Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-27 / 122. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. MÁJ. 27. Fogászati centrum luxus kivitelben A HELYZET 7 A tegnapi ünnepélyes megnyitóra a Magyar utca 134.-be meghívottak mindössze annyit mondtak: ez már Európa. S ezt hangsúlyozta a megnyitásra felkért dr. Farkas László államtitkár, régiónk köztársasági megbízottja is. A családi-baráti vállalkozásból született fogászati centrumhoz hasonlót a Lajtán túl láthat az ember. A Dental-Stúdió Fogászati Kft. megalapításának gondolata Miskolcon fogant, amikor a szőregi Szűcs Lajos és felesége megismerkedett a Soós házasr párral. Előbbi családban a férj fogtechnikus, a feleség fogorvos, utóbbiak mindketten fogszakorvosok. Tavaly decemberben tervezték el, hogy a szőregi családi ház földszintjén rendeznek be fogászati centrumot, ami nem csak külsőségeiben üt el'a nálunk megszokott fogászati rendelőktől. Különbözik abban is, hogy a páciens itt egy helyütt talál meg mindent: a rendelőt, ahol egy időben két beteget tudnak ellátni - lévén két fogorvosi szék -, a röntgent és a fogtechnikai labort. A két fogorvos és két technikus - a későbbiekben a létszám bővül reggel 8-tól este 8 óráig fogadja a betegeket. S noha a 8 millió forintos beruházással épült fogászati centrum luxus kivitelű, az árak a magyar magánfogászati rendelők áraival megegyeznek. K. K. Államtitkár a fogorvosi székben • (Fotó: Somogyi Károlyné) csak próbaképpen.. • Jó hírrel kezdődik a Deák Gimnázium-beli idei érettségi malőrről szóló újabb híradás: ahogy várható volt, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium elismeri annak a 35 francia, vagy spanyol nyelvből vizsgát tett diáknak az érettségi eredményét, akiknek a gimnáziumban tévedésből május 21re, a hivatalosnál hat, illetve hét nappal korábbra írták ki az írásbeli időpontját. A minisztérium döntését valószínűleg nem követi majd óvás, hiszen, értesülésünk szerint a 11 francia és 24 spanyol érettségizd közül egyetlen diák sem kapott elégtelent, a vizsgák pedig az iskolán belül - a rossz időponttól eltekintve - az előírásoknak megfelelő körülmények között zajlottak le. Ami az ügy és sajtóvisszhangja után érdekes, az a kérdés: vajon minek lehet nevezni ezt az esetet. Hangzatosan botránynak, mert sebtében kellett újraírni és eljuttatni az új tételsorokat az ország összes érintett iskolájába? Vagy, megértően, félreértésnek, mert belátható (?), hogy nincs iskola, amely az érettségiztetés rohammunkájában teljes mértékig be tudná biztosítani magát a hasonló esetek elkerülésére? Vagy (még ennél is megértőbben), a lehető legrosszabbkor jött malőrnek, mert már így is, a Deák Gimnázium igazgatói pályázata körül, a kelleténél több, nem oktatással kapcsolatos hírecske kering a városban? Egy biztos: az előbb megMaradnak a vizsgaeredmények Egy „kalóz-érettségi" története Óvatosság Egy gyengébb gimnázium most nagyobb gondban lehetne: ha a Deákban csak e$y tanulónak nem sikerül ez a ciffra francia vagy spanyol érettségi, óvhatott volna. Csak halkan: elméletileg ugyanígy óvhatna mindenki, aki nincs megelégedve az eredményével. Hogy mindennek megítélésére menynyire nincs precedens, (ne is legyen több), mutatja, hogy a művelődési tárca kivárt. Szóbelileg és egy gesztussal ugyan érvényesnek hagyta jóvá az érettségit, hivatalos irat azonban még nem érkezett. Óvni pedig ennek hiányában aligha lehet, nincs mit. Minthogy nem tudni, a hivatalos döntés mikor érkezik meg (információink szerint a tárca a közoktatási irodának nem akart telefaxon tájékoztatást adni), taktikázni sem lehet, hiszen a felvételijét senki sem kockáztatja. Ügyes. P. I. tartott érettségi ügyében szóba sem kerülhet a visszaélés fogalma. Tudakozódásunk után az is kizárható, hogy az eset rosszhiszeműséget rejtene, vagyis az iskolára a történtek ellenére sem lehet úgy tekinteni, mint zajló vagy várható botrány helyszínére. A borítékok idő előtti felbontása figyelmetlenség, az érettségi időpontokra vonatkozó közlemény félreértésének következménye. De, hogy a figyelmetlenségek is mily változatosak lehetnek, íme az eset valószínű története: az említett közlemény pontos felsorolást és dátumokat ad a különböző tárgyak, s ezen belül a francia és spanyol írásbeli időpontjairól, leszögezve azokat a dátumokat, amelyek a borítékokon is szerepeltek; ugyanez