Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-12 / 135. szám

SZOMBAT, 1993. JÚN. 12. 7 TINI T Krónikás a kígyóveremben Metáléj az MTK-stadíonbari fa if A* i r J Még a tavalyi Guns NRoses koncerten történt a Népstadionban. Két zenekar közötti átszerelési szünetben a töltelékzenék közé „bekeveredett" a Metallica Enter Sandman-\e is. Az addig békésen üldögélők felpattantak, megrohamozták a színpadot, s beindult a tömeg - a felvételről szóló zenére. Már ekkor érezhető volt, hogy hazánkban rendkívül komoly az érdeklődés a Metallica iránt. Ez a sejtelem '93 június 9-én, szerdán bizonyossággá vált: világkörüli turnéjának Magyarországi állomásán az MTK stadionban a Metallica telt ház előtt játszott. Harmincezer rajongó várta a csapatot! A szélrózsa minden irányából érkeztek fanatikus Metallica rajongók, az egykori Szovjetunió és Jugoszlávia területéről, s az első sorokban hevesen lobogtattak egy görög zászlót is... A metalmesterek programjában a korai Cult után a Meg a d eth következett. A csapat bra- \ vúros beugróként vett részt a turnéban, hiszen a plakátokon egy Alice In Chalns nevezetű, Seattle-i csapat szerepelt. A váratlan változásnak azonban örülhettek a Megadeth rajongók, s talán még a Metallica-történészek is. Az első lemez előtt ugyanis még Dave Mustaine tagja volt a bandának, ám a debütáló albumon már az Exodusból érkezett gitáros, Kirk Hammett szólózott. Mustaine mester ezután megalapította saját együttesét, a Megadeth-et, s eleinte gyakran tett rosszmájú megjegyzéseket korábbi zenekarára. Most azonban azért vállalta el a beugrást * 1 saját bevallása szerint hogy így bizonyítsa: nincs már semmi ellentét a két zenekar között. A világosban fellépő Megadeth műsorát nagy tetszéssel fogadta a közönség, bár a hangosítás hagyott némi kívánnivalót maga után. A fiatalok azonban rendesen készültek, hiszen a régiek mellett már az új album, a Countdown to extinction számait is kívülről fújták. A programban kimutatta Dave Mustaine a foga fehérjét, pontosabban a bőrét - Skin O' my teeth -, bizonyítva a rombolás szimfóniájával, hogy a Metallicához hasonlóan a Megadeth muzsikája is mestermunka. S kiderült, az egykori szétválással a rajongók jártak jól; egy zenekar helyett két remek csapatot hallgathatnak. A koncerten a szervezők különös módon vigyáztak a rajongókra, a küzdőtér elején két szektort alakítottak ki. Az első részbe csak korlátozott számban engedtek így az elől állókat nem a teljes küzdőtéri tömeg paszírozta a kordon vasaihoz. Volt még egy különleges hely a nézőtéren, az úgynevezett kígyóverem, a Snakepit. A színpad és a félkör alakú kifutó közötti helyett hívják így, mely a Metallica esetében a leghűségesebb rajongók csöppnyi nézőtere. A zenészek a maroknyi közönség körül, karnyújtásnyi távolságban játszanak. E kivételes helyre a speciális belépőket különböző hetilapok és folyóiratok pályázatain nyerhették meg a rajongók. Igen ám, de velük még nincs tele a Snakepit, a helyszínen lévők között is szétosztanak néhány belépőt. Épp a színpad jobb oldalánál álldogáltam a kerítés mellett, amikor a biztonsági szolgálat amerikai főnöke megjelent, markában néhány kígyóverembe vezető matricát szorongatva. A szerencse mellém szegődött, s pólómon a textilmatricával megindulhattam a Snakepit felé. A kényelmes szemlélődés közben érdekes társat fedeztem fel, a kígyóveremben fülelt Kovács Ákos, a Bonanza Banzai frontembere is. Elismerően bólogatott, néhányszor még a két kezét is a magasba emelte; tudja, mi a jó zene. A Metallica az eredetileg meghirdetett kezdési időpontban, a megszokott intro után robbant be a színpadra. Az első pillanattól az utolsóig teljes erőbedobással zenéltek, cseppnyi üresjáratot sem hagyva maguknak. Nem csoda, hogy Jason Newstedről már az első nóta alatt szakadt a víz. A basszusgitárost sokan alig ismerték fel, ugyanis levágatta hosszú tincseit, s mindössze néhány centis kefefrizuráját tudta hevesen rázni. Szerencsére Jason nem rokona az egykori Sámsonnak, hiszen hajával nem vesztette el az erejét. Sőt, káprázatos basszusszólókat pengetett öthúros gitárján, máskor pedig félelmetes mimikával tépte a négyhúrost, s egy ízben még az amerikai himnuszszal is megpróbálkozott teljes sikerrel. James Hetfield is a két véglet között mozgott, s ha kellett váttott Fotók: Nagy László akár percenként, hol dühödten préselte és köpte a mikrofonba a szavakat, hol pedig mélyről jövő őszinteséggel dalolt. Kirk Hammett egyéniségéhez hűen, látszólag visszafogottan, ám végtelen virtuozitással kezelte hangszerét, míg Lars Ulrich, a dobos nem irgalmazott munkaeszközének. Az izmos riffekre, kíméletlenül korbácsoló ritmusra, technikás gitárszólókra, és végletekre épülő muzsikát precízen játszotta csapat. A rendkíyü! körültekintően megszerkesztett műsorban egészséges arányban váltakoztak a régi lemezek és az utolsó korong nótái. Előkerült az ortodox Creeping Death, a száguldó Battery, a mesteri Master of puppets, és természetesen a háborús introval, pokolbéli tűzijátékkal megtűzdelt One. A több mint kétórás koncert utáni ráadásblokkba kerültek a fekete borítós album legismertebb kompozíciói, a Nothing else matters, a Sad but true, valamint a búcsúzóúl fergetegesen előadott Enter Sandman. A koncert után megint eszembe jutott a tavalyi Népstadionbéli Guns N'Roses buli, mellyel összehasonlítva, világosan kitűnik a két szupergroup közötti különbség. Ott gigantikus showt láthatott a közönség, míg itt négy teljesen egyenrangú zenész - száz százalékos - pőre produkcióját élvezhette. Takács Viktor (The Cult) Életem legkellemesebb koncertélménye a Culthoz kötődik. Három éve, Alice Cooper (csapnivaló) pesti fellépése előtt a hangszórókból az Electric című 1987-es Cu/f-nagylemez bömbölt (ez az album a roadok és technikusok favoritja lehet, legalábbis az átszerelések szüneteiben eddig ezt hallottam a leggyakrabban - így is ismertem meg néhány évvel korábban). Szóval, a hangszórókból az Electric bömbölt, a küzdőtéren állva pedig barátommal hangról hangra yégigénekeltük kedvenc lemezünk 40 percét. Életem legkellemetlenebb koncertélménye a Culthoz kötődik. Három napja, a Metallica pesti fellépése előtt ők voltak az- egyik előzenekar, csak miattuk vettem meg az 1600 forintos belépőt. A jegyen 18.00 szerepelt a hivatalos kezdés időpontjaként. Magyarországon a koncert persze nem mozi vagy színház, egy órányi késés elfogadott, sőt megszokott. Hat óra után egy-két perccel értem a helyszínre, épp a Megadeth számára szerelték a színpadot. Becsülettel végighallgattam 50 percnyi műsorukat, s csak a legutolsó szám alatt