Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-15 / 112. szám

• Nem porzik a vásártér • Autóversenyzők a nagybanin A dorozsmai az igazi? Nem vágnak át semmiféle szalagot, mindösszesen annyi történik, hogy a lebetonozott vásártéren, a rekke­nő melegben Csonka Gábor vásárigazgató szól pár szót. Miközben a termelők adják-veszik az árut. Azok a ter­melők, akik már lecövekeltek a dorozsmai placcon. - Tavaly, ha elment egy autó, kis hiján megfulladtunk a portól - mondja a földeáki Adok Jánosné, jelezve, hogy elégedett a mostani képpel. ­Vagy, ha esett az eső, a sárba ragadtunk bele. Ádokné mellett zsákszámra áll a hagyma, 22 forintért adja kilóját. Délelőtt óta áll a na­pon, ha nem megy el az áru, megvárja a délutánt. Akkor érkeznek ugyanis a kereskedők - teszi még hozzá. Sutka Józsefné is régi pia­cozó, Balástyáról jár be, a Lada csomagtartójában új­krumpli. Kilója 65 forint. - Eleinte jó volt a Mars tér, • A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola ebben a tanévben ünnepli fennállásának 120. évfordulóját. Szegeden 1928 óta működik, ahová Klebels­berg Kunó kultuszminiszter telepítette, egyesítve az addig Budapesten működő Pedagó­giumot és Erzsébet Nőiskolát ­mondta többek között dr. Sza­lay István főigazgató tegnapi kiállítás-megnyitójában. Ugyanis a főiskola több ren­dezvényen emlékezik meg a 120. évfordulóról, s ezek közé tartozik az a Horváth Mihály utcai Képtárban rendezett kiál­lítás is, amelyen a főiskola tanárainak, volt és mai hall­gatóinak képei láthatók. A 120. évfordulón belül a Rajz- és Művészettörténeti tanszék is ünnepel, hiszen az idén tölti be 45. „életévét". A megnyitón részt vett vol­na dr. Szőnyi István, a Kép­zőművészeti Főiskola főtitkára is, de elfoglaltsága miatt Kő Pál, a Képzőművészeti Főisko­la prorektora olvasta fel kö­szöntő levelét. de utóbb már nem lehetett be­férni. Szűk lett a hely. A Cserepes sor se volt rossz, de nekem nem esett útba: ke­resztül kellett menni a városon. A dorozsmai nagybani egyelőre olyan, mint egy nagy autóparkoló. A helyek lefestve, a kötelező haladási irányt táblák jelzik. Görög József zöldség-gyü­mölcs kereskedő otthonosan mozog téren, s arról próbál meggyőzni, ez a piac lesz a nyerő a három közül. - Az ország északi és nyu­gati fertályáról jövőknek Do­rozsma esik útba. Elhiheti ne­kem, mert nem vagyok mai gyerek, 1967 óta mozgok a szakmában. A termelő ráadásul azt a helyet választja, ahová a kereskedő jár. Persze, ez nem jelenti azt, hogy társaimmal együtt ne néznénk meg a többit is. Autóversenyzők leszünk egy ideig, rohangálunk a városban ide-oda... Csonka Gábortól megtu­dom: a dorozsmai nagybani „első üteme" készült el, 8 ezer négyzetméter teljes infrastruk­túrájának (víz, W.C., éjszakai világítás) kialakításával. Au­gusztus végére készül el a má­sodik rész, majd folyamatosan a többi, mind a 30 ezer négy­zetméter. - A dorozsmai nagybani nonstop nyitvatartással üzemel. A termelő csak egyszer fizet, amikor belép, és utána addig marad, ameddig akar ­mondja el tájékoztatásképpen az igazgató. A verseny - úgy tűnik ­eldőlt... Fekete Kláia A főiskola 120. éve Dupla évfordulós kiállítás J ' J icsók sógor azért értetlenkedik Terus ángyival, mert <-J—1 nagyon tetszik neki a belügyminiszter népies lélek­jelenléte. Csak nagy szellem az, akinek akkor is eszébe jut a szólás - csalánba nem üt a ménkű -, amikor kocsistul­lóerőstül fejre áll. Terus ángyi ellenben azt hajtogatja, bi­zonyos esetekben semmit nem használ a megkülönböztető fényjelzés, de még a sziréna se. Ha egyszer ki van cöve­kelve a