Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-16 / 138. szám

SZERDA, 1993. JÚN. 16. • A megyei önkormányzatok jövője A belügyminiszter erősíteni akarja A megyéket vissza kell állítani az őket megillető szerepkörbe, a magyar viszonyoknak megfelelő, a mainál erősebb, több hatáskörrel rendelkező megyei önkormányzatra van szükség - hangoztatta Boross Péter belügyminiszter kedden Kaposváron, az önkormányzatok jövőbeni helyéről és szerepéről rendezett konferencián. A miniszter álláspontja szerint a megye nélkülözhetetlen eleme az ország szervezetének. Mint mondta, nem ért egyet azzal az elsősorban a megyei jogú városok által képviselt nézettel, amely megkérdőjelezi a megyék szerepét, s helyettük a megyei jogú városok hatáskörét kívánja bővíteni. A készülő közigazgatási törvénytervezettel kapcsolatosan kifejtette: a Belügyminisztériumban elkészült az önkormányzati rendszer átszervezésére vonatkozó törvényjavaslat, ennek elfogadása azonban már a választások utáni új Parlament feladata lesz. Olyan megyei önkormányzatban gondolkodunk - mondta -, amely választott megyegyűléssel működik, s amely ellátja az integrátori feladatokat is. Az ezredfordulóra olyan megyét képzelünk el, amelynek közhatalmi jogosítványai is vannak, igazgatási szerepkörökkel rendelkezik, s a mainál több intézményt működtet. A jövő megyéjének tisztában kell lennie saját szerepkörének fontosságával, ugyanakkor azzal is, hogy autonómiáját sem lehet abszolutizálni. Szükség van és a jövőben is szükség lesz az ésszerű együttműködésre a kormányzati igazgatással. Ennek az együttműködésnek a fontosságát hangsúlyozta Gyenesei István, a Somogy megyei közgyűlés elnöke is. Hitünk szerint - mondta egyetlen alternatíva létezik a települési önkormányzatok és a Parlament között meglévő fényévnyi távolság csökkentésére, s ez a megye szerepének erősítése. Az új feladatkörökkel felruházott megye nem rátelepedni akar a településekre, hanem szolgáltatva segíteni a fejlődésüket. A kisteleid „Rákóczi" sikerei A magyar kultúra napja tiszteletére kiírt országos pályázaton Menyhárt Melinda, a kisteleki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola 5. osztályos tanulója 1. helyezést ért el. Pályázatának címe: Kulturális élményeim az általános iskolában. Az 1.díjjal járó 10 ezer forint jutalmat Kálmán Attila, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára adta át. Menyhárt Melinda felkészítő tanára: Savanya Antalné. Az iskola másik sikeres tanulója a 7. osztályos Makra Zoltán, aki az országos Kazinczy-versenyen Kazinczy-díjat kapott. Felkészítő tanára: Balogh Lászlóné. Az I. mezőtúri kicsinyek kórusa fesztiválon a magyar és az európai zene legharmonikusabb ötvözéséért a KÓTA fesztiváldíját a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Kicsinyek Kórusa kapta. A kórus karnagyának, Czakóné Forgács Gabriellának munkáját karnagyi különdíjjal ismerték el. HAZAI TÜKÖR 5 • A hivatal kéri lelenkezzenek a károsultak! • A szombati jég- és viharkár igen nagy mezőgazdasági termőterületet érintett megyénkben. Ez az „érintés" igen kíméletlenre sikerült, hisz rögtönzött felmérések szerint a pusztítás százalékban kifejezett skálája 30 és 100 százalék közé esik. A Földművelésügyi Minisztérium megyei hivatalának munkatársai már tegnap hozzáláttak az adatok