Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-16 / 138. szám

SZERDA, 1993. JÚN. 16. 1 % GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Hiányzik az utánpótlás és a tisztesség Tükör által - élesen Van, aki kiskorától készül a szakmájára. Üveges viszonylag kevés gyerek szeretne lenni. Bulik István is a véletlennek köszönheti a hivatását. Pontosabban annak, hogy összetörte a barátja biciklijét. Meg kellett csináltatni a lámpaüveget. Éppen akkor végezte el az általános iskolát, nem volt terve a jövőre. A mester, akihez a biciklit vitte, odavette magához tanulónak. így lett üveges. Megtanulta a szakmát, és a tökörkészítést, üvegcsiszolást is. Két évig dolgozott a Délépnél, akkor üvegezték a Sellő-házat, a megyei tanács épületét. Nem szerette ezt a „tömegtermelést", ezért elment a Szegedi Üveges Ktsz.-be. Egy üzemi baleset miatt, amikor kis híján elvesztette a jobb kezét, bizonytalanná vált a jövője. Amíg táppénzen volt, leérettségizett a Ságvári Gimnáziumban. Később visszament dolgozni, a Mérey utcai részlegnek lett a vezetője. Mestervizsgát tett Budapesten. 1968 elejétől kisiparos. A Bem utcai műhelyben a mester mellett dolgozik két veje, és két alkalmazott. - Szerencsés kezdet volt, mert az 1970es árvíz lendületbe hozta a szakmát. Volt megrendelés bőven. Szépen fejlődött a műhely, ráálltam a képkeretezésre, a bútorüveg-csiszolásra. Nem is volt semmi baj - a rendszerváltásig. A mostani gazdasági környezet kifejezetten előnytelen a vállalkozások szempontjából. Hiányzik az a középréteg, amelyik a fogyasztói társadalmak gerincét alkotja. Azonkívül, ma már bárki vállalkozhat, ebből adódóan minden szakma felhígult. Az természetesen jó dolog, hogy verseny van, de sajnálatos, hogy ezzel együtt eltűnt a szakmai tudás és tisztesség. Fotó: Gyenes Kálmán Bulik István: Hiányzik a középréteg. - Nem a képzésben van a hiba? - Bizonyára abban is. A mi időnkben minden nap be kellett menni a műhelybe, még akkor is, amikor délelőtt iskolába jártunk. Ma két gyakorlat között mindent elfelejtenek a gyerekek. Nincs idejük megszeretni a szakmát, egészben átlátni mindent, arra meg egyáltalán nincs mód, hogy az udvariasságot, a vevők megfelelő kiszolgálását megtanulják. Aggasztó, mennyire nincs biztosítva a szakmai utánpótlás. - Mégsem vállal tanulókat. - Nem, mert nagyon rosszak a tapasztalataim. Dolgozom vizsgabizottságban, így három megyéről van módom képet alkotni. Foglalkoztatok viszont olyan munkanélkülieket, akiket a munkaügyi kirendeltség közvetít hozzám úgy, hogy ők fizetik a bért, én pedig a járulékokat. Ezt a rendszert nagyon jónak tartom, mert haszonosítani tudják magukat ezek az emberek. - Visszatérve arra, miért tűnt el a szakmai tisztesség; azt látni, hogy sok területen ma szabadrablás folyik. - Azért, mert amíg minden szabadáras, nem lehet megfogni a tisztességtelen haszon fogalmát. A biztosítóknak, akiknek mi dolgozunk, sok bajuk ezzel, mert nem határozhatják meg, kivel és mennyiért dolgoztat az ügyfél. Sokan nem látják be, hogy egyetlen rosszul elvégzett munka, udvariatlan szó; irreálisan magas ár annyit ront a reputációjukon, hogy többet veszítenek a réven, mint amennyit nyernek a vámon. Azt hiszem, nekünk még meg kell tanulnunk, mit jelent az, hogy piac. Tavaly kint jártam egy szakkiállításon Düsseldorfban. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Olyan fantasztikus berendezéseket mutattak be, hogy megláttam, mire képes ez a szakma. Ugyanakkor rá kellett döbbennem, milyen messze állunk mi attól. Sajnos, a jelenlegi körülmények között még reményünk sincs arra, hogy felzárkózzunk, mert egy fillér sem jut fejlesztésre. Kölcsönt pedig egy kisiparos nem vehet fel, mert túl nagy számára a kockázat. Keczer Gabriella Ipari i formatervezők konferenciája Manapság az ipari formatervezőknél az általánostól valamivel erősebb a vállalkozói kedv. Jelenleg több, mint 150 kisvállalkozás működik ezen a területen. Közülük azok az életképesek, amelyek több lábon állnak, és tevékenységüket hozzákötik a nemzetközi piachoz. A design-vállalkozá: sok másik sikeres területe a műanyagfeldolgozás és csomagolástervezés. Kisebb mértékű, de felfutásban lévő terület az