Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-22 / 118. szám

SZOMBAT, 1993. MÁJ. 22. RIPORT 7 Gratulálunk, Dezső koma! Új hagyományt igyekezett meg gyö­kereztetni tavaly a Délmagyarország Kft., amikor a Délmagyarország születés­napján első ízben adták át az év legjobb újságírójának járó Aranygyűrűt. A mun­katársak titkos szavazata alapján az idén Horváth Dezső főmunkatárs érdemelte ki ezt a megtiszteltetést. Dezső koma, aki immár 24 éve koptatja tollát az olvasóért, aki konok módon törekszik arra, hogy mindig az igazat, csakis a színtiszta iga­zat írja. Ő az, aki fölnőtt emberként elin­dult egy magavágta ösvényen, s amelyről hét lóval sem hagyja eltéríteni magát. Vállalja inkább a keményfejű jelzőt, sem­mint azt, hogy meggyőződése ellenére elhajoljon - s meghajoljon - bármiféle szélfúvástól. S ha meg akarják kör­nyékezni csélcsap kis fuvallatok vagy erőszakos légörvények? Dezső egyenes derékkal halad tovább a maga útján, mondván: „Az én tollamat a saját fejem irányítja ". Dezső koma, gratulálunk! S örülünk a szakma nevében is. A rád adott voksok bizonyítják: mégiscsak vagyunk még jó néhányan, akik hisszük, hogy a te utad a követendő helyes út egy tisztességes ember, és egy jó újságíró számára. u Horváth Dezső riportja Losonczi Pista földje • Az új ház végében külön istállótraktus van. Az egyikben laknak a tehenek borjaikkal, a másikban a kanca csöngős csikajával, a harmadikban a paripaló meg a bikák. Amikor az asszony kíséretében föltű­nünk a küszöbön, szinte mind­egyik megszólal: mintha csak a gazdaasszonyt köszöntené. Neki is van szava szinte mind­egyikhez, de a legnagyobb kedveskedés most a csikónak jár. Április 4-én született, de nagyon aranyos jószág. Elő­gurul valahonnan a kutya, látni lehet rajta, ebből harapós ház­őrző soha nem lesz, és előbújik az egyik jászol alól a fehér macska is. Képes fölmászni a jászolba, és az a két bolond bi­ka egyszerre nyalogatja. Tet­szik a macskának ez a ked­vesség, és még azt is meg­bocsátja, ha az egyik bika szá­jába fogja a farkát, fölemeli, és arrébb teszi. Elnyávogja ma­gát, amikor a levegőben lóg, de amolyan kényeskedő nyávogás csak: engedj le, te bolond! És továbbra is dörgöződzik-hol az egyik, hol a másik ábráza­tához. Ennek a családnak a jószág a mindene. A gazda nincsen itthon, kukoricát kapál a Jenei dűlő­ben. Utána megyünk, mert egyrészt ritkán látni ma már kézi kapával kukoricát gazolni, másrészt azt hallottuk, becsü­letben és igyekezetben Lo­sonczi Istvánnak nincsen párja Tömörkényben. Amikor min­denkinek a téeszben volt a helye, ő akkor is kívül maradt. • Kell-e a segítség? - Hej, nagyon kellene, de maguk hárman vannak, ráadás­nak viszont csak egy kapát hoztunk. Nem baj, majd mi addig pihenünk. Ilyen „testhönálló" bekö­szönés után még a bemutat­kozás se életveszélyes, noha biztosra veszem, ebben a határ­ban újságíró még nem tűnt föl. Öt Losonczi Pista volt eddig a családban, a dédapa, a nagyapa, az apja, ő maga és a fia. További folytatás még nincsen, mert a lányánál gye­rek helyett lányok születtek, a fia meg még nőtlen. Szégyenlős lesz, amikor az állatállomány név szerinti leltárba vételét indítványozom. Tudja ő, hogyne tudná, a gazda legnagyobb kedvessége a nevekben mutatkozik meg. A paripaló - tudvalévően heréltet jelent - neve Csinos, a kancáé Csillag, a csikóé Csalfa. Csupa Cs. A tehenek sorban: Bimbó, Virág, Cifra, Mónika, Gyön­gyi, Piros. Erősen szabadkozik, hogy a borjaknak nincsen nevük, aztán csak bevallja: Kávé, Szegfű, Kicsi Móni ­Mónika az anyja -, Bárány, Finánc, Betyár, Samuka