Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-27 / 122. szám

2 INFORMÁCIÓ DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. MÁJ. 27. • Pénteken kiderül: maradt-e bizalom Hanna Suchocka kudarca Kudarccal végződött Hanna Suchocka lengyel kormányfő tárgyalása a szejm frakcióvezetőivel, akiket meg akart nyerni, hogy álljanak a kor­mány mellé a pénteki bizalmi szavazáskor. Az ellenzéki pártok egy­behangzó véleménye szerint Suchocka semmilyen új javas­latot nem tett, csupán ismer­tette azokat a törvényjavaslato­kat, amelyekhez szerette volna megszerezni támogatásukat. Aleksander Kwasniewski, a Lengyel Szociáldemokrata Párt (SdRP) vezetője még e tanács­kozás előtt közölte: az, hogy a kormány még tárgyalóasz­talhoz sem hajlandó ülni a bal­oldallal, önmagában elegendő indok, hogy a párt a bizalmi szavazáson ellene szavazzon. A meghívás ellenére nem vett részt a tanácskozáson a Jan Olszewski volt miniszterel­nök vezette jobboldali párt-tö­mörülés, valamint a Szolida­ritás frakcióvezetője. A Szolidaritás képviselői ugyanekkor saját belháború­jukkal voltak elfoglalva. Bog­dán Borusewicz, a szakszerve­zet egyik legendás alakja és parlamenti frakcióvezetője ugyanis bejelentette: azonnal lemond, ha a képviselők elfo­gadják az országos vezetés döntését. A Szolidaritás orszá­gos bizottsága ugyanis határo­zatot hozott, amely szerint a képviselők kötelesek minden­kori határozatainak megfele­lően szavazni a parlamentben, és azokat ott képviselni. A képviselőcsoport nem volt hajlandó a Szolidaritás vezetésének ezen határozatát elfogadni, így Borusewicz he­lyén maradt. Ez azt jelenti, hogy a kormány elleni bizal­matlansági indítványt benyújtó Szolidaritás több képviselője is a kormány mellett fog szavaz­ni, és bizonytalanná válik a szakszervezet parlamenti kép­viselete. • Kávéval locsolkodtak Parlamenti verekedés A tajvani kormánypárti és ellenzéki törvényhozók szer­dán kávéval locsolták, majd rugdosták egymást az ország költségvetéséről folyó parla­menti vita hevében. A csete­paté azután tört ki. hogy a tör­vényhozás elfogadta a kor­mányzó Kínai Nemzeti Párt egyik képvislőjének indít­ványát. A képviselőnő, Ko Ju­csin azt javasolta, hogy az egész parlament lásson hozzá a júliusban kezdődő új pénzügyi év költségvetési tervének meg­(Folytatás az I. oldalról) Zacsek Gyula - közölte Le­zsák - nem bírta az egyeztető tárgyalás feszültségét, s ezért már az ülés elején eltávozott. Elek István értelmezte Csurka István és Zacsek Gyula kizárá­sára tett indítványát, de a be­szélgetés elsősorban akörül forgott, hogy a résztvevők mennyire tudják vállalni a kor­mányzat munkáját, iszonyú erőfeszítéseit. Lezsák Sándor kijelentette: hónapok alatt rá­jött arra. hogy ha valamit be­lülről rombolnak, akkor abból építkezés nem lesz. Megítélése szerint az MDF-es közvéle­mény, a párttal rokonszenve­zők, valamint az MDF-elnökök elvárták ezt a tisztázó beszél­getést, azaz azt, hogy kiderül­jön: tartható-e ebben a formá­ban - az országos gyűlés által megválasztott elnökséggel - az MDF egysége, vagy „tisztes­séges elválásról" kell beszélni. Lezsák Sándor helytelenítet­te azt, hogy eddig a felek csak újságokban üzengettek egy­másnak, és művelődési házak­ban olyan MDF- illetve kor­MDF: eredménytelen egyeztetés Szolidaritás Csutkával? Az MDF huszonnyolc országgyűlési képviselője meg­alakította a Magyar Igazság nemzetpolitikai csoportot. Ezt Horváth Lajos, az új szerveződés egyik ideiglenes ügyvivője jelentette be az MDF-frakció kedd éjszakai ülésén. A csoport ideiglenes ügyvivő testületének tagja még Roszik Gábor és Zétényi Zsolt. Az alapítók közé tartozik Csurka István, ifj. Fekete Gyula, Bogdán Emil, Szűcs M. Sándor, Halász István és Zacsek Gyula. Zétényi Zsolt az MTI munkatársának kérdésére vála­szolva elmondta, hogy a nemzet sorsáért érzett fele­lősségük indította őket a csoport létrehozására. Horváth Lajos ugyanakkor cáfolta, hogy Csurka kizárása ellen alakult volna meg a csoport, de hozzátette: ha mégis ki­zárnák, akkor a 28 MDF-es képviselő szolidaritását fe­jezi ki Csurkával. mányellenes vádakat fogal­maztak meg, amelyek teljesen elfogadhatatlanok. A szerdai beszélgetés azonban - mon­dotta Lezsák Sándor - meg­győzte arról, hogy az egység a régi formában nem állítható helyre, és arróf is hogy vannak bizonyos összebékíthetetlen elemek. A továbbiakban elhangzott az is, hogy a vitában az egyez­tető tárgyalás után még szer­dán a késő esti órákban meg­kezdődött plenáris elnökségi ülésen előkészítik a június eleji országos választmányi ülés po­litikai vitáját. Annak kell majd eldöntenie, hogy hogyan to­vább. Lezsák ehhez hozzátette: az MDF csak akkor képes megerősödni, a már elkezdett folyamatokat felerősíteni, ha nem belülről rágják igazgatlan vádakkal. Elsősorban Csurka Istvánnak kell eldöntenie, hogy távozik-e az MDF-ből - mond­ta el egy kérdésre válaszolva Lezsák Sándor. Ezt követően kijelentette: foglalkozik azzal a gondolattal, hogy esetleg le­mond az alelnökségröl, mert ­mint mondta - ha Csurka Ist­ván távozik, akkor nem tud egy olyan MDF-ben maradni, ame­lyik magában foglalja Debre­czeni Józsefet, vagy Elek Ist­vánt. Ez utóbbiak olyan vádak­kal rágalmazták meg annak idején Csurkát, amelyekkel Le­zsák nem tud együtt élni, de azokkal az igaztalan vádakkal sem, amelyek a Magyar Fó­rumban olvashatók. vitatásához. Az ellenzéki De­mokratikus Haladó Párt kép­viselője, Csen Van-csen ekkor kávét löttyintett Ko Ju-csin arcába. Kormánypárti kép­viselőtársai siettek a „hon­anya" védelmére, és válaszként ők is kávét locsoltak az ellen­zéki honatyák fejére. Harci eszköz lett az elnöki kalapács is, mások üvöltözve rugdosták egymást. A csetepaté részt­vevőit végül képviselőtársaik választották szét. • Für Lajos lépését az alábbi levéllel indokolta: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országos Elnökség! A Magyar Demokrata Fórum és az általunk vállalt sorsfordító ügyek, legfőkép­pen is a magyarság megma­radása, talpraállítása iránti felelősségtől áthatva, a közel­múltban - több alkalommal megismételt - javaslattal áll­tam elő, hogy a nyílt színen zajló és tarthatatlan „testvér­háborút" rendezzük, lezárjuk. (A javaslat lényege: /./ zárt­körű tárgyaláson, kölcsönös engedmények árán rendezni a nézetkülönbségeket: 2./ sajá­tos szervezeti stuktúrában, pártként és mozgalomként működtetni tovább az MDF­et: 3./ ha egyik út sem járha­tó, akkor megegyezve és kul­turáltan szétválni, külön-kü­lön pályán haladva küzdő­társi viszonyban maradni.) Ez a hármas megoldási formula azonban - egy-egy erőtlen és bizonytalan visszhangtól elte­kintve - határozott támoga­tást senkitől és sehonnan nem kapott. Alkatomnál és helyzetem­m Antall Józsefet is meglepte Für Lajos lemondott Für Lajos az MDF Országos Elnökségének szerda esti ülésén bejelentette: azonnali hatállyal lemond a párt ügyvezető elnöki tisztéről. Lépését egy Antall Jó­zsef miniszterelnöknek, pártelnöknek és az országos el­nökégnek írt levélben indokolta. Antall József - akit Herényi Károly sajtószóvivő szerint meglepetésként ért Für Lajos lépése - az ülésen csak annyit mondott: F'ür Lajos bejelentéséből nyilvánvaló volt, hogy szándé­ka megmásíthatatlan. nél fogva kiegyenlítő szerepet tudtam és akartam - tuda­tosan! - vállalni a veszélybe sodródott egybe-tartozás, egyben-maradás megőrzése ügyében. Ezt célozta volna említett javaslatom is. Erő­feszítéseim azonban - a beis­merés önmagában véve is megrázó - eredménytelenek maradtak. Utolsó kísérletem keserű kudarca világossá tet­te előttem: a kiegyenlítő sze­repkör fölött átlépett az idő. Vagyis a kiegyenlítő, az egyensúlyozó szerepe véget ért. A dráma végkifejlete már más alkatot, más belátást kí­ván. Éppen ezért megköszön­ve Elnök Úr és az Országos Elnökség tagjainak bizalmát, ügyvezető elnöki megbíza­tásomat ezennel és tisztelettel visszaadom, tisztségemről le­mondók. Nem szívesen török pálcát társaim, önmagunk fölött. E torokszorító helyzetben és a csüggesztő reménytelen­ségben most mégis ki kell mondanom: semmivel sem in­dokolható, egyenesen törté­nelmi léptékű bűnöket követ­tek el azok (mindenekelőtt a liberálisnak mondott, Debre­czeni József nevével és a né­pi-nemzetinek mondott, Csur­ka István nevével fémjelzett csoportosulások), akik az MDF belháhorúját, bomlasz­tását elvakultságból, gonosz, vagy jószándékkal, kisszerűen önös szereplési és hatalmi vá­gyaktól sarkallva, a politikusi méltóság elemi normáit fel­rúgva ország-világ előtt elin­dították és folytatták. De ugyanezt kell monda­nom azokról is, akik az esz­telen és megbocsáthatatlan önpusztltást bevégzik. És nemigen lehet mentség azok számára sem, akik a fejle­ményeket nem tudták, nem voltak képesek megállítani, a végzetes balsorsot jobbra for­dítani. Az Isten legyen irgalmas mihozzánk! Hozzánk, szegény magyarokhoz. Budapest, 1993. május 26. Tisztelettel: Für Lajos • A közvélemény a teljes igazságot akarja... (2.) Fődi István titokzatos halála Az ifjú Fődi innen indult utolsó útjára, és ez a ház (volt ta nya) őrizte ruháit, amiben megölték. • Maga nyomozó, vagy új­ságíró? - kérdezett vissza az asszony. • Az utóbbi. Es valójában a férjét keresem. De ha már itt vagyok... - Hallottam az esetről, és sokat beszélgettünk róla a fér­jemmel is. Sajnos nincs itthon. Az erdészházban megtalálja... Odabentről hangos beszéd hallatszott. Miután megadtam a tiszteletet valamennyi kutyá­nak. bekopogtam, és néhány szóra kihívtam H. urat. Kezébe nyomtam az újságokat... • Olvasta a Fődi gyilkos­ságról szóló sorozatomat? - Nem. Nem is hallottam róla. • Miről? A gyilkosságról? - Ja. A, itt nem beszélnek az emberek semmiről és nem is nagyon olvasnak újságot... • H. úr, én pedig azt hal­lottam, liogy ön nagyon is érdekeli ebben az ügyben. Nem adott véletlenül vala­kinek írásos nyilatkozatot, hogy kik voltak a tettesek? - Á, nem. Én azt sem tu­dom, hogy volt ilyen. Ki az, akit meggyilkoltak? • Ifjú Fődi István. Hu­szonkét évvel ezelőtt a pusz­tamérgesi úton fellökték a motorját és bokszerrel ha­lántékon vágták, majd a nyaksáljára felakasztották. - Nem tudok ilyesmiről... • Na, de ne vicceljen már, láttam a jegyzőkönyveket, és tudom, hogy kihallgatták - próbáltam blöffölni. - Ja, már emlékszem... Egy­szer egy rendőrrel le kellett mennem Szegedre, és ott ujjle­nyomatot vettek tőlem. • Mivel gyanúsították? - A, semmivel. Csak vettek ilyen izét... • Mégis miért? - Mert itt Zsanába minden­kitől vettek ujjlenyomatot. Ezért vettek tőlem is. • Ezt nem mondhatja ko­molyan. - De, tényleg így volt. Én már el is felejtettem. • Nem beszélt mostanában azokkal, akik elkövették a gyilkosságot? - ... Nem. Nem is láttam őket a fene tudja már mióta... Furcsa egy ember. Először, amikor kérdem, nem is tud semmiről, majd később már azt mondja, fene tudja, mióta nem látta a gyilkosokat... Közben észrevettem: mintha követnének. Az elkövetők