összegyűjtéséhez, rendszerezéséhez. A nagyüzemi táblák viszonylag hamar feltérképezhetőek, a több ezer magántermelő parcellája már kevésbé. Az önkormányzatok bevonásával is rámehet ez a hét. Tasnádi Gábor hivatalvezető-helyettes szerint 30 ezer hektár termése szenvedett csorbát. Ennek felére-harmadára tehető a súlyos kártétel. Becslések szerint a kár százmilliós nagyságrendű, s értékben mérve legalább harmada jut a magántermelőkre. A mozaikszerű információkból összeálló kép szerint az Ásotthalomról kiinduló ítéletidő útvonala Mórahalmon, Domaszéken, Röszkén át vezetett Szegedre, ahonnan Algyő és Tápé felé vette az irányt, s a Tiszántúlon Maroslele, Földeák, Vásárhely batidai részét letarolva Makó külterületén szűnt meg. Az algyői Rákóczi téesz több tagját különösen szerencsétlen módon érintette az eset. A felszámolás alatt lévő szövetkezetben 460 hektár földet Kárbejelentők Maroslelén A Földművelésügyi Hivatal kéri azokat a mezőgazdasági termelőket, akiket súlyos jégés viharkár ért, hogy az önkormányzatoknál mielőbb jelezzék problémáikat. Az adatok összegzése érdekében mindenképp jelöljék meg a terület helyrajzi számát és nagyságát, nevezzék meg az ott termelt növényt, s a kár százalékos becslését is végezzék el. Szegeden az ügyfélszolgálati irodán és a külső kirendeltségeken is fogadják a bejelentéseket. A hivatal, s ezen keresztül a minisztérium hiteles tájékoztatással kívánja megalapozni a Kormány döntését. Ma még nem lehet tudni, hogy a segítség milyen formájára számíthatnak a károsultak. A tények feltárása alapvetően meghatározza a várható intézkedéseket. • Ásotthalomtól Batidáig Százmilliókra rúg a jég- és viharkér adtak ki magánszemélynek hasznosításra. Sok munka nélkül maradt ember fektette itt be kevéske pénzét, hogy mezőgazdasági termeléssel próbáljon szerencsét. Akadt közülük olyan is, akinek 50 hektárát borotválta le a jég. Elképzelni is nehéz, hogy biztosítás híján mihez kezdenek. Ugyanitt akadt példa arra, hogy a kár azonnali enyhítésén spekulált a gazda. Rövid, 120 napos tenyészidejű kukorica vetőmag beszerzésében kért segítséget, hátha még belefér a termése ebbe az esztendőbe. T. Sz. I. A határ - jégverés után. (Fotó: Schmidt Andrea) • A szerb lány és a vajdasági fiú a polgárháború kezdetekor ismerkedett meg. Heléna édesapja a rokonokhoz küldte lányát Kanizsára. Másfél éve nem tudnak egymásról. László behívót kapott. Még aznap éjszaka átjöttek a zöldhatáron Magyarországra. A Délvidéken találtak menedéket. Az elhagyott tanyaépületet már régen nem lakják, az itteni ismerősök bocsátották rendelkezésükre. Szökésük éjszakáján még meglátogatták a helyi plébános urat, aki Isten előtt összeadta őket... Tudták, hogy érkezem, mégis kínos perceket vártam a tanyaudvaron, mire a fiú előmerészkedett. Géza bácsi, a tanyatulajdonos, kísérőm a kocsiban ült, ez volt a bizonytalanság oka. - Elnézést - szabadkozott a fiú -, nem láttam a tatát a kocsiban. Minden zajra összerezzenünk odabent. - Ez egy szabad ország. Mitől fél? - Hallottam már olyan történeteket, hogy ebből a szabad országból néhány dezertőrt viszszamenekítettek az erre specializálódott emberek. Nem árt az óvatosság... - Ki tudja, hogy itt tartózkodnak? - Az itteni ismerősök közül néhányan. Még haza is azt telefonáltuk, hogy albérletben vagyunk