tudtam meg egy mellém sodródott szegeditől, hogy a Cult aznap már fellépett: 17.30-tól játszottak, alig fél órát! Nem hittem neki, de körülöttem vagy húsz ember bizonygatta, hogy így volt. Elkullogtam, s kifelé haladtamban még közöltem a rossz hírt egy zavartan. topogó békéscsabai társasággal, akik erre őrjöngve kezdték mutogatni méregdrága jegyükön a 18 órás kezdés időpontját. Csak a Cult miatt jöttek. Voltak még így pár ezren... A tripla koncertet a Multimédia szervezte ilyen botrányos módon, az alig félórányi Cultzenélgetés minősíthetetlen gesztus volt a közönséggel szemben. Déri Zsolt Megkérdeztük természetesen az „érem másik oldalát" is, azaz a Multimédiát. Mint megtudtuk technikai okai voltak a korai kezdésnek, a metró ugyanis csak 23 óráig közlekedik Budapesten, s a Metallicának eddig kellett befejezni a zenélést. Két lehetséges helyzet közül kellett választani, vagy a Cult kezd korábban, vagy a Metallica műsorát kurtítják. Érthető okokból, az első mellett döntöttek. A harmadik variáció - hogy a metro-üzem megvárja az esetlegesen este tizenegynél később befejezedő koncertet - az anyagiak miatt nem jöhetett szóba, hiszen a költségek az igy is magas jegyárakat lódították volna az égig. Arról az eshetőségről pedig jobb nem is beszélni, hogy mi lett volna akkor, ha már nem járnak a tömegközlekedési eszközök és harmincezer ember kiözönlik a stadionból... Takács Tini Tallózó Pontosan egy esztendeje, hogy megjelent a népszerű német tinimagazin, a Bravó magyar nyelvű kiadása. Az újság eredeti hazájában hetente jelenik meg, míg nálunk havonta került az újságosstandokra - eddig. Mostantól ugyanis minden páros csütörtökön friss Bravo-t falhatnak a mohó tiniszemek. Az új, kétheti számban a pop hercege és királya egymást követő oldalakon szerepel. Míg Prince káprázatos show-járól olvashatunk, addig Michael Jackson produkciójának kulisszatitkairól tudunk meg részleteket - Jacko európai testőrjének köszönhetően. Hasonló turnétükörben pillanthatjuk meg az új tinikedvenceket, a EAST 17-X, és Dr. Atban-X. A nagy visszatérők közé tartozik a Duran Duran, most a Sztárok Négyszemközt rovat vendégei. A keményebb muzsikát kedvelők az amerikai „Stones", az Aerosmith új lemeze kapcsán tudhatnak meg érdekességeket a csapatról. Természetesen magyar előadókról is informál a Bravó - most éppen a Besenyő Blues Bandről, Gergely Róbertről és Vincze Lilláról. A mozilátogatók a rövidesen bemutatandó Halhatatlan szerelem című film képregényváltozatából tudhatják meg, hogy miért „tették jégre" Mel Gibsont - 53 esztendőre. A poptapétázók ezúttal Sandra, Bryan Adams, a Metallica, a Duran Duran és az Ace of Base poszterének örvendhetnek. Két koncert Két neves külföldi előadó lép fel júniusban Magyarországon. A Jethro Tull 23-án a Petőfi Csarnok Szabadtéri színpadán, míg Bryan May 27-én a Kisstadionban muzsikál. Tinihirdetés Besenyői Róbert! Tudod, hogy szeretlek, mégsem reagálsz sehogy. Miért? Félsz? Nekem fontos lenne, hogy megmondd, érzel-e valamit irántam! Akkor is, ha ez nem éppen pozitív. Ne kímélj! Melinda Továbbra is várjuk leveleiteket, ingyenes tinihirdetéseiteket, verseiteket és szavazataitokat a Disciplina Top 10-re! Címünk: „Tinimagazin" Délmagyarország Kft., 6740 Szeged, Sajtóház, Pf. 153. Rovatszerkesztő: Takács Viktor