Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-23 / 144. szám

BELÜGYEINK 3 BRAMAC TETŐCSERÉP Á U % MT®aai)(laiii)^'BÍI MODUL BAL! ÉPÍTŐIPARI KFT. Szeged, Csongrádi sgt. 27. T.: 491-022 Szentes, József A. u. 24. T.: 63/314-011 SZERDA, 1993. JÚN. 23. & ta(f top egvallom őszintén, nem tudom hova tenni ezt a rendkívüli napot. Talán azért, mert nem igazán értem, miért kell „külön" is ünnepelni az ünnepet. Hiszen június huszonharmadika, a Nemzetközi Olimpiai Nap év­ről évre a nagy játékokról, a győzőkről és a legyőzőitekről mesél. Mit mesél?... Szónokol! Amikor éppen 99 esztendővel ezelőtt megalakult a NOB, senki sem gondolta, hogy a XX. század végén az olimpia - közügy lesz. Az egész Föld hóbortja. Olyan cso­da, amely már rég nem a görögökről, vagy báró Couber­tinről szól. Emlékezzenek csak: amikor véglegessé vált, hogy 1992­ben Barcelona fogadhatja a világ legjobb sportolóit, a de­rék katalánok százezrestül vonultak ki az utcára. Énekel­tek. ugráltak, vadidegen emberek ölelgették és csókolgat­ták egymást. Egy hosszú hajú lány, láttam a tévében, csak ült és zokogott. Igen, ez a legmélyebb öröm. Azt viszont alighanem csak később, abban a varázslatos néhány hétben értették meg a spanyolok, hogy mit is kap­tak a sorstól. Az amerikaiak felülmúlhatatlan álomcsapa­tát, Magic Johnsonnal és Larry Birddel; a brit Linford Christie bámulatos futását százon; a kalapácskezű kubai bokszotokat, Félix Savont és Jüan Lemust; a magyarok két úszózsenijét, Egerszegi Krisztinát és Darnyi Tamást... a már itt tartunk: nekünk különösen fontos az olim­pia. Bármerre járunk, jó szóba hozni a legendás Ha­jós Alfrédot, mindenki Papp Ixiciját. a nemzet Balczóját, vagy éppen a szeretve tisztelt Magyar Zoltánt. A bajnokokat. A bajnokainkat. Akikkel érdemes azono­sulni. Az olimpiának mellesleg van még egy nem elhanyagol­ható tulajdonsága. Négyévente rádöbbent bennünket arra: nem csupa futball az élet... u Európai átjáró Nagylak, nagy pofa • Nagylak. A túlsó oldal. Este nyolc. A kocsisor végét tisztán látni. Mi vagyunk az utolsók. A kígyózó sor eleje alig három kilométerre van tőlünk. Csen­desen várakozunk. Eltelik vagy félóra, mire egy kocsihosszat araszolhatunk előre. Közben szaporodnak a hátunk mögött is, néha elsuhan egy-egy kocsi mellettünk. Tanakodunk, mi­képpen lehetne gyorsabban ha­zaérni... Kilenc óra. Konszolidált öl­tözetű, de meglehetősen balká­ni arcú. középkorú férfi kopog­tat a kocsi ablakán. Fellépése határozott: - Át akarnak jutni gyorsan a túlsó oldalra? - Hát persze - válaszoljuk kollégámmal szinte egyszerre. - Ezer forintot kérek érte... - Ne dőlj be neki - súgja társam - hallottam már ezek­ről, sokan megjárták. Közben osztok-szorzok és az ajánlatot tévő arcát fürké­szem. Az meg vigyorog, mint a tejbetök, nem látni idegesnek. - Hallja-é jóember - mon­dom neki - meglesz az ezres, de csak akkor, ha beül hozzánk a kocsiba, elkísér bennünket. Amikor pedig átléptük a so­rompót, kiegyenlítjük a szám­lát. Oké? - Rendben - egyezik bele amaz -, lássam a pénzt és már indulhatunk is. Odaadom a zöldhasút. Az úr(?) gyűrögeti, vizsgálgatja, a fény felé tartja. Erre én rágyúj­tok, mert legszívesebben nya­kon vágnám, de hát fő a bizal­matlanság... Valamit motyog románul, majd előveszi az az­napi bevételt - lehetett vagy százezer körül - gondosan hozzáteszi a mi ezresünket, ko­mótosan összehajtja és a far­zsebbe teszi. Beszáll és indu­lunk. Ahogy haladunk a kocsisor mellett, többen az öklüket ráz­zák és hallunk egy-két kereset­len magyar szót is. Tíz perc múlva a román so­rompó előtt landolunk. Az őr fenyegetőleg közeledik felénk, egyik kezével a fegyverét fog­ja, a másikkal határozott nemet és a nemzetközileg is jól ismert elutasító jelet mutatja. Kérdően nézünk újdonsült útitársunkra. Hátraszólok neki: - Na, most mi van ilyenkor? - Nyugalom, nincs probléma - válaszol és kilép a kocsiból. Az eddig oly haragos tekin­tetű határőr képe hirtelen elko­molyodik és feszes vigyázzba