Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-27 / 122. szám

2 INFORMÁCIÓ DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. MÁJ. 27. • Pénteken kiderül: maradt-e bizalom Hanna Suchocka kudarca Kudarccal végződött Hanna Suchocka lengyel kormányfő tárgyalása a szejm frakcióvezetőivel, akiket meg akart nyerni, hogy álljanak a kormány mellé a pénteki bizalmi szavazáskor. Az ellenzéki pártok egybehangzó véleménye szerint Suchocka semmilyen új javaslatot nem tett, csupán ismertette azokat a törvényjavaslatokat, amelyekhez szerette volna megszerezni támogatásukat. Aleksander Kwasniewski, a Lengyel Szociáldemokrata Párt (SdRP) vezetője még e tanácskozás előtt közölte: az, hogy a kormány még tárgyalóasztalhoz sem hajlandó ülni a baloldallal, önmagában elegendő indok, hogy a párt a bizalmi szavazáson ellene szavazzon. A meghívás ellenére nem vett részt a tanácskozáson a Jan Olszewski volt miniszterelnök vezette jobboldali párt-tömörülés, valamint a Szolidaritás frakcióvezetője. A Szolidaritás képviselői ugyanekkor saját belháborújukkal voltak elfoglalva. Bogdán Borusewicz, a szakszervezet egyik legendás alakja és parlamenti frakcióvezetője ugyanis bejelentette: azonnal lemond, ha a képviselők elfogadják az országos vezetés döntését. A Szolidaritás országos bizottsága ugyanis határozatot hozott, amely szerint a képviselők kötelesek mindenkori határozatainak megfelelően szavazni a parlamentben, és azokat ott képviselni. A képviselőcsoport nem volt hajlandó a Szolidaritás vezetésének ezen határozatát elfogadni, így Borusewicz helyén maradt. Ez azt jelenti, hogy a kormány elleni bizalmatlansági indítványt benyújtó Szolidaritás több képviselője is a kormány mellett fog szavazni, és bizonytalanná válik a szakszervezet parlamenti képviselete. • Kávéval locsolkodtak Parlamenti verekedés A tajvani kormánypárti és ellenzéki törvényhozók szerdán kávéval locsolták, majd rugdosták egymást az ország költségvetéséről folyó parlamenti vita hevében. A csetepaté azután tört ki. hogy a törvényhozás elfogadta a kormányzó Kínai Nemzeti Párt egyik képvislőjének indítványát. A képviselőnő, Ko Jucsin azt javasolta, hogy az egész parlament lásson hozzá a júliusban kezdődő új pénzügyi év költségvetési tervének meg(Folytatás az I. oldalról) Zacsek Gyula - közölte Lezsák - nem bírta az egyeztető tárgyalás feszültségét, s ezért már az ülés elején eltávozott. Elek István értelmezte Csurka István és Zacsek Gyula kizárására tett indítványát, de a beszélgetés elsősorban akörül forgott, hogy a résztvevők mennyire tudják vállalni a kormányzat munkáját, iszonyú erőfeszítéseit. Lezsák Sándor kijelentette: hónapok alatt rájött arra. hogy ha valamit belülről rombolnak, akkor abból építkezés nem lesz. Megítélése szerint az MDF-es közvélemény, a párttal rokonszenvezők, valamint az MDF-elnökök elvárták ezt a tisztázó beszélgetést, azaz azt, hogy kiderüljön: tartható-e ebben a formában - az országos gyűlés által megválasztott elnökséggel - az MDF egysége, vagy „tisztességes elválásról" kell beszélni. Lezsák Sándor helytelenítette azt, hogy eddig a felek csak újságokban üzengettek egymásnak, és művelődési házakban olyan MDF- illetve korMDF: eredménytelen egyeztetés Szolidaritás Csutkával? Az MDF huszonnyolc országgyűlési képviselője megalakította a Magyar Igazság nemzetpolitikai csoportot. Ezt Horváth Lajos, az új szerveződés egyik ideiglenes ügyvivője jelentette be az MDF-frakció kedd éjszakai ülésén. A csoport ideiglenes ügyvivő testületének tagja még Roszik Gábor és Zétényi Zsolt. Az alapítók