Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-22 / 118. szám

^fc/anrn TÁRSASÁG* KULTÚRA • 11JÚSÁG* BŰNÜGY •SPORT Teljességügyi értesítés: Próféta, vátesz, minden lehető helyzet kommunikátora Sebeők, az Apokalipszis Lovasa Sebeők János - rövidesen megjelenő könyvének ajánlása szerint - (ró, publicista, gondolkodó, természetvédő, a Bioszféra médiuma, próféta, vátesz, showman és minden lehető helyzet kommunikátora, azaz homo transdimensionalis. Néhány éve a Fővárosi Állatkert egyik ketrecében tűnt fel a szélesebb nyilvánosság előtt, utoljára pedig a terézvárosi természetvédő napokon ült be egy gigantikus méretű homokórába, ennek felső részéből szónokolt - míg az alsó üvegcséből egy csontváz szemlélte békésen a csodabogár-nézőbe jötteket. Fotó: Révész Róbert A hét karikatúrája - Apa, már egy hete vége a sörfesztiválnak! A hét hírei Szökés a bordélyból - Pártot már alapítottak kongresszusi központban, sátorban, színházban, vagy éppen kocsmában. Ön 1986-ban egy párduc­ketrecben hívta életre, a Voks Humana mozgalom folytatásaként, a Bioszfé­ra Pártot. Mi van most ez­zel a szervezettel? - Abban a bizonyos pár­ducketrecben azzal a szán­dékkal teremtettem meg a Bioszféra Pártot, hogy a magyar közélet és politika egyik meghatározó eleme legyen. Ez nem így történt, a mai magyar társadalom ugyanis nem alkalmas arra, hogy tömegesen befogadja a zöld, vagy éppen biosz­férikus gondolatokat. Mivel a nagy cél elérhetetlennek bizonyult, visszavonultam a direkt politikától, lemondtam a Bioszféra Párt elnöki tiszt­jéről, és független magyar értelmiségiként küzdök tollal és olykor demonstrációkkal ugyanazokért a célokért. - Létezik a természet­védőknek egy markán­sabb mozgalma, a Zöld Párt, melyről manapság már sokszor hallunk ilyen­olyan fórumokon. Miért volt szükség egy erőt megosztó, Bioszféra Párt­ra? - A környezet- és termé­szetvédelem egy olyan szerteágazó birodalom, amelynek nagyon sok hang­súlya van. Szerintem a de­mokrácia nem jelent feltét­len egységet. A kérdés az egyházak helyzetéhez ha­sonlít, hiszen valójában le­hetne az Urat imádni egy palást alatt is. A környezet és természetvédelem nem egy oszthatatlan rétestész­ta, ezek filozófiája - az én hitem szerint - különböző. A környezetvédelem emberi környezetről beszél, tehát egyfajta „Tartsd tisztán a Földet!" mozgalom, a ter­mészetvédelem pedig már nem emberi kategóriákban gondolkodik. Én a nem emberben gondolkodó élet médiuma vagyok, ezt pró­bálom meg képviselni a tár­sadalomban, és közvetíteni a történelmi létforma felé. Ez a program, mondhat­nám, transzcendens, s lehet hogy ott hibáztam el, hogy nem egy bioszferikus szer­zetesrendet alapítottam, ha­nem egy pártot. - Független magyar ér­telmiségi, vagy inkább magányos küzdő. Már el­nézést a hasonlatért, de nagyon emlékeztet egy közismert regényhősre, Don Quijote de La Man­chára. - Bizonyára közel áll hoz­zám Don Quijote szemé­lyisége, hiszen a könyv­héten megjelenő új, Miszté­riumjáték című kötetetem­ben meg is emlékeztem róla. Nevét ugyan kissé eltorzítottam, itt Don Quijote de La Pancser néven sze­repel. Az irónia nem vélet­len, mert a magányos farkasokat többnyire efajta irónia övezi a társadalom részéről. A realizmus ott kezdődik, amikor az ember olyan célokat próbál meg­fogalmazni, amikért küzdeni reális. A realizmus válasza csak úgy képzelhető el ha művésznek tartom maga, mert ha politikus vagyok, akkor ez a küzdelem teljes­séggel értelmetlen. Fontos volt számomra a politikai kaland, de tulajdonképpen az eredendő, írói hivatá­somban és jétformában erő­sített meg. Én nem tudok és nem is akarok a munkanél­küliség kérdésére válaszol­ni, mint ahogyan sem Arisz­totelész, sem Aquinói Szent Tamás, sem Szent Ágoston nem válaszolt a munka­nélküliség kérdéseire. Való­jában filozófiai, ontológiai problémák foglalkoztatnak mint bölcselőt, és ezek esz­tétikai megformálása mint írót. Most már nem hiszem, amit néhány évvel ezelőtt hittem, hogy hiteles élet valósítható meg, úgy hogy az ember totálisan megta­gadja személyiségét, tehát a személyisége ellen egy művész megpróbál politikus lenni. Ez nekem nem sike­rült, de ahogy körülnézek az országban, másnak sem. - Személyiségellenes volt a ketrecbe bújás? - Semmiképpen. A de­monstrációk, amíg egyes szám első személyben tör­ténnek, addig nincsenek el­lentétben a személyiségem­mel. Ott kezdődik a problé­ma, amikor egy korlátlan szellem beszoríttatik a pártstruktúrába, és az én holnapi demonstrációmat már X., Y., Z.-nek is meg kell szavazni. Nem akarok egy olyan dimenzióban élni, ahol egy központi bizottság szavazatain múlik, hogy én beülhetek egy homokórába, vagy ad absurdum felmász­hatok-e a turulmadárra. Ha én fel akarok mászni a tu­rulmadárra, mint Sebeők János egyszemélyes ma­gyar író, akkor föl is má­szok. -Eza következő terve? - Ez inkább irónia volt, mint terv. Ha a turulmadár nem egy szimbólum volna, hanem egy veszélyeztetett faj, akkor volna értelme felmászni a szoborra. - Úgy érzem, mintha utolsó demonstrációját, a homokórába ülést, már nem övezte volna akkora érdeklődés, mint mondjuk a párducketrecben el­töltött órákat. - Szinte az összes na­pilap megemlékezett róla, ám teljesen igaza van, nem sikerült olyan értelemben teret kapnom, hogy a szé­lesebb tömegeknek a mé­dián keresztül elmondhat­tam volna a demonstráció hátterét. Paradoxon a mé­diák korában, hiszen ha egy figyelemfelhívó gesztuson keresztül akarok szólni, akkor a sajtó magáról a gesztusról ír, a mögöttes tartalom nélkül. Ha viszont összehívok egy sajtókon­ferenciát, hogy pusztul a bioszféra, akkor nem fog eljönni senki, mert ez nem hír. Tehát ha bizonyos ér­telemben eladhatóvá te­szem a hírt, akkor egyben meg is öltem. Emellett rend­szeresen publikálok mé­lyenszántó tanulmányokat különböző folyóiratokban, például a Harmadik Partban - mely teljességügyi értesí­tőként manifesztálja magát - , ezt olvassák azok, akik már valamiféle más, telje­sebb tudatállapotban élnek. - Nem bántja, hogy a gesztusok mögül elvész a tartalom, s pont azokhoz nem jut el, akik nem ol­vassák a „teljességügyi értesítőt", következés­képp nincsenek is telje­sebb tudatállapotban. - A médiák hatalma két­ségkívül nagy, de azt hi­szem, az emberek értelme­sebbek, mint amilyennek látszanak. Erről győztek meg a személyes tapaszta­latok. Nem múlik el nap anélkül, hogy ne találkoznék olyanokkal, aki biztatnak, hogy csináljam tovább. Nem biztos, hogy filozófiai szin­ten értik meg, de rendkívül fontos dologról még nem beszéltünk, az érzelmi szint­ről. Ezek a metakommuni­kációs formák nagyon alkal­masak, hogy érzelmi szin­ten adjanak át információt. Sokat utazom az ország­ban, kérnek író-olvasó ta­lálkozókra, különböző al­ternatív csoportok hívnak közös gondolkodásra, bi­oszférikus szeánszra, Zöld Táborba. Amíg az erőm engedi, addig megpróbálok ezeknek a meghívásoknak eleget tenni, mert azt ta­pasztalom, hogy maradan­dó nyomot hagynak az ilyen beszélgetések az érdek­lődőkben. A társadalmi nyitottság tehát megvan, és mint médium, tehát közve­títő, kommunikátor vagyok olyan bátor, hogy minden csatornát kihasználok. S ki fogom használni például most a Friderikusz Shownak a csatornáját is. Ez lesz a következő jelenés. - Milyen lesz? - Bizonyos értelemben már az új regényemnek a beharangozója. Amit látni fog a néző, az egyszerre lesz show és játék. - Megtudhatnánk rész­leteket is a jelenésről? - Azt hiszem, Friderikusz Sándor nem örülne neki, de annyit elárulhatok, hogy az Apokalipszis Lovasaként fo­gok bevonulni a színre. Takács Viktor Két magyar lány csütörtökön megszökött egy hirosimai bár­ból, miután kiderült, hogy az in­tézmény nem klub, hanem nyilvánosház. A lányok kedd éjjel érkeztek Budapestről Oszakába, s onnan vitték őket Hirosimába, ahol azonnal szol­gálatba állították őket. - Csak annyit mondtak, jobb ha nem okoskodunk - számol be megpróbáltatásairól L. M. és M. M A lányok a japán Coop nevű kft magyar újságokban megjelent hirdetésére jelentkez­tek. Ebben nyelvtanulás és a japán-magyar barátság elmé­lyítése céljából keresetek fiatal szőke lányokat. A lányok nemcsak akkor döbbentek meg, amikor a japán vendégek fogdosni kezdték őket, hanem amikor meglátták azt a szavaik szerint koszos cellát, amelyet lakhelynek jelöl­tek ki számukra. Azonnal el­Egy 29 éves asszony, Jean Vince terhességének 29. he­tében császármetszéssel szülte meg Leedsben az öt kislányt és az egy kisfiút, akikről csak annyit tudni, hogy 1-1,6 kilo­gramm súlyúak, és jó esélyük van az életbenmaradásra. határozták: innen szökni kell. Kofferjukkal egy alkalmas pilla­natban ki is szöktek és el Is jutottak a hirosimai vasútállo­másra. Ekkor ébredtek rá iga­zán arra, hogy, mennyire be­csapták őket. A repülőjegyük, amelyről csak azt tudták, hogy hat hónapig nyitott, kizárólag a november 14-ei visszaútra szól; a Lufthansa apexjegyével csak 'ezen az egy napon lehet ha­zautazni. - Felelőtlen voltam, bíztam a szervezőkben és nem hittem el, hogy bekövetkezhet az, amire néha magam is félve gondoltain - így egyikük. A lányok végül a tokiói nagy­követség segítségét kérték. A konzul elintézte, hogy felszáll­hassanak a Lufthansa legköze­lebb hazainduló gépére... Édesanyjuk meddőség elleni kezelést kapott. Nagy-Bri­tanniában tíz évvel ezelőtt már születtek hatosikrek, mind­egyikük kislány volt; 1986-ban pedig három lányt és három fiút hozott a világra egy brit asz­szony. A HOLLAND TRAVEL MEGKEZDI IZRAELI KÖRUTAZÁSOK, BENELUX­KÖRUTAZÁSOK ÉS HOLLANDIAI UTAZÁSOK SZERVEZÉSÉT szegedi megbízottján keresztül, áprilistól decemberig Részletes információval és programajánlattal megbízottunk készséggel áll rendelkezésére érdeklődő kedves vendégeinknek. CÍM: HOLLAND TRAVEL szegedi megbízottja RUCZ TIBOR 6726 Szeged, Szent-Györgyi Albert u. 16-24., Forrás Hotel, telefon: 62/430-Í30, 526-os mellék. Telefax: u. a. Hatos ikrek Leedsben

Next

/
Thumbnails
Contents