző vallások szent könyveiben, ókori bölcseleti művekben is ott találjuk a nyelv eredetéről szóló elmélkedéseket. A Védák, az egyik legrégebbi irodalmi alkotás szerint a nyelvek megalkotója Isten, aki nevet ad a többi istenségnek, ezzel teremtve meg őket. A tágyakat segítségével a szent bölcsek nevezik meg. Mitra az, aki „egyesít embert a szavával". Az i. e. IX-VI. századi upanisádokban azt olvashatjuk, hogy a Létező, miután forróságot, vizet és élelmet teremtett, élő kívánt lenni, neveket és formákat akart létrehozni. Az alapvető elemek, a tűz, víz, az élelem és a nevek segítették elő a beszéd keletkezését, mert az írás szerint az ész az élelemből, a lélegzet vízből, a beszéd pedig a forróságból jött létre. A pápuáknál máig úgy tartják, hogy a teremtő démonok tüzet raktak a még nyers bambusz emberkék mellett, azok a hőtől megrepedeztek, a bambusz szálai széthasadtak és kezekké, szemekké, fülekké, orrokká váltak. Ezután hatalmas robbanással kinyílott a szájuk, és ettől kezdve már beszélni is tudtak. A keresztény Biblia szerint Isten a kezdetektől fogva tudott beszélni.„Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél, és Isten vala az Ige...", vagy más nyelveken: „In the begginning was the Word, Word was with God, and the Word was God...", „V nacsale bilo Szlovo, i Szlovo bilo u Boga, i Szlovo bilo Bog...", „In principo era il Verbo, e il Verbo era presso Dio, e il Verbo era Dio...". Az ige szóban rejlő ellentmondás - hogyan előzheti meg magát az Istent? - csak látszólagos, hiszen az eredeti szövegben szereplő LOGOS nemcsak a szót, hanem a gondolatot, a tettet és a cselekvést is jelenthette. A világ teremtése a kívánságok kimondásával történik, a beszéd aktusa egybeesik a teremtés aktusával. Isten teremti a nappalt, az éjszakát, az eget, földet és a tengert, azaz a nagy dolgokat, hogy ezután az aprómunkát teremtményére, Ádámra bfzza. Nevezze meg ő az állatokat és a madarakat. Napjainkig egymás mellett élnek a nyelv isteni és természetes eredetéről szóló elképzelések. Külön véleménye van a pszichiáternek, a teológusnak, a nyelvésznek és a biológusnak, de még a régésznek is. Látszólag az ókor embere már mindent elmondott erről a kérdésről, ám az igazi válasz várat magára. Egyre-másra születtek az Ujabb elgondolások. Herder, Jacob Grimm, Darwin, Wundt, Franz Bopp csak néhány név azok közül, akik sikertelenül próbálkoztak a nagy kérdés megválaszolására. Elméletek tömkelege, és egyik sem old meg semmit. A múlt századi, nem minden éle nélkül „vau-vau"-nak nevezett elmélet kiindulási pontja, miszerint kezdetben az ember a természetben hallott hangokat utánozta, nem veszi figyelembe azt, hogy a hangfestő minőség csak mint lehetőség létezik, csak akkor, ha a szó jelentése ezt megengedi. Az indulatszavas („ejnye-bejnye") elképzelés nem magyarázza meg a mondathoz, a szövegalkotáshoz vezető utat. Osgood szerint a „ham-ham"-ósok, azaz a gesztuselmélet követői adósak maradtak annak magyarázatával, „miként vonatkoztatható el a »hammogás« jelentése a helyzeti kontextustól". Tulajdonképpen még az sem világos, honnan lehetne elindulni! Az utolsó jégkorszakbeli „neander-völgyi" ősember ösztönösen kiadott artikulálatlan kiáltásából, melynek mégiscsak volt egy címzettje, valamilyen célt követett, talán figyelmeztetni, hívni akart valakit? A véletlenül kialakult jobbkezességből, ami az agy bal felének növekedését segítette elő, hiszen azt legalább tudjuk, hogy a beszédközpontok is itt találhatók? A gyermeknyelv tanulmányozásából? Vagy a generatív nyelvészet megteremtőjének (Noam Chomsky) gondolataiból, aki úgy véli, a nyelvre egyetemesen jellemző szerkezeti sajátosságok és műveleti sémák velünkszületettek? Beszédre születtünk? - teszi fel óvatos kérdését a tekintélyes Scientific American tudományos folyóirat. Ez egy jó kérdés. Tóth Szergej