Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-16 / 138. szám

• A DM KFT. ES A DMKIK GAZDASAGI MELLEKLETE (Amikor 8 évvel ezelőtt először jártam a szegedi medencés kikötő helyszínén, elképesztett az építkezés. Büszkeséggel töltött el, hogy milyen nagy dolog készül, s ezt épp szeretett városom mondhatja magáénak. S örültem: újságíróként sokaknak adhattam hírt e nagy vállalkozásról. Nem kisebb építkezésről volt szó ugyanis, mint hogy a végekre szorított és összeköttetéseitől elvágott város újból kereskedelmi központtá válhat. Lesz végre használható víziút, amely vasúti és közúti csatlakozással egybekötve ismét elfoglalhatja méltó helyét a honi és a nemzetközi teherforgalomban. És akkor - 1981-ben 900 millió forintos beruházásról beszéltek. Csak az zavart egy mákszemnyit, hogy e grandiózus tervben kissé nagy szerepet kapott az Állami Tartalékgazdálkodási Intézet (ÁTI) bázisa. Mintha e titkos, katonai jellegű raktár-kombinát miatt épülne az egész kikötő - s nem fordítva. Talán e „békében is készülj a a bajra!" elv miatt terveztek ekkora összeget a Tisza partjára) 1912: Felmerül a szükségessége annak, hogy Szegeden a Boszorkánysziget térségében kétmedencés - közúti és vasúti átrakodási lehetőséggel rendelkező - kikötő létesüljön. Ennek megvalósítását azonban az I. világháború megakadályozza. 1927: A jelenlegi tápéi kikötő tervét ekkor hagyják jóvá. Fekvése azonban kedvezőtlen, kicsiny méretei miatt később rakodásra alkalmatlanná válik. 1965: Az Országos Vízgazdálkodási Kerettervben, valamint Szeged város rendezési tervében már szerepel az új medencés kikötő, amely egyúttal téli kikötő is. 1972: Az eiső tanulmánytervek a telepítés változataira. Félbehagyott óriás álmok A szegedi medencés kikötő. Hullámok nélkül Fotó: Gyenes Kálmán 1979: Az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság (Ativizig) beruházási , programja 218 millió forintért. A szükséges közművek és földmunkák mellett irodaház - 40 millióért. 1980: Az ÁTI terve - 750 millió forint. 1981: A hullámtéri földmunkákkal elkezdődik a kivitelezés. 1982: Elkészül: ideiglenes körtöltés, út-vasút földművé, a medencét lezáró töltés. 1983: Az ÁTI a maga részéről leállítja az építkezést. Banki vizsgálatok. 1984: Az Ativizig-munkák megkezdése. Kialakítják a bejárati csatornát, az üzemi területet és végleges formájában a kikötöniedencét. A 100 méter hosszú partfaHal ez már látványnak is elmegy. 1985: Az ÁTI egy időközben alaposan megnyirbált költségvetés alapján befejezi a második ütemet (kiegészítő földmunkák). 1988: Ideiglenes üzembehelyezés november 15-én. 1989: Az ÁTI jogutódjaként működő TIG területén csak állagmegóvás folyik, a további kikötőfejlesztés szünetel. 1990: Elkészül a TIG-telepre vezető iparvágány. A partfalra toronydarut állítanak. 1991: Elkészül a TIG területén a 3 ezer négyzetméteres fedett raktár. 1992: A félig elkészült kikötő közforgalmú kikötőnek minősíttetik. Mivel így már nem tartozik az Ativizig feladatai közé annak üzemeltetése, egyeztető tárgyalás kezdődik a TIG-gel. 1993: A TIG-raktárbázis üzembehelyezésre kerül. (A medencét nagy forgalomra tervezték. Hogy majd hajók jönnek-mennek, akár 10 méteres vízszintingadozás esetén is. Ehelyett csak lassított film pereg e helyt. A toronydaru tétlenségre kárhoztatva áll. Csak akkor mozdul, ha néha erre vetődik egy teherrel rakott uszály. Mire is számíthatna? Hisz állami vagyonnak nyilvánították, privatizálni nem lehet. Központi pénzt pedig aligha láthat még egy ideig. A félbehagyott óriás hajókról álmodik.) Vass István Péter Stanicliba zárt frissesség » /rindazok, akik árubőségükről, választékukról nevezetes 1V1 országokban jártak tanúsíthatják, hogy sok egyszerű árut csak a tetszetős csomagolás könyörgi be a vásárló kosarába. Arrafelé is változik a világ, az utóbbi időben megfigyelhető, hogy a tarka-barkára cicomázott műanyagok helyett ismét