közé tartozik Csurka István, ifj. Fekete Gyula, Bogdán Emil, Szűcs M. Sándor, Halász István és Zacsek Gyula. Zétényi Zsolt az MTI munkatársának kérdésére válaszolva elmondta, hogy a nemzet sorsáért érzett felelősségük indította őket a csoport létrehozására. Horváth Lajos ugyanakkor cáfolta, hogy Csurka kizárása ellen alakult volna meg a csoport, de hozzátette: ha mégis kizárnák, akkor a 28 MDF-es képviselő szolidaritását fejezi ki Csurkával. mányellenes vádakat fogalmaztak meg, amelyek teljesen elfogadhatatlanok. A szerdai beszélgetés azonban - mondotta Lezsák Sándor - meggyőzte arról, hogy az egység a régi formában nem állítható helyre, és arróf is hogy vannak bizonyos összebékíthetetlen elemek. A továbbiakban elhangzott az is, hogy a vitában az egyeztető tárgyalás után még szerdán a késő esti órákban megkezdődött plenáris elnökségi ülésen előkészítik a június eleji országos választmányi ülés politikai vitáját. Annak kell majd eldöntenie, hogy hogyan tovább. Lezsák ehhez hozzátette: az MDF csak akkor képes megerősödni, a már elkezdett folyamatokat felerősíteni, ha nem belülről rágják igazgatlan vádakkal. Elsősorban Csurka Istvánnak kell eldöntenie, hogy távozik-e az MDF-ből - mondta el egy kérdésre válaszolva Lezsák Sándor. Ezt követően kijelentette: foglalkozik azzal a gondolattal, hogy esetleg lemond az alelnökségröl, mert mint mondta - ha Csurka István távozik, akkor nem tud egy olyan MDF-ben maradni, amelyik magában foglalja Debreczeni Józsefet, vagy Elek Istvánt. Ez utóbbiak olyan vádakkal rágalmazták meg annak idején Csurkát, amelyekkel Lezsák nem tud együtt élni, de azokkal az igaztalan vádakkal sem, amelyek a Magyar Fórumban olvashatók. vitatásához. Az ellenzéki Demokratikus Haladó Párt képviselője, Csen Van-csen ekkor kávét löttyintett Ko Ju-csin arcába. Kormánypárti képviselőtársai siettek a „honanya" védelmére, és válaszként ők is kávét locsoltak az ellenzéki honatyák fejére. Harci eszköz lett az elnöki kalapács is, mások üvöltözve rugdosták egymást. A csetepaté résztvevőit végül képviselőtársaik választották szét. • Für Lajos lépését az alábbi levéllel indokolta: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országos Elnökség! A Magyar Demokrata Fórum és az általunk vállalt sorsfordító ügyek, legfőképpen is a magyarság megmaradása, talpraállítása iránti felelősségtől áthatva, a közelmúltban - több alkalommal megismételt - javaslattal álltam elő, hogy a nyílt színen zajló és tarthatatlan „testvérháborút" rendezzük, lezárjuk. (A javaslat lényege: /./ zártkörű tárgyaláson, kölcsönös engedmények árán rendezni a nézetkülönbségeket: 2./ sajátos szervezeti stuktúrában, pártként és mozgalomként működtetni tovább az MDFet: 3./ ha egyik út sem járható, akkor megegyezve és kulturáltan szétválni, külön-külön pályán haladva küzdőtársi viszonyban maradni.) Ez a hármas megoldási formula azonban - egy-egy erőtlen és bizonytalan visszhangtól eltekintve - határozott támogatást senkitől és sehonnan nem kapott. Alkatomnál és helyzetemm Antall Józsefet is meglepte Für Lajos lemondott Für Lajos az MDF Országos Elnökségének szerda esti ülésén bejelentette: azonnali hatállyal lemond a párt ügyvezető elnöki tisztéről. Lépését egy Antall József miniszterelnöknek, pártelnöknek és az országos elnökégnek írt levélben indokolta. Antall József - akit Herényi Károly sajtószóvivő szerint meglepetésként ért Für Lajos lépése - az ülésen csak annyit mondott: F'ür Lajos bejelentéséből nyilvánvaló volt, hogy szándéka megmásíthatatlan. nél fogva kiegyenlítő szerepet tudtam és