Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-09 / 132. szám

Költség(el)vetés? 77" lénken emlékszem arra, hiszen alig fél éve történt, hogy lL gazdaságpolitikusaink többször is megerősítették: bár rekord méretűvé duzzadt az idei költségvetési hiány, de legalább nem kell évközben módosítani, mert belefér az államháztartás deficitje. Nem fért bele: ma már biztos, hogy a T. Ház elé kerül hamarosan a több mint 215 milliárdos hiányt előirányzó pótköltségvetés. A terv sarokszámai ma még nem ismertek részletesen. De talán nem is ez a lényeg. Sokkal fontosabb, hogy bebizonyosodott annak a gazdaságpolitikának a végérvényes csődje, amelyik évek óta azon alapszik, hogy a gazdálkodóktól szívja el a milliárdokat az egyre falánkabb költségvetés. Márpedig a gazdaság termelőképessége hétről-hétre csökken, nincs már mit kiszívni. így azután egyfajta bizalmi szavazássá módosul a mostani törvénytervezet: a tét pedig, hogy zöld utat kap-e egy lassan elképesztő méreteket öltő állami pazarlás, vagy sikerül rákényszeríteni a gazdaságpolitikát arra, hogy a megtermelt forintokat igyekezzen visszapörgetni a gazdaságba és várjon türelemmel, majd csak beérik a befektetés gyümölcse. A valóságban pofonegyszerű a válasz. De amíg a politika felülkerekedik a józan gazdasági megfontolásokon, addig kiszámttathatatlan a szavazás eredménye is. Egy biztos, a pótköltségvetés nyomán csak nőnek a lakosság és gazdálkodók terhei. Az államháztartás és a nagy elosztási rendszerek reformja pedig várat magára. M

int Szabó Iván pénzügyminiszter még előző székében kifejtette egyszer: a gazdaságpolitikusok úgy jártak, mint Ferenc József segédtisztje. A császár ugyanis, amikor a csúnya lányokhoz ért, kiadta neki, most már ő csókolja tovább a menyecskéket. Csak azt felejtette el, mi lesz, ha a menyecske éppen nem a segédtisztről álmodik? (^cAricX^ano A DM KFT. ÉS A DMKIK GAZDASÁGI MELLÉKLETE Ha napjainkban egy „szocialista" múltú ipari nagyüzem életben marad, az már önmagában elismerésre méltó teljesítmény. E tényt pláne akkor kell értékelnünk, ha a szóban forgó cég a hagyományosan kis nyereségű és konkurenciával bőven megtűzdelt textiliparban dolgozik. A Szegedi Ruhagyár ezek közé tartozik. A fennmaradás értékét semmivel sem csökkenti, hogy a mindenfelé csapkodó csődöt nyugati bérmunkával vészelték át. Június l-jétől pedig új fejezet kezdődhet a cég életében, hisz az Állami Vagyonügynökség döntése értelmében részvénytársasággá alakult a Szegedi Ruhagyár. Juhász Géza vezérigazgatóval az új lehetőségekről beszélgettünk. - Mennyiért eladó a ruhagyár? - A tavaly év végi könyv szerinti érték 414 millió forint volt, azonban az ÁVÜ mintegy 150 millióval többre becsüli vagyonunkat. A felértékelés oka elsősorban az, hogy az évek folyamán nullára leírt régi épületeknek komoly piaci ára van, másrészt telepeink olyan földterületeken vannak, melyek ma már kincset érnek. Némi túlzással Szentesen például repülőterünk van, hisz alapításkor egy hangárba költöztünk be. - Lesz-e vevő? - Július végéig először el kell készítenünk a tenderkiírást, majd ennek alapján nyílt pályázaton hirdetjük megvételre a vállalatot. Azt már most elmondhatom, hogy vételi szándéknyilatkozatot kaptunk azoktól a tőkés partnerektől, akik eddig is komoly vevőink voltak. - A Bácsalmáson, Kelebián, A mezőgazdaság sokáig a nemzetgazdaság sikerágazata volt. A '80-as évek vége felé azonban helyzete rohamosan romlott, ami mára válsággá súlyosbodott. Az okok között a külsőbelső piaci viszonyok, a gazdasági szabályzók által determinált közgazdasági körülmények kedvezőtlen alakulása (a keleti piac összeomlása, a belső kereslet drámai szűkülése, a mezőgazdasági termékek állami szubvencionálásának megszüntetése, a kereskedelem liberalizálása stb.), az ágazat