Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-17 / 139. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. JÚN. 17. Rendszerváltás, értékváltás Az átmenet kulturális intézményeiről az Értelmiség 93 nyári egyetemen HAZAI TÜKÖR ^ Három éve önállósult (azelőtt az ismeretter­jesztő társulat művelő­déselméleti nyári egyete­me volt) és a kisebbség­ben élő magyarok között széleskörű kapcsolato­kat teremtett az „Értel­miség" elnevezésű szege­di nyári egyetem. Veze­tője, dr. Besenyi Sándor egyetemi docens - aki tegnap sajtótájékoztatót tartott - alapítványi, ön­kormányzati támogatás­sal az előadássorozat fi­nanszírozása mellett azt is megszervezte, hogy a Kárpát-medence kisebb­ségi magyarságának je­les képviselői ösztöndí­jasként itt lehessenek a kurzusokon. A velünk történtek - a törté­nelmi változások - elméleti szintű megközelítésére vállal­kozó kurzusok sorában az ide­in is olyan téma megragadása a cél. amely roppant időszerű, a napi közéleti „sűrűben" még­sincs mód széleskörű áttekin­tésére. „A kultúra intézménye­sülési formái a demokratikus átmenetben" összefoglaló cím­mel az Értelmiség '93 Nyári Egyetem a történeti korszak­váltás egyik meghatározó ele­mét tárgyalja: a rendszerváltás­sal megszűnt kulturális intéz­ményi és finanszírozási rend­szernek lassan a helyébe lépő új szisztémákat és szervezeteket tekintik át neves szakemberek. Az eddigi kurzusok mind­egyikén szereplő filozófus, Agh Attila ezúttal a kultúra és a modernizáció századvégi kap­csolatrenszeréről értekezik. Al­más i Miklós akadémikus a rossz hatásokat teremtő jelen­ség, a nem élvonalbeli kultúra ránk zúdulásának („amerikani­zálódás") idején az egyetemes és a nemzeti kultúra viszonyát elemzi, Katona Tamás, a törté­nész-államtitkár pedig a nem­zeti és a kisebbségi magyar kultúra jelenlegi viszonyát. At átalakulóban lévő finan­szírozási gyakorlat és a mece­natúra témáit kormányzati és önkormányzati tisztségviselők tekintik át. Szó lesz a tömeg­kommunikáció és a művészeti ágak intézményeinek átalaku­lásáról, a civil művelődési for­mák megjelenéséről. Az idei program újdonsága, hogy szek­cióüléseken kapnak lehetősé­get a kisebbségi sorban élő ma­gyarság értékteremtő személyi­ségei, hogy beszámoljanak a saját kulturális intézményeik helyzetéről,-a változásokról. Emellett Pomogáts Béla a mű­vészetek, Pataki Ferenc a tu­dományok terén lehetséges anyaországi és kisebbségi együtt­működést tárgyalja. A komoly konferenciákat jellemző kísérő programok kö­zött a szabadtéri előadások, filmbemutatók (Szabó István, Kása Ferenc), kiállítások (Ma­gyar organikus építészet) kap­nak főszerepet, s ismét elviszik a vendégeket az Ópusztaszeri Emlékparkba. A nyári egyetem július 5-től július 9-ig tart. • Oly módon fogtunk a mun­kához, hogy az iskolai céloktól kezdve a falu lakóinak kötetlen sportjáig, a falugyűléstől a társastáncig többféle hasz­nosítása lehessen a termeknek. Alapvető természetesen a sportfunkció, de a bejárati megoldások kettőssége, a szo­ciális rész, az öltözők elhelye­zése eleve abból a meggondo­lásból születtek a megvalósulás szerint, hogy az iskolától kü­lönzártan is használni lehessen a létesítményeket. A tervező, Ladányi Imre ter­mészetesen joggal büszke a sportfunkciós mérések eredmé­nyére, amely például Röszkén a tornacsarnokot a vizsgált lé­tesítmények közül az első öt között tartja számon országo­san az OTSH felmérése alap­ján. A ránézésre tetszetős, egy­mással könnyűszerkezetes anyagaiban és építési megoldá­saiban rokonítható - ezáltal a közös anyagbeszerzés okán például viszonylag olcsóbb ­létesítmények valóban a falu ékei. Például Röszkén és Zá­kányszéken, mint a települések frekventált helyén lévő csar­nokai. Felmerül, hogy vajon az elképzelések szerint alakult-e a használatuk, azaz a gyakorlat­ban is a magukénak tartják- e a helyben lakók a tornacsarnokot? Röszkén dr, Vereczkey Gyula orvos, a település alpolgár­mestere előbb a hosszú küzde­lem eredményéről emlékezik meg, hogy végtére is évtizedek nagy elszánásai után lett a köz­ségben sportlétesítmény. Amely­nek funkciója közül kiemelen­dő az iskolai testnevelés és sport. - Nem akarok a csarnok egy esztendeje után máris mér­leget vonni, de elfogultság nem diktál, amikor azt mondom, szerintem mintha nem lenné­nek a gyerekek olyan hájasok, vagy olyan görbék. Lehet, hogy csak így szeretném látni a helyzetet, de véleményem sze­Tornabemutató Zákányszéken. (Fotó: Hárs László) • A röszkei az első öt között Sportcsarnokok szezonja rint érzékelhető a hatás, hogy van hol mozogni a gyerekek­nek. A falu lakóinak is, rész­ben, mondom, mert azért a munka utáni szabadidős moz­gás a legtöbbeknél a kert, a jó­szág körüli munka, s csak so­kadrangú lenne a sport jellegű mozgás. De önkormányzati ülésen a gondnoki beszámoló­ból is hallottam, programokra bérbeveszik viszonylag szép számmal fiatalok és középge­nerációs emberek a csarnokot. A röszkei orvos, alpolgár­mester, egykori ifjúsági bajnok gerelyhajító szavai után rövid körképet szemléljünk Zákány­széken, ahol bő fél éve lett kész a tornacsarnok. Amint az önálló intézményként működő terem vezetője, Szondi Sándor mondja a helybeliek és környék­beliek örömére létesült a csar­nok. - Nincs hasonló méretű hely több a faluban. Természetes te­hát, hogy szándékunk szerint nem csupán sportolásra szol­gál. Volt itt már meghívásos táncverseny sőt országos tár­sastáncverseny is. Vitték tehát Zákányszék hírét ezáltal Szom­bathelytől Miskolcig, s erre joggal büszkék lehetünk. Az általános közkultúra céljait szolgálja községünkben a tor­nacsarnok. Ezt érzékelteti az is, hogy nemrégiben a plébá­nos fel is szentelte a termet. Gondolva például olyan ese­ményre, mint a bérmálás, vagy más nagy horderejű egyházi esemény, s amelynél szűknek bizonyulna a templom. Akkor ide kerülne a hasonló ünnep megrendezése. Mindezek mellett persze alapvető cél a mozgáskultúra és a testnevelés szolgálata. Mint értelemszerű, a délelőtt kizárólagosan az iskoláé, ám a délutánok és a hétvégék már másképp festenek. Bérbeveszik helybéli férfiak Iábteniszre, néhányan teniszezésre, mások focira. Maximálisan a lakossá­gé a csarnok. Tartottak már benne helyi kispályás labdarú­gó bajnokságot 10 csapat rész­vételével, s ez egy ilyen kiste­lepülésen 100 sportoló embert jelentett hetente. Van a telepü­lésen női foci, is, városi bajnok­ságban játszik a kézilabda csa­pat, s a mozgás öröméért mű­ködik a casrnokban női torna, kondicionáló jelleggel. Mindez önmagáért beszél, s aligha tart vissza bárkit is a csekély bérle­ti óradíj. Akár itt, akár a kör­nyék más tornacsarnokában-. Becsei Péter • Gyulai püspök a világkongresszusról Tolókocsis papszenlelés Sevillában II. János Pál Spanyolországban. (MTI - Telefotó) • Károkról és egyes „környezetvédőkről" A vihar felelete • Idén a spanyolországi Se­villa adott helyt a római katoli­kus egyház négyévente meg­rendezett eucharisztikus világ­kongresszusának. A hét elején befejeződött esemény vendége volt II. János Pál pápa is, aki szombaton és vasárnap több misét celebrált a spanyol vá­rosban. Az eucharisztikus vi­lágkongresszus összehívása a katolikus hívók számára az ol­táriszentség (a kenyér és a bor színe alatt jelen lévő Jézus Krisztus) ünneplése jegyében történik. A sevillai találkozón több magyar főpap mellett Dr. Gyulai Endre szeged-csanádi megyéspüspök is részt vett, aki kérésünkre összefoglalta a se­villai hétvége eseményeit: - A világkongresszus még a hét elején, 7-én kezdődött, az oltáriszentséggel kapcsolatos tudományos előadásokkal. A találkozó alaptémája a világ felemelkedése az oltáriszentsé­geben címet viselte, s ehhez kapcsolódtak később