Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-11 / 134. szám

iBMMíIjMA} fi} íztos, ami biztos - mondja a szlogen, de ne tessék tel ­LLJ jességgel hinni neki. Ami ugyanis biztonságosnak tű­nik, gyakorta nem az. így van ez például az elzárt, kulccsal biztonságossá tett dolgokkal. Ismeretlen ismerős meséli a fura esetet, mely egyedi mese csupán, de aligha nem esik meg máshol, másokkal. Más társasházakban. Ellopták a Simson segédmotort, kezdődik a történet. A társas együtt­élésre kitalált panelház közös tárolójából startolt valaki­nek a segédletével a járgány. Nosza, a rendőrség majd se­gít. Sokat persze nem tudnak tenni, ebben még a tulaj­donos se nagyon bízott, hiszen ezrével fordulhatnak elő hasonló esetek. Némi várakozási idő után, amikor mégsem kerül elő a motor, irány a biztosító, ahol a laksásbiztositás kötve vagyon. Kiderül, erre az esetre nem vonatkozik a biz­tosítás. Merthogy a közös tároló nem a lakás közvetlen ré­sze. Akkor térítene a társaság, ha a motor benn lett volna a lakásban. A zárt közös tároló nem elég biztonságos. A következtetés annyi, hogy jó esetben megtérül a kár, amennyiben a motorra megvan a külön biztosítás. Csak­hogy a biztosítók jószerivel nem kötnek segédmotorra biz­tosítást. Kivéve a kivételt, mert ez is olyan, mint a gyevi bí­ró. Szóval a köztárolóban tárolt motorra lehet biztosítást kötni, ha a lakásbiztosítás is ugyanazon társaságnál köt­tetett. De ez még nem elég ám. Csak akkor érvényes ez a tétel, ha a társas - akár tízemeletes ház - lakóinak túlnyo­mó része ugyanitt, ugyanúgy biztosítást köt. Lakásra, s kö­zös tárolóban tartott, tulajdonosának értéket jelentő kis­motorjára. avasz, mondhatnánk erre. Óhatatlanul is ügynökké válik a biztosításra vágyó ügyfél, s nekiállhat szer­vezni a házban. Egységbe kovácsolni egy egész lakó­közösséget, bizony nem könnyű feladat. Gondolva például csak egy egyszerű csótányirtás megszervezésére, hogy min­den lakás benne legyen a közös irtásban, hatékonyság érdekében. De lám, biztosítási ügynöknek lenni kemény, embert próbáló feladat. Jutalékért természetesen. Arról nem szól a fáma, hogy ez utóbbival részesedne- e a saját értékei védelmében közösségi szervezővé előállott polgár. MODUL-BAU ÉPÍTŐIPARI KFT. Szeged, Csongrádi sgt. 27. T.: 491-022 Szentes, József A. u. 24. T.: 63/314-011 % Szigetelőanyagok, csempék, padlóburkolatok, belső ajtók. Csabai tetőcserép megrendelhető 1993. június 15-ig. Úszóházi buli a Tisza úszóház és a Partiscum Kft. közös szervezésében. • Sporthajó, motorcsónak, vízisport-felszerelés, Kawasaki, Yamaha JET-SKI bemutató, # Játékkiállítás, játékos vetélkedő, • Élő rádióadás, • Sörsátor, ökörsütés, * És mindez június 12-én déltől este 10-ig, a Felső Tisza parton a Tisza úszóháznál. * TÖLTSE VELÜNK A SZOMBATOT A TISZA ÚSZÓHÁZON! PÉNTEK, 1993. JÚN. 11. BELÜGYEINK 3 • Szörnyű tragédia érte a néhány száz lakosú Lidice bányász­települést 1942. június. 10-én: Heydrich német helytartó elleni merénylet megtorlásaként a német fasiszták földig lerombolták a kis cseh falut. Lakosságának egy ré­szét (199 férfit és 8 nőt) megölték, a másikat (203 nőt és 93 gyerme­ket) pedig gyűjtőtáborokba hurcol­ták. A megsemmisített települést 1946-ban újjáépítették, s a véreng­zés emlékét a világ békemozgal­mának közös Rózsakertje őrzi. Szegeden a Stefánián, a Sajtó­házzal szemben lévő parkban állí­tottak emlékoszlopot a lidicei ál­dozatoknak. Az évfordulón ko­szorúzással emlékeztek meg az 51. évvel ezelőtt történt tragikus eseményekről. Jelen volt Michal Cerny, a Cseh Köztársaság ideig­lenes budapesti ügyvivője, vala­mint Ludovit Balla konzul, tájé­koztatási titkár. Az önkormányzat nevében dr. Ványai Éva koszo­rúzott. A pártok közül pedig az MSZP és a Munkáspárt helyezte el a kegyelet koszorúit az emlék­oszlopnál. K. F. • Kárpótlási jegyek Lejtó után csúcs véleményeket, amelyek