Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-02 / 126. szám

SZERDA, 1993. JÚN. 2. • A hónapokig tartó várakozás lépcsőfokai lefelé visznek? Vajon tényleg a kilátástalanságban téblábolnak azok. akik ki-be járnak annak a szegedi belvárosi háznak a kapuján, melynek a cégtáblája azt híreli, ez itten a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ? Nem könnyű megtudni. Itt nem beszédesek az emberek. A földszinti ügyféltérben néhány percnyi várakozásukat csendben üldögélik ki, a padlót, a szobanövényeket szemlélve. Nemhogy szóval, még a tekintetükkel sem fixirozzák egymást - minthacsak á sorstársak diszkréciója íratlan parancs lenne. Amit átvettek a sorsukkal foglalkozók is; csendesen szólítják nevükön a sorban következőket az irodákba, ahol csak ők ketten vannak meg a számítógép. Utóbbi azért, hogy „kisokos" legyen, memóriájából elő lehessen csalogatni a tudnivalókat. A munkaügyi központ 18 munkatársa nyomkodja egyszerre a számítógépek billentyűit, hogy regisztrálja a munka nélkül maradottakat, keresse támogatási lehetőségeiket, járadékot, segélyt utaljon, állást ajánljon. Mostanában éppen 9949 ember ellátásáról, a lépcsőn felfelé léptetéséről próbálnak gondoskodni. Naponta 300-400 munkátalan keresi fel őket. A múlt hét kezdőnapján viszont 758-an tették eléjük a sorsukat. - A többségük nemcsak munkát. kapaszkodót is keres. Akik hosszú ideje állás nélkül vannak - s a mostani ügyfeleinknek több. mint hetven százaléka hat hónapnál régebben van úgy - személyes törődésre vágynak. Nagyon sok közöttük a lelkileg is sérült ember, nehéz őket idegennek megközelíteni - magyarázza kísérőm. Nagy Márta, miközben szobáról szobára járva próbálja meggyőzni az „ügyfeleket", vállalják a nyilvános beszélgetést, segítsenek megvillantani egy . RIPORT 7 Fotó: Révész Róbert • Rokkantan vagy kegyelemből? m Milyen perspektívával? m Lejjebb vagy feljebb? Munkakép - sötét tónusokkal riportban a tipikus munkanélküli helyzeteket. Név nélkül Az első tipikus jegy az. hogy nevének elhallgatását kéri mindenki. - Talán mert röstelli a munkátlanságát? - teszem fel néhány közelítő, ismerkedő mondat után a kérdést az erősen őszülő, megtört arcú férfinek. Nem válaszol, töpreng, kezében iratait gyűrögeti. „Lapoz": - Nézze, igazából nem tudom, mi ez. Én türelmes ember vagyok, tudomásul vettem, hogy elbocsátottak, amikor a cég darabokra szakadt. Kerestem munkát, hiszen '58 óta egyvégtében dolgoztam. Túl az ötvenen azonban nehéz valami egészen újba kezdeni. Építésztechnikus vagyok, az mostanában nem kell. Főleg nem az ötvenhárom éves, mindenütt fiatalokat keresnek. A legroszszabb szerintem a 45-55 közöttiek helyzete. - Ön mivel próbálkozott? - Fizikai munkával, malteroskanállal. Vidéken is vállaltam munkát, de a munkásszálló, az utazás szinte mindent elvitt. amit megkerestem. Tavaly július óta vagyok állás nélkül. Zaklatásnak érezném, ha a volt kollégáimnál kuncsorognék munkáért. Pedig feketén talán lehetne. Csak ahhoz túl becsületes vagyok. És az az igazsag, hogy ki is kezdte ez az egész az idegeimet, az egészségemet. Táppénzen vagyok, talán rokkantosítanak, ha... - félbehagyja a mondatot, mintha gombóc lenne a torkában. Lopva a kezére nézek: remegését ökölbe próbálja szorítani. Az ötven körüli asszony is vibrál, amikor beszélgetni kezdünk. Szatyrából szedné is, meg nem is elő a vaskos iratcsomót, míg történetét mondja: - Privatizálták a gyárat. A külföldi vevő nem akarta elismerni a jogelődöket, nekem is hároméves munkaviszony után adott volna végkielégítést. Bírósági perben kellett kiharcolni, hogy elismerjék 37 év 171 napi munkámat. Amit becsülettel elvégeztem, egyetlen nap táppénzes állomány