Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-09 / 132. szám

SZERDA, 1993. JÚN. 9. KAPCSOLATOK 13 X OLVASÓSZOLGÁLAT l .EVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 „Karambol" a vidámparkban Az egyetlen ideál nek, az ugyanolyan kegyetlen és igazságtalan lesz, és ugyanolyan gyilkos, mint a dzsungel törvénye..." mondja Cousteau. Természetesen az ember megkísérelheti, hogy teljesen független módon próbálja meggondolni e súlyos tényeket és kijelentéseket. De a mindennapok valósága, amelyről ma már a legfontosabbakat tudja, ismeri az utca embere is, például nálunk Magyarországon - ébresztő, riasztó, ha nem kétségbe ejtő. Hiszen jogos a kérdés, amit a természettudós Tokióban feltett, s amit az átlagember nálunk mindennap feltesz: mit tesz és mit akar tenni a szabad, liberális polgári világ? A válasz új kérdéseket és még újabb félelmet szülhet. Hazánkba nemrég elbukott egy rendszer, amely - mint tudjuk - tervgazdasággal, állami szinten próbált volna gondoskodni az emberről. A verseny - a kelet-nyugati eldőlt: a nyugati gazdaság hatékonyabb. És most már teljességgel szabadon kifejtheti hatékonyságát. Növelheti azt. De miért, mi célból? Cousteau ugyanígy kérdez: „Hatékonyság? Miért? Hogy az emberiség egyötödének gazdagságát tovább növeljük és a szegény négyötödöt feláldozzuk? Hogy hatékonyan támogassuk a tőzsdespekulánsokat? Hogy hatékonyan növeljük a munkanélküliséget, hogy a leggazdagabb országokban a szegények és otthontalanok milliói tengődjenek? Hogy itt pocsékolják a pénzt, amiből máshol nincsen? Hogy hatékonyan beleverjék a fiatalok fejébe az egyetlen ideált: gazdagodj meg ? " Valamiről nem szólt a tudós, legalább is a konferenciáról közöltek szerint: a népvándorlásról, amely korunk egyik nagy gondja és láthatóan ezügyben sincs megoldás. Jönnek az emberek tömegével Ázsiából, Afrikából a jómódú országokba. A vendégmunkás már ismert kategória. Európa nyugati részén millió és millió ideMadarak, diákok, szülőföld... A Délmagyarban 1993. június 3-án „A Gumimacik nem biliárdoznak?" című írásban Koha Róbert közbiztonsági tanácsnok nyilatkozatára hivatkozva a Biliárd Casino Kft., mint a vidámpark jelenlegi üzemeltetője az alábbi észrevételeket tárja a közvélemény elé: 1. A tanácsnok úr sértő kijelentést tett a zöld posztós asztaloknál játszó személyek egzisztenciájára. Felhívjuk figyelmét, hogy fenti kijelentése számos tisztességes családapát, neves sportolót, városunk ismert politikusát, többdiplomás értelmiségi személyeket, külföldi állampolgárt, egyszóval a vidámpark látogatóit érinti. 2. Egy ilyen volumenű beruházást 3 év alatt valóban nem lehet amortizálni. A Biliárd Casino Kft. 1992. október 30-án benyújtott pályázatában időbeli hatályt nem is jelölt meg. A pályázat elfogadása után a bérleti szerződés aláírására 1993. január 25-án került sor. Mindezeket megelőzően 19í(2. május 7-én a közgyűlés név szerinti szavazásán csak 3 évre engedte a vidámpark jelenlegi helyén történő üzemeltetését. Erről a pályázót pályázatának beadása előtt nem tájékoztatták. Kérdésünk: Ki hibázott, ki követett el törvénysértést? A bérleti szerződés meghosszabbítását valóban az önkormányzatnak kell kimondania. Evvel kapcsolatban két dologra hívjuk fel figyelmét. 1.: a „Ha hagyjuk" kifejezés a múltban ismert kevesek fennsőbbségi kinyilatkoztatására emlékeztet. Ne Ön és támogatói, hanem a közvélménye szavazzon a további kérdésekben. 2.: 1994ben helyhatósági választások lesznek. A jelenlegi bérleti szerződés még ezt követően két évig is érvényben lesz. Ekkor, koránt sem biztos, hogy azok döntenek e a kérdésben akik most. 3. Koha úr a Vagyonkezelő Bizottság 1993. május 26-i ülésén a következő jelzőket használta a vidámpark állapotára: „A látogatók jelenleg is bokáig járnak a kutyaszarban, és egyébként is az egész egy nagy kupleráj." Ezzel a kijelentésével 50 fős dolgozó kollektívánkat sértette meg. 4. Nem Sebők úr, hanem egyik kft.