szerint az irreálisan alacsony árfolyam a spekulációs várakozások eredménye volt. Ezen kívül kétségtelenül hatással lehetett az árfolyamra, hogy az utóbbi napokban több információ is napvilágot látott a kárpót­lásijegy-részvény cserék vár­ható új lehetőségeiről június folyamán. • Koszorúzás Emlékezés Lidicére A Munkáspárt képviselőinek főhajtása. (Fotó: Révész Róbert) Legyen-e parkoló az óvoda közelében? • A múlt heti zuhanás után ezen a héten meredeken emel­kedett a kárpótlási jegyek árfo­lyama a Budapesti Értéktőzsdén. Az elmúlt héten, egyes szakértők már a 400 forintos ár elérését sem tartották lehetet­lennek. Hétfőn még 510 fo­rintért cseréltek gazdát az 1000 forint címértékű kárpótlási je­gyek a tőzsdén, az áruk azon­ban csütörtökre a 610 forintot is elérte. Ezzel együtt a napi forgalom is jelentősen emel­kedett, s meghaladták a 40 mil­lió forintot is. Az emelkedés igazolni látszik azokat a A kiszemelt telket most vaskapu védi. (Fotó: Révész Róbert) S Tegnap délután öt órakor, a polgármesteri hivatal meghí­vására, lakossági fórumra gyűltek össze a Juhász Gyula és a Sóhordó utca lakói. Mité­vők legyenek - hangzott a kérdés - ha a jőzan észre és a körülményekre hivatkozva meg szeretnék akadályozni egy 30 gépkocsis magánparkoló megnyitásának engedélyezését. Á kérdéses parkolóhelyre ­egy távolabbi létesítményét kiszolgálandó - az Irodaház Kft. tart igényt. A telek azon­ban a Sóhordó utca 20/b. szá­mú többlakásos társasház és a Juhász Gyula utcai óvoda tőszomszédságában található. A közel száz gyermeket óvó intézmény felügyelője, a refor­mátus egyház, valamint a kör­nyéken lakók a fórumon eré­lyes tiltakozásuknak adtak hangot. A várható rossz kör­nyezeti ártalmakra hivatkozva, egyértelmű támogatásukról biztosították a polgármesteri hivatalt, mely ugyanezen indokokat, továbbá az országos építési szabályzatot figyelembe véve nem pártolja az engedély megadását. A fórum résztvevői, Kiss Károly építési csoportvezető intelmeit megfogadva, ügyüket nem látták elintézettnek, hi­szen - mint mondták - szám­talan joghézag nehezítheti érdekeik védelmét. - A józan ész logikája ma­napság egyre gyakrabban kerül szembe bizonyos üzleti érde­kekkel. A Dózsa György és az Arany János utca sarkán fel­építendő irodaház alá nyil­vánvalóan drágább 30 garázst beépíteni mint egy lakótelket lebetonozni - érvelt a jelenlé­vők egyike. dr. Ványai Éva alpolgár­mester, mint a választókörzet képviselője, a lakossági fórum végén az összegyűlteket vi­gasztalva megígérte, mindent megtesz az óvodások és a kör­nyéken lakók nyugalmának, egészségének védelmében. Vaiga • ., Tisztelt Főszerkesztő Úr! Az utóbbi hetekben nem először szerepel az Állami Népegészségügyi és Tiszti­orvosi Szolgálat az újságok hasábjain. Ráadásul többed­szerre olyan színben tüntetnek fel bennünket, mint akik nem vagyunk tekintettel az élet megkívánta rugalmasságra. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat fel­adatait 1991-ben a Parlament által alkotott törvény szabá­lyozza az egész országban. A Délmagyarországban történt legújabb elmarasztalásunk a Sörkert ügyében tétetett folya­matba. A június 10-i cikkben szereplő állítások többsége nem felel meg a valóságnak, így például a dátumok is té­vesek. Nevezetesen Marosi Péter először május 4-én kért ven­déglátóipari tevékenységhez „hozzájárulási engedély"-t. Amit kézbe kapott május 11-én a létesítés feltételeinek felso­rolásával. Ebben szerepel a WC-csoport kialakítása. Az er­re vonatkozó terveket június 1­jén nyújtotta be. Június 2-án vízmintavételezés történt a Sörkertben - szemben a cikk május 2-i dátumával. Az elvár­ható határidőre, június 7-ére az eredmény elkészült. Marosi úrral történt személyes megbe­szélés értelmében pénteken (június 11-én) délelőtt kerül sor a helyszíni szemlére ­cikkünk megjelenése napján. Amennyiben a helyszínen