Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-21 / 117. szám

PÉNTEK, 1993. MÁJ. 21 HAZAI TÜKÖR 5 llia Mihály a Az új díszpolgár monológja • „A hívások ellenére azért is nem mentem el ebből a városból, mert nem tudtam elképzelni magamat úgy, hogy a Tiszát ne lássam. A folyó Tápéról, a szülőfalumból érkezik Szegedre; minden nap megnézem: mit üzen? Arad, vagy apad, mit hoz, milyen a színe... És akkor kicsit otthon vagyok. Igaz, Tápé nagyon közel van, haza is mehetnék. De megszoktam a sétáimat; Tarjánból, ahol lakunk, jövök befelé a József Attila sugárúton, s amíg kijutok a Tiszapartra sok mindent látok a városból. Falakat, köveket, utakat, fákat. Emberekkel találkozom. Egy helynek akkor lesz szelleme, egy városnak a külső képe akkor lesz a miénk, ha nap mint nap meg is tapogatjuk a szemünkkel, a kezünkkel. Hányszor rátettem a lábamat arra a kocsivető kőre, ami az Oskola utcán található! A bőgőshajónak az orra, kőből kifaragva... Mert tudom, hogy azt valamikor Tömörkény István lába is érintette, lévén, hogy az ő felesége apjának a kocsmája előtt volt. Akkor érzem a folytonosságot a város múltja és mai mindennapjai között, ha a tárgyi emlékekkel, a természeti környezettel naponta találkozom. Nem mindig vigasztalók persze ezek a találkozások. Elhanyagoltságukban, szemetességükben lehangoló látni a dolgokat és a helyeket. Az a gyanúm, hogy a város egészének képe most azért kissé meghatározatlan, jellegtelen képzavarral: kakofónikus -, mert az elmúlt időkben, az iparosítás, téeszesítés, tanyátlanítás során betelepült tömeg nem tudott igazán asszimilálódni a város szellemi, gazdasági, tárgyi kultúrájához. A történelméhez. Aki megy a Széchenyi téren, s csak a hivatalban intézendő ügyei járnak a fejében és soha nem jut eszébe, hogy itt Kossuth, ott Balcescu, amott Széchenyi sétált, vagy akár a régi szegediek nem jutnak eszébe, ha nincs érzelmi kapocs - akkor számára ezek az épületek közönséges kőhalmazok. Pedig az embert mégiscsak az különbözteti meg a többi lénytől, hogy megengedi magának a fényűzést: kultúrát, művészetet; az ember az egyetlen élőlény, aki a saját - jelenét befolyásoló - múltját tudatosan képes fölfogni, elrendezni. Az emberi magatartás, a viselkedés a hagyomány által is meghatározott. A dolgokhoz valahogyan viszonyulok: becsben tartom; vagy nem becsülöm meg, lenézem, hagyom, hogy elszemetesedjen, elromoljon nem tartozik hozzám, közömbös nekem, nem az enyém... A kiüresedésnek, a lelki elsivárosodásnak az egyik mozzana ez: óriási szakadás van a hagyomány és a jelen között. Nem vagyok abszolút hagyományelvű, hiszen mindnyájunkat a jelenenünk és a jövőnk érdekel inkább; de tudom, hogy valahogyan mégis a hagyomány által meghatározott az ember. Ezért nem mondhatom, hogy ez egy ilyen világ, fogadjuk el; nem könnyű belenyugodnom - nem is akarok, nem is szabad - hogy a múltban roppant asszimilációs erővel rendelkező város mintha nem bírt volna a közelmúltjában betelepült tömeggel. Mintha túl gyors és túl nagyarányú lett volna a népességnövekedés. A hagyomány-hiány nagyon jól látszik például a lakótelepeken, ahol nincs épület, amihez valami, vagy valaki miatt ragaszkodni, kötődni lehetne. És akik ott laknak, valahogyan a Széchenyi tér sincs a tudatukban. A vároS azt jelenti nekik, mint akármelyik idegennek; prospektus-ismereteket a szabadtériről, a dóm két tornyáról és a többiről... Az is érdekes, hogy a korábbi, jó értelemben vett asszimilációs erő az egyetemisták esetében sem működik. Sokat gondolkodtam már azon, miért nincs ilyen zavar mondjuk Göttingában, Heidelbergben, Amszterdamban, pedig ott se tanulnak tovább, sőt, négy éves a képzés. Itt valami elrendezetlenség van az egyetem és a város között. Talán mert úgy települt ide az egyetem Kolozsvárról? Vagy mert az egyetem is kicsit befelé forduló? Mindig törekedtem arra, hogy segítsek elmozdulni a holtpontról: szerkesztőként, városszépítő bizottságokban úgy működtem, olyan tanítványaimmal, akik lapoknál, városi intézményekben dolgoznak, szorosabb kapcsolatokat tartottam, hogy segítsek megteremteni az egyetem és a város szervesebb kapcsolatát. Valószínűnek tartom, hogy egyszer mindenki, aki itt él, rájön arra, hogy a városban lakni nem azt jelenti: bezsúfolódni