Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-19 / 141. szám

^te^árnia TÁRSASÁG* KULTÜRfl*IFJÜSÁG»BÜNÜGY*SPORT •HIHHHHHf^mHDHHHHönBBBHH^BHHI Egy kislány a Remény utcából Fotó: Gyenes Kálmán A hét híre Sírban a Kennedy-titok? Csütörtökön este eltemették John Connally volt texasi kormányzót - és vele együtt talán a Kennedy-gyilkosság kulcsát. Connally megsebesült a John Kennedy elnök elleni, 1963-as dallasi merényletnél, és lehetséges, hogy az ismert demokratapárti politikus földi maradványai nem soká pihenhetnek: az FBI máris exhumálást sürget, miután nem tettek eleget korábbi kérésének, hogy távolítsák el a halott testéből a Kennedy-gyilkosság idejéből ott maradt lövedékmaradványokat. A Connally csuklójában és combcsontjában lévő fémforgácsok ugyanis döntő lépést jelenthetnek a máig megoldatlan rejtélyben, hogy voltak-e a gyilkos Oswaldnak tettestársai. Annak idején a hivatalos vizsgálat azt állapította meg, hogy egyetlen tettes, Lee Harvey Oswald adta le a lövéseket, amelyek végeztek Kennedyvel és megsebesítették a dallasi utcán nyitott autóban vele utazó Connallyt. A szakértők többsége azonban máig kétségbe vonja, hogy csak egyetlen merénylő volt. Amennyiben kiderül, hogy a Connally csontjaiban fellelhető fémforgácsok más összetételűek, mint az a lövedék, amely Kennedy halálát okozta, nagy lépéssel juthatnak közelebb az igazság felderítéséhez. A család, kegyeleti okokból, nem járult hozzá a boncoláshoz, és nyílt kérdés, hogy az ügyészség szorgalmaz-e majd bírói döntést, amellyel elrendelhetik a halott kiföldelését és a lövedékmaradványok eltávolítását. A hatóságok egyúttal amiatt aggódnak, hogy illetéktelenek avatkoznak az ügybe - Connally sírja alkalmasint szigorú őrizetre szorul majd. AIDS-helyzet Magyarországon Világjárvány Kistelek keleti oldalának legszélső utcája a hosszú, göröngyös Remény utca. A magyar kultúra napja tiszteletére kiírt országos pályázat nyerteséhez kalauzol el bennünket Savanya Antalné. Gyöngyikétől, a kis tanítványára méltán büszke magyartanárnőtől kaptuk meg a dolgozatot, amit a zsűri a „Kulturális élményeim az általános iskolában" kategóriában a legjobbnak talált. A négyoldalnyi írásban az eredeti témánál jóval több rejtőzik, egy rendkívüli kislány nem mindennapi életébe enged bepillantást. „Menyhárt Melinda vagyok, 11 éves, 5. osztályos tanuló. Édesanyám cigány, én magyarnak vallom magam. Most nagyon nehéz a mi életünk, apukám a nyáron meghalt. Hárman vagyunk testvérek, Kriszti ötéves, Peti pedig nemsokára négyéves lesz. Egy kis szobában élünk négyen. Anyukám már reggel négykor felkel, begyújt, de néha a füst viszszaszáll, és olyankor nagyon kellemetlen a levegő. Nem tudjuk elfelejteni aput, és azt hiszem, ez el fog kísérni minket életünk végéig. Anyukám sokat dolgozik, hogy bennünket fel tudjon nevelni." Ezeket a sorokat olvasva nem ér váratlanul a látvány, a valóság mégis megdöbbentő. Melindáék egy félig lebontott vályogfalú házban fogadnak bennünket. A tanárnő csokit ad a gyerekeknek, a két kicsi nyomban majszolni kezdi. Melinda édesanyja behív bennünket a füstös, félhomályos, földes kis szobába. A sarokban egyetlen hatalmas ágy, rajta nagy dunna. A berendezéshez tartozik két kicsi asztal, sparherd, a falnak támasztva egy söprű és egy balta. Az ágy szélére ülünk beszélgetni. Megtudjuk, hogy az apa pék volt a helyi sütőipari vállalatnál, tavaly, építkezés közben kapott szívinfarktust. Azóta a család eltartó nélkül maradt. Az asszony napszámba jár, de valójában az árvaellátásból, családi pótlékból, az önkormányzattól kapott szociális segélyekből élnek. A családfő halála óta az építkezés is csigalassúsággal halad, pedig már tető is van a házon, csak vakolni kellene, az ajtókat, ablakokat kellene beüvegezni, villanyt, vizet bevezetni. Szeretnék, ha legalább egy szoba elkészülne télire. Az év elején, épp a nagy hidegek idején a romos épület kéménye beomlott, és a rossz kályha mindenütt füstölt. Szerencsére az iskolában észrevették, hogy valami baj lehet, kijöttek és megcsináltatták a kéményt. Melinda számára - ez a pályázatából is kiderül - az iskola rendkívül sokat jelent: „Minden kulturális élményem az iskolához fűződik. Alig vártam, hogy iskolás lehessek, és megtanuljak olvasni. Sajnos anyukám nem járt iskolába, nem tud írni, olvasni, így segíteni sem tudott, otthon magamra maradtam. Az iskolában a tanító néni mindenre megtanított. Először megtanultuk a betűket, s hamarosan már a rövid szavakat: apu, anyu, cica, baba könnyen leírtam, és kiolvastam. Sok-sok piros pontot gyűjtöttem, és az év vége felé már én olvastam fel anyukámnak az újságot. Nagyon boldog voltam, amikor az elsős bizonyítványomba azt írta be a tanító néni: kiválóan megfelelt. Jutalomkönyvet is kaptam, Titulász bankója a címe, és ez volt az első könyv a mi családunkban. A tanévzáró után azonnal el is olvastam. Alsó tagozatban mindig kitűnő volt a bizonyítványom, szüleim nagyon büszkék voltak rám." Gyöngyike közel harmic éve tanít magyar és történelmet a helyi általános iskolában. Amikor olvasta a pályázati felhívást, Melinda is rögtön eszébe jutott. Kérdéseket írt össze neki, amelyekre meglepően szabatosan fogalmazott, okos válaszokat kapott. Ezek alapján készült el a dolgozat. „Szeptember óta már felső tagozatos vagyok. Sok új tantárggyal ismerkedtünk meg, nekem legjobban az irodalom tetszik, irodalomórán mindig nagyon jól érzem magam. Sok érdekes művet olvasunk, szép verseket tanulunk. A legnagyszerűbb azonban az, amikor ezeket az irodalmi alkotásokat előadjuk. A János vitéz egyes fejezeteit eljátszottuk, bábokkal is bemutattuk. (...) Novemberben elmentünk az iskolával Kiskőrösre, megnéztük Petőfi Sándor szülőházát és a múzeumot. Amikor megláttam a náddal fedett kis házat, arra gondoltam, hogy milyen érdekes; kicsi a ház, és mégis a legnagyobb magyar költő itt született. Arra gondoltam, nem az a fontos, hogy az ember hol, mekkora házban születik, hanem az, hogy milyen művelt ember lesz belőle. Az iskolában sok ismeretet gyűjtök, mindig arra gondolok, hogy szeretnék egyre többet és többet tudni a körülöttem lévő világról. Orvos szeretnék lenni, segíteni az embereket, az emberiség javát szolgálni. Olyan felnőtt szeretnék lenni, aki segít azokon, akik bajban vannak, nem nézi le azokat, akik szegények, elesettek." Melinda Kálmán Attilától, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkárától vehette át a győzelemmel járó 10 ezer forintot. Gyöngyike kísérte fel Budapestre, miután besegített a felöltöztetésébe is. Megnézték a parlamentet, ajándékot vettek a testvéreknek, a MacDonaldot sem hagyták ki. Melinda boldogan meséli, hogy a pénzt édesanyjának adta, aki anyagot vásárolt belőle az építkezéshez. Utolsó kérdésemre, hogy mit kívánna, ha egy jó tündér teljesítené három kívánságát, rövid gondolkodás után megfontoltan feleli: - Több olyan pedagógus legyen, aki szeret is tanítani, és ez nemcsak a foglalkozása. Többet tudjak, több érdekes történet legyen a tankönyvünkben, amit meg lehet tanulni. A harmadik kívánságom az, hogy igazságos legyek mindig, mindenkivel és mindenben. Hollósi Zsolt Magyarországon 373 HIVfertőzést regisztráltak eddig. A fertőzöttek közül 124-en többségükben férfiak - betegedtek meg. Az AIDS-ben elhunytak száma 67. Ezeket az adatokat a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet pénteki sajtótájékoztatóján ismertették. A szakértők rámutattak: Magyarországon a HIV/AIDS-fertőzés százszázalékos biztonsággal megelőzhető. Hazánkban a fertőzés elsősorban szexuális úton terjed, a vér és vérkészítmények, valamint az orvosi beavatkozások évek óta teljesen biztonságosak. A fertőzés megakadályozható a „szexuális szabadosság" elk4erülésével, valamint alkalmi szexpartnerek esetében az óvszer használatával. A megelőzés szempontjából igen fontos, hogy a betegségre, a legújabb kutatási eredményekre vonatkozó információk eljussanak a „potenciálisan veszélyeztetett csoportokhoz". Ebben nyújthatnak segítséget a veszélyeztetettek és a már fertőző betegek egyesületei, az úgynevezett önsegítő csoportok és a nagy nemzetközi szervezetek. A tájékoztatón elhangzott, hogy harminc ígéretes - a vírust több irányból támadó - vegyülettel folynak kísérletek a világon. Reményt keltő az is, hogy a nagy gyógyszergyárak többsége „egyesíti erőit", és közösen vállalják a kutatások anyagi terhét. A szakemberek beszámoltak a közelmúlt legjelentősebb, AIDS-szel foglalkozó tanácskozásairól: a berlini IX. Nemzetközi AIDS Konferenciáról és az azzal kapcsolatban megtartott, szexuális úton terjedő betegségek negyedik konferenciájáról. A tanácskozásoknak mintegy 14 ezer résztvevője volt, szóba kerültek többek között a HIV/AIDS-kutatás eddigi eredményei, a világjárvány sajátosságai, a fertőzés társadalmi kérdései, a fertőzött személyek psychoszociális gondjai, és természetesen különös hangsúlyt kapott a megelőzés kérdése is. A rendszer változott, a csók maradt (MTI - Telefotó)