a közlemény néhány sorral alább megállapítja, hogy a felsorolásban nem szereplő nyelvek érettségi vizsgáit május 21-én tartják; mivel a gimnázium érettségi-ügyekkel megbízott vezetője e később hozott kitételt olyanként értelmezte, amely a két tárgyra is vonatkozik, így május 20-án nekifogtak a francia és spanyol vizsgák megszervezéséhez; ekkor még lett volna egy mód a hiba elkerülésére: a gimnáziumban telefonon kértek megerősítést a város közoktatási irodájától arra, hogy a kiegészítés érvényben van-e; a válasz igenlő volt, mert a kiegészítés valóban érvényben van, de az, hogy a spanyol és francia vizsgákra nem vonatkozik, mint az iroda számára (és egyébként is) nyilvánvaló tény, nem került szóba. Vagyis mindjárt meg kell jegyezni: nem arról van szó, hogy az iskolában ne figyeltek volna fel a páncélszekrényből kivett érettségi tételek borítékán a 27.-i illetve 28.-i dátumra. Ha ez számít valamit. Innen mindenesetre már sínen volt a dolog. Az érettségik lementek, az iskolában ezután már senki nem foglalkozott az időpontokkal, amíg 24-én délután Kirsch Attila megbízott igazgatónak (aki, mint ilyen, felelőse az iskola érettségiztetésének), naptárát lapozva le nem esett a tantusz. Késve, de még idejében ahhoz, hogy három-négy nap múlva ne az egész ország francia és spanyol érettségizőit hívják vissza a padokba. Rágondolni is rossz. Panek Sándor Göncz Árpád Szibériába A finnugor kapcsolat Interjú dr. Bratinka József országgyűlési képviselővel - A volt Jugoszlávia válságát nem lehet pusztán belügynek tekinteni, az komoly veszélyforrás a térség és egész Európa biztonsága szániára - jelentette ki Bratinka József országgyűlési képviselő, az Európai Közösségi Ügyek Bizottságának tagja szerdán Strasbourgban. A magyar képviselő részt vett a tizenkettek Európai Parlamentjének fontos politikai csoportja, az Európai Néppárt vitájában, amelyet a boszniai válságról, a nemzetközi közösség feladatairól tartottak. Bratinka József utalt a Vajdaság magyar nemzetiségű lakosságának súlyos aggodalmaira, az „etnikai átrendezés" veszélyeire, arra, hogy az elmúlt hónapokban számos vajdasági magyar kényszerűit szülőföldjének elhagyására. A két volt autonóm tartomány, a Vajdaság és Koszovó lakossága joggal tart attól, hogy az autonómia megszüntetésével megváltozik helyzetük, s a boszniai konfliktus hatására ezekben a körzetekben is súlyos etnikai válság jelentkezhet - hangoztatta. A magyar képviselő találkozott az Európai Parlament úgynevezett magyar bizottságának tagjaival és elnökévei, Habsburg Ottóval is. A bizottság június elején Budapesten tart ülést és együttes tanácskozást az Országgyűlés Európai Közösségi Ügyek Bizottságával. Alábbi interjúnk a képviselővel még elutazása előtt készült. • Legutóbb Strasbourgban változatlanul a jugoszláv téma szerepelt a közgyűlés napirendjén - mondta dr. Bratinka József. - Emellett három ország - Litvánia, Észtország és Szlovénia - felvételi kérését tárgyaltuk. Észtországnak magam voltam az előterjesztője. Ami a délvidéki helyzetet illeti: igen hosszú vita után az a vélemény alakult ki a többségben, hogy el kell választani a történelmi nemzeti kisebbségek helyzetét azoktól, akik viszonylag rövid idő óta és a megszállással kapcsolatos történelmi tények miatt kerültek bizonyos területekre. Az egész észt vitának ez volt a lényege, és nyilvánvalóan a továbbiakban a lett és litván összefüggéseket is meghatározza. Nyugat-Európa, amely hajlamos dolgaink leegyszerűsítésére, most döbben rá, hogy a kisebbségi kérdésnek több vetülete van. Észtország példáját hozhatom fel. Az elmúlt 40-45 év alatt az ottani állandó lakossághoz képest ötször annyi orosz fordult meg a balti államban... Ez önmagában is utal egy betelepítési, oroszosításis stratégiára. Az országban ma 1,5 millió ember él; az őslakos észtek 900-1 000 000 főt számlálnak. S védekeznek. A jelzett kisebbség kialakulását úgy kell minősíteni, mint a szuverenitás hiányából fakadó, ellenőrizetlen bevándorlást. Ez volt a legfontosabb tanulsága ennek az ülésszaknak. • Jugoszláviával kapcsolatban elfogadható-e a született határozat? - Többen úgy vélték (magam is osztozom e véleményben): a Vance-Owen-terv megvalósítási lehetősége gyakorlatilag kimerült. A nagy dilemma Bosznia kapcsán így fogalmazódott meg: milyen ajánlást teszünk kormányainknak a fegyveres beavatkozás