nélkül, azt bíróságnak kellett igazolnia, megalázó procedúrával, tudja... - sírni kezd. Igazából vigasztalni sem tudom. A munkaügyis fiatal lány. Hajdú Márta nyugtatgatja: - Most már megoldódik majd minden. Vége lesz ennek a nyomasztó időszaknak. Elindítjuk az előnyugdíjazását. Sokkhatás Kapaszkodik a szóba: - Elindítjuk. Vége lesz a bizonytalanságnak - lassan múlik a zaklatottsága. - Tudja, amikor meghozták az új nyugdíjtörvényt, a korhatáremelést, az engem sokkolt: pár hónapom hiányzik aszerint az előnyugdíjhoz, s emiatt még éveket kellett volna lehúznom munkában. De hol? És ilyen egészséggel? Szívritmuszavaraim lettek. Szerencsére itt a központban nagyon-nagyon emberségesek. Kivártak az ügyintézéssel. Aztán jött a parlamenti interpelláció, meg a döntés, hogy akiknek az idén esedékes lett volna az előnyugdíj, azok még megkaphatják. Csak, tudja, ez így is szörnyű. Ennyi év után kegyelemből mehetek el, olyan megalázónak érzem. És nem én egyedül. A munkatársaim isf egyikük agyvérzést kapott, a másik idegbeteg lett, lelkileg annyira megviseli a mi korosztályunkat ez az egész. Az ötven felettiek és a húszon aluliak rendülnek meg legjobban a munkanélküliségtől. A másik szobában a tizenkilenc éves, nyílt tekintető, szép arcú lány nem látszik különösebben megrendültnek. Inkább bizonytalanná válik a szócserénk közben: - Debrecenben érettségiztem, gimiben, felvételiztem biológia-angol szakon, nem vettek fel. Akkor munka után néztem, de mondták, hogy lehet kapni a pályakezdőknek is segélyt. Jelentkeztem érte, mert készülni akartam az újabb felvételire, és az munka mellett nehezebb lett volna. Nyelvtanfolyamra költöttem a támogatásként kapott pénzt, nyelvvizsgáztam. Megtanultam gépelni is. Azt érzem, ezekkel tettem valami hasznosat, a tanulás volt a munkám. - S ha az idén nem sikerül bekerülnie az egyetemre? - Erre igyekszem nem gondolni. De ha mégis, hát próbálok majd munkát keresni. Bár azt hallottam, hogy Szeged térségében több, mint ezer 20 éves van állás nélkül. A „hallomást" megerősíti a szegedi kirendeltség vezetője, Borbélyné Nagy Mária.Tő\e megtudom a Csongrád megyében regisztrált több, mint 28 ezer munkanélküli közül 10 ezer 645 volt a legutóbbi öszszegzéskor a szegedi régióban, s közöttük 1012 volt a 17-20 éves; 1453 pedig a 21-25 éves. Ezt a korosztályt persze még könnyebb mobilizálni, átirányítani, átképezni. Sok ember sorsa azonban minden erőfeszítésük ellenére kilátástalan. Próbálkozások Pedig a munkaközvetítők új módszerekkel is kísérleteznek az érdekükben. Járják a munkaadókat, gyűjtik az állásajánlatokat. Úgynevezett csoportos közvetítés keretében közvetlen kapcsolatfelvételre összehozzák a munkáltatókat a munkakeresőkkel. A pszichológiai szakszolgálat álláskereső klubot működtet. Az újonnan munkáért jelentkezőknek csoportos tájékoztatókat tartanak. Aki „csak úgy" betéved az utcáról, az is kaphat felvilágosítást szóban is, írásban is - a központ teljesen nyitott mindenki felé. Különösen azokra próbálnak mostanában figyelni, azokon akarnak segíteni, akik „kiesnek az ellátásból", nem lesznek tovább jogosultak a támogatásra. Nem akarják, hogy az ő lépcsőfokaik lefelé vezessenek. Szabó Magdolna • Pénzbehajtó, Akii a kommandósok ébresztettek (Folytatás az 1. oldalról.) - Nekem arra nincs se pénzem, se energiám, hogy a tévétől, az országos napilapokig mindenkit megkeressek és elmondjam, nem igaz, amit rólam világgá kürtöltek - magyarázta. - Arra gondoltam, legalább a helyi lapból derüljön ki az igazság. • Nézze, Nemes úr! Nekem nincs arra lehetőségem, hogy ellenőrizzem, igaz-e, amit állít, avagy csupán a maga igaza. A bíróság majd dönt a kérdésben. Az viszont