Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-22 / 118. szám

SZOMBAT, 1993. MÁJ. 22. RIPORT 7 Gratulálunk, Dezső koma! Új hagyományt igyekezett meg gyökereztetni tavaly a Délmagyarország Kft., amikor a Délmagyarország születésnapján első ízben adták át az év legjobb újságírójának járó Aranygyűrűt. A munkatársak titkos szavazata alapján az idén Horváth Dezső főmunkatárs érdemelte ki ezt a megtiszteltetést. Dezső koma, aki immár 24 éve koptatja tollát az olvasóért, aki konok módon törekszik arra, hogy mindig az igazat, csakis a színtiszta igazat írja. Ő az, aki fölnőtt emberként elindult egy magavágta ösvényen, s amelyről hét lóval sem hagyja eltéríteni magát. Vállalja inkább a keményfejű jelzőt, semmint azt, hogy meggyőződése ellenére elhajoljon - s meghajoljon - bármiféle szélfúvástól. S ha meg akarják környékezni csélcsap kis fuvallatok vagy erőszakos légörvények? Dezső egyenes derékkal halad tovább a maga útján, mondván: „Az én tollamat a saját fejem irányítja ". Dezső koma, gratulálunk! S örülünk a szakma nevében is. A rád adott voksok bizonyítják: mégiscsak vagyunk még jó néhányan, akik hisszük, hogy a te utad a követendő helyes út egy tisztességes ember, és egy jó újságíró számára. u Horváth Dezső riportja Losonczi Pista földje • Az új ház végében külön istállótraktus van. Az egyikben laknak a tehenek borjaikkal, a másikban a kanca csöngős csikajával, a harmadikban a paripaló meg a bikák. Amikor az asszony kíséretében föltűnünk a küszöbön, szinte mindegyik megszólal: mintha csak a gazdaasszonyt köszöntené. Neki is van szava szinte mindegyikhez, de a legnagyobb kedveskedés most a csikónak jár. Április 4-én született, de nagyon aranyos jószág. Előgurul valahonnan a kutya, látni lehet rajta, ebből harapós házőrző soha nem lesz, és előbújik az egyik jászol alól a fehér macska is. Képes fölmászni a jászolba, és az a két bolond bika egyszerre nyalogatja. Tetszik a macskának ez a kedvesség, és még azt is megbocsátja, ha az egyik bika szájába fogja a farkát, fölemeli, és arrébb teszi. Elnyávogja magát, amikor a levegőben lóg, de amolyan kényeskedő nyávogás csak: engedj le, te bolond! És továbbra is dörgöződzik-hol az egyik, hol a másik ábrázatához. Ennek a családnak a jószág a mindene. A gazda nincsen itthon, kukoricát kapál a Jenei dűlőben. Utána megyünk, mert egyrészt ritkán látni ma már kézi kapával kukoricát gazolni, másrészt azt hallottuk, becsületben és igyekezetben Losonczi Istvánnak nincsen párja Tömörkényben. Amikor mindenkinek a téeszben volt a helye, ő akkor is kívül maradt. • Kell-e a segítség? - Hej, nagyon kellene, de maguk hárman vannak, ráadásnak viszont csak egy kapát hoztunk. Nem baj, majd mi addig pihenünk. Ilyen „testhönálló" beköszönés után még a bemutatkozás se életveszélyes, noha biztosra veszem, ebben a határban újságíró még nem tűnt föl. Öt Losonczi Pista volt eddig a családban, a dédapa, a nagyapa, az apja, ő maga és a fia. További folytatás még nincsen, mert a lányánál gyerek helyett lányok születtek, a fia meg még nőtlen. Szégyenlős lesz, amikor az állatállomány név szerinti leltárba vételét indítványozom. Tudja ő, hogyne tudná, a gazda legnagyobb kedvessége a nevekben mutatkozik meg. A paripaló - tudvalévően heréltet jelent - neve Csinos, a kancáé Csillag, a csikóé Csalfa. Csupa Cs. A tehenek sorban: Bimbó, Virág, Cifra, Mónika, Gyöngyi, Piros. Erősen szabadkozik, hogy a borjaknak nincsen nevük, aztán csak bevallja: Kávé, Szegfű, Kicsi Móni Mónika az anyja -, Bárány, Finánc, Betyár, Samuka