tulajdonviszonyokat érintő strukturális átalakulása és az aszály szerepel. A gazdaság hanyatlása általános volt, ezen belül azonban a mezőgazdaságé gyorsuló ütemben történt. Az ágazat hozzájárulása a bruttó hazai termékhez 1988-ig csaknem folyamatosan nőtt, ezt követően évről évre csökkent, teljesítménye 1991-ben már nem érte el az 1980-as szintet. A mezőgazdaság számára az 1992-es év a válság mélyülését hozta. A kedvezőtlen időjárás - az ismét pusztító aszály - felerősítette az ágazat alapvető problémáit. A bruttó termelés igen jelentősen, ezúttal 23 százalékkal csökkent. A két alaptevékenység közül a növénytermesztés termelésvisszaesése 1991-ig - az időjárásnak való kitettsége következtében értelemszerűen szélsőségesebb teljesítményingadozások mellett is - kisebb arányú volt, mint az állattenyésztésé. Az állattenyésztés számára 1991 jelentette az első igazi mélypontot, ekkorra az élő állatok és állati termékek termelése kevesebb volt, mint 1980-ban. 1992-ben az aszályos időjárás következményeként a növénytermesztés termelési értéke nagyobb mértékben (26 százalék) csökkent, mint az állattenyésztésé (20 százalék). Az előbbiben a gabonafélék termésmennyiségének mintegy 37 százalékos, az utóbbiban pedig a sertéstenyésztés 31 százalékos visszaesése játszott elsősorban szerepet. A termeléscsökkenés ellenére az agrártermékeknél mind a hazai, mind az exportértékesítésben kínálati piac érvényesült. A felvásárló vállalatok részben likviditási, részben eladási nehézségek miatt a felvásárlás mennyiségének korlátozására kényszerültek. Valamennyi főbb termékcsoportnál csökkent a százalékkal emelkedett. 1989 óta a mezőgazdasági termékek árnövekedése 40, az inputoké 1992-ben egyelőre csak a rendelkezésre álló ipari belföldi értékesítés árindexét vehettük figyelembe, mely rendre alacsonyabb a mezőgazdasági felhasználásban érvényesülőnél - 223 százalékos volt. A mezőgazdasági termékek - ipari anyagok, eszközök cserearányromlása a benzin búzában mért ára alapján, jól nyomon követhető. Mtg 1989-ben egy tonna búzáért 200 liter normál benzint lehetett vásárolni, két évvel később ennek már csak alig a felét. Még szembetűnőbb a mezőgazdaságban számottevő mennyiségben felhasznált gázolaj árának emelkedése: ugyanannyi búzáért 1991-ben alig háromhetednyi gázolajat lehetett vásárolni, mint két évvel korábban. A mezőgazdasági termelők az agrárolló nyílását sok esetben az ésszerűséget nélkülöző, a jövő termelési biztonságát veszélyeztető takarékossággal próbálták ellensúlyozni A termeléshez szükséges folyó termelőfelhasználás 1988 óta folyamatosan mérséklődött, és 1991ben a három évvel korábbi háromnegyedére csökkent. A kényszertakarékosság sajnálatos példája a műtrágyafelhasználás alakulása. Az egy hektár mezőgazdasági területre jutó hatóanyagmennyiség 1991-ben az előző évi háromtizedére esett, és alig haladta meg az 1988. évi - igaz, azóta már túlzottnak tartott felhasználás - egytizedét. Az általános gazdasági visszaesés közepette a mezőgazdaság különösen súlyossá váló helyzetét jól tükrözi az ágazat nemzetgazdaságban betöltött szerepének fokozatos mérséklődése. Míg 1985-ben a bruttó termelés több mint egyhatodát, a GDP közel egyötödét ez az ágazat állította elő, addig 199l-re ezek az arányok egyhetednél is kevesebbre csökkentek. Ugyanakkor a mezőgazdaság továbbra is a legnagyobb nettó devizakitermelője az országnak - a kivitel 25 százalékát élelmiszeripari anyagok, élő állatok, élelmiszerek adták 1991-ben -, amellett, hogy a világpiacon lényegében nem termékek, hanem támogatáspolitikák versenyeznek. Pálfalvi Zsoltné KSH 250 varrónőt várnak Teljesítmény az átalakulás éveiben Mezőgazdasági völgymenet Fotó: Schmidt Andrea Kis termelő. Az ágazat a legnagyobb nettó devizakitermelő felvásárlás, különösen a borszőlő, must, bor termékcsoport esetében, de jelentősen visszaesett a felvásárolt gyümölcsök, zöldségfélék mennyisége is. Az agrárágazat helyzetét alapvetően befolyásoló búza 1991-ben felvásárolt mennyisége az 1980. évinek nem egészen kétharmada. Az előzetes adatok szerint a mezőgazdaság termékértékesítése a nagyobb felvásárló szervezeteknek 1992-ben - eddig soha nem látott mértékben - tovább csökkent. Az agrártermelés visszaesését alulmúló felvásárlás relatív túltermelési - lényegében értékesítési - válságot idézett elő. A kínálati piainyomott árszínvonallal párosult. A mezőgazdasági termékek árszínvonal változása ebből adódóan elmarad az inputok - a termeléshez felhasznált ipari anyagok és eszközök áremelkedésétől. Az agrárolló jelensége nem újkeletű problémája a mezőgazdaságnak, tágulása azonban az utolsó három évben felgyorsult, különösen 1991-ben, amikor a mezőgazdasági termékek termelői-felvásárlási ára még csökkent is egy százalékkal, ugyanakkor az ipari eredetű anyagoké és eszközöké 40 Eladó a ruhagyár is! * Uj lap a piacon Griff: a pénzről mindenkinek bankcsődökről, a privatizáció ellenőrzéséről, az ÁVÜ-törvényről, a Zwack-részvényekről, a klimaxról - komolyan. Kazettakalózokról, kelet-európai káderdűlőkről, repülőjegytrükkökről - könynyedebben. Van még portré, vállalkozástörténet, ingatlanpiac, fejvadászat, véleménycsere, horoszkóp és divatlakauz. És hirdetés. A Griff kiadója nem kezdő a gazdasági lap-piacon. A Griff a Forró Tamás-féle családba érkezik a Világgazdaság és a Privát profit mellé. Főszerkesztője az eddig Magyar Hírlapos Kereszty András, helyettese Wisinger István. A lapszerkesztő Varjas Endre. És hogy miért hívják Griffnek? Készítői szerint: csak. K. G. (Fotó: Schmidt Andrea) Műszakváltás. Egy cég, ahol nem azon törik fejüket, kit kell a kapun kívülre tenni Szentesen és Csanádpalotán lévő egységekkel együtt alakultak át részvénytársasággá. Nem fél attól, hogy egyben nem veszi meg senki a céget ? - Nem vagyok pesszimista. Részlegeink technológia szerint szakosodtak, azaz egymás keze alá dolgozva működnek, egymást követő és kiszolgáló munkafázisok alapján. Ez egyúttal előny is lehet. Lehet persze az is, hogy majd külön-külön találnak vevőre. - A reménybeli vásárlót mivel lehetne idecsalogatni? - A nehéz éveket bérmunkával éltük át. Tőkés partnereink adják az alapanyagot, a ruhák kellékeit és a bélésanyagot. így anyagvásárlásra nem kell hitelt felvennünk, ami megdrágítaná a munkánkat. Ezzel versenyképesek vagyunk. Kanadába, Angliába és Amerikába hosszú évek óta tízezerszámra szállítunk férfi öltönyöket, a jugoszláv háború óta pedig már az olasz piacra is betörtünk. A cég tehát jól megy, még szerény nyereségünk is marad. Ez ma nagy dolog. Fizetőképességünkkel sincs baj. S hogy fejlődésünket érzékeltessem, hadd mondjam el: jelenlegi ezer varrónőnk mellé további 250-et szeretnénk foglalkoztatni, tehát piacunk is lenne. Akár újabb százezer öltönyt el tudnánk adni. Épp most várunk Ukrajnából vendégeket, akik szívesen alapítanának velünk vegyes vállalatot. Vasúti kocsiban, sörözőben, presszóban, orvosi váróban, villamoson, házibulin, strandon az emberek alig beszélnek másról, mint a pénzről. Legalábbis így vélik azok, akik néhány héttel ezelőtt elindították a Griffet, egy új hetilapot - a pénzről. Ügy tervezik, a társadalom minden mozgásához, a politikához, az emberi kapcsolatokhoz, a kultúrához a pénz oldaláról közelítenek. Azt is mondják, az újságolvasókhoz szólnak majd. Vagyis mindazokhoz, legyenek háziasszonyok, pályakezdők, nyugdíjasok vagy közgazdászok , akik szoktak újságot olvasni. A Griff eddigi mutatványszámai azt bizonyítják, ez utóbbit igencsak komolyan veszik. Szó esik Budapest ligeteinek rendezési tervéről, a TB-önkormányzatokról, a