tényleg elgondolkodtató, hogy kiengedték az előzetes letartóztatásból. Márpedig, ha igaz lenne, amit március közepén olvashattunk, hallhattunk magáról, akkor aligha beszélgetnénk itt, a Sajtóházban. Induljunk ki abból, hogy egy disznóvágásnál, kommandósok fogták el! - Még élőbbről kezdjük! javasolta. - Engem már többször elitéltek lopásért, csalásért, sikkasztásért. Tehát: mindig csak intellektuális bűncselekmények miatt. Az erőszak távol áll tőlem. Ehhez képest azt állították rólam, hogy égy nemzetközi pénz-behajtó bandához tartozom. Egy revolver agyával szétvertem egy „adós" arcát, aztán megfenyegettem, ha nem fizeti ki 30 ezer márkás tartozását, akkor megölöm a gyerekeit! De ez még nem elég. Novemberben, az esetet megelőzően egy éjszakára keresztre feszítettük a férfit egy radiátorhoz, hogy gondolkozzon reggelig! És ezeket a marhaságokat leírták az újságok! a És mi a maga története? - Mélykúton, a Kastély étteremben találkoztam gyerekkori barátommal. Nagy Zoltánnal. Ő ismertetett meg Márki Róberttel és Kőszegi Edittel. Azt ajánlották, hogy 10 ezer forintot adnak, ha másnap felviszem őket Parádsasvárra, mert a kocsijuk nem jó. Ez meg is történt. Fél órát vártunk rájuk, amíg ők intézték a dolgukat. Ez volt február 25-én. Haza mentünk. Eltelt két hét, már el is felejtettem az egészet. Ekkor jött március 13-a. • A kommandósok ekkor fogták el magát, Tataházán, az apósáéknál, ahol disznót vágtak. - Na, az egy külön szám volt - emelte föl a hangját Nemes László. - Előtte nap temettük el a 37 éves bátyámat, telejesen kibuktam. Délelőtt odabent aludtam a házban, amikor hárman rám ugrottak. Egy csecsemő feküdt mellettem, még jó, hogy nem nyomták agyon. Megbilicseltek, a csőre töltött fegyvert a fejemhez nyomták és pisztolyt követeltek tőlem. Életemben nem volt pisztolyom. Odakint az egész rokonságot félholtra verték. Kezdve a feleségemtől, a sógornőmön át, az apósomig. • Állítólag ők a kommandósokra támadtak... - Ne vicceljen! A jugó határ mellet, tíz-tizenöt fickó beugrik a kerítésen és csépelni kezdi az embereket. Senki nem mondta, hogy ők rendőrök, nem volt a homlokukra írva, de még a ruhájukra se. Az „elit csapat" igen csúnya munkát végzett. Ok voltak erőfölényben; a megrémült rokonság csak állt a megdöbbenéstől. Nekem az egész ügyhöz csak annyi közöm van, hogy elvállaltam egy fuvart. Én azzal az emberrel nem is beszéltem, aki állítólag 30 ezer márkával tartozott a másiknak. Ez a két Jugó magyar" ügye. Nemes László 48 napot töltött Egerben előzetes letartóztatásban. A Heves megyei bíróság ezt követően szabadlábra helyezte. Nem találta megalapozottnak a rovására Írtakat. - Először fegyverrel elkövetett rablással, zsarolással, a személyi szabadság megsértésével gyanúsítottak - magyarázta. Erről pedig szó nincs. Gondolhatja, hogy akkor nem engedtek volna ki. A sajtó viszont mindent készpénznek vett, amit mondtak neki. Hát, ezt akartam elmondani... Egerben dr.Rácz Imre ügyvéd gardírozza Nemes úr ügyét. Megerősítette a védence által elmondottakat: - A súlyos „vádak" szelídülni látszanak. Legfeljebb önbíráskodásért vonhatják felelősségre Nemes Lászlót. De még ez sem biztos... Még egyszer hangsúlyozzuk: csak meghallgattuk a másik felet, akinek most nyílt alkalma megszólalni. A végső szó pedig a bíróságé. V. Fakate Sándor Kecskeméten tovább rágják a gittet Schenkák Mi - volt? - a fölállás? Schenk János Extra nevű hirdető újságjainak hálózatába elvben - húsz tag, a főváros és tizenkilenc megye tartozott. A hirdető lapokat a megyékben és a fővárosban kft.-k adták, adják ki. Ezek a kft.-k az egyesülés tagjai. Az igazgatótanács elnöke Schenk János, akinek többségi, tulajdona van a területi kft.