meghatározott épületek csoportjába - és kész. Hanem ez az emberek valamilyen viszonyát jelenti egymáshoz és ahhoz a környezethez, ahol élnek. Vagyis az egy városban élők kell, hogy nyilvántartsák - a saját egyéni céljaik mellett - mindannyiuk közös célját is. Ahogy a kézilabdacsapatnak drukkolnak, mert az szegedi, az egész városnak is drukkolni kellene. Bíztató, hogy az utóbbi három évben lassan alakuló civil szervezetek - egyletek, városvédők, zöldek - a polgároknak legalább bizonyos csoportjait a városias magatartás felé tudják mozdítani. Minden apró közösségi alkalom - legyen az „Májulás", az egy iskolában végzettek találkozója, vagy akár egy sörfesztivál - jó arra, hogy új hagyomány teremtődjön és ez alakítson az emberek viselkedésmódján. Lassan-lassan rájönnek a polgárok, hogy csakis önmaguk képesek lakhatóvá tenni a környezetet, ahol élnek. Otthonukká a várost. Ez egy kicsit optimistának tetszik, belátom; de azért élünk, mert optimisták vagyunk." Lejegyezte: Sulyok Erzsébet • A szegedi Török Ignác laktanya parancsnoka Darók József mérnök-ezredps. Fél esztendeje lett első embere a Szeged Műszaki Dandárnak. Egy jól sikerült több napos gyakorlat után beszélgettünk tegnap délelőtt. • Katonásan vágjunk a közepébe! Megéri, kifizetődő manapság ezt a pályát választani? - Ha az anyagiakra gondol, akkor nem - szögezte le az ezredes. - A kollegák 40 százaléka él a létminimum alatt! A tisztek helyzete koránt sem olyan rózsás, mint sokan gondolják. A munkaidő csupán papíron nyolc óra, másodállást aligha vállalhat valaki. A családját kénytelen kitenni annak, hogy bármikor költöznie kell, ha áthelyezik. Nyugodtan kijelenthetem, ezen a pályán nem az anyagiak miatt, hanem elhivatottságból maradnak az emberek. • A rendszerváltás magával hozta a vélemény-nyilvánítás szabadságát. A laktanyán belül mennyire gyakorolják ezt a katonák? Lazult-e a honvédségnél a fegyelem? - Mindig büszkék voltunk rá, hogy mi műszakiak vagyunk, nálunk fegyelem van. A katona akkor fegyelmezetlen, ha nincs lekötve a figyelme, energiája. Az üresjáratok eredménye a lazaság. A munkát megköveteljük, de ha valakinek délután már nincs dolga, nem osztották be szolgálatba, az minek töltse kerítésen belül az időt? Inkább nézzen szét Szegeden! • A honvédelmi miniszter lapunknak is nyilatkozta már, hogy a sereg technikája elavult, de nincs pénz a fiatalításra. A honvédelem napján mi nyomasztja leginkább a parancsnokot, és mi az, amire büszkén gondol? - Nemcsak a technikánk, hanem épületeink is megöregedtek, szeretnénk jobb környzetet biztosítani a katonáknak - mondta Darók ezredes. Szeretnénk, ha a társadalom reálisabban ismerné munkánkat. Jó érzés, hogy a nehézségek ellenére a hivatásos és a sorállomány is becsülettel dolgozik. A tartalékosok is remekül rúgták a port a Dunaparti gyakorlaton... Kovács és Nylrő hadnagy urak korukat tekintve elvesznek a honvédek között. De tekintély azért van. A körletben „summantó", szunyókáló katona úgy ugrott fel az ágyról, amikor beléptek, mintha parazsat dugtak volna a surranójába. - Két éve végeztem el a főiskolát - magyarázta Kovács Csaba - bruttó 17500-zal kezdtem. Azóta már emelkedett a bérem valamicskét. Szakaszparacsnokként dolgozom. Ha valaki szereti, amit csinál, akkor nem azt nézi első Fotó: Schmidt Andrea • Létminimum alatt A sereg gondjai A honvédelem napja A honvédelem napja alkalmából dr. Farkas László, a délalföldi régió köztársasági megbízottja, a megyei Honvédelmi Bizottságok elnöke fogadta a térségben állomásozó katonai alakulatok, intézmények parancsnokait, vezetőit. A baráti beszélgetéssel, véleménycserével egybekötött rendezvényen részt vett és több, a honvédelmet érintő aktuális kérdésben tájékoztatást adott dr. Szendrei László, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára. A köztársasági megbízott a következő szavakkal köszöntötte a katonákat: Tiszt urak! Honvédek! A dél-alföldi régió köztársasági megbízottjaként, a megyei honvédelmi bizottságok elnökeként köszöntöm Önöket. A Magyar Köztársaság második alkalommal ünnepli május 21-én Buda vára 1849-es visszafoglalása napján a honvédelem napját. A nemzeti értékek és érdekek megvédelmezésére szerveződött akkor sereg, melynek zászlain a legszentebb szavak - függetlenség, önrendelkezés és szabadság.. Ezen értékektől vezérelve szerveződött újjá mai honvédségünk. Mi, akik itt élünk déli határaink mentén, tudatában vagyunk hadseregünk fontosságának, a hazát oltalmazó védőkar szükségének. Kívánatos ezért a Magyar Honvédség személyi állománya felkészítésének és technikaiműszaki felszereltsége szüntelen korszerűsítése, a társadalmi bizottságot is erősítő, modern jogi szabályozás megalkotása. Tisztemből adódó kötelezettségem megköszönni a régió honvédelmi bizottságai és polgári szervei nevében a térségünkben szolgálatot teljesítő tiszteknek és honvédeknek helytállásukat. Köszönöm áldozatkészségüket és felelős munkájukat. Erőt, egészséget kívánok, tiszt urak és honvédek! sorban, mennyi a fizetése. Úgy érzem, sikerült a fiúkkal megtalálnom a hangot. Amikor összekovácsolódik egy csapat, akkor remekül lehet dolgozni, így az sem zavarja annyira az embert, ha állandóan vándorolnia kell az országban. Tavaly négy hónapot voltam távol Szegedtől. A laktanyába legutóbb be+ vonult 240 fiatalemberből 110 volt munkanélküli! Óhatatlanul előkerülnek a seregben a szociális problémák is. Lenti Zsolt már számilja a napokat, még 82 van hátra a leszerelésig. - Én jobbat vártam a seregtől - mesélte, miközben a többiek kórusban biztatták és válogatott blődségekkel ugrasztották. De hát a seregben ez így szokás. - Sok a szolgálat, szinte másnaponként adunk őrséget. Csak 6-8 hetente mehetek haza. A zsold 1600 forint, ez gyorsan elmegy a büfében. Még jó, hogy otthonról időnként segítenek. Remélem, a munkahelyem meglesz még, amikor leszerelek. • Mond az a szó valamit, hogy „ szivatós"? - Persze, de nem nagyon szoktunk kitolni egymással. Az kújoncok is legfeljebb az ágyazást gyakorolják néha... A tartalékosok a „vidám fiúk" a laktanyában. A három hét szinte kikapcsolódás nekik. - Adacsi Sándor honvéd, szürke állomány Marosleléről jelentkezem! - viccelődött a magas, tartalékos fiatalember. - Le a kalappal a parancsnokok előtt. Olyan bizalommal fogadtak bennünket, hogy az ritkaság. Jüvünk máskor is... • A Szeged Műszaki Dandár tegnap délutáni ünnepi állománygyűlésén Létai Attila alezredes Másod Osztályú Szolgálati Jelet vehetett át. Tiszthelyettesi Szolgálati Jelet kapott Szacsvay Gábor, Virág Béla és Szerencsés Fekete József törzszászlós. Dr. Tóth Tündét főhadnaggyá, Bán Miklóst pedig törzsőrmesterré léptették elő. Harmincötén részesültek dandár-parancsnoki elismerésben. V. Fekete Sándor Henkeléknél Nem holmi luxusszállodában, hanem stílusosan, nyolcszáz tonna mosópor „társaságában", a szolnoki üzemben tartotta sajtóbemutatóját tegnap a Henkel Magyarország. A rendezvény apropója az volt, hogy hajnalban kezdték gyártani legfrissebb terméküket, az Új Persilt. Szó esett arról is, jóe az importkorlátozó kvótarendszer, miért nemzeti szentség a Tomi mosópor, és hogy magyar termék-e a Persil. Minderről a jövő heti 1%-ban olvashatnak bővebben. K. G. • Ma, a város napján délelőtt 10 órakor ünnepi közgyűlés lesz a városháza dísztermében, amelyen dr. Péter László mond ünnepi beszédet. Itt adják át a díszpolgári címet llia Mihálynak, valamint művészeti díjakat, alkotói támogatásokat és egyéb díjakat adnak át. Szathmáry Gyöngyi készítette el Szeged nagy tudósának, Bálint Sándornak portréját. A szobrot délután 3 órakor avatják a Dóm téren. Ugyancsak a város napján nyitják meg Túry Márta, kétszeres Kossuth-díjas érdemes művész emlékkiállítását a múzeum II. emeleti kiállítótermében, délután fél 5kor. Rendezvények Szeged város napján Felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt érdekes lesz a MÁV Fúvószenekar térzenéje, a Széchenyi téren délután 4-től 5-ig. A gyerekek ezenkívül este 6 órától a Deák Ferenc Gimnáziumban gyermekprogramon vehetnek részt. Jótékony célú hangversenyt rendeznek este 8-kor a Parlagfű Alapítvány javára a Honvéd téri református templomban. A Szegedi Nemzeti Színházban este 7 órakor kezdődik a díszelőadás: a Stabat Mater, Az álom mögött című tavalyi nagy sikerű balettest felújítása. A rendezvényekről a VTV ma kibővített híradóban ad összeállítást a szokásos időben. Május 24-én, hétfőn, műsorösszeállítást sugároz az ünnep alkalmából kitüntetésben részesült szegedi alkotók, művészek munkásságáról.