ügyében? Az ENSZ, illetve katonai szervezetei akadályozzák-e meg a háború továbbterjedését? Vagy oldjuk fel az embargót, s hagyjuk a katonailag gyengébb muzulmán bosnyákokat felfegyverkezni önvédelmi címke alatt? A vagy-vagy típusú döntés helyett szomorú eredmény született. Az európai politikusok többségére az óvatosság a jellemző, óvakodnak a radikális megfogalmazásoktól, így határozatunk támogatja az embargó feltételek nélküli további betartását. Azt is elhatároztuk, hogyha az ET bármelyik országa (avagy meghívott státussal rendelkező tagja) megsérti az embargót, azt a kizárás veszélye fenyegeti. Ettől függetlenül nem hivatalos értesüléseink vannak arról, hogy Görögország és Románia tovább folytatja embargó-sértő tevékenységét. • Tudtommal Észtországban is járt. Újkeletű tapasztalatai igazolták-e az ET előtt elhangzott jelentést? - Az elmúlt hét első három napján három-, illetve kétoldalú tárgyalásokon vettem részt, ahol Észtország, mint az ET új tagja képviseltette magát. A miniszteriális szintű megbeszélések első fordulójában a három legnagyobb finnugor ország képviselői ültek asztalhoz. A nyilvánvaló nyelvrokonság bűvköréből próbálunk kijutni, s gazdasági alapokra helyezni kapcsolatainkat. Strasbourgból az első utam Helsinkibe vezetett, ahol a vendéglátók, valamint Észtország és Magyarország képviselői megpróbálták újkeletű kapcsolataink alapjait lerakni. Innen vezetett az utunk Tallinnba, ahol vendéglátóink konferenciát szerveztek „Magyarország és Észtország a rendszerváltás után" címmel. A három szekcióban elhangzó előadások a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok terén jelentettek előrelépést. Következtetésként elmondhatom. hogy az észt-magyar viszonyban mi vagyunk a „nagy testvér" - vendéglátóink szemünkre is vetették: keveset foglalkozunk velük... • Szeged milyen szerepet vállalhat az alakulóban lévő finnugor kapcsolatrendszerben? - Mindenhol szegedi képviselőként mutatkoztam be. Az itteni finnugor tanszék munkáját jól ismerik, erre alapozhatunk. Gazdasági vonatkozása az utamnak, hogy nagy névjegygyűjteménnyel tértem vissza, ugyanis az észtek felfokozott érdeklődéssel és kivételes ragaszkodással keresik a magyar kapcsolatot. Küldöttségünkben részt vett a helsinki nagykövet, az ottani kereskedelmi kirendeltség vezetője, a NGKM illetékes osztályvezetője, a külkereskedelmi bank szakreferense, akik a konferencia gazdasági előadásait tartották. • Hogyan fogadták az észtek „az észt referenst"? - A balti országban mindenki ismeri a nevemet. Az ETfelvételt megelőző időben a bizonytalanságok közepette számítottak mindenkit meggyőző jelentésemre. Mint magyar országgyűlési képviselőt, amerre Észtországban jártam, mindenhol szimpátia és elismerés kfsért. Találkozhattam az észt parlamentben helyet foglaló képviselőtársaimmal; a külügyminiszter, a miniszterelnök, s maga a köztársasági elnök is pohárköszöntőben emelte ki közreműködésemet. A „finnugor kapcsolatra" visszatérve, mind Helsinkiben, mind Tallinnban adatokat kaptunk arról, hogy legközelebbi rokonaink, a manysik és hantik (vogulok és osztjákok) mai helyzete a múlt század végi indiánokéhoz hasonlítható. Az olajmezők felfedezésével kiszorulnak területeikről, iskolázottságuk alacsony szintű, életfenntartási lehetőségeiket elveszítették. Közösen abban reménykedünk, hogy Göncz Árpád várható szibériai látogatása után (amikor is végigjárja ezen kis népek lakóhelyeit), a tapasztalatok alapján a három nagy finnugor ország közös javaslatot tehet az Európa Tanács asztalára: objektív szakértőket kérünk, akiknek az lesz a feladata, hogy emberjogi alapon derítsék ki, mi történt a kis finnugor népekkel, Európa miként segíthet rajtuk. • Befejezésül: első kézből mivel jellemezhető az észtországi kisember élete? - Észtország átugrotta például a telefonzsinórt... A finnek segítségével olyan rádiótelefon-rendszert fejlesztettek ki, hogy a lányok retiküljéből kiáll a rádiótelefon-antenna... Olyan mélyről indultak, hogy a gazdasági átalakítás nem jelent a magyarországihoz mérhető visszaesést; az elmaradott infrastruktúra miatt a legfejlettebbet vásárolhatják Északról, s ne feledjük, hogy nem örököltek adósságot. Minden észt embert foglalkoztat az oroszészt kapcsolat. A lakosság egyharmadát kitevő oroszok egy része észtül tanul, ami a szemléletváltásjele. Pataki Sándor