és Füge. Ez ugyan csak nyolc, de itthon derül ki. Nem hiszem, hogy elszámolta volna magát, inkább a legkedvesebb maradt ki. Amikor megszületik vala­melyik, mindjárt valakié lesz. Vagy a gyereké, vagy az anyu­káé, vagy az öreg Pistáé, en­nélfogva a névadás is ő joguk. Macska is három van, ugyan­így fölosztva, de azért egyszer­re eszik mind a három. Talán az egérfogásban sincsen közöt­tük különbség. Öreg Pistát mondtam, pedig messze van még az öregségtől. Összesen ötvenhat éves-csu­pán. Humora tökéletes, ő maga száraz, szikár ember. • Miért maradt kívül a szö­vetkezeten? - Azt a drága vagyont, amit egy élet munkájával megkeres az ember, ha becsülete van, nem adhatja le egyetlen alá­írással. • Nem is agitálták? - Sokáig jártak a kérők. • Mindig szíves szóval voltak? - Ahogy vesszük. Engem nem bántottak, mert a birtok akkor még az apám nevén volt. de nekik a hajukat is húzo­gatták, és veregették is őket. • Kiket? - Tisztesség ne essék szól­ván, az apósomat pisálásig ver­ték. Amikor este kilökték, hogy gondolkozzon reggelig, teljesen át volt ázva a nadrágja. • És? - Reggel bement, és az önkéntesség elve szerint min­den vagyonát egyetlen aláírás­sal átruházta a szövetkezetre. • Mondta, hogy kik ütöt­ték? - Mondta. • Megmondaná? - Meg. Két nevet mond, de nincsen átkozódás a szavaiban. Az Fotó: Enyedi Zoltán egyik meghalt már, a másik, úgy tudja, még él. Mondom neki, nagy skandalum lenne, ha leírnám, ők meg reklamál­nának. Vagy az utódaik. - Tőrülvágott parasztember vagyok én, ide figyeljen, amit kimondok, az olyan, mint a szentírás. Arra a bíróság is mérget vehetne, de jobban is teszi, ha nem írja meg a ne­vüket. Az ilyen ember még azt se érdemli meg. • Meddig volt a föld a téeszben? - Az apósom most kérte vissza, mindet, a mienk csak egy évig volt bent, 1950-ben, aztán kivettük. Táblásítás ide, táblásítás oda, sodródtunk ki­felé, amíg végül is ide jutot­tunk. Tizenhat és fél holdunk volt, a felét hamar eladtuk, abból építettük a benti házat, mert azelőtt tanyán laktunk. Mi ugyan huszonegy aranykoro­nás földet adtunk be, de már csak hét aranykoronásat kap­tunk vissza. Most kérhetném a csereberét, de annyira kézhez szokott ez a föld is, nem akarok újabb cirkuszokat. Megtrágyáztam annyira, tíz évig az én utódaimnak nem lesz rá gondjuk, mégis terem. Ott a sok jószág, de én trágyát el nem adtam, azt mindet kihordtam a földre. • Amikor Losonczi Pál lett a király? - Nem húztam ki magamat. semmi közünk nem volt egy­máshoz. Nem is tennék neki szemrehányást most se, de ki merem mondani ország-világ előtt is, akármilyen is volt az a rendszer, a mostaninál sokkal jobb. • Hajtépéssel, pofozással együtt? - Akkorát ne tessék tévedni, amikor annak az ideje volt, akkor még Losonczi nem ab­ban a székben ült. Azért volt jobb, mert akkor előre tudhatta mindenki, amit megtermel, azt el is adja. Fjp olcsón is, de nem maradt a nyakán se jószág, se termény. Mindig tudtuk, miért mit kapunk. Most? Minden van, csak az nincsen, ami kellene. Visszahozzák most a járlatrendszert megint. Tudja maga, mibe kerül az nekünk? Legalább harmincezerbe, pénzt meg nem kapok az állatokért, mert nem kell senkinek. So­káig siratta mindenki azt az aláírást, amivel minden vagyo­náról lemondott, de hogy ezt a világot meddig emlegeti majd, senki nem tudhatja. Ennél keményebb időket kitalálni se lehetne a parasztemberre. • Ezt mondja az, aki azon­nal kifarolt a szövetke­zetből? - Kifarolt, mert nem bírta, és azért mondja, mert az igazat mondja. Nyugodtan megír­hatja, ámbár sokra nem me­gyünk