-je üzemeltet pénznyerő és játékautomatákat az 1991. évi Szerencsejáték tvben foglalt előírásoknak megfelelően. E tevékenysége után akkora játékadót fizet havonta, amennyi a vidámpark tervezett bevétele, így a kft.-nél szó sincs pénz kaszálásról, mert a jövedelem közel sem olyan mértékű, mint azt sokan képzelik. Reméljük, a fentiek figyelembevételével a képviselő úr nyilvánosan visszavonja nyilatkozatát, melynek hiányában számolnia kell a jogi következményekkel. Sebők Ferenc Biliárd Casino Kft. ügyvez. ig. • Szenvedélyesen kritizálja a világ vezetőit Cousteau kapitány, mert nem vették figyelembe a tudományosan megalapozott korábbi figyelmeztetést: demográfiai katasztrófa közeleg! Huszonkét éve hangzott el e figyelmeztetés, de a vezetők nemcsak, hogy semmit nem tettek, de még a téma megtárgyalását is folyton elkerülték. " Pedig a kelet-nyugati verseny befejeződése után megválaszolatlan problémákra bukkanunk: a természeti károsodás felgyorsulása; a túlnépesedés; az elszegényedés. Az emberiség megoszlása ma: „egyötöd gazdag, négyötöd szegény." A mostani iramban a világ népességének mindössze 41 év kell, hogy megkétszereződjön... de csak 23 Afrikában. Ez a tény. A másik, hogy Afrika immár folyamatosan éhező világrész, ahol milliókat közvetlenül fenyeget a pusztulás, ami ellen ugyan alkalmilag összefog a gazdag világ, de nem old meg semmit. „Ameddig a szabad piacgazdaságot nem fogják sokkal szigorúbban ellenőrizni és alávetni új erkölcsi értékeink• ló..., ció... az utolsó hét is kitelik, s itt a tíz hét vakáció! Horgászat a vízparton, nyaralás a sömlyékek ölelte tanyán, találkozás a Természettel. S óvjuk-e ismerkedő pillanatokban az élőket, mint Kass János féltő,-figyelmeztető rajzán? Tankönyveink, a tévé s a könyvpiac bőviben foglalkoznak a messzi földrészek egzotikus állataival. Gyermekeink már közelebb állónak érzik a távoli Afrika oroszlánjait, mint a tanyai akácos rubintszemű vadgerlét... Pedig sok nevelőnk dolgozik Konrád Lorenz pedagógiai vezérelve szerint: „legfontosabb föladatunk gyermekeinket a természetbe visszavezetni. Aki erre képes, aki e tekintetben jó tanító, az biztosan több lelket ment meg, mint egy jó plébános. " A Hunyadi János, a Hámán, a Rókusi Általános Iskolák - s a többiek is - ilyentájt fölkerekednek, s 1-2 napos kirándulásokkal járják a Tisza mentét, a Fehér-tó partjait, Homokország vadvirágszőnyegeit... Hogy diákjaiknak ne csupán tanulmányi anyagot adjanak, de „élő" élményeket is biztosítsanak számukra. Gyermekeinknek, ez a nagy kaland örök élménye és hatása a fölfödözés öröme egy nádasban, egy kis homoktölcsér hangyalesőjével találkozva... Bizony, mi fölnőttek sokszor tankönyveinkkel megfosztjuk diákjainkat az élő élményektől, s éppen abban az életkorba, amikoris a természettel való találkozás lélektani „bevésődési" folyamata egy életre meghatározza egész lényüket. Szeretik, óvják-e majd a természetet? A tájhoz tartozás tudatának, a természetvédelemnek, mint a szülőföldszeretet formájának bevésődését most tudjuk diákjainknál csíráztatni. S ha ezt értőn és szeretettel gondozzuk; ez kitörölhetetlen ökológiai hontudatot eredményez, ami a természtvédelemnek egyetlen igaz biztosítéka! Ezek az élmények talán még legyőzik az élettelen gyári természetpótlékok seregét; műanyag hátborzongató békák, kígyók A DM május 12-i számában „Ellenőr álruhában" című írásműben megjelenteket kivizsgáltuk, s az alábbiakban tájékoztatjuk Önöket az eredményről. Az ellenőrzést végző személy mindig rendezett, általában jólöltözötten jelenik meg munkavégzésre. A tárgy napon világoskék egyenruha blúzban dolgozott. Fényképpel ellátott, kitűzős Nyílt Rendelettel ellenőriznek, nem karszalaggal. Az ellenőr s az utasok a Centrum Áruháznál szálltak fel a járatra, a Cserepes sor irányába. Az ellenőrzést a Katona J. utcánál kezdte (3 megálló után). 