visszakéredzkednek a természetes anyagok. A szívós kitartással a köztudatba plántált környezetvédelem példája a lebomló, vagy újrahasznosítható fa, a papír vagy üveggöngyöleg, melyek sajátja még a természetes egyszerűség is. Talán a bóvli és a minőség közötti tartalmi különbségtételben is segítségünkre lehet e külsőségbeli visszafogottság. Egyáltalán nem a kereskedő szegénységére vall, ha müanyagzacskó helyett paptrstanicliban nyújtja át a nála vásárolt portékát. E gondolatok akkor jutottak eszembe, amikor egy szegedi árubemutatón barna színű papírzacskókra lettem figyelmes. Nem átallották újdonságként beharangozni. Amint tüzetesebben szemügyre vettem, igazat adtam nekik. A zacskóra nyomtatott felirat szerint a Dunapack Rt. csepeli gyárában készült, frisspack névre kersztelt termék a belehelyezett zöldséget és gyümölcsöt 5-8 napig frissen tartja. Hűtőszekrényben való tárolással e hatás csak fokozódik. A tizenhét országba bejelentett magyar szabadalom tavaly a párizsi csomagolási világkiállításról a rangos Embalage World Star dijat hozta el. A gyártásra felkészültek, most a piacfelmérés szakaszánál tartanak. Térségünkben a Konkordia Kft. vállalkozott a forgalmazásra. Nem valószínű, hogy azonnal ezt használják a boltokban. Áruként lehet megvásárolni, s otthon átpakolni belé a megőrzésre szánt élelmiszereket. A

külföldi érdeklődés is számottevő, elsősorban a zöldség- gyümölcs exportálók köréből. Ők a papíralapú rekeszek és dobozok iránt érdeklődnek. Előfordulhat még, hogy a chilei kiwit magyar dobozban hozzák forgalomba. Kárpótlási jegyek Május végéig az Állami Vagyonügynökség nyilvántartásai alapján mintegy 3,9 milliárd forintnyi kárpótlási jegyet használtak fel állami tulajdon megvételére. Erről az ÁVÜ kedden tájékoztatta az MTI-t. A felhasznált kárpótlási jegyek mennyisége alapján összesen több mint 855 millió forint címértékű kárpótlási jegyet fordítottak az AVÜ által felajánlott részvények megvásárlására. Ezzel a kárpótlásijegy-tulajdonosok 780 millió 725 ezer forint névértékű részvényhez jutottak. A legtöbb kárpótlási jegy mintegy 241 millió forintnyi az OTP-papírok ellenében került az ÁVÜ-höz. Az Intereurópa Bank és a Csemege Julius Meinl részvényeiért pedig 184, illetve 185 millió forint értékű kárpótlási jegy futott be az ÁVÚ-höz. A Pillér Befektetési Alap jegyeiből 1,384 milliárd forint címértékő kárpótlási jegyért közel 1,846 milliárd forintnyi befektetési jegyet jegyeztek. Az egyéb privatizációs célú kárpótlásijegy-felhasználás teljes értéke meghaladja az 1,73 milliárd forintot. Ebből az önprivatizációs program keretében mintegy 407 millió forint értékű kárpótlási jegyet használtak fel tulajdonosaik, míg az előprivatizációs üzletvásárlásokra több mint 917 millió forintnyi kárpótlási jegyet fordítottak. Közel 103 millió forintnyi kárpótlási jegy szolgált Egzisztencia-hitel saját részeként. A kárpótoltak között viszonylag alacsony az érdeklődés a kárpótlási jegyek életjáradékra váltása iránt. A néhány ezer kárpótolt mintegy 84 millió forintnyi kárpótlási jegy ellenében kérte életjáradék folyósítását. A kárpótlási hivatalok eddig 50 milliárd forint címértékű kárpótlási jegy kibocsátásáról döntöttek. Fizetésképtelenség, mint államtitok" A Financial Times néhány nappal a magyar nagybankok közgyűlései előtt jelentette, hogy két jelentős magyar pénzintézet - a Magyar Hitelbank és a Kereskedelmi Bank „technikailag fizetésképtelen", és már tőkéjéből él. Az illetékesek cáfolták a „szenzációhajhász és alaptalan" állítást, és perekkel fenyegették a londoni lapot. A hivatalos felháborodás annyira jól sikerült, hogy a magyarok csak akkor kezdtek gyanakodni, mikor Teleki Pál, az ÁV Rt. - a bankok tulajdonosának - elnöke közölte: az (ismeretlen) informátor ellen államtitok kiadása miatt eljárást indítottak. Más szóval: a hír igaz volt, csak titokban kellett volna maradnia. Magyarország