és Füge. Ez ugyan csak nyolc, de itthon derül ki. Nem hiszem, hogy elszámolta volna magát, inkább a legkedvesebb maradt ki. Amikor megszületik valamelyik, mindjárt valakié lesz. Vagy a gyereké, vagy az anyukáé, vagy az öreg Pistáé, ennélfogva a névadás is ő joguk. Macska is három van, ugyanígy fölosztva, de azért egyszerre eszik mind a három. Talán az egérfogásban sincsen közöttük különbség. Öreg Pistát mondtam, pedig messze van még az öregségtől. Összesen ötvenhat éves-csupán. Humora tökéletes, ő maga száraz, szikár ember. • Miért maradt kívül a szövetkezeten? - Azt a drága vagyont, amit egy élet munkájával megkeres az ember, ha becsülete van, nem adhatja le egyetlen aláírással. • Nem is agitálták? - Sokáig jártak a kérők. • Mindig szíves szóval voltak? - Ahogy vesszük. Engem nem bántottak, mert a birtok akkor még az apám nevén volt. de nekik a hajukat is húzogatták, és veregették is őket. • Kiket? - Tisztesség ne essék szólván, az apósomat pisálásig verték. Amikor este kilökték, hogy gondolkozzon reggelig, teljesen át volt ázva a nadrágja. • És? - Reggel bement, és az önkéntesség elve szerint minden vagyonát egyetlen aláírással átruházta a szövetkezetre. • Mondta, hogy kik ütötték? - Mondta. • Megmondaná? - Meg. Két nevet mond, de nincsen átkozódás a szavaiban. Az Fotó: Enyedi Zoltán egyik meghalt már, a másik, úgy tudja, még él. Mondom neki, nagy skandalum lenne, ha leírnám, ők meg reklamálnának. Vagy az utódaik. - Tőrülvágott parasztember vagyok én, ide figyeljen, amit kimondok, az olyan, mint a szentírás. Arra a bíróság is mérget vehetne, de jobban is teszi, ha nem írja meg a nevüket. Az ilyen ember még azt se érdemli meg. • Meddig volt a föld a téeszben? - Az apósom most kérte vissza, mindet, a mienk csak egy évig volt bent, 1950-ben, aztán kivettük. Táblásítás ide, táblásítás oda, sodródtunk kifelé, amíg végül is ide jutottunk. Tizenhat és fél holdunk volt, a felét hamar eladtuk, abból építettük a benti házat, mert azelőtt tanyán laktunk. Mi ugyan huszonegy aranykoronás földet adtunk be, de már csak hét aranykoronásat kaptunk vissza. Most kérhetném a csereberét, de annyira kézhez szokott ez a föld is, nem akarok újabb cirkuszokat. Megtrágyáztam annyira, tíz évig az én utódaimnak nem lesz rá gondjuk, mégis terem. Ott a sok jószág, de én trágyát el nem adtam, azt mindet kihordtam a földre. • Amikor Losonczi Pál lett a király? - Nem húztam ki magamat. semmi közünk nem volt egymáshoz. Nem is tennék neki szemrehányást most se, de ki merem mondani ország-világ előtt is, akármilyen is volt az a rendszer, a mostaninál sokkal jobb. • Hajtépéssel, pofozással együtt? - Akkorát ne tessék tévedni, amikor annak az ideje volt, akkor még Losonczi nem abban a székben ült. Azért volt jobb, mert akkor előre tudhatta mindenki, amit megtermel, azt el is adja. Fjp olcsón is, de nem maradt a nyakán se jószág, se termény. Mindig tudtuk, miért mit kapunk. Most? Minden van, csak az nincsen, ami kellene. Visszahozzák most a járlatrendszert megint. Tudja maga, mibe kerül az nekünk? Legalább harmincezerbe, pénzt meg nem kapok az állatokért, mert nem kell senkinek. Sokáig siratta mindenki azt az aláírást, amivel minden vagyonáról lemondott, de hogy ezt a világot meddig emlegeti majd, senki nem tudhatja. Ennél keményebb időket kitalálni se lehetne a parasztemberre. • Ezt mondja az, aki azonnal kifarolt a szövetkezetből? - Kifarolt, mert nem bírta, és azért mondja, mert az igazat mondja. Nyugodtan megírhatja, ámbár sokra nem megyünk vele. Csak azt mondom, arról az oldalról ne legyenek aggodalmai, hogy nem az igazat mondom. Tőrülvágott parasztember vagyok, ha kettőbe hasítanak, akkor se hazudok. • Nem mondják, hogy maradi? Kézzel kapálja a kukoricát, amikor ott a vegyszer? - Mondják, de nem bánom. Három éve kipróbáltuk a gyomirtót, de nem jött rá eső, a kukorica nem nőtt, csak a gaz, és sok pénzbe került. Ekekapával meghúzattam, a két szomszéd eljött segíteni visszasegttéses alapon, az a gaz, amit kikapálunk, biztosan nem marad meg. Ennek összesen ennyi a titka. De ha ránéz a földemre, messziről észreveszi már, ez a Losonczi Pistáé. Eddig úgy tudtam, az após meg az ipam ugyanazt jelenti. Tömörkényben nem egészen, mert az is számít, kinek az apósa, vagy kinek az ipa. Az asszonyak apósa volt és van, az embernek meg ipa. Horváth Dazső Devizamozgások Április végén 170 milliárd forint (1,9 milliárd dollár) értékben vezettek lakossági devizaszámlát a pénzintézetek, az egyhavi növekedés 3 milliárd forint. Az MTI érdeklődésére a Magyar Nemzeti Bankban elmondták, hogy az elmúlt hónapban a befizetések 31,5 milliárd forintot (360 millió dollár), a kifizetések pedig 28,5 milliárd forintot (325 millió dollár) tettek ki, de a korábbi hónapokban is hasonlóan jelentős volt a kivét és a betét. Ennek pontos okát a jegybank a banktitok védelme miatt nem ismeri, de az igen valószínű, hogy sokan csak néhány napra helyezik el devizájukat a legalizálás érdekében. Az elmúlt hónapban az egyik nagy kereskedelmi banknál ahol a betétállomány 16 milliárd forintnyi deviza, a betét 6, a kivét 5,6 milliárd forint értékű volt. Egy kisbanknál pedig 313 millió forintos devizaállomány mellett 307 millió forint értékű volt a betét és 298 millió a kivét. • A kisgazdák által kicsikart politikai alku áldozata lett a magyar mezőgazdaság. Az agrárirányítás már három éve figyelmen kfvül hagyja, hogy nyugodt, prosperáló és sikeresen exportáló mezőgazdaság nélkül az egész nemzetgazdaság „fejre áll". Kuncze Gábor, SZDSZ frakcióvezető e gondolataival kezdődött a napokban délelőtt Szentesen az Árpád Szövetkezet központjában tartott agrárkonferencia, Csongrád, Békés megye és távolabbi tájak gazdálkodói, feldolgozói és más mezőgazdasági szakemberek jelenlétében. Magyar Bálint, SZDSZ ügyvezető előadásának címe az volt, hogy Politikai alku áldozata a mezőgazdaság „Ideológiával nem lehet szántani." A kárpótlásnak a kormányzat által választott módszere nincs tekintettel arra, hogy az egykori birtokos parasztság leszármazottai kétharmadának már semmi köze a mezőgazdasághoz és más okok miatt is sajnálatosan kettévált a földtulajdonlás és a földhasználat. Ezért is egyre bizonytalanabb terep a mezőgazdaság a befektetők és a hitelezők számára. Az előadó egy jás Kis Zoltán, a Parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke többek között a földhasználat és a szövetkezés kapcsolatáról beszélt. Az tarthatatlan állapot, hogy a bizottsághoz, illetve egyes pártokhoz beérkező levelek alapján fogjanak törvényalkotásba. A szövetkezetekből való ismételt kilépési lehetőségnek nem szabad veszélyeztetni a működőképességet. Juhász Pál, az SZDSZ agrárszóvivője a földbérletben, a vertikális szerveződésben, a hitelpolitikában, a társulások támogatásában jelölte meg a legsürgetőbb mezőgazdasági feladatokat a kormányzat részére. Több kiegészítő referátum hangzott még el és a spontán felszólalások is megerősítették azt a halaszthatatlan tennivalót, hogy a mezőgazdaságot nem szabad szétzülleszteni. Sz. R.