15-20 fő tartózkodott az autóbuszon. Az első utas használt jegyet mutatott fel, bemondásra írta fel az ellenőr, a másodiknak nem volt lekezelve a jegye. A végállomásnál sem szálltak le, itt azonban megtelt a busz. Elindulás után felírta a harmadikat. Ekkor értek a Szél utcai megállóba, ahol leszálltak a gyerekek, tehát a többieket nem tudta leellenőrizni. Közölni szeretnénk, hogy az ellenőrök az általános iskolás gyerekek ellenőrzése során probléma esetén nem a felnőttekkel azonos módon járnak el. A gyerek bemondására is felírják az adatait, nem igazoltatják. Ha az ellenőr nem tudja befejezni az intézgent foglalkoztatnak, és még több próbál oda jutni. Menekül az ínség, ám ha egyszer ebből nagy vándorlás lesz, ki tudja, hová jut a világ? Harag, gyűlölet, háború? Ne fessük az ördögöt a falra? Csakhogy ez nem ördög, ez a ma valósága. Annyira, hogy néhány nyugati gazdag országban próbálják a bevándorlásnak gátját vetni. Három-négy milliárd jövevény hogyan is élhetne Európában, ahol egyébként is milliónyi és milliónyi „bennszülött" tengődik munka és kenyér nélkül? Időszerű a tokiói figyelmeztetés, akkor is, ha tényleg „csak" tudományos alapon tárgyalták: hogy áll a világ ma? Csak tudósi figyelmeztetésként hangzott el, hogy ami volt és van - tökéletlen. Hiszen senki sem állíthatja, hogy jó az arány: egyötöd gazdag, négyötöd szegény e földön. De nem az a szörnyű, hogy ez a való, hanem hogy megmásíthatatlanul fgy van, mert a világ vezetői semmiféle kiutat nem tudnak mutatni. Tanúsítván: hová vezet az „egyetlen ideál". Kaczűi István és komputer szörnyek rohamozó játékpiacának komplexusait. Amik élettelenek és eldobhatok... Az élő természettel való találkozás csodáit most segítsük fölismerni diákjainknál! Egy tócsa békaputyulkáit figyelve, a szilfa levelén élő szúnyoglakásokat kibontva, a halászó kárókatonát möglesve, a pirostorkú kakukkfiókát simogatva - engedjétek hozzá a gyermekeket... Mert a holnapi fölnőttek ilyenkor gyökereznek bele a tájba, s értő pedagógusok segítésével csírázik szülőföldünk képe - a pipacsos, szúnyogmuzsikás, gerleszavú szögedi tájon... Csizmazia György kedést, a gyerek akkor is ott száll le, ahol akar. Jegy nélküli felnőttet kizárhatnak az utazásból. de gyereket nem. Véleményem szerint nem az ellenőrzés miatt fognak csalódni a felnőttekben, lesznek embertelen emberek. A gyerekek csak az igazságtalanságot nem tudják megbocsátani, de ha a szülő jó példát mutat nekik, s megmagyarázza a rosszul értelmezett dolgokat, megértik. Ezt az írást elolvasva, ismerve a valós helyzetet, nem a becsület fontosságát fogják magukban rögzíteni. Az utolsó bekezdésben leírtak sem fedik a valóságot. Nem Szabó Olga nevű szülő telefonált be, s a telefonáló olyan útszéli hangon beszélt, hogy az „illetékes" alig tudta elmondani, hogy továbbítani fogja a panaszt - mivel nem ő az „illetékes" - az adatokat kellene felírni. A telefonáló közölte, hogy újra telefonál, s érdeklődik. Azóta is hiába vártuk a telefont. A telefonáláskor nem azt kifogásolták, hogy a három gyerek miért lett megbüntetve, hanem, hogy a többiek miért nem. Azt csak tömören közölték, hogy ők sem fogják befizetni a pótdíjat. Klonkai Lászlóné ell. irodavezető Hová tűnt a sok magyar? Hatvanöt éves nyugdíjas vagyok, aki szülőként elhatároztam, hogy segítem gyermekemet