Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. MÁJ. 6. KEREKASZTAL 9 • A kérdés: a táppénzek és a nyugdíjak kezelése államigazgatási feladat marad vagy a járulékfizetők önkormányzatainak joga lesz? m A tét: az egészségügyi ellátás minősége ás nyugdíjaséveink biztonsága • A válasz: hét szakszervezeti szövetség véleménye A polgár joga legyen: a biztonság • Mi a tétje a társadalom­biztosítási önkormányzati választásoknak? A szak­szervezetek mit mondanak nekünk, választópolgárok­nak: miért menjünk el má­jus 21-én szavazni? T. J. (MSZOSZ): - Óriási a tét: 600 millárd forint befi­zetett járulék felhasználásról és 300 milliárdnyi vagyon sor­sáról kell majd döntenie a most megválasztandó önkormány­zatoknak. Ez a választás vá­laszt ad a kérdésre: e társa­dalmat meg tudják-e mozgatni a szakszervezetek, meg tudják­e értetni az emberekkel, hogy saját érdekükben el kell menni szavazni. Mert miről is van szó? A társadalombiztosítás 60 éve állami felügyelet alatt működik, de most itt az idő, hogy a járulékot fizetők saját kezünkbe vegyék a táppénzek és a nyugdíjak kezelését. Ez a szakszervezeti konföderációk közös célja annak ellenére, hogy ez a választás megméri a különböző tömörülések támo­gatottságát is. K. O. (Autonóm): - E vá­lasztás példázhatja, hogy saját érdekünkben mennyire tudunk élni a demokratikus játéksza­bályokkal. G. Gy. (ÉSZT): - És esély arra, hogy a társadalombiz­tosítás ügyeit maguk a bizto­sítottak vegyék kezükbe. A nyugdíjasok, a munkavállalók, a munkanélküliek most meg­mutathatják erejüket. így az érdekvédelmi szervezetek is bizonyíthatják, rájuk szükség van, a szakszervezetek mögött tömegek sorakoznak. • E célok a választópol­gárok szempontjából is mozgósító erejűek? J. R. (SZÉF): - Számukra jelzés értékű lehet, hogy mi, heten egy asztal köré ülünk, hogy nem külön-külön, hanem együtt mondjuk, mit akarunk. Csongrád megyében elértük, hogy nem egymás ellen harco­lunk, hanem megpróbáljuk, az egész társadalom érdekében, sikerre vinni ezt a választást. A rétegérdekek később úgyis megfogalmazódnak és érvény­rejutnak. • A felnőtt lakosság hány százalékát tekinthetjük szervezett munkavállaló­nak? Azaz a különböző szakszervezeti tömörülések mennyire fedik le e társa­dalmat? T. J. (MSZOSZ): - Felmé­résünk szerint az ország 7,5 millió választópolgára közül körülbelül 3 millió tagja va­lamelyik szakszervezeti •tömö­rülésnek. Megyénkben a parla­menti választások idején 380 ezer választópolgár szavaza­tára számítottak. A szakszerve­zeti tagok száma nem éri el a választásra jogosultak 50 szá­zalékát. • Mit jelent az, miért fon­tos, hogy a társadalom­biztosítást önkormányzatok irányítsák? F. I. (Munkástanácsok): ­A demokráciában a polgár alapvető joga, hogy az általa a közösségnek befizetett összeg sorsáról, felhasználásáról dönt­hessen. Ez nem biztosító tár­saság, amely csak a gazdagok és egészségesek „támasza". Magyarországon nekünk a tisz­tességes járulékfizetést jelentő és tisztességes alapellátást biztosító nyugat-európai mo­dellt kell megvalósítanunk. Az állampolgárok nem mehetnek el a május 21-én adódó lehe­tőség mellett, amikor maguk jelölhetik meg, kire bízzák az egészségügyi- és nyugdíjellá­tásuk jövőjét. A társadalom­biztosítás mindig is a szak­szervezetek ügye volt, de azt a A kerekasztal-beszélgetés résztvevői (balról jobbra): Fodor