Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-09 / 132. szám

SZERDA, 1993. JÚN. 9. KULTÚRA 5 Ki kapott a Kulturális Alapból? Mint korábban inegírtuk, az idén csak negyedannyi - 5 millió - forintot szavazott meg a közgyűlés a Szegedi Kulturális Alapba, mint tavaly. A beérkezett pályázatokból (összesen 129) kiderült, hogy 38 millióra lett volna igény. Mindezekből következik, hogy erősen szelektálni kellett a pályázatokat és akinek jutott is a pénzből, annak is jóval kevesebb az igényeltnél. A kulturális bizottság javaslata alapján a május 28-i közgyűlés hagyta jóvá a támogatási összegeket. A következőkben sorozatban közöljük, mely - nem városi fenntartású - intézmények, magánszemélyek, egyesületek milyen kulturális célra, mennyit kaptak az 5 miliőből. A Collegium Musicum az alsóvárosi templomban szervezett orgonahangversenyekhez kapott 15 ezer forintot; a JGYTF 1. sz. gyakorló általános iskolájának kórusa az Éneklő Ifjúság Napja rendezvényeire 10 ezer forintot; a Juss Alapítvány adja ki Szuromi Pál: Tükrök, tükröződések című kötetét, 100 ezer forintos városi támogatással; a Tiszatáj Alapítvány a folyóirat megjelenéséhez 200 ezer forintos támogatást kapott; a Szeged Táncegyüttes az önkormányzattal kötött együttműködési szerződés alapján 500 ezer forint támogatást nyert el. Lengyel András irodalomtörténész Utak és csapdák címmel tervez tanulmánykötetet, ennek kiadásához 50 ezerrel segítik; az Allience Francaise francia társalgási klubot kíván működtetni, 10 ezerrel támogatja a város; a Pedagógus Női Kar 15 ezret kapott iskolai hangversenyek költségeihez; az Értelmiség '93 nyári egyetem rendezési költségeihez 110 ezerrel járulnak hozzá. Dorogi Imre festőművész albumának kiadásához dr. Apróné dr. Laczó Katalin 50 ezer forintos támogatást kap, a Szegedi Szépmíves Céh a képzőművészeti szabadiskola és az ásotthalmi művésztelep működtetéséhez 150 ezret. A Kincskereső című gyermekirodalmi folyóirat fenntartásához 300 ezret biztosítottak, a Gondolat-Jel című folyóirat nyári számának megjelentetéséhez 30 ezret. A Liszt Ferenc Kamarakórus működési költségeihez 50 ezerrel járulnak hozzá; a Szegedi Tanítóképzőt Végzettek Baráti Köre a képző emlékkönyvét szeretné megjelentetni, 40 ezer forintos támogatást kaptak; Kligl Sándor szobrászművész egyéni kiállításokhoz készülő katalógusának kiadásához 20 ezer forintot nyert. A Juhász Gyula Művelődési Központ népi díszítőművész szakkörét, színjátszó csoportját, az ugyaqott működő városi rock klubot 20-20 ezerrel segítik. A Vaszy Operastudió 60 ezer forintos támogatást kap bemutatójának megvalósításához; a Tömörkény István Üdülőtársulat szoborkompozíciók megvalósításához 100 ezret, a Jövendő Értelmiség Köre tevékenységéhez 30 ezret nyert el. (Folytatjuk.) • Három estébe fért bele a Szeged Táncegyüttes utánpótlás csoportjainak évzáró műsora: az Ifjúsági Házban az. utóbbi két hétvégén összesen nyolc táncsoport mutatta be, mennyivel gyarapodott tavaly óta. Sokkal. Nemcsak a tánctudás, az előadásmód minőségi (felsőbb) fokaira gondolok; minden csoportnak a repertoárja is bővült. A három est - az előnytelen körülmények, az IH-katlan dacára - szívet melengető, szemet gyönyörködtető produkciói mellett az a tény is jó érzéssel tölti el az embert, hogy milyen sok gyerek tanulja meg