egy határszéli községben. László beinvitált a szobába. Riadt tekintetű, húsz év körüli lány ült a tűzhely előtt, teát melegített. A kopott táskarádióból halkan szólt a kóló. • Heléna és László a Imák Srebrenicáért, a Vajdaságért, mindenkiért Ami elől menekültek: roncsok, romok és harckocsi. (MTI - Telefotó) Géza bácsi törte meg a hirtelen támadt csendet. Hátizsákjából kenyeret, kolbászt meg konzerveket tett az asztalra. Meg egy üveg pezsgőt. Helénának holnapután lesz a születésnapja. - Aztán éppen hányadik? érdeklődtem. - A huszadik. És nem tudom, majd a következőt hol ünnepeljük. - Hallottam az esküvőről. Most önök férj-feleség, vagy csak élettársak? - Isten előtt minden bizonynyal házastársak. Mindketten katolikus vallásúak vagyunk. A polgári esküvőt majd az új hazában tartjuk meg - válaszolta László. - Melyik új hazára gondol? - Ahol majd letelepszünk. Valahol csak szükség lesz ránk. - Szüleik tudják, hogy házasságot kötöttek ilyen formában? - Igen. Mikor megkaptam a behívót, elhatároztuk, hogy még éjszaka megpróbálunk átszökni a határon. Apám javasolta, hogy előtte keressük meg a tisztelendő urat. - És ő mit szólt, amikor beállítottak hozzá éjnek idején? - Csak helyeselni tudta döntésünket. - Talán még nászajándékot is kaptak? - Jókívánságokat, meg itteni címeket, hogy legyen kit keresnünk a bajban. Átjöttünk, megszabadultunk az ottani pokoltól. - Pokolnak nevezi azt, ahol házasságot kötött? - Merthogy az maga a pokol. És nem hiszem, ha még nem is az, hogy nem változik hamarosan azzá. - Meddig lehet így bírni, a világtól elzártan? - Ameddig szükség van rá. Ez azért mégsem Srebrenica. Rádión követjük az eseményeket, és sokan imádkozunk az otthon maradottakért. - A barátai közül sokan megkapták a behívót? - Igen, és kapják folyamatosan. Bár a behívóparancs mára már formaság, hiszen több fiatalt parancs nélkül elvittek. - Mit szólnak az otthon maradottak, hogy kibújt a felelősség alól? - Kettőnk kapcsolata egy elég speciális eset így. Én semmiképpen sem lőttem volna, mondjuk, Heléna rokonaira. - Mi lesz azzal, aki megtagadja a bevonulást? - Börtönbe vagy koncentrációs táborba viszik. - Hallott már ilyen táborokról? - Kanizsán közszájon forog. Tudok olyanról, akit egy éve cipeltek el, és semmi hír róla. - Nem kérnek hazánkban letelepedési engedélyt? - Mi ott születtünk, oda kell visszamennünk. Várnak is bennünket. Kell majd a munkáskéz az újjáépítéshez. 4 - Melyik részen? - Félek attól, hogy a Vajdaságban is szükség lesz rá, ha a helyzet tovább romlik. Már így is darázsfészek az a környék. - Ha jól tudom, van itt egy bejelentkezési kötelezettségük. - És nyilvántartásba vesznek bennünket. - Valahogy úgy történik... - Arról is teijednek a hírek, hogy könnyen hozzáférhetők ezek a dokumentumok. Nem szeretnék dezertőrként visszakerülni. - Mert úgy gondolja, ha vége a háborúnak, ezt másképpen fogják minősíteni? - Én nem akartam lőni a testvéreimre... Ez bűn? - Meddig akarnak így, névtelenül bujkálni? - Géza bácsi azt mondta, addig maradunk, ameddig akarunk. Majd gazdálkodunk, növényeket termesztünk, állatokat tartunk. Csak annyi kell, amennyi a legszükségesebb a megélhetéshez. 1 alán a Jóisten meghallgatja mindennapi könyörgésünket. - Ez az egyetlen kapaszkodó? - Hát mit mondjak? Egyelőre... Posztobányi László