akartam - tudatosan! - vállalni a veszélybe sodródott egybe-tartozás, egyben-maradás megőrzése ügyében. Ezt célozta volna említett javaslatom is. Erőfeszítéseim azonban - a beismerés önmagában véve is megrázó - eredménytelenek maradtak. Utolsó kísérletem keserű kudarca világossá tette előttem: a kiegyenlítő szerepkör fölött átlépett az idő. Vagyis a kiegyenlítő, az egyensúlyozó szerepe véget ért. A dráma végkifejlete már más alkatot, más belátást kíván. Éppen ezért megköszönve Elnök Úr és az Országos Elnökség tagjainak bizalmát, ügyvezető elnöki megbízatásomat ezennel és tisztelettel visszaadom, tisztségemről lemondók. Nem szívesen török pálcát társaim, önmagunk fölött. E torokszorító helyzetben és a csüggesztő reménytelenségben most mégis ki kell mondanom: semmivel sem indokolható, egyenesen történelmi léptékű bűnöket követtek el azok (mindenekelőtt a liberálisnak mondott, Debreczeni József nevével és a népi-nemzetinek mondott, Csurka István nevével fémjelzett csoportosulások), akik az MDF belháhorúját, bomlasztását elvakultságból, gonosz, vagy jószándékkal, kisszerűen önös szereplési és hatalmi vágyaktól sarkallva, a politikusi méltóság elemi normáit felrúgva ország-világ előtt elindították és folytatták. De ugyanezt kell mondanom azokról is, akik az esztelen és megbocsáthatatlan önpusztltást bevégzik. És nemigen lehet mentség azok számára sem, akik a fejleményeket nem tudták, nem voltak képesek megállítani, a végzetes balsorsot jobbra fordítani. Az Isten legyen irgalmas mihozzánk! Hozzánk, szegény magyarokhoz. Budapest, 1993. május 26. Tisztelettel: Für Lajos • A közvélemény a teljes igazságot akarja... (2.) Fődi István titokzatos halála Az ifjú Fődi innen indult utolsó útjára, és ez a ház (volt ta nya) őrizte ruháit, amiben megölték. • Maga nyomozó, vagy újságíró? - kérdezett vissza az asszony. • Az utóbbi. Es valójában a férjét keresem. De ha már itt vagyok... - Hallottam az esetről, és sokat beszélgettünk róla a férjemmel is. Sajnos nincs itthon. Az erdészházban megtalálja... Odabentről hangos beszéd hallatszott. Miután megadtam a tiszteletet valamennyi kutyának. bekopogtam, és néhány szóra kihívtam H. urat. Kezébe nyomtam az újságokat... • Olvasta a Fődi gyilkosságról szóló sorozatomat? - Nem. Nem is hallottam róla. • Miről? A gyilkosságról? - Ja. A, itt nem beszélnek az emberek semmiről és nem is nagyon olvasnak újságot... • H. úr, én pedig azt hallottam, liogy ön nagyon is érdekeli ebben az ügyben. Nem adott véletlenül valakinek írásos nyilatkozatot, hogy kik voltak a tettesek? - Á, nem. Én azt sem tudom, hogy volt ilyen. Ki az, akit meggyilkoltak? • Ifjú Fődi István. Huszonkét évvel ezelőtt a pusztamérgesi úton fellökték a motorját és bokszerrel halántékon vágták, majd a nyaksáljára felakasztották. - Nem tudok ilyesmiről... • Na, de ne vicceljen már, láttam a jegyzőkönyveket, és tudom, hogy kihallgatták - próbáltam blöffölni. - Ja, már emlékszem... Egyszer egy rendőrrel le kellett mennem Szegedre, és ott ujjlenyomatot vettek tőlem. • Mivel gyanúsították? - A, semmivel. Csak vettek ilyen izét... • Mégis miért? - Mert itt Zsanába mindenkitől vettek ujjlenyomatot. Ezért vettek tőlem is. • Ezt nem mondhatja komolyan. - De, tényleg így volt. Én már el is felejtettem. • Nem beszélt mostanában azokkal, akik elkövették a gyilkosságot? - ... Nem. Nem is láttam őket a fene tudja már mióta... Furcsa egy ember. Először, amikor kérdem, nem is tud semmiről, majd később már azt mondja, fene tudja, mióta nem látta a gyilkosokat... Közben észrevettem: mintha követnének. Az