évről évre a Szeged együttesben a hagyomány tiszteletét, sajátítja el a művészeti értékeket. A legkorábbi, május 28-i előadás főszereplői a Guzsalyas (vezető: Nagy Albert), a Berkenye (Veress Katalin) és a Csillagfürt (Halmi Zoltán) csoport táncosai, valamint a Vajdaságból érkezett vendégek, a csókái gyerekek voltak. A második, június 4-i alkalommal a Lajtorja (Bánfi Árpád), a Guzsaly (Nagy Albert - Hegyi Péter) és a Kisbojtár csoport szerepelt. Június 6-án, vasárnap este lépett fel a Gombos András vezette Eben Guba csoport és a Motolla táncosai, akiknek munkáját szintén az együttesvezetó. Nagy Albert irányítja. ízlés dolga persze, de általában az erdélyi, azon belül is a kalotaszegi, a széki, a mezőségi táncok kápráztatják el leginkább a közönséget; a táncok motívumgazdagsága, a variációk sokasága, az improvizációs jelleg, az érzelmi tartalmak finomsága és sokszínűsége mellett talán az is magyarázza elfogultságunkat, hogy az egyetemes néptáncművészetben is párját ritkítja a hagyománykincsnek ez a burjánzó gazdagsága. A Szeged Táncegyüttes különféle csoportjainak repertoárjában mindig is középponti szerepet kaptak ezek a táncok, s rendszeres a bemutatókat követő hangos ünneplés is, mint most a Guzsalyas, a Guzsaly, az Eben Guba, vagy a Motolla számai után. A határokon belüli táncdialektusok anyagaiból a közönség kedvencei közé tartoznak a pezsdítő verbunkkal ékes szatmári táncok. Biztos sikerre számithatnak az előadók, mint most a Guzsaly és a Motolla táncosai. Ha arra gondolunk, hogy a gyerekektói a szülők is „eltanulnak" ezt-azt, s több száz családban válik így otthonossá a néptáncművészeti érték, azt kell mondanunk: a Szeged Táncegyüttes (akár a többi, megnehezült körülmények között is talpon maradt nem hivatásos művészeti együttes) nagyra értékelendő missziót tölt be. Érdemes megnézni az éves eredményekről áttekintést nyújtó és - a három eddigi est alapján - szép élményt ígérő gálaműsorukat az újszegedi szabadtéri színpadon; 11-én, pénteken este 6-kor kezdődik és az együttes minden csoportja szerepel benne. S. E. • Színkör a Tantuszban Jákob és a többiek Fotó: Schmidt Andrea • Szegedi egyházzenei napok Fűtötten és mégis tapintattal • Tudom, a vérbeli kritikust a végeredmény érdekli, a körülmények nem. A Szegedi színkör előadásait azonban nehéz csupán az ítész szemüvegén át figyelni, ha tudjuk milyen nehéz manapság egyesületi alapon színházat csinálni. Mert színházat láthattunk ismét több estén és délelőttön át a Tantusz művelődési házban. Varsa Mátyás ezúttal Thomas Mann ötezer oldalas kötetéből írt forgatókönyvet Jákob és József címmel. Mint gyöngyöket fűzte egymás mellé a bibliai jeleneteket, melyeket az Ószövetségből azt hihetnénk, jól ismerünk. Az előadást figyelve azonban, rádöbbenhetünk, annyi biblia van, ahány olvasó. (Talán éppen ettől olyan jó olvasmány e jó öreg szöveggyűjtemény.). Varsa Bibliája szellemes, életszagú és ha úgy tetszik „demokratikus,,. Egyforma hangsúllyal szerepelhet benne úr és szolga, törpe és óriás. A darab és a rendező minden színésznek megadja a lehetőséget, hogy érdekes, izgalmas, mai életünkből is ismert figurát léptessen elénk. Földön járó kis besúgócskák, döntéseikben tévedhető nagyurak, szerelmes asszonyok jönnek, mennek, szenvednek, örülnek a karélyban ülő nézőktől