ta­pasztaltak a benyújtott tervben feltüntetetteknek megfelelnek, semmi akadálya az engedély azonnali kiadásának. A cikkben említett elutasító határozat az Állami Népegész­ségügyi és Tisztiorvosi Szolgá­lat részéről nem létezik. Azt is megemlítjük, hogy szemben a cikk állításával a tavalyi évben volt probléma a Sörkert üze­melésével. A környék lakói ugyanis tavaly írásban bead­vánnyal éltek felénk, sérel­mezve a Sörkert vendégeinek „környezetszennyező" maga­tartását. Ezek ismeretében alakította ki Marosi úr ez év­ben a WC-csoportot, így a dolog rendeződött. A cikkben említett személy­Vihar egy pohár... Levélváltás Sörkert-ügyben Amíg nem verik csapra a söröshordót... zeti WC-ügy nem létező az ANTSZ részéről, mert a tervek szerint megfelelően került ki­alakításra. A cikkben felem­lítésre kerül a szegedi ivóvíz minősége is, amelynek ellenőr­zése nekünk törvény által előirt kötelességünk, és amennyiben a laboratóriumi eredmények azt megkívánják, megtesszük a szükséges intézkedést, amiről a lakosságot is értesítjük. Őszinte sajnálatunkra a Sörkerttel kapcsolatos újság­cikk túlzottan egyoldalúan íródott meg, mert készítője nem várta meg az ANTSZ ügyinté­zőjének vidéki munkából való hazaérkezését. Olykor ilyen kis dolgokból lesznek nagy újság­cikkek... Di. Zimányi Mária megyei tisztifőorvos Tisztelt Főorvosasszony! Maradjunk a tényéknél. A Sörkert üzemeltetésére kiírt pályázat tartalmazót egy előzetes Köjál (pardon: Állami Népegészségügyi és Tiszti­orvosi Szolgálat) engedélyt, a még meg sem lévő tervekre. Ezt az üzemeltető megszerezte május 10-én, amin önök közöl­ték, hogy mit kérnek az en­gedély megadásához. Marosi Péter ennek alapján pályázott. Ezen okmányon, amely május 10-én keltezett önöktől, az önök cége azt is jelezte: a sza­badtéri vécéjére nem adnak üzemeltetési engedélyt. A Sörkert üzemeltetőjének felesége, elutasításuk alapján(!) a versenytárgyalást követően egy nappal - tehát május 21-én — bemutatta hivatalukban egy konténervécé tervét, ha már nem engedélyezték a szabad­téri illemhelyének használatát. Nyolc változatot nyújtott be, melyeknek egyikét sem utasí­tották el. Azt ítja, hogy „Ezek ismere­tében alakította ki Marosi úr ez évben a WC-csoportot, így a dolog rendeződött". De mint a fentiekből kiderül: korántsem önként, hisz ezeket az „isme­reteket" önök „verték ki" belőle. Továbbra sem értem, hogy . miért nem jó a szabadtéri il­lemhelye. Hogy a környék la­kói sérelmezték a „környezet­szennyezést"? És még hány kapualjban történik hasonló a vendéglátóhelyek körül? Miért volt jó eddig a szabadtéri „szükség" megoldása, és miért nem jó most? A vízminta-vételezés való­ban június 2-án - és nem má­jus 2-án - történt. Ezt egysze­rűen figyelmetlenül írtam le, ezért elnézést kérek. De! A május 20-i versenytárgyalás után az önök ügyfélfogadási rendje miatt csak 27-én tudott a bérlő felesége előzetes kér­vényt benyújtani, hogy ugyan jöjjenek már ki. Önök ezt a kérést lajstromba vették, így került sor a június 2-i szem­lére. Marosi úrral történt szemé­lyes megbeszélés értelmében ma délelőtt kerül sor a hely­színi szemlére - írják. Hát ez egyáltalán nem közös egyez­tetés volt. A bérlő naponta kérte hivatalukat az újabb szemlére, csakhogy erre eddig egyáltalán nem került sor. Egyszerűen közölték vele a mai napot. Az eldobható poharak ügyé­ben tényleg nem született el­utasító határozat. Mindössze szóbeli közlés történt, melynek tartalma ugyanez volt. Egyébként WC-ügy tényleg nem lehet, hisz önök nem egyezkedtek, hanem előírtak. A többi stimmel. (Hogy nem vártam meg az ügyintéző vidéki munkáról való hazaérkezését? Ha egy hivatalban kedd déltől szerda estig a megnevezett négy illetékes közül senki sem tud nyilatkozni, akkor meddig várjon a tudósító? Az pedig, hogy mindez kis dolog volna? Nem én tettem naggyá.) Vass István Péter

Next

/
Thumbnails
Contents