Imre (Munkástanácsok), Keresztes Ottó (Autonóm), Németh Miklós (Szolidaritás), Tóth József (MSZOSZ), Saághy Ottó (Liga), Jachinek Rudolf (SZÉF), Garab Győző (ÉSZT). (Fotó: Somogyi Károlyné) A társadalombiztosítási önkormányzatok választására hívnak minket, polgárokat május 21-én, pénteken. Ha minden negyedik választásra jogosult polgár leadja voksát valamelyik szakszervezeti szövetség jelöltlistájára, akkor legkésőbb június 21-én megalakul az egészség- és nyugdíjbiztosítás 60-60 fős önkormányzata, ezzel újjáéled egy százkét éves testület. Ha ennél kevesebben járulunk a szavazóurnához, akkor marad a pillanatnyi helyzet, azaz a pártok és társadalmi szervezetek képviselőiből álló, döntési joggal nem rendelkező felügyelő bizottságok tartják szemmel e kasszát, s 1994-ig ismét kiírják a választást. E választás értelméről, a tb-önkormányzatok jogairól és feladatairól a pártok képviselőit már megszólaltattuk lapunkban. Most a megyénkben föllelhető szakszervezeti szövetségek tisztségviselőit kértük, üljenek egy asztal köré. s mondják el, miért járuljunk a szavazóurnákhoz azon a május 21-i, pénteki munkanapon, mit várhatunk az egészségügyi és a nyugdíjbiztosítási önkormányzatoktól. Kilenc szakszervezeti, illetve érdekvédelmi szövetség jelezte a társadalombiztosítási önkormányzati választásokon való részvételi szándékát, de a törvény szabta föltéteteleknek csak hat tömörülés felelt meg. Hét, a megyénkben magáról eddig is életjelt adó tömörülés képviselőjét ültettük egy asztal köré. A beszélgetés résztvevői: Keresztes Ottó. az Autonóm Szakszervezetek Országos Koordinációja (Autonóm) megyei koordinátora; Garab Győző, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) megyei szervezetének elnöke; Saághy Ottó, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája (Liga) egyik tagszervezete, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete megyei vezetője; Tóth József, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) megyei képviseletének vezetője; Fodor Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetsége (Munkástanácsok) megyei elnöke; Jachinek Rudolf, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZÉF) szóvivője; továbbá Németh Miklós, aki a választásokból kizárt egyik tömörülés, a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség (Szolidaritás) egyik tagszervezete, a Tisza Volánnál működő alapszervezet ügyvivője. kommunista hatalom államosí­totta. - A kötelező betegbiztosítás bevezetéséről 1891-ben, Ba­ross Gábor miniszter javas­lata alapján döntött az or­szággyűlés. Ennek igazga­tására akkor önkormányzat alakult, melynek egyhar­madrészét a munkáltatók, kétharmadrészét a munka­vállalók alkották. A baleset­biztosítást 1907-ben vezet­ték be. Az önkormányzat­ban fele-fele arányban kép­viseltették magukat a mun­kaadók és a munkavál­lalók. Később az állam is belépett az önkormányzatok testületeibe, mivel törvényes garanciát vállalt a biztosí­tók működésére. A nyugdíj­biztosítás rendszere a két világháború között alakult ki. Ezeken kívül különböző ágazati nyugdíj- és beteg­pénztárak is működtek... Ami ezekből a háború után megmaradt, azt államosí­tották. Mi lesz a most meg­választandó társadalom­biztosítási önkormányzatok dolga és joga? K. O. (Autonóm): - E választásokkal a képviselők megkapják azt a jogot, amivel ma nem rendelkezik a társa­dalombiztosítást felügyelő bi­zottság: a tulajdonosi jogo­kat. S. O. (Liga): - A társa­dalombiztosítási járulékokból befolyt hatalmas összeggel ennek az önkormányzatnak gazdálkodnia kell. F. I. (Munkástanácsok): ­Minden szakszervezeti konfö­deráció alapelve, hogy ezt a pénzt a munkavállalók érdeké­ben használják fel. G. Gy. (ÉSZT): - Ne feledjük: abszolút értékeben kevés a pénz, de relatív érte­lemben iszonyatos a pazarlás. Ezt egy önkormányzat meg tudja akadályozni. A szakszer­vezetek indítanak jelölteket, azaz tagjaikon és szervezeteiken keresztül közvetlenül számon tudják kérni az ott képvisel­teket. A Parlamentnél ez négy­évenként lehetséges, de itt minden egyes döntés azonnal számonkérhető. N. M. (Szolidaritás): - Ha szavazástól távol marad a munkás, akkor fennáll a veszé­lye, hogy tovább ront helyze­tén. Hiszen 40-45 évig levon­ták tőlünk a járulékot, most meg vagy kapunk nyugdíjat vagy nem. T. J. (MSZOSZ): - A tár­sadalombiztosítási irányítás a biztosítási alapok szerint elkü­lönül nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási önkor­mányzatra. Ezek élén a bizto­sításra jogosultak által válasz­tott képviselőkből, illetve a munkáltatók érdekképvisele­teinek delegáltjaiból összete­vődő 60-60 fős közgyűlés áll. A négy évre választott tb-ön­kormányzatokba a szakszerve­zetek a munkavállalók minden rétegéből szakértőket delegál­nak. A két önkormányzat ala­kítja ki területi, helyi szerve­zetit. A biztosítottak számára előnyt jelent, hogy a jogorvos­lat lehetőségét megkapja az önkormányzat, azaz nem ugyan­az bírálja el a hibát, aki a jog­szbályt hozta. • Milyen változásokra számíthatunk, ha ezen ön­kormányzatok létrejönnek, s dolgozni kezdenek? G. Gy. (ÉSZT): - A szak­szervezeti választott képvise­lők olyan csomagterveket is kidolgozhatnak, mely nem csak a meglévő vagyonnal való gazdálkodást érinti, hanem a befolyó járulék összmennyisé­gének növelését célozzák. Te­hát a szakszervezetek aktív részesei lesznek ezen ellenőrző funkcióknak. K. O. (Autonóm): - E testületek felállását követően ütőkártya kerül az önkormány­zatok kezébe: a Parlament elé nem kerülhet olyan társada­lombiztosítási téma, melyet az önkormányzat nem vélemé­nyez, amellyel nem ért egyet. E testületekben képviselettel rendelkező konföderációk cél­kitűzései között persze vannak és lesznek különbségek. Az Autonómok első helyre teszik a nyugdíjak rendezésének ügyét. Álláspontunk szerint törvényben kellene garantálni a nyugdíjhoz való jogot, aminek összegét csakis a szolgálatban eltöltött idő és a befizetett já­rulék nagysága befolyásolhat­ja. Az államnak kötelezettsé­geket kellene vállalnia. Például szabályozni kellene a nyugdíj­emelések időpontját, aminek nagyságát a nominálbérek szá­zalékában kellene meghatá­rozni. S. O. (Liga): - Minden állampolgár biztonságérze­tének megteremtése, ez az önkormányzatok feladata. Az esélyegyenlőség biztosítása a cél, ezért a szociális hálót sű­rűbbre kell szőni. J. R. (SZÉF): - Azért ne ringassuk magunkat és a pol­gárokat csalóka hitekbe. Attól, hogy a társadalombiztosítási választások eredményesek lesznek, egyszerre és rögtön nem fog alapvetően változni a helyzet. Erre utal az Alkot­mánybíróság legutóbbi döntése is: ha továbbra is állami ke­zelésben marad a társadalom­biztosítás, akkor a polgár an­nak