bankjai számára 1992 gyászos esztendő volt. A kintlévőségek 17,2 százalékának - összesen 262 milliárd forintnak a visszafizetése bizonyult kétesnek. Ez mindenekelőtt az állami költségvetést terhelte meg, amelynek adóbevételei a bankoktól az előző évi 63 milliárd forintról 1,1 milliárdra zsugorodott. A Heti Világgazdaság című lap szerint „szakértők sem tagadják, hogy a bankok túl későn reagáltak a magyar gazdaság nehézségeire, amelyek az 1973-as olajválsághoz voltak A Die Presse a közelmúltban „Fizetésképtelenség mint államtitok" címmel, „Magyarország nagybankjai válságban milliárdos kintlévőségekkel" alcímmel közölte a lap budapesti tudósítójának, Fényi Tibornak a cikkét, amelyet az alábbiakban teljes terjedelemben adunk közre. mérhetők". Most Budapest arra kényszerül, hogy 500 millió dollárt kölcsönözzön a Nemzetközi Valutaalaptól, hogy felvásárolja a bankok kilátástalan hiteleit. A Financial Times „alaptalan állításai" IMF-jelentésekből származtak. Látványos csődökre ugyan nem kell számítani, hiszen a bankok mögött az állam (lakossági adókból származó) pénze áll. Ugyanakkor a bankok hosszabb időn át nem fogják tudni leküzdeni a válságot. A pénzintézetek legfőbb gondja a belföldi gazdaság válságos alakulása. Ám legalább ugyanannyi kárt okoz a privatizációjuk elhúzódása. A folytonos ígérgetések ellenére tavaly még mintegy „újraállamosították" a bankokat. A jövendő privatizálás érdekében ugyanis az ÁV Rt. elvette az állami tulajdonban lévő vállalatoktól a bankrészvényeket, azzal a hivatalos indoklással, hogy a nagyobb részvénypaketteket jobban el lehet adni. Eladásról azonban szó sincs: az állam, amely korábban csak a felügyelő bizottságokban képviseltette magát, ez évtől kezdve már belekormányoz az igazgatótanácsokba is. Minthogy az ÁV Rt. ily módon már a részvényi tőke háromnegyedével rendelkezik, a társasági törvény értelmében „utasításokat adhat az igazgatótanácsoknak". A HVG így foglalja össze a bankárok véleményét a helyzetről: „A hazai bankrendszer a jogi feltételek vonatkozásában ma messzebb van a piacgazdasági modelltől, mint a nyolcvanas évek második felében bármikor". A bankok szomorú pénzügyi helyzete pedig ürügyet teremt a privatizálás elhalasztásához - mert most nagyon olcsón kellene eladni a részvényeket. A túlságosan nagy nyugati jelenlét Magyarországon azonban még (vagy már) csak elméleti lehetőség. Magyarországnak - akárcsak a többi volt KGST-országnak - ugyanis az a legfőbb gondja, hogy csökkent a nyugati befektetési kedv. Már csak ezért is várni kell majd arra, hogy a bankok jelentősebb mennyiségű külföldi tőkéhez jussanak. Tiltás után szabad a gáz A múlt héten az utolsó akadály is elhárult a gázüzemeltetésű autók magyarországi forgalomba helyezése elöl. A hír korántsem éri villámcsapásként az autóstársadalmat, feketén szerzett is már némi gyakorlatot az olcsóbb üzemeltetésben. Igaz, eközben háztartási propán-bután gázpalackok gurigáztak a ésomagtartóban, illetve lapultak a hátsó ülés alatt. Mondják, a szomszéd megyében úgy kezdték egykor az átfogó ellenőrzést, hogy „felkérték a biztos urakat" először gázmentesítsék saját autóikat. A hosszúra nyúlt felkészülés, a viszonylag határozott kezdési időpont ellenére sem talált a premier féltucatnál több működő gázkutat az országban. Ezzel együtt, mintha az autósok is kivárnának, azaz meggondolják az 50-80 ezer forintos hivatalos átalakítást. Közben számolnak. Ennyi tízezer kilométert tesznek meg egy évben, ennyivel kevesebbe kerül egy kilométer gázzal, mint benzinnel, ennyit kérnek az új, biztonságos gáztartály és a szelep stb. beszereléséért. A bökkenő csak az, hogy van egy (vagy több) ismeretlen. Tartósan milyen arány fog kialakulni a környezetkímélőbb gáz és a hagyományos üzemmód költségei között, ami ugye fogyasztási adóval, az útalaphoz való hozzájárulással ugyancsak széles határok között változtatható. K. A.