-kben. Ha egy területi kft. ügyvezetője az igazgatótanácsban nem úgy szavazott, ahogy azt elvárták tőle, akkor az igazgató úr összehívott nála, a területi kft.-ben egy taggyűlést, és élt a többségi tulajdonos elsöprő szavazatával. Ami után az ügyvezető vagy bólintott, vagy elment a cégtől. Ebben a nem üzleti, hanem hatalmi szitucáióban nem érvényesülhettek a helyi üzleti szempontok. Ráadásul az Extra központ a lapoknál ingyenes hirdetési felületeket tartott fönn magának. Ez többek között azt jelenti, hogy a központ, vagyis az egyesülés - Schenk maga? mondjuk fölvette Pesten a hirdetési díjat, de Szegeden ingyen hirdette le a helyi Extrában. Ami Volt - vagy talán van is - az Extra Média Egyesülés, amelynek szervezeti, működési és munkaügyi szabályzata alig másfél éve. 1991. december 1jén lett hatályossá. Az okiratban elég sok a fölösleges jogi locsifecsi, és a megalomán megállapítás a testületi szervekről, meg a szervek testületeiről... Amit el kell róla mondani, az nagyon rövid: ez az okmány a bizonyság arra, hogy Schenk János Kölnből hazaautózva, kapitalistaként egy nagy, szocüilista formációt hozott létre, és próbált meg sikeresen működtetni. Nem ment. se rossz. Eközben a fizetős hii%etések díjaival sem számoltak el pontosan és rendszeresen. Ezekután pedig várták a helyi lapoktól a bevételt... Azóta, hogy 1992. március 5-6-án tartott - kétnapos! pécsváradi igazgatótanács ülésén az Extra Média Egyesülés megpróbálta - a pécsi központú Konzum Bankon keresztül kialakítani egységes bankrendszerét, kuszák és zavarosak az Extrák pénzügyei. Alig nyolc hónappal Pécsvárad után, a szegedi Márta Sándor, az egyesülés kelet-magyarországi területi igazgatója, körfaxot intézett ügyvezető társaihoz, igazgatói ülés összehívását javasolva. A négy napirendi pontból három az elszámolások körül forgott volna, ha megtartják az ülést. (Javasolta Márta 1992. október 6-i faxában a kiadók egymás közti pénzügyeinek megbeszélését, és azt, hogy szóljanak néhány szót az Extra Média Egyesülés gazdálkodásáról is...) A körfax puccs-szerű lehetett, mert Schenk János durcás válaszának utolsó bekezdésében már volt kelet-magyarországi igazgatónak nevezi Márta Sándort. A mozdulat kétségtelenül generalisszimuszi. Schenknek semmiképp se volt hatáskörében, hogy a szegedi illetőségű területi igazgatót Nagykanizsa és Pécs közt autózva, egy faxszal leváltsa. Jellemzőek Schenk úrra ezek a nagyívű, főelnöki mozdulatok... Szinte látom magam előtt személyét, amint az értekezlet emlékeztetőjére kanyarítja nagy, nyomtatott betűkkel: BIZALMAS! Cöcő... Úgyhogy Márta Sándor leváltása akkor nem is történt meg. Valószínű azonban, hogy ebbe az önállósodási akcióba bukott bele... Ekkor hívta fel magára a figyelmet, a többi már jött magától. A még mindig működésképtelen Schenk-birodalom ma is a tavalyi gittet rágja. Holnap délelőtt tíz órakor gyűlnek öszsze a hálózat tagjai és Schenk János, Kecskeméten, az Erkel Művelődési Központ 32-es számú termében. Már nem egyesülésnek nevezik magukat, hanem az alakuló Extra Csoport nevében hívják össze önmagukat. Schenk persze a régi, úgyhogy tőle azt kérik, ismertesse az egyesülés mérlegét. A mérleg nyilvános, ígérjük, hogy titkaiba olvasóinkat is előbb-utóbb beavatjuk. Saját maguknak pedig azt javasolják a második pontban az önmeghívottak: „A csoport tagjai vállalják a pénzügyi fegyelem betartását..." Most itt tartunk. Ebben a szituban még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a békéscsabai hirdetésekkel felduzzasztott Csongrád megyei Extrát - a kifizetetlen? - nyomdaszámla fejében meg fogja szerezni a Szegedi Nyomda. Ha kell neki... Kell? Zalai Miklós