elkövetők ismét szövetségre léptek. Egyiküket felkerestem. Elmondtam neki, mi a történet, és a neveket is. Az övét szándékosan kihagytam. Természetesen semmiről nem tud, csak hallomásból ismeri az esetet. A fiút - Fődi ístvánt - soha nem is látta... Pedig többször kihallgatták ez ügyben - ezt már nem tettem hozzá. Sebészorvos barátomat arról kérdeztem, hogy a halál pontos megállapításakor észre kellett volna-e vennie a doktornak az esetleg kívül nem látszó töréseket. - Igen. Egy húszéves fiúnál már nincs zöldtörés, amit a gyerekeknél talán nem lehet úgy észlelni. A fulladásos halál feltételezés, mindenképpen meg kell vizsgálni, például ezt, hogy a testen kívül érezhetők-e a törések nyomai. • Ebben az esetben például? - A kulcscsont- és bordatöréseket kézzel tapinthatóan meg lehet állapítani. És ilyen sérülésekkel kizárt, hogy az illető a cikkben említett cselekvéseket el tudta volna végezni. Egy héttel ezelőtt megnevezték azt a személyt, aki az első boncolást elvégezte. A beszélgetés nem volt hivatalos, így az informátor és az orvos nevét nem közlöm. Az orvossal telefonon beszéltem: • Tudja, én egészen más nevet hallottam, de egy szakember szerint ön végezte el a boncolást. - Kérem, engemet hagyjanak ki ebből. Nem kívánok nyilatkozni. Még véletlenül se említse a nevemet... • Már megbocsásson, de nem ön volt akkor a rúzsai körzeti orvos? - Csak ismételni tudom magam... felejtsenek el. Nem akarok ebbe az ügybe belekeveredni. • Tehát az információt nem is cáfolja, de nem is erősíti meg? - Hangsúlyozom, hagyjanak békén. Mindennemű nyilatkozattól elzárkózom. Nem akarok hallani sem róla... Időközben levelet kaptam a szegedi fegyházból. Fodor István - bár érintőlegesen nem került kapcsolatba a gyilkossággal - megerősíti, hogy a későbbiekhez hajlandó még adalékokkal szolgálni, de foglalkozzon a nyilvánosság az ő ügyével is, hiszen - szerinte igencsak súlyos büntetést kapott. A cikksorozat ugyancsak felkavarta a kedélyeket. Ujabb telefonok érkeztek, de az érintettek csakis név nélkül szeretnének megszólalni. Ki az a titokzatos ember, aki állítólag mindent tud az esetről? Személyesen jelentkezett a szerkesztőségben, de a nevét nem adta meg, a címét sem. Majd telefonon jelentkezik, de ő mindent tud. Azóta hiába várjuk a hívását. Marad-e a rejtély a május 27-ére hirdetett pusztamérgesi tetemrehívás után, vagy valami megoldódik, még nem tudni. Figyelmeztetésül szolgál a nyilatkozók számára, hogy személyemet a bíróság elé citálják? Erre is fény derül? Többen feltették az utóbbi napokban a kérdést, vajon miért hallgatott az idős bácsi huszonkét esztendeig, hiszen így ő is belekeveredett érintőlegesen ebbe a tragédiába. Nos, az idős ember, még ezt is vállalja. Igaz, azért telt be a pohár, mert egykori földjeire a kárpótlás kapcsán éppen az tart igényt, akit azon a bizonyos éjszakán felismert, és hallotta, miről beszélgetnek... Múlt héten szombaton délután, sálnak méretezett ruhadarabot találtam postaládámban. Egyik végén szabályos hurok volt és a hurokba egy cetlit fűztek, melyre ez volt írva: AKAZD FEL MAGAD A HELYSZÍNEN... Még aznap a jelzett ruhaanyagot kivittem oda, ahol Födi Istvánt felakasztották, és a kerítésre kötöttem. Másnapra eltűnt. Egyelőre itt tartunk... Posztobányi László NYILVÁNOS TETEMREHÍVÁS. Pusztamérgesen a helyi művelődési házban ma, csütörtökön este 6 órakor beszélgetést tartanak a Fődi-ügyről az érdeklődők számára, melyen jelen lesz a riportsorozat írója. Posztobányi László és lapunk több munkatársa is. Az eseményről a televízió is felvételt készít.