családtörténeti kutatásában. így került elénk egyik ősünk, néhai Gere János és Gönye Teréz 1893ban született Gere Gyula nevű gyermekének története, tragédiája és még a ma élők felejthetetlen szomorúsága, bánata, gyásza. Gere Gyula volt farádi lakos, több falubeli és Rábaköz köztes falvaiból kikerült társaival az I. világháborúba, ahol az orosz-magyar fronton harcolta végig a háborút. Szovjet fogságba került és hadifogságának ideje alatt ismerkedett meg szovjet állampolgárságú feleségével, akivel az akkori szovjet törvények és előírások betartásával házasságot kötött. Hadifogságának ideje alatt két gyermeke született és a háború befejezése után úgy határozott: családjával együtt hazajön Magyarországra. Fenti időben olyan volt a nemzetközi és a politikai helyzet, hogy az akkori magyar és a szovjet kormány Bécsen keresztül megállapodott egymással, hogy a Tanácsköztársaság által erősen érintett volt magyar politikai elítéltekkel egyidőben „fogolycsere " keretében - a levelemben már említett és Szovjetunióban megnősült, családos magyar hadifoglyok teljes értékeikkel (pénz, ékszer és egyéb értékesnek mondható vagyonukkal) hazajöhetnek és rájuk nem vonatkozik az az elv, hogy egy ember 25 kilogrammos személyi poggyászt hozhatott magával. Hazaszállításuk hajóval történhet, azt is figyelembe véve, hogy több ezer emberről volt szó. Gere Gyula megírta szüleinek, hogy fiatal feleségével, két kiskorú gyermekével fenti kedvező helyzetbe került és örömmel teli levelében jelezte - naprakész időpontot megjelölve tudatta -, hogy mikor hajóznak be, mikor indulnak és mikorra várható érkezésük. A hajó el is indult, de útközben a szélcsendes tengeren eltűnt, elsüllyedt, és mindnyájan, akik a hajón voltak, ma is ott találhatók valahol a Fekete-tenger mélyén. A hajó nem került viharba és eddigi feltáró munkám során rá kellett jönnöm, hogy a két akkori kormány egyikének sem állt érdekében a hajó elsüllyesztése és egyik kormány kezéhez sem tapadhat vér és gyilkosság gyanújának lehetősége. A témával azért foglalkozom, mert fenti eset történelmi fehérfolt és arra kell gondolnunk, hogy a hajót útközben kalózoknak nevezett bűnöző banda támadhatta meg, a hajó utasait módszeresen kirabolta, kifosztotta, lemészárolta és a hajót mindenkivel együtt, hogy tanú ne maradjon, tudatosan küldte a tenger fenekére. Abban az időben készült hivatalos iratokat, és minden hiteles forrást megkeresünk, átnézünk és egykori szovjet levéltári anyagait is megtekintjük. Elképzelhető, hogy az elrabolt értékek azóta valahol a nagyvilágban tisztára mosódtak elfelejtve azt, hogy 2-3 éves ártatlan gyermekek, fiatal anyák pusztultak el. Nem beszélve azokról a volt magyar hadifoglyokról, akik az élet szerencséjének köszönhetően az I. világháború poklát túlélték és a tűzvonalban, a háború harcaiban nem vesztek el, életben maradtak és a 10 milliós 1. világháborús életveszteséget - ami a számok törvényét illeti - azt remélhették, hogy úgymond megúszták, életben maradtak. Nem így történt. Mert ha csak a puszta száraz tényt vesszük számításba, akkor is elmondhatjuk, hogy legkegyetlenebb emberi sors várt rájuk, mert hidegvérrel fullasztották őket a tengerbe. Ennél borzalmasabb tragédiát és sorsot ember nem érhet meg. Ezúton is kérünk mindenkit, akinek bármi emléke — irat, fénykép, levél, soraimmal megegyező értesülés van, keressen meg bennünket. Keresem az országban élő helytörténeti kutatással foglalkozókat, történészeket, kutatókat, amatőröket és hivatásos embertársaimat, hogy segítsenek a feltáró munkában. Várom szíves értesítésüket. Lakásom telefonszáma: 2711-502. Garadnai László 1163 Budapest XVI. Mátrafüred u. 8. Sashalom Ellenőr egyenruhában A Volán válasza