vele. Csak azt mondom, arról az oldalról ne legyenek aggodalmai, hogy nem az iga­zat mondom. Tőrülvágott pa­rasztember vagyok, ha kettőbe hasítanak, akkor se hazudok. • Nem mondják, hogy maradi? Kézzel kapálja a kukoricát, amikor ott a vegyszer? - Mondják, de nem bánom. Három éve kipróbáltuk a gyomirtót, de nem jött rá eső, a kukorica nem nőtt, csak a gaz, és sok pénzbe került. Eke­kapával meghúzattam, a két szomszéd eljött segíteni vissza­segttéses alapon, az a gaz, amit kikapálunk, biztosan nem ma­rad meg. Ennek összesen ennyi a titka. De ha ránéz a földemre, messziről észreveszi már, ez a Losonczi Pistáé. Eddig úgy tudtam, az após meg az ipam ugyanazt jelenti. Tömörkényben nem egészen, mert az is számít, kinek az apósa, vagy kinek az ipa. Az asszonyak apósa volt és van, az embernek meg ipa. Horváth Dazső Devizamozgások Április végén 170 milliárd forint (1,9 milliárd dollár) értékben vezettek lakossági devizaszámlát a pénzintézetek, az egyhavi növekedés 3 mil­liárd forint. Az MTI érdeklődésére a Magyar Nemzeti Bankban elmondták, hogy az elmúlt hónapban a befizetések 31,5 milliárd forintot (360 millió dollár), a kifizetések pedig 28,5 milliárd forintot (325 millió dollár) tettek ki, de a korábbi hónapokban is hason­lóan jelentős volt a kivét és a betét. Ennek pontos okát a jegybank a banktitok védelme miatt nem ismeri, de az igen valószínű, hogy sokan csak néhány napra helyezik el de­vizájukat a legalizálás érde­kében. Az elmúlt hónapban az egyik nagy kereskedelmi bank­nál ahol a betétállomány 16 milliárd forintnyi deviza, a betét 6, a kivét 5,6 milliárd forint értékű volt. Egy kis­banknál pedig 313 millió forintos devizaállomány mel­lett 307 millió forint értékű volt a betét és 298 millió a kivét. • A kisgazdák által kicsikart politikai alku áldozata lett a magyar mezőgazdaság. Az agrárirányítás már három éve figyelmen kfvül hagyja, hogy nyugodt, prosperáló és si­keresen exportáló mezőgaz­daság nélkül az egész nemzet­gazdaság „fejre áll". Kuncze Gábor, SZDSZ frakcióvezető e gondolataival kezdődött a napokban délelőtt Szentesen az Árpád Szövet­kezet központjában tartott agrárkonferencia, Csongrád, Békés megye és távolabbi tájak gazdálkodói, feldolgozói és más mezőgazdasági szak­emberek jelenlétében. Magyar Bálint, SZDSZ ügyvezető előadásának címe az volt, hogy Politikai alku áldozata a mezőgazdaság „Ideológiával nem lehet szántani." A kárpótlásnak a kormányzat által választott módszere nincs tekintettel arra, hogy az egykori birtokos pa­rasztság leszármazottai két­harmadának már semmi köze a mezőgazdasághoz és más okok miatt is sajnálatosan kettévált a földtulajdonlás és a földhasz­nálat. Ezért is egyre bizony­talanabb terep a mezőgazdaság a befektetők és a hitelezők számára. Az előadó egy jás Kis Zoltán, a Parlament mezőgaz­dasági bizottságának elnöke többek között a földhasználat és a szövetkezés kapcsolatáról beszélt. Az tarthatatlan állapot, hogy a bizottsághoz, illetve egyes pártokhoz beérkező le­velek alapján fogjanak tör­vényalkotásba. A szövetkeze­tekből való ismételt kilépési lehetőségnek nem szabad ve­szélyeztetni a működőképes­séget. Juhász Pál, az SZDSZ agrárszóvivője a földbérletben, a vertikális szerveződésben, a hitelpolitikában, a társulások támogatásában jelölte meg a legsürgetőbb mezőgazdasági feladatokat a kormányzat ré­szére. Több kiegészítő referátum hangzott még el és a spontán felszólalások is megerősítették azt a halaszthatatlan tennivalót, hogy a mezőgazdaságot nem szabad szétzülleszteni. Sz. R.

Next

/
Thumbnails
Contents