néz elébe, hogy az általa befizetett járulék nagyságától függetlenül a nyugdíjas korá­ban visszakapott jövedelem egyre csökkenhet, mert a Par­lament az ország nehéz anyagi helyzetére való hivatkozással egyre olvasztja ezeket az ösz­szegeket. Tehát azért is fontos a tb-önkormányzatok megvá­lasztása, hogy függetleníteni lehessen az ország anyagi álla­potától a társadalombiztosítás helyzetét. Az is nyilvánvaló a választók szempontjából, hogy a nyugdíjrendszer reformra szorul. Az ország lakossága elégedetlen a nők nyugdíj­korhatárának emelésével. Te­hát ennek az új önkormány­zatnak feladata lesz, hogy vizs­gálja meg ezt a problémakört. Arra is gondolni kell, hogy a most befizetett összegek kama­tait mások fölözik le. Ha lesz a társadalombiztosításnak saját bankja, akkor a befizetett járu­lék és kamatjövedelem ott je­lenik meg, azaz felosztható vagy tőkésíthető lesz. Aztán az is jogos igény, hogy ne teljen el három hónap a nyugdíjelő­leg és az első nyugdíj kifizeté­se között. Ebben például gyor­san lehet a választók által is érzékelhető eredményt elérni. N. M. (Szolidaritás): - A nyugdíjkorhatár emelését a sok-sok munkanélküli miatt is felül kellene vizsgálni. Tartha­tatlan helyzet, hogy most az öregebbek betegen is dolgoz­nak, a fiatalok pedig munkára várnak. T. J. (MSZOSZ): - Az önkormányzatoktól várom a kiszámíthatóságot, hogy hosz­szabb távra tudjunk tervezni a nyugdíjbavonuláskor. A nyug­díjkorhatárok emelésekor az ország lakosságának egészségi állapotával is számolni kelle. Várom, hogy olyan üzeleti kapcsolatokat építsen ki az önkormányzat, hogy a járulé­kot fizetők számára olcsóbb kötszert, gyógyszert adjanak. Az új vállalkozások és nagy­üzemek nem fordítanak gondot a munkahelyek biztonságára, az egészségmegelőzésre, ezért várom az önkormányzatoktól a munkavédelmi előírások betar­tásának ellenőrzését. Azt vá­rom, hogy az egészségügyi ellátásban valamennyi szüksé­ges szolgáltatáshoz ingyen jus­sanak a biztosítottak, s a beteg­ség vagy baleset ne a család anyagi csődjével legyen az6­nos. Aztán: a biztosítottak is részesüljenek kárpótlásban, kapják vissza a kiegyensúlyo­zott ellátáshoz szükséges va­gyont. • Az országgyűlési és az önkormányzati képviselő választások idején a kam­pányáról rossz emlékeket őrzünk. Milyen lesz a tár­sadalombiztosítási válasz­tásra felkészítő szakszer­vezeti kampány jellege? F. I. (Munkástanácsok): ­A választási etikai kódexhez tartjuk mindannyian magunkat: nem egymás ellen indulunk a választáson, minden szakszer­vezet a maga módján próbálja megismertetni céljait és jelölt­jeit. J. R. (SZÉF): - Szerintem mindent eldönt az, hogy a nyugdíjasok hány százaléka mozdul meg. A nyugdíjasok még nem döbbentek rá ere­jükre, pedig minden országos választáson a mérleg nyelvé­nek szerepét játszhatják. T. J. (MSZOSZ): - Csak pozitív kampányt folytatunk miközben arra agitálunk, hogy minél többen menjenek el szavazni, hiszen a szülési se­gélytől kezdve a temetési se­gélyig egyszer mindenkit érint a társadalombiztosítás hely­zete. Ha sikeres lesz a válasz­tás. ha a társadalombiztosítás szekerét egy irányba toljuk, ak­kor meggyőződésem: a munka­vállalók. a nyugdíjasok, a munkanélküliek érdekeinek megfrfolden fog átalakulni és működni a társadalombizto­sítás rendszere. Újszászi Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents