Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-05 / 103. szám

JdlagamaSg^ I) ohogtam egy glosszányit néhány éve, amikor a i J „shop"-ok kezdtek bennünket elcégtáblásítani. Nem­igen tetszett, hogy a világ felé közeledésünket azzal kíván­juk jelezni, idegen szavakat veszünk át, s aggatunk olyas­mikre is, amikre van szépen kifejező magyar szavunk is. Kaptam is a „maradiságomért" akkor néhány „stílusos" telefont. A véleményemet persze nem változtattam meg. ­Pedig nem volt igazam. Ma már tudom, hogy nem. Az igazi veszély ugyanis a kereskedelemelvű és szabad­versenyes világból nem a „shoppingolással", az idegen üz­letelnevezéssel leselkedik ránk elsősorban. Sokkal inkább más „idegenségekkel". Legfőképpen pedig azzal, hogy a honosított idegen nem az ami. Az átvett, sőt büszkén hasz­nált elnevezés mögött nincsen meg annak eredeti tartalma. Csak egy sajátosan magyar „tartalom" van. Elárasztották például az országot a menaegerek. Hon­nan termettek ennyien egy szempillantás alatt, ki tudja. Én csak azt tapasztalom - sűrűn összehozva velük a munkám -, hogy a többségük nem tudja. Mármint a menedzserke­dést. (Tisztelet és elismerés a kivételeknek!) Címe van ró­la, meg státusa, névkártyára nyomtatott „eleganciája" ­éppencsak a lényeg hiányzik. Nincs tisztában a menedzs­ment alapfogalmaival, mintha sohasem hallott volna né­mely közgazdasági ismeretekről, a reklám hatásmechaniz­musáról, a lélektanról, az etikáról. S még egy sereg olyan kötelező menedzserismeretről, amelyeket a fejlettebb világ­ban tanítanak. Nálunk - egyelőre úgy tűnik - elég, ha az ismeretek helyett az elnevezést vesszük át. Kinevezheti ma­gát bárki menaegernek - akár az igaziak jó hírnevének ro­vására is. fj'\ sajátos „címbitorló" jelenség persze nemcsak a mene­LLi dzserek egy részére igaz, máshol is egyre gyakoribb. Nyugatinak vélt stílusban kezdi elárasztani üzleti- és közéletünket. Csak úgy, lezseren, „lefordítatlanul". Vagy netán éppen az a magyar fordítás, hogy nálunk elég a cím, a foglalkozás hangzatos elnevezése, az már nem számít, mit takar? Gyanítom, így van. (Ismétlem: tisztelet a kivételeknek!) Ezért aztán nekem még most sem, sőt, egyre kevésbé aka­ródzik „shoppingolni". Főleg, ha azt még „menaegelik" is... SZERDA, 1993. MÁJ. 5. Fotó: Nagy László Akció-ellenőrzés a Sárosi utcában „Meghatározott tematika sze­rinti akció-ellenőrzés" kereté­ben tünteti ki figyelmével két teljes napon keresztül az Or­szágos Munkavédelmi és Mun­kaügyi Felügyelőség a gépjár­műfenntartó tevékenységet végzők körét. Szegeden tegnap reggel indult útnak Korom Pé­ter, a megyei felügyelőség fel­ügyelője, s elsőként az Autofer Autószerviz Kft. Sárosi utcai telephelyén végzett ellenőrzést, az ügyvezető igazgató, Pécskai József kalauzolása mellett. A nagycsarnokban rend, tiszta­ság, a bejárathoz közel éppen egy 1300-as Lada elejének fel­bakolásába kapcsolódhattunk be. A munkafolyamat során majdnem minden kifogástalan volt, eltekintve attól, hogy a szerelő a kocsi hátsó kerekeit nem biztosította véletlen el­mozdulás ellen, az erre rend­szeresített ékkel. A fényképe­zőgéppel is felszerelt felügyelő második észrevétele egy fedet­len akna volt, ez azonban nem került fel a „hibalistára", miu­tán kiderült, ez a szerviz leg­forgalmasabb - gyorsjavítá­sokra szolgáló - aknája, amely csak ritkán, s akkor is maxi­mum néhány másodpercre üres. Az emelők rendben vol­tak, az emelőnapló sem hiány­zott, abban viszont maradék­talanul igaza volt az ellenőr­nek, hogy az üzemeltető zöld és piros gombok nem vélet­lenül különböző színűek, s ha elromlik a piros, nem jó he­lyette a zöld. K. K. BELÜGYEINK 3 Panel habbal Míg hat éve közel 120 ezer lakás épült Magyarországon, manapság még hatoda sem. Ugyanakkor az építőanyagok kínálata és választéka ugrás­szerűen megnőtt. Az építettők, felújítók figyelméért és kegyé­ért folyó versenyt jelzi az a tegnapi rendezvény is, melyet a fűzfői Nitrokémia Rt. rende­zett Szegeden a Technika Há­zában. A vegyipari cég 21 állo­másból álló üzleti turnéjának első helyszíne nem véletlen, hisz Szentesen is működik egy üzemük. A 9 milliárd forintos éves forgalmat lebonyolító, 3 ezer főt foglalkoztató cég tevékeny­ségében ma már elenyésző a hadiipari jellegű termelés. A vegyipari alapanyagok, gyom­irtó, ioncserélők mellett az építkezésekhez használatos Ni­kecell szigetelőlemezek és va­kolatok gyártását kívánják fel­futtatni. A Dryvit hőszigetelő vakolatrendszer közel húsz éve nemzetközileg bevált termék, s nálunk a lakótelepek elkerülhe­tetlen felújítása során juthat je­lentős szerephez. A cég bemu­tatói során a felhasználók véle­ményét is összegyűjtik, s esze­rint végzik a további fejleszté­seket. Elnézve a lakótelepeket, az idő nekik (is) dolgozik. T.Sz.1. Az FM fúja az agrárkamarát? 3 kérdés Bagi Ádámhoz Bedugult a Belváros Turistaparadicsomból • Az agrárkamara nem ke­vesebbet állít, mit hogy a Kupa-program részét ké­pezte a magyar mezőgazda­ság koncepciózus leépítése. Mivel indokolja ezt a vá­dat? - Az ágazattól az utolsó há­rom évben 200 milliárd forin­tot vontak el. Ehhez hozzá kell adni azt a 40-60 milliárdot is, ami az élelmiszeripari privati­zációból folyt be az állam­kasszába. A két tétel a Kupa­program alapja volt. Mivel ő mindig is PM-szemszögből vizsgálta a mezőgazdaságot, tudta, hogy innen lehet a leg­könnyebben pénzt elvonni, s a legkisebb társadalmi ellenállás nélkül. Raskó György államtit­kár legutóbb a parlament me­zőgazdasági bizottságában je­lentette ki, hogy a magyar me­zőgazdaság támogatása 1980­ban 35 %-os, 1993-ban azon­ban minusz 27 százalékos volt. • Mi az agrárkamara véle­ménye, hogyan lehetett vol­na okosan felhasználni az elvont milliárdokat? - Egyrészt a fogyasztók tá­mogatására, hogy vásárolják a mezőgazdasági termékeket. Másrészt az ágazatba sok mil­liárdot kellett volna befektetni, hogy ne következzen be a visszaesés, ne kerüljenek pad­lóra a parasztok termékeinek legnagyobb felvásárlói, az élel­A Csongrád Megyei Agrárkamara holnap, csütörtökön reggel 8 órai kezdettel tartja meg évi rendes közgyűlését Sze­geden, a megyei önkor­mányzat székházában. Ugyanabban a teremben 10-kor „kétmegyés" ag­rárfórumot rendez az FM megyei hivatala, a kérdé­sekre dr. Medgyasszay László, földművelésügyi politikai államtitkár vá­laszol. Az eseményeket a vé­letlenek hozták igy össze. A megyei agrárkamara ügyvezető' igazgatója, Ba­gi Ádám úgy látta, ezt az alkalmat - ha már ma­gától adódott - meg kell ragadni, s „nyílt levél­ben" kell föltenni néhány kérdést. Már csak azért is mert a Magyar Agrárka­mara nemrégiben meg­tartott országos közgyű­lése olyan válságkezelő' programot fogadott el, amely segíteni tudna az FM-nek. miszeripari vállalatok. Azok a kedvezmények, amiket az FM meghirdet, csak részben érik el a céljukat. A magánvállalkozó például a vetéshez 1500 forin­tot kap - nagy utánajárással ­hektáronként. Ugyanakkor ezt kétszeresen veszik vissza az­zal, hogy a gázalapdíjkedvez­ményt megvonják tőle. Egy hektár megműveléséhez külön­ben csak a vetőmagra 4-5 ezer forintot kell kiadni, s akkor még nem számoltuk a talaj­munkák, a műtrágya, a vetés, a betakarítás és a szállítás árát. • A „7 kérdésből" kiderül, hogy éles az ellentét az FM és az agrárkamara között. Ezt mire alapozza? - Eddig az FM minden megnyilatkozása példa volt arra, hogy hátráltatja a kamarai törvény megszületését. A piac­gazdaságban ugyanis három szintje létezik az irányításnak: a minisztérium, a közjogi funk­ciókat is ellátó kamara, vala­mint az érdekképviselet. Min­den jel arra mutatott, az FM nem örült a közjogi funkciókat biztosító kamarai törvényter­vezetnek. A minisztérium élén végbement személyi változáso­kat azonban pozitívan értékel­jük, s nem tartjuk véletlennek, hogy az MDF az egyik front­emberét, dr. Medgyasszay Lászlót küldte a tárcához. Ez­zel legalább az esélyét megte­remtették annak, hogy konszo­lidálódjon az agrárvállalkozók, az agrárértelmiség és a szaktár­ca viszonya. Fekete Klára • (Folytatás az 1. oldalról.) Bevezetünk valamit, és ha az alanyok kibírják, úgy hagy­juk. Az erős kritika „belülről" érkezett, Juhász Antal munkás­párti képviselő, a közgyűlés városfejlesztési, -üzemeltetési és környezetgazdálkodási bi­zottságának tagja fogalmazta meg. A szegedi autósok 60 százaléka csak tranzitutasként használja a belvárost, vagyis a régi híd lezárásával kevesebb mint a felére esne vissza a for­galom, és megvalósulna az alapvető cél, a tehermentesítés. Az új forgalmi rend egyik­másik intézkedése azonban inkább felkínálja a hidat: a Kölcsey, a Kígyó és a Nagy Je­nő utcák befelé egyirányúak, beszívják a forgalmat, a nagy­posta előtti kötelező balra ka­nyarodás pedig felküldi a „vendégcsalogató" szfnú acél­monstrumra. Amennyire gyor­san megtelik a belváros, olyan kínos lassúsággal képes csak kiürülni. A szegedi hídfőnél a forgalom nem csökkent, ugyanakkora mennyiség próbál fölszívódni a part menti utcá­kon. A három lehetséges irány­ból egy már eddig is zárva volt (a Széchenyi térre csak a tö­megközlekedési eszközök hajt­hatnak be), a Stefánia maradt, ahogy volt, ellenben az Oskola utca-Victor Hugó utca alterna­tív útvonalból csak az utóbbi lehetőséget hagyták meg. Az Oskola utcát éppen csak be nem falazták az Égő Arany előtt. Az eredmény: tülkölés, torlódás, szitkozódás. Mert az autósnak hiába bizonyftja be akárki is, hogy az új hídon az idő rövidebb, a benzin keve­sebb is lehet (belvárosi por­tyánkon Juhász képviselő stop­pere szinte másodpercre azo­nos időt mutatott az újszegedi toronyház és a Mars tér közti távon), amíg rámehet a régi hídra, meg is teszi. Az átgondolatlan egyirányú­sítások mellett az önkormány­zat más módszerrel is invitálja a gépkocsikat a belvárosba: ide építi, pontosabban itt jelöli ki a parkolókat. (Klauzál tér, Szé­chenyi tér, Fekete sas utca, Kölcsey utca, Takaréktár utca, Somogyi utca és a többi he­lyen.) A kiskörúton belül szin­te mindegyik parkoló fizető, ezek gyorsabban cserélik, és így szinte vonzzák az autókat, mert a vezetők ezt tudva, na­gyobb reménnyel keresnek he­lyet maguknak. Pedig ezeket a P betűs táblákat a nagykörúton kívülre kellett volna helyezni, és akkor kívül maradt volna a forgalom (jó