Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-15 / 112. szám

A HOLLAND TRAVEL MEGKEZDI IZRAELI KÖRUTAZÁSOK, BENELUX-KÖRUTAZÁSOK ÉS HOLLANDIAI UTAZÁSOK SZERVEZÉSÉT szegedi megbízottján keresztül, áprilistól decemberig Részletes információval és programajánlattal megbízottunk készséggel áll rendelkezésére érdeklődő kedves vendégeinknek. CÍM: HOLLAND TRAVEL szegedi megbízottja RUCZ TIBOR 6726 Szeged, Szent-Györgyi Albert u. 16-24., Forrás Hotel .Telefon: 62/430-130, 526-os mellék. Telefax: u. a. A hét fotója Kell-e nekünk déli autópálya 7 Szégyenfolt a Belvárosban ha!hadnagyok múzeumban vagy szabad­időközpontban van-e, s arra gondol, hogy ezeknek a ke­zében voltunk. Ennyire fu­totta a fantáziájukból. Ezt tudták a lét csúcsaként el­képzelni maguknak. Mi ak­kor miért vártunk tőlük bármit is? Kárpáti Ferenc miniszter­kedése táján megnyílt a tűk­üdülő (tük=titkos ügykeze­lés) és hadi vadrezervátum, de a három méter magasan, 135 kilométer hosszan be­kerített korábbi szigorúan tit­kos zöld erdő, és a „magas­parancsnoki" meg miniszteri lakosztályokkal elvarázsolt szállodarendszer az igen­csak fizetőképes német­magyar bárkiket várja, hisz az erdő közepén drágább a demokrácia. Most is beavatottnak kell lennie annak, aki tudja, ha Iharosberényben - Somogy megye - befordul a fák kö­zé, és végighajt az erdei be­tonúton, egy diszkrét táb­lácska fogja várni: Kaszó. Odébb a másik eligazítás: „HM Kaszópusztai Erdőgaz­daság". A hatvanas évek végén toborozták a HM-ben az er­dőgazdálkodási főigazga­tóságot. Ezután hasított ki magának Czinege katona ­akit többször is hiába vártak a szovjet vezérkari akadé­mia tanfolyamain továbbta­nulásra - egy darabot az ország területéből, genetikai károsodást okozva a Balá­ta-tó növény- és állatvilágá­ban. A károsító ma is várja vendégeit. Lehet, hogy a „rendszerváltás" utáni újra­társadalmasítás arra kény­szerítette a HM-et, hogy az erdőgazdálkodási helyett vagy mellé szállodai főigaz­gatóságot is hadba szó­lítson? De hogy fest egy vadgaz­dasági ezredes? Erdész­szerű óbester, aki váll-lap­ján hátulnézeti arany vad­kant hord, sapkáján agan­csot? A többi persze tiszta Vadgazdasági ezredes van-e még? Honvédelmi erdőség létezik ma is. Noha bárki eltöltheti szabadidejét a volt hadügyér, Czinege Lajos egykori vadászbirodalmában, Kaszón - az erdők fái, az ég madarai, úgymint fácán, fogoly, vadliba, a többféle dú­és nemes vad, meg a tó pontyai, még mindig a honvédség kezelésében vannak. Bocskai meg csupa zsinór. Ahogy az erdei meg szál­lodai személyzet, amolyan félkatonai egyenruhát hord. Vagyis katonaszerű erdé­szek. De még a helyi traktoros is tisztelgett - elismerem, hatalmas, de mindenképp civil - autónknak. Nem csoda ez ott, ahol még a pirospozsgás halőr is terepszínűt visel. Volna is néhány rendfokozatötletem a honvédség haltenyésztés és erdőkerülés további hie­rarchizálásához: haltej­kapitány, faiskola-parancs­nok. („Gyertyánok, hoz­zám!"), irtásőrmester, ká­rókatona, tónagy, erdőnagy, sőt: örökzöld. A kifogástalan alkalma­zottakkal a kapcsolatte­remtés lehetetlen. Minde­gyik úgy jár-kel, mint aki tud valamit. És ez így is van. Elnézik, ahogy a bekerített halastavat mostmár belül járják körül ezek az újak, és röhögve közlik, hogy ötszáz forint a napijegy. Hiszen ingyen volt azelőtt! És a halhadnagy orcáján látható, egyetlen másodperc alatt vissza lehetne állítani tudatát a „régire". Amikor olyan emberek jártak a tó partjára, akiknek igazi hata­lom volt a markukban. És el tudom képzelni, hogy azok­ban az ügyekben, amikben egy somogyi halfőző ember hozzájuk fordulhatott - ve­gyék fel valahova a gyere­ket, soronkívüli kocsikiuta­lás, lakás a fiataloknak ­gavallérul bántak a hatal­mukkal. Jó helyen elkapott, völgy­be duzzasztott patak Kaszó hadseregtábornoki tava. Partján kiépített tüzelőál­lások, a kondérok alá irányí­tott össztűzhöz. A nyársat villanymotor forgatja, a konyhaépület, benne első­osztályú berendezéssel, s persze, hogy piros tele­fonnal, illő távolságra az ebédlőtől, a társalgóktól és hálószobáktól. Bedobták az álcázást is! Domb zöldell a tartálykocsi méretű hidrofor felett, s a villany meg tele­fondrótok se láthatóak. Egyetlen egy objektum tanúskodik arról, hogy nem nyugaton, hanem kelet és nyugat határán vagyunk: a szükséghelyzetekre kiala­kított tábori vécé, mely messziről ugyancsak látha­tatlan. Két sor fenyő vezet eltakarón a gravitációt fur­fangosan kihasználó, poty­tyantós rendszerű vezérkari klotyóhoz, amely közönsé­ges budi, de angolvécé ülő­kéje van a deszkára erő­sítve. Álcázott hidrofor, angol budi, villanymotoros nyárs... Miközben döglöttek a drót­kerítések közé rekkentett szarvasbikák. Üldögél a jö­vevény vízparton, képtelen eldönteni, hogy akkor most Mű székelykapu visz a szállodaegyütteshez. Azért mű, mert a fölső ívét ala­csonyra szabták: nem fér el alatta a megrakott szénás­székér. A fegyverbarátság jegyében készült, székelynek csinált román kapu, hogy a megrendelőt ne le­hessen nacionalizmussal vádolni. Esténként kigyul­ladnak az erdő széléhez igyekvő betonút lámpái: Új­pest, Béke tér, a hatvanas évek végén. Ahogy a falusi kislány a gazdagságot, a luxust elképzeli. A lámpasor túloldalán néhány gazdag ház: a felszabadítása miatt némán méltatlankodó job­bágyfalu. Ha a régi parancs­nok leugrik vaddisznót lőni, eldugják az új uralkodó osz­tály szeme elől. Nincs du­ma, nincs pletyka, nincs kiszivárogtatás. Rend van, fegyelem van. Az egykori kéjlaktanya - Onassis azért ezt se így építtette volna meg! - állománya példásan tartja a száját. Ézek az újak semmit nem tesznek a lakosztályba be­állított páncél fegyverszek­rénybe. Teniszeznek a fe­dettben, szaunáznak - a halványkék fürdőlepedőkbe gyárilag piperélték bele: Néphadsereg -, szoláriu­moznak, kondicionálnak. Üres a folyosóra állított pus­kaállvány is. Ezek az újak élvezgetik, hogy a főépü­letben külön felszolgálás van, de még nem vitetik szobára a reggelit, se mást. Vagy tanuljanak bele vagy vissza a régieket: mert a piacról élnek a vadászlá­nyok, a vadászfiúk is. Tóna­gyok meg erdőnagyok nél­kül nekik még nem kerek a világ. Zelei Miklós Fotó: Gyenes Kálmán Bármennyire is megszoktuk a Sajtóház szomszéd­ságában a Régi Hungária Szálló környezetét elcsúfító felvonulási épületeket, megkérdeztük az illetékes Dél­építő Kft-t, elengedhetetlenül szükség van-e a város közepén erre az „ideiglenes telephelyre". „Tájékoztatom, hogy a Hungária Szálló melletti fa­házakat felvonulás céljára ­a belvárosi építkezéseink ki­szolgálásához - jelenleg is használjuk. Az épületekben öltözők, fürdők, raktárak, építésvezetőségi irodák üzemelnek. A korábbi biztatásoknak megfelelően a várható és lehetséges kivitelezési mun­kák reményében tartottuk meg a jelenlegi állapotot (régi Hungária Szálló folyta­tása, Arany János utcai iro­daház, mélygarázsok). Ilyen volumenű létesítmények kivitelezéséhez szükséges biztosítani a szociális és raktározási feltételeket. (Újat telepíteni 8-10 000 Ft/négyzetméter áron lehet.) Amennyiben a jelzett be­ruházások sajnálatos mó­don nem valósulnak meg, és a belvárosi munkák kivi­telezése befejeződik, társa­ságunknak nem áll érdeké­ben a felvonulási épületeket a továbbiakban fenntartani, azokat elbontjuk." • Koreck Ferenc ügyvezető igazgató * Az ideiglenességhez csak annyit, hogy a Matáv tudakozója a telefonszám bediktálása után gondol­kodás nélkül mondja: „a telefon előfizetője a Délépítő Kft. Stefánia 1." Nem tudom, miért innen kell kiszolgálni a belvárosi építkezéseket - a szállóé már réges-régen leállt -, mekkora remény van a Régi Hungária közeli befejezésé­re, vagy mikor indul az Arany János utcai irodaház, de úgy érzem, mintha egy kicsit ottfelejtkeztek volna az építők. Kényelmesnek kényelmes, gazdaságosnak is gazdaságos, de eszté­tikusnak már korántsem mondható ez a megoldás. Én mindenesetre virágágyá­sokat, padokat, - uram bo­csá' - autóparkolót is el tud­nék ott képzelni, nem be­szélve arról, hogy sok-sok év után végre körbe lehene sétálni a külsőleg már gyö­nyörű épületet. Talán a tő­keerős kérőnek is jobban tetszene a szálló teljes pompájában, esetleg köny­nyebben beleszeretne va­laki. Ha pedig újraindul az építkezés - ez lenne talán a legfontosabb a technika mai állása szerint néhány nap elegendő lehet a felvo­nuláshoz. Addig - megjegy­zem, mindjárt itt a szegedi nyár - eggyel kevesebb lenne a takargatnivaló, a szállónak pedig különben sem hiányzik ez a különös takarás. Kovács András BÜNUGY*SPQRT TÁRSASÁG*

Next

/
Thumbnails
Contents