Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. MÁJ. 6. KULTÚRA7 Egyre sürgősebb H t M. ' | H • < A ' • < N » A A Tegnap délelőtt a Mű­velődési és Közoktatási Minisztériumban Kál­mán Attila politikai ál­lamtitkár és Dobos Krisztina közoktatási helyettes államtitkár sajtótájékoztatón ismer­tette a médiák képvise­lőivei a közoktatási tör­vény tervezetét, amelyet a tárca a közeli napok­ban a parlament elé terjeszt. Kálmán Attila bevezetőjében kiemelte, hogy Magyarországon még nem készült soha olyan törvénytervezet, amit ilyen széles körű társadalmi, szakmai és ér­dekképviseleti egyeztetés előzött volna meg. Mint ismeretes, a tárca által készített korábbi törvényja­vaslat változatokban a pedagó­gusok, a pártok és a szélesebb tár­sadalmi közvélemény is szép számmal talált szakmai és politikai vitákra lehetőséget adó pontokat. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a hosszú ideig elhúzódó vita ellenére sem állíthatja, hogy a felek között teljes konszenzus született, erre azonban a sokféle érdek ütközése miatt nem is volt remény. Az 53 önkormányzati, szakmai, szülői, diák és szakszer­vezeti érdekképviselettől írásban érkezett észrevételekről az illeté­kes parlamenti bizottságokat a törvény vitája során tájékoztatni fogja a tárca. A kormány szeretné, ha a tervezetet a parlament sür­gősséggel tárgyalná, és még a tavaszi ülésszak végéig elfogadná, hogy idén szeptembertől megkez­dődhessen a törvény fokozatos hatályba léptetése. (A törvényter­vezet teljes szövege megjelenik majd a Köznevelés május 21-i számának mellékleteként.) A törvény garantálni fogja a lelkiismereti és vallásszabadságot a közoktatásban, kimondja, hogy tiszteletben kell tartani a szülőknek azt a jogát, hogy gyermekük ne­velése szabadon választott vallási, filozófiai meggyőződésüknek megfelelően történjék, ugyanakkor az állami iskola egyetlen vallás vagy ideológia iránt sem lehet elkötelezett. Dobos Krisztina szerint alaptalanok az egyházi iskolákkal kapcsolatos félelmek, Magyaror­szágon az óvodától az egyetemig az intézményeknek mintegy 1,4­1,5%-a van egyházi tulajdonban (Hollandiában például ez az arány 35-40%). A törvény alapelvei között sze­repel az etnikai és nemzeti kisebb­ségeknek anyanyelvük elsajátításá­hoz, kultúrájuk ápolásához való joga, az iskolák alapításának kö­telezettsége és szabadsága, a sza­bad iskolaválasztás jogi garanciája, a gyermek tehetségének, képes­ségének, egészségi állapotának, szociális helyzetének megfelelő oktatáshoz való joga. A törvény célul tűzi ki a szakmunkásképzés­ben továbbtanulni szándékozók közismereti oktatásának kiterjesz­tését az általános iskola 9-10. osztályának bevezetésével. A tárca ezzel látja biztosítottnak a mobi­litást az egyes iskolatípusok között a 16. életévig. Dobos Krisztina kérdésre válaszolva elmondta, hogy ez a 10 osztályos szisztéma már az ország 162 iskolájában si­kerrel működik. A 10 osztályos rendszer bevezetése azért is elő­nyös lehet, mert az öt napos ta­nítási hét bevezetése után össze­torlódott tananyagot jobb elosztás­ban, „széthúzva" lehel majd taní­tani, több idő marad a képességek­készségek fejlesztésére. Ennek a rendszernek legnagyobb pozitívu­ma az átjárhatóság biztosítása mellett mégis talán az lesz, hogy az iskolarendszerben tartja majd azt a 260 ezer (!) tizenévest (1989­es adat), aki a 8. osztály befejezése után nem jár iskolába. (A törvény a jegyzőt teszi felelőssé, hogy a gyerekek 16 éves korukig iskolába járjanak.) A törvénytervezetben a finan­szírozás alapelve az, hogy az al­kotmányban rögzített, mindenki által igénybe vehető oktatási szol­gáltatást egységesen ingyenesen kell biztosítani. A törvényt elfo­gadása után fokozatosan léptetik majd hatályba, például a követel­ményrendszerre vonatkozó rendel­kezéseit a Nemzeti alaptanterv kiadását követő harmadik évtől, míg a létszám normatívákat, a térítési díjra, tandíjra