is­mét szövetségre léptek. Egyi­küket felkerestem. Elmondtam neki, mi a történet, és a neve­ket is. Az övét szándékosan ki­hagytam. Természetesen semmiről nem tud, csak hallomásból is­meri az esetet. A fiút - Fődi ístvánt - soha nem is látta... Pedig többször kihallgatták ez ügyben - ezt már nem tettem hozzá. Sebészorvos barátomat arról kérdeztem, hogy a halál pontos megállapításakor észre kellett volna-e vennie a doktornak az esetleg kívül nem látszó töré­seket. - Igen. Egy húszéves fiúnál már nincs zöldtörés, amit a gyerekeknél talán nem lehet úgy észlelni. A fulladásos halál feltételezés, mindenképpen meg kell vizsgálni, például ezt, hogy a testen kívül érezhetők-e a törések nyomai. • Ebben az esetben pél­dául? - A kulcscsont- és borda­töréseket kézzel tapinthatóan meg lehet állapítani. És ilyen sérülésekkel kizárt, hogy az il­lető a cikkben említett cselek­véseket el tudta volna végezni. Egy héttel ezelőtt megne­vezték azt a személyt, aki az első boncolást elvégezte. A be­szélgetés nem volt hivatalos, így az informátor és az orvos nevét nem közlöm. Az orvos­sal telefonon beszéltem: • Tudja, én egészen más nevet hallottam, de egy szakember szerint ön vé­gezte el a boncolást. - Kérem, engemet hagyja­nak ki ebből. Nem kívánok nyilatkozni. Még véletlenül se említse a nevemet... • Már megbocsásson, de nem ön volt akkor a rúzsai körzeti orvos? - Csak ismételni tudom ma­gam... felejtsenek el. Nem aka­rok ebbe az ügybe belekeve­redni. • Tehát az információt nem is cáfolja, de nem is erősíti meg? - Hangsúlyozom, hagyjanak békén. Mindennemű nyilatko­zattól elzárkózom. Nem akarok hallani sem róla... Időközben levelet kaptam a szegedi fegyházból. Fodor Ist­ván - bár érintőlegesen nem került kapcsolatba a gyilkos­sággal - megerősíti, hogy a ké­sőbbiekhez hajlandó még ada­lékokkal szolgálni, de foglal­kozzon a nyilvánosság az ő ügyével is, hiszen - szerinte ­igencsak súlyos büntetést ka­pott. A cikksorozat ugyancsak felkavarta a kedélyeket. Ujabb telefonok érkeztek, de az érin­tettek csakis név nélkül sze­retnének megszólalni. Ki az a titokzatos ember, aki állítólag mindent tud az eset­ről? Személyesen jelentkezett a szerkesztőségben, de a nevét nem adta meg, a címét sem. Majd telefonon jelentkezik, de ő mindent tud. Azóta hiába várjuk a hívását. Marad-e a rej­tély a május 27-ére hirdetett pusztamérgesi tetemrehívás után, vagy valami megoldódik, még nem tudni. Figyelmez­tetésül szolgál a nyilatkozók számára, hogy személyemet a bíróság elé citálják? Erre is fény derül? Többen feltették az utóbbi napokban a kérdést, vajon miért hallgatott az idős bácsi huszonkét esztendeig, hiszen így ő is belekeveredett érintő­legesen ebbe a tragédiába. Nos, az idős ember, még ezt is vállalja. Igaz, azért telt be a pohár, mert egykori földjeire a kárpótlás kapcsán éppen az tart igényt, akit azon a bizonyos éjszakán felismert, és hallotta, miről beszélgetnek... Múlt héten szombaton dél­után, sálnak méretezett ruhada­rabot találtam postaládámban. Egyik végén szabályos hurok volt és a hurokba egy cetlit fűztek, melyre ez volt írva: AKAZD FEL MAGAD A HELYSZÍNEN... Még aznap a jelzett ruha­anyagot kivittem oda, ahol Fö­di Istvánt felakasztották, és a kerítésre kötöttem. Másnapra eltűnt. Egyelőre itt tartunk... Posztobányi László NYILVÁNOS TETEMREHÍVÁS. Pusztamérgesen a helyi művelődési házban ma, csütörtökön este 6 órakor beszélgetést tartanak a Fődi-ügyről az érdeklődők számára, melyen jelen lesz a riportsorozat írója. Posztobányi László és lapunk több munkatársa is. Az eseményről a televízió is felvételt készít.

Next

/
Thumbnails
Contents