Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-19 / 115. szám

II. GAZDASÁGI MELLÉKLET SZERDA, 1993. MÁJ. 19. Tíz százalék árkedvezmény a Transitokra A FORD Capitolnál Hát igen, ez a honi piacgaz­daság, amelyben könyörtelen erők dolgoznak, ám nem is minden esetben zsebünk elle­nében! Mert ugye, az utóbbi fél év alatt érzékelhető volt in­fláció, volt behozatali vámtari­fa-emelés. leértékelték a forin­tot két alkalommal is - ám mindezek ellenére a FORD Transitok ára a hat hónappal ezelőttihez képest 10 száza­lékkal csökkent. S mindennek a magyarázata nem más, mint­hogy a FORD növelni akarja európai és magyarországi érté­kesítését. így hát nem érdektelen is­mét szántba venni a Transitok előnyeit. A kerék dombleme­zek közötti 1376 mm-es távol­ság, illetve a jól hasznosítható hátsó és oldalsó ajtók követ­keztében a szabványos 1 m-es raklap könnyedén elhelyezhető a rakodótérben. Ennek űrtartal­ma egyébként 10 köbméter, s a kocsi terhelhetősége (max.) 1,0-1,9 tonna. Az új felfügg­esztés, a léghűtéses tárcsafékek (extraként ABS), szervorásegí­téses kormánymű következmé­nyeként minden típus kiváló vezetési tulajdonságokat és za­vartalan üzemet mondhat ma­gáénak. A kombi Transit variációt körben ablakokkal látták el, három, hat vagy kilenc üléssel a hátsó térben. A vegyes hasz­nálatú változatok a vezető mö­götti első panelban három, vagy hat üléssel készülnek, egy ablakpárral, és így a több célú hasznosításra kiválóan alkal­masak. És mindez - a jelenlegi ak­ció keretében - 10 százalék ár­kedvezménnyel vásárolható meg: azaz egy alap Transit ára 2 millió forint körül találtatik. FORD Autószalon és Szerviz Szeged, Dorozsmai út 12. Tel: 62/325-587 Nyitva hétköznap este 6-ig, szombat-vasárnap 15 óráig. Tisztelt vállalkozók, gazdálkodók! által forgalmazott felhasználhatósági köre bővült. Szeged 40-nél több vendéglátó egységében * és élelmiszerboltjában váltható be, így ez a legnagyobb szervezett rendszer. Vásárláskor részletes listát adunk! Az étkezési jegy a munkavállalóknak adható természetbeni juttatás, 1000 Ft/fő/hó értékben, személyijövedelemadó-mentes. Már több mint 100 «ZCryC2Ct YCS2Í ijJCHybC szolgáltatásainkat, tartozzon Ön Is közéjük! Az értékesítés helye a Szeged étterem gazdasági irodája (a Fekete sas utca felől) munkanapokon 8-15 óráig. Érdeklődni a 311-859-es telefonon lehet. A piacgazdaságra való átál­lás - a tulajdonviszonyok áta­lakulása, a gazdálkodási for­maváltás - nehézségeit fokoz­ták a kedvezőtlen gazdasági, környezeti körülmények (a ke­leti piac összeomlása, a bel­földi kereslet beszűkülése stb.), amelyek együttesen a termelés és az értékesítés nagymértékű visszaesését okozták. Az érté­kesítés csökkenése 1989-ben kezdődött, majd 1990-ben és 1991-ben fokozódott, és 1992­ben az előző évivel azonos mértékű maradt. A visszaesés két évben - 1989-ben és 1992­ben - nagyobb, két évben ­1990-ben és 1991-ben - pedig kisebb volt, mint országosan. Együttesen a négy év alatt Csongrád megyében közel 30, országosan 33 százalékkal csökkent az ipar értékesítése. Az ágazatok közül különö­sen nehéz helyzetbe került a kohászat és az egyéb ipar, négy év alatt több mint' 70, illetve 60 százalékkal csökkent az értékesítése, de jelentós volt a visszaesés a gép- és a köny­nyűiparban is. A főbb ágazatok közül csak az építőanyagipar tudta növelni az eladásait. Az intenzív külpiaci tevé­kenységnek köszönhetően az exportkiszállítások csökkenése kisebb volt, mint a belföldi értékesítésé. Az exportot az ágazatok közül jelentősen növelni tudta az építőanyagipar (négy év alatt több mint a két­szeresére), kisebb mértékben az egyéb, a gép- és a vegyipar. Ugyanakkor jelentős nagyság­renddel csökkent a kohászat, a nagy volumenben exportáló Csökkenő ipari értékesítés Az export iránya már megfelelő Merre mozdul az export? Legnagyobb probléma a visszaesés élelmiszer-, valamint a köny­nyűipar kivitele. A belföldi kereslet csökkenése valameny­nyi ágazatban éreztette a hatá­sát. Különösen nagy volt a visszaesés az egyéb, a gép-, a könnyűiparban valamint a ko­hászatban, és a legkisebb az élelmiszeriparban. Az eltelt néhány év alatt még nem változott meg alap­vetően a gazdálkodó szerveze­tek piaci stratégiája, de bi­zonyos mértékű pozitív irányú elmozdulást jelzett az, hogy a kedvezőtlen külső környezeti körülmények ellenére, az összes értékesítésen belül nem csökkent, hanem mérsékelten emelkedett az exportkiSzállí­tások súlya, mivel a keleti pia­cok kiesésének egy részét sike­rült nyugati kivitellel pótolni. (1990-ben már az összes ex­portnak több mint négyötöde a nyugati országokba irányult, a korábbi 60-65 százalékkal szemben.) A belföldi értékesítésen belül az általános gazdasági visszaeséssel és a lecsökkent beruházási lehetőségekkel összefüggésben jelentősen mérséklődött az iparnak, a ter­melőeszköz-kereskedelemnek, kisebb mértékben az építőipar­nak, a mezőgazdaságnak, a közlekedés, posta és távközlés­nek történő értékesítés súlya. Dr. Fekete Istvánná KSH Az Ikarus Karosszéria és Járműgyártó Vállalat végelszá­molással történő megszünte­téséről határozott nemrég a kormány. A döntést azzal indo­kolták. hogy az 1991. au­gusztus 30-an megalakult Ika­rus Rt. nem volt képes te­vékenységét gazdaságossá ten­ni, hatékonyan gazdálkodni. Megrendeléseit több esetben pénzforrás híján nem képes termelésbe adni, eddigi hitel­állománya kimeríti a pénzinté­zeti törvényben adott lehetősé­geket. A kormánynak készített elő­terjesztés szerint válságos Kormánydöntés az Ikarusról helyzet oka többek között az Ikarus 199l-es erőltetett priva­tizációja. Az Rt. értékesítése drasztikusan szűkült, a feltéte­lezett működési javulás nem következett be, a szanálás csak átmeneti javulást eredménye­iéit. Egy évvel az Rt. alapítása után jelentős veszteséggel küzd a társaság. Az autóbuszgyártás műszaki, szakmai kultúrájának megtartása és átalakítása ipar­politikai cél - így az előter­jesztés. Ennek eszközei a pri­vatizáció, a drasztikus méret­csökkentés, a piaci lehetőségek és a kapacitások összhangjának megteremtése, erőteljes szer­kezetváltoztatás, a hatékony és korszerű szervezeti, költségér­zékeny működési forma kia­lakítása. A realizálható kisebb darabszám vgyaikeziében ie­építést kell végrehajtani. Az előrejelzések csak az egyik au­tóbuszépítő gyár kapacitásának megtartását indokolják. Ha el­marad a válságkezelés, az Ika­rus Rt. csődje, majd felszámo­lása következhet be. Ennek a lépésnek nemcsak ipartörté­neti, ipargazdasági, hanem po­litikai színezete is valószí­nűsíthető. A kormány az előterjesztést megtárgyalta és megállapította, hogy az Ikarus Járműgyártó Rt. működőképességének fenntar­tása és kibontakoztatása nem­zetgazdasági és iparpolitikai szempontból A 'Kor­mány egyetértett azzal, hogy az Ikarus Járműgyártó Rt. ré­szére legfeljebb 1994 végéig a központi költségvetés készfi­zető kezességet vállaljon gyor­sított eljárás keretében a pénz­intézeti törvényben rögzített li­mit felett. K. G. Vendégsarvk. = Szív Ernő egyszer azt képzelte, hogy ő lesz a redakció első embere. Elképzelte, milyen is vezetni egy harmonikus, szeretettel, megértés­sel és alázattal teli emberi közösséget. A fő­szerkesztő éppen távol volt, megfáradt testét, elrongyolt idegeit távoli országban pihentette, így hát e képzelgés találkozott a realitás némi darabkájával, és kerek, egész történetté for­mázta. Egy redakcióban a legtájékozottabb ember egyúttal mindig a leggyengébb láncszem. Egy redakcióban a legtájékozottabb ember a fotóri­porter. A fotóriporter a félnyolcas trolival jár dolgozni - mopedjét még gyakornok korában elrontotta - és este nyolcig a szerkesztőségben eszi a fene. Panaszkodik is ezért, ám ha csak egyszer hazaküldenék mondjuk délután kettő­kor, hogy pihenjen meg, fújja ki magát, szóra­kozzon, olvasgasson színes magazinokat, hát a fotóriporter csak ülne az ágya szélén, bámulná a falat, és csorognának a könnyei a tehetetlen­ségtől. A fotóriporter megörökít traktort, mi­niszterelnököt, csavargót és szavalóversenyt, ilyeténképpen a redakció minden kollégájával és a világ minden rétegével munkakapcso­latban áll, tehát azt is tudja, amit nem tud. A fotóriporter szereti a kisfröccsöt, a sörtől vi­szont bereked, és életében csak egyszer volt elégedett, habár akkor is csak tévedésből. A fotóriporter reggeli kávézáskor a legvédtele­nebb. Hírérzékenysége ilyenkor a maximumon van. Hátha az álom édes valóság formájában tart tovább. Tehát. Szív Ernő kavargatja a ká­véját, belepillant a leggyengébb láncszem ar­cába s mintegy mellékesen csak annyit mond: - Sokat dolgozol...és ennyi pénzért. No majd felemelem. A fotóriporter megpróbálja értelmezi a hal­lottakat. Koncentrál, szeme összeszűkül, a kávét magára löttyinti. - Felemeled?! De Szív Ernő nem válaszol. Valahová a tá­volba bámul. Minél távolabbra. Mint Hamlet Szív Ernő főszerkesztő lesz édesapukája a várfalon. Olyan Szív Ernó, mint egy jelenés. - Igen, azt hiszem, béremeléssel fogom kezdeni- mondja, megissza a kávéját, lassan a főzöpultra helyezi a poharat és kilép a leg­gyengébb láncszem döbbenetének erőteréből, hogy a dramaturgia szabályai szerint gondter­helt, töprengő ábrázattal sétáljon a redakció másik felébe. Megtörtént. Szív Ernő hírlapírót most már csak a hirtelen halál foszthatná meg a főszerkesztő forgós karosszékétől, amelyen állítani lehet a háttámla megdőlésének fokoza­tait is. Aludni is lehet abban a karosszékben. Bizony nagyon jó karosszék az. Szív Ernő főszerkesztő tudja, mire számít­hat. Reggel kilenc óra. Már a nyugdíjas kollé­gák is tudják, hogy megbukott a régi főszer­kesztő. Üzent, többé nem jön vissza a távoli, idegen országból. Formák a telefonvonalak, a faxgép elromlik, kisebb csoportosulás támad a szerkesztőség épülete előtt. Gyorsan felröppe­nő, majd megcáfolt hír szerint a főszerkesztőt az idegen országban elrabolták. Minden bizonytalan, viszont Szív Ernő fő­szerkesztő sehol. Délelőtt tíz óra. Tudnivaló, hogy a lap mér­sékelten ellenzéki irányba fordul az eddigi he­lyett. Beszélnek arról is, hogy a - jellegtelen, habár kifizetődő - hír és reklámdömpinget újra emberarcú, a hagyományos zsurnalizmus mű­fajaira alapozó újságírás váltja fel. Élnénk vita hallatszik a hirdetésfelvétel tájékáról. Aztán az terjed el, hogy lesznek napok, amikor Szív Er­nő utasítása alapján a hírlap csak lírai költemé­nyeket közölhet. Még a reklámokat is rímbe és szabályos versütembe kell venni. Újra kiálto­zás hallatszik a hirdetésfelvétel tájékáról. Viszont Szív Ernő továbbra sincs sehol. Délelőft tizenegy. Két névsor kering a szer­kesztőségben. Azoké, akiket biztosan kirúg, lefokoz, megbuktat, meggyaláz, a sárba tapos Szív Ernő főszerkesztő, s azoké, akiket bizto­san maga mellé emel, vagyis havonta kiemelt honoráriummal jutalmaz. A két névsor folya­matosan kiegészül, átalakul és egymásba ját­szik. Bakó András költő felhívja a napi szer­kesztőt és köszönettel visszautasítja a főszer­kesztő-helyettesi posztot, mert mint hallotta, erre őt szemelte ki Szív Ernő. Kétszeres fő­szerkesztő-helyettes, mondja Bakó András, mégse akar lenni. A redakció büféje kinyitott, tehát több a kollega a legalsó szinten, mint felfelé haladva. A pult mellett a fotóriporter azt magyarázza a másik fotóriporternek, hogy a fotórovatban be­következendő változtatásokat valójában ő ja­vasolta Szív főszerkesztőnek, s aki e javasla­tokért meghatottan, könnytől fátyolos tekintet­tel ölelte magához őt. A javaslatok lényege, hogy a fotóriporternek csak a Tisza, a sarki gimnázium, valamint a Kisszínház közötti te­rület eseményeit kell ezentúl fotóznia. Ha mé­gis ezen túlra szólítja a szükség, vagy a meg­gondolatlan munkakedv, úgy kiszállási díjat, ebédjegyet és szabadnapot kap. Mint látható, a kép tisztul, mind egyértelműbb, viszont Szív Ernő továbbra sincs sehol. Délután kettőkor befut a szerkesztőségbe a püspöki hivatal közleménye, melyben döbbe­nettel és mély aggodalommal utasítják vissza a Szív Ernő főszerkesztőségét. A közleménnyel együtt a püspök úr, mintegy mellékesen elküld még négy darab remekbe szabott politikai publicisztikát, három tárcát, két Kosztolányi­féle kisszfnest, egy krokit, egy glosszát, vala­mint - feltehetően véletlenül - egy imavázlatot, hogy azt a hírlap másnapi száma, tekintettel a sajtószabadságra, a múlt bűneire, és a pártat­lanságra, közölni szíveskedjen. A napi szer­kesztő kissé tanácstalanul nézi a vaskos és tömjénillatú paksamétát, tanácsot azonban nem tud kérni, hiszen Szív Ernő továbbra sincs sehol. Délután háromra mind gyakorlati, mind elvi értelemben megbénul a szerkesztőségi munka. A kérdés csupán az, milyen legyen az újság. Egy szerkesztőség életében viszont ez a leg­súlyosabb kérdés. Csakhogy ebben dönteni kell, felelősséggel, bölcsen és határozottan. Délután négykor a redakció a rendőrség segít­ségét kéri, s a jó kapcsolatok eredményekép­pen városi körözést adnak ki Szív Ernő főszer­kesztő ellen. A keresés hiábavaló. Szirénázó autók járják a várost. A vecsernye időt minden hírlapíró házon belül tölti. Ünnepi illetve ka­tasztrófahangulat van, tehát a büfé üzemel. Az egyik oldalon pezsgő habzik, a másikon inkább tömény ital lötyög a poharakban. Vannak klasszikus, a történelem szövetébe beleégő képek. Este hét körül a napi szerkesztő levegőzni indul. így pillant be a szomszédos kiskocsma ablakán, minekutána meglátja Szív Ernő fő­szerkesztőt egy asztal és három borosüveg tár­saságában üldögélni. A napi szerkesztő azt is konstatálja, hogy Szív Ernő hírlapíróban már nagy és néma vizek úsznak valami végtelen kék felé. A napi szerkesztő belép az egységbe, és leereszkedik a Szív Ernőhöz - Főszerkesztő úr - mondja halkan. Szív Ernőnek sikerül fölpillantani. - Te vagy az. Rezeda barátom? A napi szerkesztő mindent ért. Tulajdon­képpen csak arról van szó, senki sem főszer­kesztő örökké. A napi szerkesztő tehát bele­kortyol Szív Ernő borába, majd visszaballag a redakcióba, hazaküldi az embereket, és össze­rakja az újságot, mint máskor. Van benne sok hír, reklám, és az első oldal olyan kék lesz, mint amilyen kék szín felé Szív Ernő nagy és néma vizei úsznak. Darvasi László

Next

/
Thumbnails
Contents