vonatkozó rendelkezéseket az 1994/95. tan­évtől keli alkalmazni. Hollósi • Várják a vállalkozó­kedvűeket! Maratoni rockyverseny Idén új helyszínen rendezik meg Szegeden a 48 órás Maratoni Rock 'n' Roll Táric­versenyt, a már hagyomá­nyosnak számító rendezvény­nek most a Tisza Gyöngye diszkó ad otthont. A helytől egyébként nem idegen az effajta muzsika és a verseny, hiszen a szegedi rockysok egyik fellegvára az Partfürdő feletti épület, s nemrég ren­deztek már hasonló jellegű viadalt - igaz, az nem tartott két napig. Május 7, péntek este 7­től azonban 48 órán át rophatja a 30 vállalkozó kedvű pár. A szabályok nem változtak, óránként 10 percet, és négy­óránként 20 percet piheghetnek a versenyzők. Lesz orvosi ügye­let, pihenőszoba, zsűri, és lesznek természetesen fellépő sztárok is, a műfajnak megfelelően: a Dolly Roll és Komár László. Aki végigtáncolja a két éj­szakát, s nappalt, az már győz­tesnek számit, és egy balatoni hétvége lesz a jutalma. Emel­lett a közönség is szavaz, a nagyérdemű által legjobbnak tartott pár egyhetes párizsi utazáson pihenheti ki a remek buli fáradalmait. A héten még várják a vállalkozó kedvű táncoslábúak jelentkezését, nevezni minden nap 11-től 02­ig a Tisza Gyöngye Billiárd Szalonjában lehet személye­sen,-vagy telefonon (430-755). Színház Ma és holnap délután 5 óra­kor, május 10-én délelőtt 10­kor, 12-én pedig délután 3-kor mutatja be a MÁV Diákott­honban (Boldogasszony sgt. 24-26.) a Ság vári Endre Gya­korló Általános Iskola „Vidor" színpada Romhányi József: Csipkerózsika című zenés me­sejátékát. Jegyek a helyszínen válthatók. • Patrícia Flynnel, a Miasz­szonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek rendfőnöknő­jével látogatásának végeztével a Karolina igazgatói irodájában ültünk le beszélgetni, a magyar tartományi főnök, Josephina nővér, s a szegedi igazgató nővér, Vargacz M. Krisztina társaságában. • Miért jött el Magyaror­szágra, Szegedre és Ma­kóra? - Mint a rend generális főnökének a feladataim közé tartozik, hogy a négyévenként esedékes tartományi választá­sokon elnököljek. Az itteni választás után a magyar tar­tomány főnöknője meghívott, látogassam meg a három újon­nan megnyílt házunkat, isko­láinkat. Ez nagyon is érdekelt engem, hiszen tudom, hogy a magyar rendtartomány évtize­dekig csak két középiskolát működtethetett. A három új ház megnyitása Jánoshalmán, Makón és Szegeden bővítette az apostoli munkaterületet, és befolyásolja nővéreink életét. Látogatásomnak az is a célja, hogy biztosítsam a nővéreket a kongregáció nemzetközi támo­gatásáról, mivel a mi rendünk­nek a világ több, mint harminc országában vannak házai. Min­den alkalommal, ha valamilyen hivatalos okból látogatást te­szek a nővérek körében, maga a megjelenés már egyfajta támogatás, a mellettük állás kifejeződése, erkölcsi segítség. Úgy gondolom, megéri, hogy a nővéreket megismeijem ezen az új munkaterületen, s azokat is, akikkel együtt dol­goznak, akiket nevelnek.Mivel látogatom a kongregáció házait a különböző országokban, ha innen elmegyek elmondom majd máshol, hogy mit tapasz­taltam, hogyan indították el a nővérek az iskolákat, milyen nehézségekkel kellett meg­küzdeniük, mik az örömeik. • Patrícia Flynn randfőnöknő a Karolinában • Fejlesztik a szegedi iskolát Hit, együttműködés, segítés Fotó: Schmidt Andrea Ezzel is gazdagíthatok má­sokat. • Ön milyen tapasztalato­kat szerzett? - Mély benyomást tett rám Makón, hogy a gyermekek milyen sokoldalúan mutatták be tudásukat, s milyen egysé­ges a szellem. Szegeden nagy hatást gyakorolt rám a tanárok elkötelezettsége. Mindkét he­lyen éreztem, hogy a tanárok, a nővérek hosszú-hosszú órákat töltenek el az iskolában, és lelkesen, szívesen teszik. Já­noshalmán nagyon megmaradt bennem, hogy egy egészen új apostoli munkaterületen, a hitoktatásban milyen jól tevé­kenykednek a nővéreink. Mindenütt megtapasztaltam, a nővérek együttműködnek a helyi vezetéssel, közösen pró­bálják formálni a jövőt. Néha nehezebb problémákkal is meg kell birkózniuk, de megfon­toltan, óvatosan teszik, a to­vábbfejlődés érdekében. • Patrícia Flynn mit tehet azért, hogy ezek az iskolák megerősödjenek, a rend ha­gyományai megelevened­jenek nálunk? - Az én beosztásom első­sorban azt szolgálja, mozdít­sam elő a különböző országok­ban dolgozó nővérek együtt­működését. Ennek az együttes munkálkodásnak igen fontos tényezője az,hogy informá­cióinkat közöljük egymással, kicseréljük tapasztalatainkat. Jelenti persze a személyzet megosztását is, a közeljövőben például két nővér jön Magyar­országra segíteni az amerikai rendtartományból. A más kon­tinenseken élő nővérek nagyon érdeklődnek a volt kelet­európai országok iránt, hogyan alakul, változik itt az élet a szabadsággal. Nagy a készség rá, hogy a változást segítsük, minél jobban bevonjuk az ittenieket a keresztény világ vérkeringésébe. Személyzettel, anyagiakkal, adományokkal vagy más módon próbálunk segíteni, ahogy tudunk. Fontos tényezőnek tartom, hogy a kongregációnk 160 éve tanító rend, s ha mindannyiunk tapasztalatát összeadjuk több­ezer éves nevelési gyakorlat jön össze, amit megoszthatunk. Hisszük, hogy ezzel sokat tu­dunk tenni a világért, az embe­riségért. Hisszük azt is, hogy a mi munkánkkal megváltozik a világ, különösen a nők élete. Azoknak szeretnénk segíteni, akiknek erre a legnagyobb szükségük van. Szabó Magdolna „Ecset vagyok az emberek kezében" Beszélgetés Borbély Isolt festőművésszel Tegnap délután Kligl Sán­dor szobrászművész szavaival nyilt meg az ifjúsági házban Borbély Zsolt festőművész Ablakok című kiállítása. Borbély Zsolt 1960-ban szüle­tett és 1982-től Rómában él. • Hogyan és miért indultál útnak '82-ben? - Szerettem volna kicsit megismerni a világot, de nem kaptam útlevelet, ezért szökni kellett. Olaszország felé volt a „legkönnyebb". Persze a világ megismerését nem turistaként gondoltam, valamivel lazáb­ban. A volt feleségemnek Ró­mában vannak rokonai, náluk kötöttünk ki. Ott belekóstol­tunk a textiltervezésbe, megtet­szett, aztán egyre kevésbé akartunk elmenni Európából, a kapuk is bezárultak. Eredetileg úgy volt, hogy Kanadába me­gyünk, mert az olaszok nem nagyon akartak befogadni, de egy kis segítséggel mégis sikerült. Az időm legnagyobb részét textiltervezéssel töltöt­tem. • Nem volt ez szűk terep ahhoz képest, hogy a vilá­got akartad megismerni? - Nem, mert Róma gyönyö­rű és hatalmas. Én még inkább szégyellem is, hogy tíz év alatt nem tudtam Rómát megis­merni. • Közben nem is jártál itthon? - '90-ben jöttem vissza először. • Mennyiben látod másnak Magyarországot most, mint amikor kimentél? - Eleinte azt hittem, hogy sokkal másabb. Az első benyo­másaim hónapokig is eltartot­tak, főként azért, mert eléggé otthon ülő vagyok, nem ért sok információ: tévét nem nézek, rádiót nem hallgatok. Most úgy látom, az igazi változás még hátra van. • A festészeted és a tex­tiltervezés között milyen átjárás van? - Kamasz koromban kitalál­tam, hogy festő vagyok. Nem volt nehéz belecsöppenni ebbe a kötöttebb műfajba, a textil­tervezésbe, ami a festészet alkalmazott ága. Abból a szempontból jót is tett, hogy egy kicsit kordában tartott, főleg az első években, amikor szinte dühödt szárnycsapások­kal dolgoztam, nem volt nagy művészi igényem és persze technikám se. Arra azért vi­gyáztam, hogy ezeket a szár­nyakat ne nagyon csonkítsák meg - talán most is csapkodok, de nem olyan esztelenül. Meg­szereztem azt a képességet, hogy tudjak tetszetősen is dolgozni, nem csak odavágni, ahogy a pillanatnyi érzelmeim diktálják, mert az nem mindig felel meg az általam támasztott követelményeknek sem. • Nekem úgy tűnik, hogy egy kissé zárkózott ember vagy. - A felszínes kapcsola­tokban zárkózott vagyok. Nem szeretem, amikor az mondják, hogy dióhéjban foglaljam össze, hogy milyen benyomá­sok értek. Számomra nincs dióhéj. • Honnan jött a szegedi kiállítás ötlete? ' - Nem vagypk asztalfióknak dolgozó ember, mert nem magamnak, nem magamról csinálom a képeket, én csak egy ecset vagyok az emberek kezében. Azt hiszem, bor­Fotó: Nagy László zasztóan realista vagyok, csak azt festem, amit a környezetem lefestet velem, amit látok. Nem találok ki semmi újat, mint ahogy senki nem talál ki sem­mi újat. Talán azt nevezhetjük alkotásnak, ha az ember el­sajátítja azt a képességet, hogy meg tudja fogalmazni azt, ami egyébként is van, és ezt kontrasztokkal alá tudja húzni. Nekem csak az a dolgom, hogy a kontrasztot hangosítsam, halkítsam, kiemeljem, takar­jam, domborítsam, homorít­sam. Ennyi az egész. Podmaniczky Szilárd • Ma Isim es a szeged szimfonikusok A romantikus hegedüles világszinvonala Hogy a hallgatót meggyőzzék: érdemes volt elővenni Edouard Lalo kissé elavult Ys királya nyitányát, már ahhoz összefogott, érzékletes előadásmód kell. A helyenként egyszínű, hangsze­relésében nem túlságosan érdekes darab ma már legfeljebb kellemes, „szelídített" romantikus hangzásával és ügyesen befont dallamutánérzéseivel kelthet némi hatást, s azt is csak az előadónak köszönheti. A Szegedi Szimfonikus Zenekar a darab akadémikus hangzásából felszabadította a lírai töltöttséget, s ez elegendő volt Lalo Spanyol szimfóniájának hangulati beveze­téséhez. Mert ekkor Acél Ervin jó ráérzéseiből, a zenekar össze­hangoltságából és Ruha István virtuóz hegedűjátékából pazar előadást kapott a közönség. A hegedűverseny legkisebb részleteiben is ott hullámzott az a „lelki rubato", amellyel Ruha István mindig ad még valamit a zenedarabok ethoszához. Ahol a mű ritmikája egyenletes is, mint a természetes járás, Ruha hegedűjátékának ott is van egy bizonyos szenvedélyes parlando jellege; a hegedű beszél, kérlel, zokog, s nem csak a műben teremtett indulatot jeleníti meg, de a ritmika, a tempó és a hangok fölé még von egy szférát, azt, ami oly drámaivá teszi az előadást. Mindemellett Ruha Istvánról nem lehet elmondani, hogy játéka ne lenne elegendő mértékben „tükre" a darabnak. Előadásmódja mindent megmutat belőle, ami lényegi és szerves. Nem a tükör különleges, hanem a közeg, a lég, amin át bele lehet pillantani, ami úgy hullámzik és remeg, akár egy nagy tűz fölött a levegő. Ilyenkor a hallgató már azt várja, a hegedűs mikor válik valami mitológiai lénnyé, aki nem bírta tovább a Parnasszus akadémiai hangulatát, s szenvedélyének hangot adni hegedűt fogott. Ezt a beszélő, rívó hegedűhangot a világon senki nem tudja így megszólaltatni. Ez a romantikus hegedülés világszínvonala. S ehhez jött még, mintegy bravúros igazolásul Ruha István hegedűjátékának virtuóz formálókészsége, a Tzigane előadásának szikrázó muzikalitása. Itt ki kell emelni Acél Ervin karmesteri munkájából azt a módot, ahogyan zenekarával a brillírozó hegedűszólót Ravelre oly jellemző elegáns könnyedséggel vette körül, s a cigányos variációk mellé megtalálta azt az - éppen csak sejthető - ellágyulást, ami áttetsző malíciával övezi a hegedű csillogását. Zárásként a Szegedi Szimfonikus Zenekar (ezen az estén idénye legjobb játékát nyújtotta) még egy szépen emelkedő és gazdagodó Bolero-\al is szolgált a közönségnek. Az előadást töretlen ívű crescendo, a fúvós hangszerek jól eltalált tempójú szólói (a fagott és a fuvola játéka külön kiemelendő) és nagy ritmusbeli pontosság jellemezte. A darab a két pénzérme első koppanásaitól a nagy zárósorig egyenletesen szélesedett és terjedt, ötletes hangszerelési artikulációi tisztán szóltak, az előadás egyetlen pontján sem uralkodott el rajtuk az egyre ismétlődő téma, s az egyforma ritmus. A szimfonikus zenekar ezúttal többet nyújtott, mint az eljátszhatósági szint. Bemutatója a csütörtöki koncerten, a Zeneakadémia nagytermében is sikerre számíthat. Panek Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents