Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-09 / 132. szám

SZERDA, 1993. JÚN. 9. KAPCSOLATOK 13 X OLVASÓSZOLGÁLAT l .EVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 „Karambol" a vidámparkban Az egyetlen ideál nek, az ugyanolyan kegyetlen és igazságtalan lesz, és ugyanolyan gyilkos, mint a dzsungel törvénye..." ­mondja Cousteau. Természetesen az ember megkísérelheti, hogy teljesen független módon próbálja meggondolni e súlyos ténye­ket és kijelentéseket. De a mindennapok valósága, amelyről ma már a legfon­tosabbakat tudja, ismeri az utca embere is, például ná­lunk Magyarországon - éb­resztő, riasztó, ha nem két­ségbe ejtő. Hiszen jogos a kérdés, amit a természettudós Tokióban feltett, s amit az átlagember nálunk minden­nap feltesz: mit tesz és mit akar tenni a szabad, liberális polgári világ? A válasz új kérdéseket és még újabb félelmet szülhet. Hazánkba nemrég elbukott egy rendszer, amely - mint tudjuk - tervgazdasággal, állami szinten próbált volna gondoskodni az emberről. A verseny - a kelet-nyugati ­eldőlt: a nyugati gazdaság hatékonyabb. És most már teljességgel szabadon ki­fejtheti hatékonyságát. Nö­velheti azt. De miért, mi célból? Cousteau ugyanígy kérdez: „Hatékonyság? Miért? Hogy az emberiség egyötödének gazdagságát tovább növeljük és a szegény négyötödöt feláldozzuk? Hogy hatékonyan támogassuk a tőzsdespekulánsokat? Hogy hatékonyan növeljük a mun­kanélküliséget, hogy a leg­gazdagabb országokban a szegények és otthontalanok milliói tengődjenek? Hogy itt pocsékolják a pénzt, amiből máshol nincsen? Hogy haté­konyan beleverjék a fiatalok fejébe az egyetlen ideált: gazdagodj meg ? " Valamiről nem szólt a tu­dós, legalább is a konfe­renciáról közöltek szerint: a népvándorlásról, amely ko­runk egyik nagy gondja és láthatóan ezügyben sincs megoldás. Jönnek az emberek tömegével Ázsiából, Afriká­ból a jómódú országokba. A vendégmunkás már ismert kategória. Európa nyugati részén millió és millió ide­Madarak, diákok, szülőföld... A Délmagyarban 1993. június 3-án „A Gumimacik nem biliárdoznak?" című írásban Koha Róbert köz­biztonsági tanácsnok nyi­latkozatára hivatkozva a Biliárd Casino Kft., mint a vidámpark jelenlegi üze­meltetője az alábbi észre­vételeket tárja a közvélemény elé: 1. A tanácsnok úr sértő kijelentést tett a zöld posztós asztaloknál játszó személyek egzisztenciájára. Felhívjuk figyelmét, hogy fenti ki­jelentése számos tisztességes családapát, neves sportolót, városunk ismert politikusát, többdiplomás értelmiségi sze­mélyeket, külföldi állam­polgárt, egyszóval a vidámpark látogatóit érinti. 2. Egy ilyen volumenű beruházást 3 év alatt valóban nem lehet amortizálni. A Bi­liárd Casino Kft. 1992. október 30-án benyújtott pályázatában időbeli hatályt nem is jelölt meg. A pályázat elfogadása után a bérleti szerződés alá­írására 1993. január 25-án került sor. Mindezeket meg­előzően 19í(2. május 7-én a közgyűlés név szerinti szava­zásán csak 3 évre engedte a vidámpark jelenlegi helyén történő üzemeltetését. Erről a pályázót pályázatának beadása előtt nem tájékoztatták. Kérdésünk: Ki hibázott, ki követett el törvénysértést? A bérleti szerződés meghosszab­bítását valóban az önkormány­zatnak kell kimondania. Evvel kapcsolatban két dologra hívjuk fel figyelmét. 1.: a „Ha hagyjuk" kifejezés a múltban ismert kevesek fennsőbbségi kinyilatkoztatására emlékeztet. Ne Ön és támogatói, hanem a közvélménye szavazzon a további kérdésekben. 2.: 1994­ben helyhatósági választások lesznek. A jelenlegi bérleti szerződés még ezt követően két évig is érvényben lesz. Ekkor, koránt sem biztos, hogy azok döntenek e a kérdésben akik most. 3. Koha úr a Vagyonkezelő Bizottság 1993. május 26-i ülésén a következő jelzőket használta a vidámpark álla­potára: „A látogatók jelenleg is bokáig járnak a kutyaszarban, és egyébként is az egész egy nagy kupleráj." Ezzel a ki­jelentésével 50 fős dolgozó kollektívánkat sértette meg. 4. Nem Sebők úr, hanem egyik kft.-je üzemeltet pénz­nyerő és játékautomatákat az 1991. évi Szerencsejáték tv­ben foglalt előírásoknak meg­felelően. E tevékenysége után akkora játékadót fizet havonta, amennyi a vidámpark tervezett bevétele, így a kft.-nél szó sincs pénz kaszálásról, mert a jövedelem közel sem olyan mértékű, mint azt sokan képzelik. Reméljük, a fentiek figye­lembevételével a képviselő úr nyilvánosan visszavonja nyilat­kozatát, melynek hiányában számolnia kell a jogi követ­kezményekkel. Sebők Ferenc Biliárd Casino Kft. ügyvez. ig. • Szenvedélyesen kritizálja a világ vezetőit Cousteau ka­pitány, mert nem vették fi­gyelembe a tudományosan megalapozott korábbi figyel­meztetést: demográfiai ka­tasztrófa közeleg! Huszonkét éve hangzott el e figyel­meztetés, de a vezetők nemcsak, hogy semmit nem tettek, de még a téma meg­tárgyalását is folyton elke­rülték. " Pedig a kelet-nyugati ver­seny befejeződése után meg­válaszolatlan problémákra bukkanunk: a természeti ká­rosodás felgyorsulása; a túl­népesedés; az elszegényedés. Az emberiség megoszlása ma: „egyötöd gazdag, négy­ötöd szegény." A mostani iramban a világ népességének mindössze 41 év kell, hogy megkétszereződjön... de csak 23 Afrikában. Ez a tény. A másik, hogy Afrika immár folyamatosan éhező világrész, ahol milliókat közvetlenül fenyeget a pusztulás, ami ellen ugyan alkalmilag össze­fog a gazdag világ, de nem old meg semmit. „Ameddig a szabad piac­gazdaságot nem fogják sokkal szigorúbban ellenőrizni és alávetni új erkölcsi értékeink­• ló..., ció... az utolsó hét is kitelik, s itt a tíz hét vakáció! Horgászat a vízparton, nyara­lás a sömlyékek ölelte tanyán, találkozás a Természettel. S óvjuk-e ismerkedő pillanatok­ban az élőket, mint Kass János féltő,-figyelmeztető rajzán? Tankönyveink, a tévé s a könyvpiac bőviben foglalkoz­nak a messzi földrészek egzo­tikus állataival. Gyermekeink már közelebb állónak érzik a távoli Afrika oroszlánjait, mint a tanyai akácos rubintszemű vadgerlét... Pedig sok nevelőnk dolgozik Konrád Lorenz pedagógiai vezérelve szerint: „legfontosabb föladatunk gyermekeinket a természetbe visszavezetni. Aki erre képes, aki e tekintetben jó tanító, az biztosan több lelket ment meg, mint egy jó plébános. " A Hunyadi János, a Hámán, a Rókusi Általános Iskolák - s a többiek is - ilyentájt fölkere­kednek, s 1-2 napos kirándu­lásokkal járják a Tisza mentét, a Fehér-tó partjait, Homok­ország vadvirágszőnyegeit... Hogy diákjaiknak ne csupán tanulmányi anyagot adjanak, de „élő" élményeket is biz­tosítsanak számukra. Gyerme­keinknek, ez a nagy kaland örök élménye és hatása a fölfödözés öröme egy nádas­ban, egy kis homoktölcsér hangyalesőjével találkozva... Bizony, mi fölnőttek sokszor tankönyveinkkel megfosztjuk diákjainkat az élő élményektől, s éppen abban az életkorba, amikoris a természettel való találkozás lélektani „bevéső­dési" folyamata egy életre meghatározza egész lényüket. Szeretik, óvják-e majd a természetet? A tájhoz tartozás tudatának, a természetvé­delemnek, mint a szülőföld­szeretet formájának bevéső­dését most tudjuk diákjainknál csíráztatni. S ha ezt értőn és szeretettel gondozzuk; ez kitörölhetetlen ökológiai hontudatot eredményez, ami a természtvédelemnek egyetlen igaz biztosítéka! Ezek az élmények talán még legyőzik az élettelen gyári természet­pótlékok seregét; műanyag hátborzongató békák, kígyók A DM május 12-i számában „Ellenőr álruhában" című írásműben megjelenteket ki­vizsgáltuk, s az alábbiakban tájékoztatjuk Önöket az ered­ményről. Az ellenőrzést végző sze­mély mindig rendezett, álta­lában jólöltözötten jelenik meg munkavégzésre. A tárgy napon világoskék egyenruha blúzban dolgozott. Fényképpel ellátott, kitűzős Nyílt Rendelettel ellen­őriznek, nem karszalaggal. Az ellenőr s az utasok a Centrum Áruháznál szálltak fel a járatra, a Cserepes sor irá­nyába. Az ellenőrzést a Katona J. utcánál kezdte (3 megálló után). 15-20 fő tartózkodott az autóbuszon. Az első utas használt jegyet mutatott fel, bemondásra írta fel az ellenőr, a másodiknak nem volt leke­zelve a jegye. A végállomásnál sem szálltak le, itt azonban megtelt a busz. Elindulás után felírta a harmadikat. Ekkor értek a Szél utcai megállóba, ahol leszálltak a gyerekek, tehát a többieket nem tudta leellenőrizni. Közölni szeretnénk, hogy az ellenőrök az általános iskolás gyerekek ellenőrzése során probléma esetén nem a felnőttekkel azonos módon járnak el. A gyerek bemon­dására is felírják az adatait, nem igazoltatják. Ha az ellenőr nem tudja befejezni az intéz­gent foglalkoztatnak, és még több próbál oda jutni. Me­nekül az ínség, ám ha egyszer ebből nagy vándorlás lesz, ki tudja, hová jut a világ? Harag, gyűlölet, háború? Ne fessük az ördögöt a falra? Csakhogy ez nem ördög, ez a ma va­lósága. Annyira, hogy néhány nyugati gazdag országban próbálják a bevándorlásnak gátját vetni. Három-négy milliárd jövevény hogyan is élhetne Európában, ahol egyébként is milliónyi és milliónyi „bennszülött" ten­gődik munka és kenyér nélkül? Időszerű a tokiói figyel­meztetés, akkor is, ha tényleg „csak" tudományos alapon tárgyalták: hogy áll a világ ma? Csak tudósi figyelmez­tetésként hangzott el, hogy ami volt és van - tökéletlen. Hiszen senki sem állíthatja, hogy jó az arány: egyötöd gazdag, négyötöd szegény e földön. De nem az a szörnyű, hogy ez a való, hanem hogy megmásíthatatlanul fgy van, mert a világ vezetői sem­miféle kiutat nem tudnak mutatni. Tanúsítván: hová vezet az „egyetlen ideál". Kaczűi István és komputer szörnyek rohamo­zó játékpiacának komplexusait. Amik élettelenek és eldob­hatok... Az élő természettel való találkozás csodáit most se­gítsük fölismerni diákjainknál! Egy tócsa békaputyulkáit figyelve, a szilfa levelén élő szúnyoglakásokat kibontva, a halászó kárókatonát möglesve, a pirostorkú kakukkfiókát simogatva - engedjétek hozzá a gyermekeket... Mert a hol­napi fölnőttek ilyenkor gyöke­reznek bele a tájba, s értő pe­dagógusok segítésével csírázik szülőföldünk képe - a pipa­csos, szúnyogmuzsikás, gerle­szavú szögedi tájon... Csizmazia György kedést, a gyerek akkor is ott száll le, ahol akar. Jegy nélküli felnőttet kizárhatnak az uta­zásból. de gyereket nem. Véleményem szerint nem az ellenőrzés miatt fognak csalód­ni a felnőttekben, lesznek embertelen emberek. A gyere­kek csak az igazságtalanságot nem tudják megbocsátani, de ha a szülő jó példát mutat nekik, s megmagyarázza a rosszul értelmezett dolgokat, megértik. Ezt az írást elol­vasva, ismerve a valós hely­zetet, nem a becsület fon­tosságát fogják magukban rögzíteni. Az utolsó bekezdésben leírtak sem fedik a valóságot. Nem Szabó Olga nevű szülő telefonált be, s a telefonáló olyan útszéli hangon beszélt, hogy az „illetékes" alig tudta elmondani, hogy továbbítani fogja a panaszt - mivel nem ő az „illetékes" - az adatokat kellene felírni. A telefonáló közölte, hogy újra telefonál, s érdeklődik. Azóta is hiába vártuk a telefont. A tele­fonáláskor nem azt kifogá­solták, hogy a három gyerek miért lett megbüntetve, hanem, hogy a többiek miért nem. Azt csak tömören közölték, hogy ők sem fogják befizetni a pótdíjat. Klonkai Lászlóné ell. irodavezető Hová tűnt a sok magyar? Hatvanöt éves nyugdíjas vagyok, aki szülőként elhatá­roztam, hogy segítem gyer­mekemet családtörténeti ku­tatásában. így került elénk egyik ősünk, néhai Gere János és Gönye Teréz 1893­ban született Gere Gyula nevű gyermekének története, tragédiája és még a ma élők felejthetetlen szomorúsága, bánata, gyásza. Gere Gyula volt farádi lakos, több falubeli és Rába­köz köztes falvaiból kikerült társaival az I. világháborúba, ahol az orosz-magyar fron­ton harcolta végig a háborút. Szovjet fogságba került és hadifogságának ideje alatt ismerkedett meg szovjet ál­lampolgárságú feleségével, akivel az akkori szovjet tör­vények és előírások betartá­sával házasságot kötött. Ha­difogságának ideje alatt két gyermeke született és a há­ború befejezése után úgy határozott: családjával együtt hazajön Magyarországra. Fenti időben olyan volt a nemzetközi és a politikai helyzet, hogy az akkori ma­gyar és a szovjet kormány Bécsen keresztül megállapo­dott egymással, hogy a Ta­nácsköztársaság által erősen érintett volt magyar politikai elítéltekkel egyidőben „fo­golycsere " keretében - a levelemben már említett és Szovjetunióban megnősült, családos magyar hadifoglyok teljes értékeikkel (pénz, ékszer és egyéb értékesnek mondható vagyonukkal) ­hazajöhetnek és rájuk nem vonatkozik az az elv, hogy egy ember 25 kilogrammos személyi poggyászt hozhatott magával. Hazaszállításuk hajóval történhet, azt is fi­gyelembe véve, hogy több ezer emberről volt szó. Gere Gyula megírta szü­leinek, hogy fiatal felesé­gével, két kiskorú gyerme­kével fenti kedvező helyzetbe került és örömmel teli le­velében jelezte - naprakész időpontot megjelölve tudatta -, hogy mikor hajóznak be, mikor indulnak és mikorra várható érkezésük. A hajó el is indult, de útközben a szélcsendes ten­geren eltűnt, elsüllyedt, és mindnyájan, akik a hajón voltak, ma is ott találhatók valahol a Fekete-tenger mé­lyén. A hajó nem került vi­harba és eddigi feltáró mun­kám során rá kellett jönnöm, hogy a két akkori kormány egyikének sem állt érdekében a hajó elsüllyesztése és egyik kormány kezéhez sem tapad­hat vér és gyilkosság gya­nújának lehetősége. A témával azért foglal­kozom, mert fenti eset tör­ténelmi fehérfolt és arra kell gondolnunk, hogy a hajót útközben kalózoknak nevezett bűnöző banda támadhatta meg, a hajó utasait mód­szeresen kirabolta, kifosz­totta, lemészárolta és a hajót mindenkivel együtt, hogy tanú ne maradjon, tudatosan küldte a tenger fenekére. Abban az időben készült hivatalos iratokat, és minden hiteles forrást megkeresünk, átnézünk és egykori szovjet levéltári anyagait is meg­tekintjük. Elképzelhető, hogy az el­rabolt értékek azóta valahol a nagyvilágban tisztára mo­sódtak elfelejtve azt, hogy 2-3 éves ártatlan gyermekek, fiatal anyák pusztultak el. Nem beszélve azokról a volt magyar hadifoglyokról, akik az élet szerencséjének kö­szönhetően az I. világháború poklát túlélték és a tűz­vonalban, a háború harcai­ban nem vesztek el, életben maradtak és a 10 milliós 1. világháborús életveszteséget - ami a számok törvényét illeti - azt remélhették, hogy úgymond megúszták, életben maradtak. Nem így történt. Mert ha csak a puszta száraz tényt vesszük számításba, akkor is elmondhatjuk, hogy legke­gyetlenebb emberi sors várt rájuk, mert hidegvérrel ful­lasztották őket a tengerbe. Ennél borzalmasabb tra­gédiát és sorsot ember nem érhet meg. Ezúton is kérünk min­denkit, akinek bármi emléke — irat, fénykép, levél, soraim­mal megegyező értesülés ­van, keressen meg bennünket. Keresem az országban élő helytörténeti kutatással fog­lalkozókat, történészeket, ku­tatókat, amatőröket és hi­vatásos embertársaimat, hogy segítsenek a feltáró munká­ban. Várom szíves értesítésüket. Lakásom telefonszáma: 2­711-502. Garadnai László 1163 Budapest XVI. Mátrafüred u. 8. Sashalom Ellenőr egyenruhában A Volán válasza

Next

/
Thumbnails
Contents