karnyújtásnyira. Emberek ők, nagyon is • 1966 decemberében Osztályfénykép címmel vérpezsdítőén friss, megragadóan őszinte, ám épp ezért kíméletlenül szókimondó novella jelent meg a Tiszatájban. Szerzője - egy gimnazista fiatalember - már ezzel az egy írásával is bizonyította tehetségét, azonban - ahogy ez mifelénk Horger Antal óta gyakorta előfordul - kemény bírálói is akadtak; az ifjú író „száműzetett" városunkból. A fővárosba menekült, mint 'y sokan előtte, utána; - már nalálosan unalmas leírni: Szeged nem megtartó város - s ott vált elsöprő szuggesztivitású, hasonlítanak mindnyájunkra. Talán egy dologban nem: ők, ott, akkor, mintha könnyebben tudtak volna megbocsátani. Ha lehet tanúsága ennek a darabnak, hát ez az egyik. A színészek többsége három négy szerepet is kapott a harminchat figurát felvonultató előadásban. Ez a Bibliát jól ismerőket nem zavarja, az iskolás gyerekek azonban félő, hogy néha eltévednek az arcukat cserélgető alakok között. Függetlenül ettől Karczag kiemelkedő prózaíróvá. Már első kötete után megkapta a József Attila díjat; később a Fiatal írók József Attila Köre titkára lett, kor- és pályatársai bizalmából. Minden Izében szegedinek vallja magát. Egyik vallomásában így ír erről: „...valóban tősgyökeres szegedi, sőt alsóvárosi vagyok, közvetlen fölmenőim vezetékneve: Ördögh, Szögi, Dobó, Ferenc ifjú Jákobként épp olyan hiteles, mint töprengő Potifárként. A többiek inkább egy-egy szerepben remekelnek. Dobos Katalin, igazán mélytüzű, szerelmében őszintén szenvedő Potifárnét alakít, Radó Péter fáraója zseniális, Albert Gábor Duduja jó példája annak, hogyan emelkedhet egy kis gonosz törpe a „főszereplők,, közé. Bicskey Lukács érzékeny, fiatalon bölcs Józsefet alakít, de mintha kicsit zavarba jött volna a címBullás, mely utóbbi Bálint Sándor szerint csak itt található meg és török időkig nyúlik vissza..." Nyolc kötete jelent meg eddig, gyakran jár Szegeden — hozzátartozói, rokonai itt élnek de a dolgok úgy alakultak, hogy mégis első szegedi íróolvasó-találkozóját rendezik meg június 9-én, szerdán este 7-kor, a Bálint Sándor Művelőszereptől. Talán a rendező felelős azért, hogy József legfontosabb tulajdonsága, a találékonyság, a tehetség nem kapott kellő hangsúlyt. Ráhel - Szanka Dóra - gyönyörű, de, akiért ennyi évet szolgálnak, annak nem ártana picit izgalmasabb nőnek lennie. Rácz Tibor diszkrét humorával érdekes figurája a darabnak. Téglás Judit öregasszonya bizarr, mintha egy abszurd drámából pottyantották volna. A játék fontos kiegészítője a Madarász Klára válogatta zene és a szereplők kultikus hangulatot teremtő éneke. A látvány Molnár Zsuzsa munkáját dicséri. A díszletegyszerű és praktikus. Néhány kő, lepel és használati tárgy jelüli ki a cselekvések helyét, a közönség számára lerakott párnák oválisában. Mint fészekben mozognak itt , földszínekkel megfestett jelmezeikben a szereplők. Forró barna ruhájában Potifárné úgy fest, mint egy frissen kiégetett terrakotta szobor. Jákobon a fekete tóga az állhatatos ember jelmeze, Ráhel tiszta kék ruhája egy darab ég a messzi, bibliai tájakról. Vasárnap este is telt ház, jórészt fiatalok és gyerekek előtt játszották a művészek Jákob és József történeteit. Kár, hogy az utolsó előadás volt. Pacsika Emília dési Házban. Közreműködik: Gelencsér Ildikó előadóművész és Kiss Ernő népművelő. • Szerdán délután 2 órától könyvpremier lesz a Sík Sándor Könyvesboltban: Richárd Steinpach Hogyhogy élünk a halál után című könyvét Sepp Reisshmann, a stuttgarti Verlag der Stiftung Gralsbotschaft GmbH könyvkiadó kereskedelmi igazgatója mutatja be. A krónikás számára különösen kellemes meglepetés volt a dr. Hofszang Józsefié vezényletével fellépő Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola Énekkarának előadása. A leánykar jól eltalálta az előadói habitusának megfelelő darabokat, s Lotti Vere languores nostros című művében, és kivált Brahms Regina coeli című motettájában a tiszta hangú szólóének és a kórus egyszerű, áttűnő és könnyed hangzása révén, meghittséggel ragadta meg a hallgatót. A zenei gondolat, szép megformálásával, a műveket gondosan kimunkáló előadói teljesítményével, az intonációs hibáktól teljesen mentes megszólalásával a Liszt Ferenc Kamarakórus műsora jelentette az est legösszefogottabb alakítását. Hogy Haydn szépen áradó Hálaéneke, Mozart felemelő Ave verum Corpus-a, Kodály bennsőséges Esti dala, vagy Beethoven Gottes Éhre in der Natúr kórusműve lenne-e inkább, aminek előadásától az Illés Mihály vezette kamarakórus gazdag hangzáskultúrája a vallásos érzelem világát oly fűtötten és mégis tapintatosan feltáró kettős jellegét kapta - a krónikás e bőségtől zavartan csak találgat. Egy biztos: az egyházzenei napok igazi eseménye, ha nem hivatásos zenészekből álló kórus ilyen szintű előadást nyújt. És akkor még nem szóltunk az est legszebb szólóénekéről: Wischner Valéria tiszta, árnyalt hangjáról Cézár Franck Panis Angelicusában, amelyhez Csanádi László gazdagító orgonakísérete és a templomi tér oly hatásos környezetet adott. A kórushangverseny következő fellépőjével, a Szegedi Pedagógus Női Karral a szegedi karnagyok doyenje, dr. Mihálka György is felmutatta Legalább két koncertnyi előadásra lehetett volna elosztani az egyházzenei napok rókusi templontbeli kórushangversenyét. A műsor, mint eddig is, gazdag anyaggal szolgált, ami pedig az előadókat illeti, a művek legjobb, legpontosabb tolmácsolásának szempontjából négy kórus emelhető ki. azokat a darabokat, amelynek előadása az est legjobbjai közé sorolható. Kezdve mindjárt Johann Sebastian Bach 78-as kantátájának duettjével, ezzel a kórust és szólóéneket szép harmóniába állító tétellel benne kivált a szoprán szólóénekből sugárzott a bachi zene humánus lfrája. A pedagóguskar legihletettebb számaként a krónikás Kodály Ave Maria kórusművét jegyezte fel, tiszta hangzásával, s az áhítat mélységének szép feltárásával; de említésre kívánkozik az egyszer már hallott Brahms motetta egyszerű tisztasága is. S mit veszít a közönség! azok, akik az utolsó kórus előtt elhagyják a templomot (bár igaz, a hosszúra nyúlt, szünet nélküli hangverseny az edzetteket is próbára teszi) cserében lemaradnak négy hibátlan tételről Pergolesi Stabat materéből, egy lebegően szép Bruckner motettáról (Locus iste), Orff bennsőséges lírával előadott Ave Maria darabjáról és kivált Kodály Adventi énekéről, amelyben a Szegedi Ifiú Zenebarátok Kórusa Erdős János karnagy vezénylete mellett egyszerre mutatta meg érzékenységét az áttűnő és a súlyos, ünnepélyes maradandó iránt. Panek Sándor • ünnepi könyvhét Találkozás Ördögh Szilveszterrel