vágja magát. Üzletfelünk vala­mit mond neki, és már lendül is a sorompó... - Száz forint kell még - ha­jol be az ablakon a mi ügyes intézkedőnk. - Na ne szórakozzon már, megegyeztünk egy ezresben és oda is adtam. Maga meg eltet­te. pedig nem az volt az egyez­ségben. Mi megbíztunk önben. - Jó, de a katonának is adni kell valamit. Na, kérem a szá­zast. - Add neki oda, szólt bará­tom -, csak szabaduljunk már. - Köszönöm - vette át a pénzt a manus -, látjátok ez a román maffia - mondja és vi­gyorogva továbbáll. Odacsorgunk az ellenőrző­ponthoz. Ismét kopogtat valaki az ablakon. Hatvan év körüli cigányasszony áll a kocsi mel­lett. Letekerem az ablakot: - Mi tetszik nénikém? - Nem akarják, hogy segít­sek a román vámnál? Mindössze kettőszáz forintba kerül... Posztobányi László • Szeptember l-jétől folyamatos lesz a személyforgalom a Bács­almás és Bajmok közötti új ha­tárátkelőhelyen. A két ország közti személyforgalmat a nyári időszakban (május Fjétől szep­tember 30-ig) reggel 8-tól 18-ig, az úgynevezett téli időszakban (október l-jétól április 30-ig) 8­tól 16 óráig fogadják. Ezt teg­nap közölte Nagy János ezredes, a Vám- és Pénzügyőrség orszá­gos parancsnokhelyettese szege­di sajtótájékoztatóján. A bejelentést megelőzően a magyar és jugoszláv bel- és kül­ügyi szervek, valamint a szövet­ségi határőrségek és a vámhiva­talok képviselői tárgyalást foly­tattak e témában. Megállapodtak abban is, hogy szeptembertől a Tiszasziget-Djála közti határát­kelő is folyamatosan üzemel. A szóbeli jegyzékváltást a későbbi­ekben államközi megállapodás erősíti majd. A Bácsalmás-Bajmok közötti határátkelőhelyet ideiglenesen is megnyitják, előbb június 26-a és 28-a között, majd augusztus 20-a és 22-e között. Az állomás kiépí­tése 50 millió forintba kerül. •• • a • • < » •» faji M. • Bajmoki hataratkelo - 50 mühoett Tiszasziget is állandósul Egyelőre még csak alkalmanként üzemel a tiszaszigeti határátkelő. A rémhírből hír lett Négy bölcsődét zárnak be (Folytatás az 1. oldalról.) Nos, a tiltakozásoknak nincs helye és eredménye, mert igaz ugyan, hogy az önkormányzat közgyűlése elé még nem került a bölcsődék ügye - várhatóan július elsején tárgyalják de megszületetett az előterjesztés, miszerint négy bölcsődét zár­nak be Szegeden. A Népjóléti Iroda vezetője, dr. Oláh Júlia főorvos tájékoz­tatása szerint, a Közgazdasági Iroda felmérése után jutottak arra a döntésre, hogy bezárják a Sás, a Gáspár, a Pósz Jenő utcai és a Boldogasszony su­gárúti bölcsődéket. A bezá­randó bölcsődék között van olyan, amelyiket óvodaként működtetnek majd, de még nincs javaslat valamennyi, be­zárásra Ítélt bölcsőde későbbi sorsát illetően. Az ominózus négy bölcsőde gyerekeit a kö­zelben levő bölcsődék, illetve óvodák fogadják. Azokat a gyermekeket veszik át az óvodákba, akik augusztus 31. és december 31. között betöltik 3. életévüket, szobatiszták s óvodaérettek. A Bölcsődék Igazgatóságá­nak igazgató-főorvosa, dr. Bon­tovics Erzsébet nem kommen­tálta az önkormányzat bezá­rási előterjesztését, mindössze annyit mondott: Az utolsó pil­lanatig erőfeszítéseket tesz an­nak érdekében, hogy a terve­zettnél legalább eggyel keve­sebb bölcsódét szüntessenek meg. A főorvosnőnek kétségei vannak arról, hogyha 4 bölcső­dét zárnak be, akkor biztosított lesz-e a három éven aluli gyer­mekek intézményi ellátása Szegeden. Kérdés persze az is, hogy a több mint 200, harmadik élet­évet betöltő - a bezárásra ítélt bölcsődékben feleslegessé váló - gyermeket a szegedi óvodák fel tudják-e vállalni? Kalocsai • Televíziós kisvállalkozás­fejlesztő távoktatási progra­mot indított május elején a La­kitelek Alapítvány, a Magyar Televízió és a TIT. A távok­tatási programmal szeretnék elérni, hogy az ország 130 ezer kisvállalkozója - és az is, aki ezután szeretne vállalkozni ­megfelelő információkhoz jus­son. Az MTV vállalkozói ala­pon kapcsolódik a programba, egy harminc részes oktatófilm­sorozatot készített el az ÁVÜ, a Vállalkozásfejlesztési Alapít­vány, a Postabank, az OTP és az APEH támogatásával nyolc­vanmillió forintért. A „Frici, a Frici után szabadon Távoktatási program kisvállalkozóknak vállalkozó szellem " című film­sorozat az alkotók szerint dra­matizált formában, de művészi szinten jeleníti meg mindazo­kat a helyzeteket, amelyekkel a magyar kisvállalkozó szembe­találhatja magát. Természete­sen nem elég csak a filmet nézni, kiadtak a tévésorozatra épülő tankönyvet is Vállalko­zás alapfokon címmel, amit a TIT árusít. Bárki bekapcsolódhat az ok­tatási programba, az érdeklő­dók számára a TIT Csongrád Megyei Szervezete konzultáci­ókat szervez. Első alkalommal június 23-án 9 órakor a TIT szegedi helyiségében (Kárász u. 11.) Üzleti terv készítés címmel Gyémánt Lászlóné tart előadást. További előadásokat terveznek a következő téma­körökben: A kisvállalkozás jo­gi változásai. Hitelforrások, Számvitel (könyvelés, adó, TB), Privatizáció és külkeres­kedelem, Csődeljárás és újra­kezdés. Az előadók a témák legjobb szakemberei. Az ok­tatás vizsgával zárul, a sikere­sen vizsgázók kedvezményes hitellehetőségben részesülhet­nek. Csongrád megyéből elő­zetesen 380-an jelentkeztek, a TIT három konzultációs köz­pontot szervezett: Szegeden, Hódmezővásárhelyen és Szen­tesen. Az érdeklődők további információkat a TIT helyi szer­vezeténél kaphatnak. • Északi lakásszövetkezet Csak a vétkeseket büntetik! (Folytatás az 1. oldalról.) A lakásszövetkezet vezető­ségének levele szerint június 30-ától nem fizetnek közüzemi díjat azon épületek után, ame­lyeknek lakói közül sokan hu­zamosabb ideje nem hajlandók vállalni a közös szövetkezeti költségek terheit. A „rendes" lakók viszont attól tartanak, hogy őket is sújthatja a „kol­lektív büntetés" , ha épületüket kizárják a közüzemi szolgálta­tásokból. Először a Szegedi Vízmű­vek és Fürdők álláspontjára voltunk kíváncsiak. Megtud­tuk, hogy a vízmű nem az egyes épületekkel, hanem a la­kásszövetkezettel áll jovi­szonyban, így peres úton pró­bálják behajtani azt a mintegy 6 millió forintos tartozást, amely eddig összegyűlt. A házak főcsapjait sehol sem fogják elzárni, senki sem marad tehát víz nélkül. Az ön­kormányzattal együtt keresik viszont azt a megoldást, amely­nek segítségével mégis rá­bírhatnák szövetkezetet (illetve a nem fizető lakókat) a tartozá­sok kiegyenlítésére. A Démásznál is tudakozód­tunk: március-április-május hónapban egészen pontosan 422 ezer 595 forintnyi áramot nem fizetett ki az Északi. Fon­tos tudni, hogy csak a közös használatú helyiségek és esz­közök áramdíjáról van szó, a lakásonkénti fogyasztás díjá­nak behajtása nem tartozik ide. A Démásznál épületenkénti elszámolás nincs, és szó sem lehet az egész ház „áramtala­nításáról." Újabb megnyugtató válasz tehát azoknak, akik ren­desen fizetik a közös szövetke­zeti költségeket. Ugyancsak módot kell viszont találni arra, hogy a notórius fizetésmegta­gadókat jobb belátásra bírják. Most éppen a szolgáltató a ki­szolgáltatott - legalábbis a Dé­másznál így ítélik meg azt a helyzetet, amelybea csak nagy nehézségek árán juthatnak hoz­zá több százezer forintnyi áram­díjhoz. Nem képzelhető el az sem, hogy a Szegedi Városgazdál­kodási Vállalat ne szállítsa el a szemetet - ezt már csak köz­egészségügyi okokból sem te­hetik meg. Ugyanakkor az is tarthatatlan, hogy az Északi Lakásszövetkezet több, mint félmillió forintos számlája még mindig rendezetlen. Ezért a VGV vezetői érdekes megol­dási javaslatot dolgoztak ki, amelyet hamarosan a városi közgyűlés elé terjesztenek. A tervezet szerint azok he­lyett, akik nem fizetik köztar­tozásaikat, az önkormányzat átmenetileg megtérítené a dí­jat, viszont az adóson be lehet­ne hajtani tartozását. A VGV szerint olyan köztisztasági ren­delkezésekre van szükség, amelyek biztsítják a díjak be­szedésének lehetőségét is. A Dégáznak nincs követe­lése az Északival szemben, ezért magától értetődően nincs okuk szolgáltatásaik korlátozá­sára sem. Ny. P.

Next

/
Thumbnails
Contents