része) is. Bajok vannak az önkor­mányzat kapcsolatteremtő pszichológiájával is. Helytelen a csak tiltásokra épülő szemlé­let, amely csakis nehézséget okoz, mert tulajdonképpen el­rettenteni akar. megutáltatni az autósokkal a belvárosi köz­lekedést. Az emberek szívesen engedelmeskednek egy irány­megjelölő táblának, de ha csak tiltással találkoznak, agresszív­vé válnak, csak azért is áthág­ják a szabályokat. Szaknyelven szólva, pozitív és nem negatív (tilos) jelzésekkel kell irányí­tani. Amellett az új forgalmi rend roppant balesetveszélyes is. Elég csak a Victor Hugó ut­cából a Kelemen utcára terelt kocsisorra gondolni: a tábla kötelező haladási irányt jelez, s a bal oldalon a „megállni tilos" tábla miatt a vezető egyirányú utcában érzi magát, pedig a Hági melletti kanyarból faltörő méretű ütközőjével igazi stnka­mikazeként ront elő az l-es vil­lamos - szemből. Nem szűnt meg a lehetetlen helyzet, hogy kerékpárutak forgalmas cso­mópontokban érnek véget. Pél­dául a Mikszáth Kálmán utcai a Mars téren, illetve a Tisza La­jos körúton. Ha a biciklis odaér, majd csak lesz valahogy. Bizony, majd csak lesz vala­hogy! Az idén nyáron ez lesz a divat Szegeden, s a város ezzel az egyébként az egész ország­ban felkapott és manapság kü­lönösen aktuális világszemlé­lettel várja az idelátogatókat. (Az itt élőknek tartós haszná­lati joguk van.) 7 kérdés Medgyasszay Lászlóhoz 1. Csongrád megye mezőgazdasági vállalkozói 1991-et 1 milliárd 26 millió forintos veszteséggel zár­ták. Ez 1992-ben majdnem megduplázódott, elérte az 1 milliárd 844 milliót. Az FM „tervezte-e" ezt a veszteséget, s késztt-e kilábalási programot? 2. Vásárhelyen az MHB Rt. 37+1 százalékos ka­mattal adja a hitelt. Van-e ennek a hitelkamatnak agrárgazdasági alapja, vagy csak egy durva állami el­vonás, s a bankok viszik el a „ balhét" ? 3. Csongrád megyében négy élelmiszeripari válla­lat került felszámolás alá, illetve csődhelyzetbe. Ezek integrálták a kistermelők jelentős részét. Kíván-e a minisztérium segíteni rajtuk, vagy sorsukra hagyja őket - a 30-40 ezer kistermelővel együtt? 4. Az élelmiszeripari cégek több százmillió forinttal tartoznak a kis- és nagytermelőknek. Az FM kár­pótolja-e őket, avagy veszni hagyja a követelése­ket? 5. A megyében az állatlétszám drasztikusan csök­kent az elmúlt négy év során. A szarvasmarha-állo­mány az 1990-es 95 ezerről 60 ezerre esett vissza. A minisztérium elegendőnek találja-e az állatlétszám csökkenését, avagy további csökkentést tart szüksé­gesnek? 6. A kárpótlási törvény végrehajtását türelmetlenül várják az érintettek. Miért nem vonnak be nyugdíjaso­kat, földhivatali dolgozókat, hogy mihamarabb a vé­gére érjünk a folyamatnak? 7. Információink szerint az agrárkamarák az FM szótárában a feketelistára kerültek. Az irányított terv­gazdasághoz képest milyen szerep vár az FM-re egy szabályozott pincegazdaság keretei között? Egyetért-e azokkal a magas beosztású minisztériumi személyek­kel, akik addig ellenzik az egységes kamarai törvény parlamenti elfogadását, amíg X. vagy Y. benne van az agrárkamara vezetésében ? Csongrád Megyei Agrárkamara Mondja, kedves Marha, mit képzel? Azt hiszi tán, egyedül van az Oskola utcában? Mióta ide költözött, el­takarja az egész kilátást a közlekedők elől! Szíveskedjen arrébb fáradni, különben szólunk majd a szakácsnő­nek...! (Fotó: Somogyi Károlyné)

Next

/
Thumbnails
Contents