imázsalkotás. Elsősorban a bankok arculatának átalakításán dolgoznak. A különféle és számban egyre növekvő kiállítások, bemutatók szintén igénylik a formatervezők munkáját. Budapesten, a Hotel Agroban június 16. és 18. között megrendezendő III. ipari formatervezési konferencia jelszava: vállalkozás - minőség - design. Ebből következik, hogy ezen a konferencián nemcsak a designerek találkoznak, hanem ott lesznek a vállalkozók is. A szakemberek több, mint 20 szekcióban cserélik ki tapasztalataikat. Képviselteti magát egyebek közt a belsőépítészet, szociológia, a termékfejlesztés, a közlekedés, a d CSi gneiméiei, az ökológia és környezetkultúra, a menedzsment, arculattervezés, a textildesign és a bőripari termékek. A négyszáz résztvevő közül több mint százan előadók. A háromnapos konferenciát formatervezési hét kíséri, s nemzetközi colour konferencia is csatlakozik hozzá három országos jellegű kiállítással együtt. Kiállítást rendeznek az Iparművészeti Múzeumban, a Tölgyfa Galériában (Iparművészeti Főiskola), a Kecskeméti Kerámia Stúdióban, a Fiatal Iparművészek Stúdiójában, az AMFORÁ-ban, az IKEÁ-ban és más helyeken is. A konferencia színhelyén számos cég mutatja be termékeit. Takarékszövetkezetek A magyar takarékszövetkezeti mozgalom sorsfordító változás előtt áll. Elhatározták, hogy létrehozzák az Integrált Takarékszövetkezeti Bankhálózatot (ITB), melynek elsőrendű célja, hogy a kétmillió tagot jobban, gyorsabban kiszolgálják. Erre képesek is, hiszen a 256 takarékszövetkezet 1800 fiókot tart fenn, így a hazai bankfiókok 64 százaléka a takarékszövetkezetek birtokában van. Alkalmasak amiatt is, hogy bíznak bennük a polgárok, a gazdasági recesszió idején is 13 százalékkal növelték betéteiket, s 12 százalékkal hiteleiket. 1992-ben 1,1 milliárd forint nyereséget könyveltek el. Céljuk eléréséhez azonban szükség van a takarékszövetkezetek modernizációjára is. Emiatt parlmenti törvénymódosítást terveznek. Ennek lényege, hogy a nyílt kibocsátású részvényekhez hasonlóan a szövetkezeti részjegyek is személyi jövedelemadó- kedvezményt élvezzenek. A Phare-program anyagilag is támogatná az ITB számítástechnikai és informatikai fejlesztését, de a 3 milliárd forint hitelhez kormánygaranciát várnak. A képviselők ennek elfogadását is javasolják a Parlamentnek. A PROGRESS Vállalkozói Központ az ÖSB-Consultans osztrák céggel közösen kétnapos rendezvényt tart Szegeden június 23-24-én. A szaktanácsadói nap keretében, amelyre június 23-án kerül sor az osztrák és magyar szakemberek cserélnek tapasztalatot a kis- és PROGRESS középvállalkozások számára nyújtandó szaktanácsadási szolgáltatás tartalmáról, feltételeiről. A Vállalkozói Információs Napot június 24-én rendezik. Ezen bemutatkoznak azok a kamarák, szövetségek, klubok, amelyek ismerete elengedhetetlen a működésük feltételeinek javításában. A programot ingyenesen szaktanácsadás követi, amelyet igénybe vehetnek a régió kis- és középvállalkozói. Adminisztratív piac A hivatalos helyekről nem túl sűrűn hozzáférhetővé és közölhetővé tett „bérmutatók" és „létszámjelentések" jó ideje arra késztetnek, hogy nézzek a számok mögé. Ám ha megteszem ezt, nem sok örömem telik benne. Sőt, többnyire „ideges leszek" attól, hogy mekkora különbségek vannak a különböző foglalkozási ágak dolgozóinak keresetei között - sajnos, nem a produkció, a végzett munka alapján. Egységnyi erőfeszítés (a felkészültség, a tudás és az idő egységére vetítve) anyagi-jövedelmi elismertsége ugyanis - ez derül ki a „bérlistákról" - az államigazgatási - gazdaságirányítási - politikai bürokráciában foglalkoztatottaknál a legnagyobb, ők keresnek legtöbbet. Sokszorosát pl. a vállalati menedzserek díjazásának, s még többszörösét az alkalmazottakénak, a dolgozókénak, az effektfve termelőkének. A „közhivatalnokok" ráadásul sokan vannak (nemcsak magasan díjazottak). A „nem publikus" jelentések azt mutatják, hogy miközben a reálgazdaságban közel háromnegyedmillió (zömmel produktív tevékenységű) munkahely szűnt meg, az új munkahelyek a bürokratikus szektorban jöttek létre. Méghozzá igen jól fizetett állások az államigazgatás régi-új intézményeiben, az irányítással, a vagyonadminisztrálással foglalkozó apparátusban, a politikát szolgáló új intézményekben, a spekulatív gazdasági szervezetekben, közpénzekből gründolt alapítványok kezelésére létrejött hivatalokban. Növekszik, vastagodik ez a bürokratikus szektor - s különböző, a piacgazdaság kibontakozását cseppet sem segítő (sőt, azt gátló) , jeleket ad". Azt például, hogy a hatalmi pozícióban lévők a béreken, a jövedelmeken keresztül megjavították részesedésüket a nemzetgazdasági jövedelemből. Ezt a „részesedést" azonban nem forgatják be a reálgazdaságba, nem vállalkoznak, nem kockáztatnak vele igazándiból, hanem „spájzolnak", illetve újmódi kivagyisággal felélik. Hiszen számukra jövedelmet, profitot a bürokratikus munkamegosztásban elfoglalt „jó hely" hoz, nem a vállalkozás. A jól fizető poszt tehát az elemi érdek. A jól jövedelmező „apparátusi" munkahelyek alacsony hatásfokuk ellenére stabilak - mert direkt vagy indirekt módon támogatottak az állami költségvetésből. Amit aztán emiatt (is) szüntelen toldozni-foldozni kell - hogy legyen miből „osztogatni" azoknak, akik a tényleges hasznot termelőket „fosztogatják" a régi-új struktúra különböző rangú (de jól megfizetett) posztjain. Mely „posztok", ha a politikai adományozások körébe kerülnek, azaz megvalósul a végrehajtó hatalom minden befolyás kisajátítására irányuló törekvése, abban lesznek érdekeltek, hogy visszaálljon az állam és a reálgazdaság közötti egy-két évtizeddel korábbi (és már akkor rossz felé vivő) viszony. S jó messze kerüljünk a valódi piacgazdaságtól, a versenygazdaságtói: egy adminisztratív piacú olyan államgazdasági rendszerbe, amelynek krónikus forráshiányait a magángazdaságokra terheljük. Az meg e terhekre a passzív ellenállás torz reakcióival (pl. feketegazdasággal; adócsalással... stb.) válaszol - a kifosztott is fosztogatni kezd (eltagad, nem fizet... stb.). Hogy ezt meggátolják, még több „eiienó'r", még erősebb bürokrácia kell. Persze még jobban megfizetve. Nem? Szabó Magdolna A terméktanácsok létrehozása valójában most folyik vagy jószerivel meg sem kezdődött. Ön hogyan definiálna, mi a terméktanács? - kérdezte a Falutévé riportere dr. Rieger Lászlót, az FM Agrárrendtartási Hivatalának vezetőjét. - A terméktanács a törvényben leírtak szerint egy érdekegyeztető fórum, ahol a termelők, a feldolgozók és a kereskedők érdekeit kell képviselni. Ez a tanács határozza meg az adott termékvertikumnak a szükséges piaci feltételrendszerét. - Van a törvénynek egy olyan kitétele, hogy terméktanácsnak csak az tekinthető, amelyet a törvény el is ismer, mint terméktanácsot. Vajon kik hozhatnak létre ilyen szervezetet? - Terméktanácsot a termelők, a feldolgozók és a kereskedők együttműködése alapján lehet létrehozni, tehát mindenképpen az alulról jövő szerveződést képzeljük el és támogatjuk. Tudjuk, hogy ez nem egyszerű feladat. Ezért a minisztérium is mindent megtesz ennek érdekében. Felhívjuk a termelők, illetve a piaci résztvevők figyelmét arra, hogy érdekeiket legjobban egy szervezetben tudják érvényesíteni, igényeiket leggyorsabban a terméktanácsokon keresztül tudják eljuttatni a minisztériumhoz. - Akkor Ön azt a tippet adja a termelőknek, hogy ki-ki a saját szakmája szerint keresse Elismertek-e a terméktanácsok? Tippet is ad a Falutévé Fotó: Schmidt Andrea Ami sok az sok. Hol a dinnye, hol a 80 százalék a megfelelő terméktanáccsal a kapcsolatot? - Mindenképpen ezt tanácsolom. Emellett azt is, hogyha nem találja meg a számára megfelelő terméktanácsot, akkor kezdje el szervezni, keresse meg a partnereket és dolgozzon. Azt azonban kell látni, hogy a terméktanácsok csak akkor lesznek elismertek állami szinten, hogyha egy adott részpiacnak a termelőit, vagy az élelmiszeripar feldolgozóit, illetve a kereskedőknek legalább a 80 százalékát átfogja a közvetlenül szabályzott részpiacokon, míg a közvetetten szabályzott részpiacoknál a 60 százalékos képviseleti arányt kell biztosítani. Látható, hogy ez még nagyon komoly munkát igényel, de azt is kell érzékelni, hogy a minisztérium, illetve az agrárpiaci rendtartás hivatala akkor tudja képviselni ezeknek a részpia-_ coknak az érdekeit, hogyha a részpiac megfelelő arányban képviselve is van.