őszentsé­ge úrnapi beszédének alap­gondolatai is. A pápa szomba­ton érkezett Sevillában, a rep­téren a spanyol püspöki kar képviselői és a királyi pár fo­gadták, majd onnan a baziliká­ba érkezett, de előbb a katedrá­lis melletti Giralda-torony er­kélyéről köszöntötte a híveket. A szentségimádás bazilikában volt, mi bent lévők már azzal vártuk az érkezését. Őszentsé­ge délután egy sportcsarnok­ban misézett, és 38 papot szen­telt fel. Köztük egy tolókocsis diakónust is, aki így, gurulva ment oda hozzá. II. János Pál természetesen lejött a lépcső­kön, s a szentelés ott történt meg. A békecsók után a stadi­onban hatalmas taps köszöntöt­te ezt. Felemeló élmény volt. Az eucharisztikus kongresz­szus vasárnap zárult. Ekkor ismét koncelebrálás volt, ismét sokezer hívő előtt. Egy hatal­mas városszéli vásártelepen állították fel az ünnepi oltárt, s a pápa a Statio Orbis - a világ megállása az oltáriszentség mellett - jelmondat gondolata jegyében itt is beszédet mon­dott. Itt jelentette be, hogy négy év múlva a kongresszust a lengyelországi Wroclaw ren­"dezi meg. Az eseményre egyébként, amelyet 1938-ban Budapesten rendeztek, Ma­gyarország is pályázott... • Püspök úr, mi volt a leg­nagyobb élménye a látoga­tásból? - Amit már említettem, en­nek a nyomorék embernek a felszentelése. Ez nem divatos az egyházban. Aztán az, hogy mindenütt, a nagymisén is, egy-egy emberi nyomorúság­gal küszködő embert is odaállí­tottak, hogy egyenrangúságát megmutassák. A mise leckéje­ként például egy vak ember olvasta, kézzel, Szent Pál leve­lét. Vagy: a miséhez szükséges olvasásánál a könyvet egy ápo­ló által támogatott mankós mozgássérült tartotta. Ezek megejtően emberi tettek vol­tak. S. P. s. Társadalmunk - nagyon he­lyesen - érzékeny a fák és az erdők védelmére. Már a 70-es évek Jcözepén is többen tilta­koztak, amikor az árvízvédel­mi partfal építése miatt a Stefá­nia sétány száznál is több fáját kellett kivágni. Akkor megnéz­tem azokat a fákat. Szárazak, odvasak és revesek votak: az első szélvihar kitördöste volna legtöbbjüket. 1989-90 telén egyes társadalmi csoportok til­takoztak a Csongrád város kör­nyéki hullámtéri fakitermelé­sek ellen, jóllehet, az akkor már a kitermelést követő azon­nali újratelepítés nyomán új erdő nőtt fel. Sokakban keltet­ték annak hitét, hogy a fa örök, és mindenfajta fakivágás me­rénylet a környezet és termé­szet ellen. A Széchenyi tér fái időköz­ben százévesek lettek. Nem sokkal fiatalabbak az újszegedi Liget fái, vagy a városi közuta­kat övezd fasorok fái sem. Nem volt elég pénz sohasem ennek a faállománynak a fel­újítására? A „környezetvédők" tiltakozásától való félelem ri­asztotta vissza még az indokolt fakivágásoktól is az arra illeté­keseket? Most már hiába kér­dezzük, a június 12-i szélvihar megadta erre is a feleletet! Be­jártam a Széchenyi tér kidön­tött fáit, az újszegedi Liget le­tört ágait, egyes utcák és terek már összehordott fahalmait. A leszakadt ágak, de még az áll­va maradt törzsek is szárazak, korhadtak, betegek. Hát, az a környezetvédelem, ha a fákat lábon hagyjuk elpusztulni, és a viharokra bízzuk a munkát? Vajon a Széchenyi tér fái ak­kor is tönkremennek, ha fiata­lok és erősek, újak és folyama­tosan felújítottak? A vihar az emberi gondatlanság elleple­zője? A „környezetvédők" által rendszeresen támadott vízügyi szakemberként kifejtve egyéni véleményemet, még tovább is gondolkozhatom: mi lesz, ha majd egy rendkívüli árhullám képében érkező „vihar" a „kör­nyezetvédők" által kárhoztatott gátjaink állagát találja a Széc­henyi téri fák állapotában? Dr. Vágás István . • Vizsgáztatás VS/ •Zöldkártya JUJ • Kipufogódobok Jx cseréje már 1000 Ft-tól F • Fényszóró figyelő: 250 Ft • Vonóhorog-felszerelés vizsgáztatással. Autóklub, Kossuth L. sgt. 112. Tel.: 474-874.

Next

/
Thumbnails
Contents