negyven kilométer, mint megengedhető haladási sebesség, akkor oda se villogó, se sziréna nem kell. Nem ütközöm meg rajta, hogy ennyire ismerik a köz­lekedés nyelvezetét, együtt jártak ők már harminc évvel ezelőtt is a Bosnyákra. Terus ángyi ölébe kapta a térképet, és abból diktálta, a pesti rohanatban mikor kell jobbra for­dulniok és mikor balra, Ricsók sógornak csak a táblákra kellett vetnie csalfa szemeit. Most fölváltva hajtogatják, az volt a legnagyobb baj, hogy két kormányférfi ült egy ko­csiban. Tanulhattak volna már az egyik államtitkár réges­régi esetéből, amikor ugyan a hont védte akkor is, amikor kilazult csapszegekkel száguldott kocsija az országúton, a püspök szerencsés-szerencsétlen szerencsi balesetéből még inkább, amikor nagyjából ugyanez volt a beosztás, de nyil­ván megfeledkeztek róla. Terus ángyi mindenképpen a na­gyobbik kormányférfi feleségét hibáztatja, mert elhúzta az időt a fal aljának elhúzásával, ezért kellett a másik kor­mányférfinak, aki régi szóhasználattal kormány őr is, tehát az őrezred sofőrjének hiperűrsebességre kapcsolnia a táb­lával védett kanyarban is, villogtatva, ha nem is a bölcses­ségét, de a lámpáját. Azt is hozzáteszi, a nagy érsek szent­téavatási pőrében döntő érv lehet majd: bár ármánykodott az ördög velük, odaültetvén a kormányhoz saját emberét, de lefékezte a hercegprímás a kocsi minden indulatát any­nyira, hogy bordatöréssel és népi bölcsességgel megúszták. Hiába nézik a televízió minden adását, nem tudják el­találni, be volt-e kötve mentőövvel a miniszter és bájos fel­esége, vagy nem volt. Elvileg be kellett lenniök, mert a KRESZ is rendszersemleges, hogy tudományosan fejezzék ki megint magukat, meg az autó is, noha ez a márka külö­nösen jól fekszi meg az utat, de ki tudja, a nagy sürgetés­ben maradt-e rá idejük. Ricsók sógort reszeli még egy darabig az ördög, és azt mondja, egészen más van itt a dologban. Mert ha valóban a saját dekorációjával - a falalja elhúzásával - ment el a készülődés mindig drága ideje, akkor biztosra vehető volt, hogy elkésnek. De hogyan néz ki a dolog, ha a belügyek minisztere késik el a kegyelet szertartásáról? Merő szo­lidaritásból kapcsolt rá a kanyarban a sofőr, tudván tudva, akkor szolgáltat egyedül mentséget, ha lesodródik a csalá­nosba, népi nevén a csanalasba. Mert azt ő is tudta már, oda nem üt a ménkű. S ltalálta. Nagy szerencse, hogy a mennyei névsorolva­sáskor is hiányzott a miniszter, nemcsak az esztergo­lh-w BELÜGYEINK 3 p. Sz. Nagy László felvétele Köszönet a nevelőszülőknek • Minden esztendőben - a gyermeknap környékén ­köszöntik és jutalmazzák meg a nevelőszülőknél vagy neve­lőotthonokban élő, példamu­tató magatartású és szorgalmú gyermekeket, valamint a sze­retetből, törődésből, nevelésből példát adó nevelőszülőket. Tegnap az Eszperantó utcai Szakszervezeti Székházban rendezték meg a hagyományos ünnepséget, ahol 35 gyermeket jutalmaztak, kimagasló tanul­mányi eredményéért, a sport­ban, illetve az amatőr művé­szeti tevékenységben nyújtott teljesítményéért. Fotó: Révész Róbert A Csongrád megyei neve­lőszülők közül 26-an vehették át a munkájuk elismerését kifejező pénzjutalmat. A kivá­ló nevelőszülők közül emlék­plakettet is kapott a szegedi Farkas Istvánná (képünkön), aki férjével együtt 22 éve meg­szakítás nélkül nevel állami otthonokból magukhoz vett gyermekeket. A legidősebb ne­velt gyermekük 25 esztendős, a legifjabb 5 éves. Az elmúlt kö­zel negyedszázad alatt 5 gyer­meket neveltek fel és indítottak útnak az önálló életbe. K. K. • A déli határszakaszon 182­en próbálták meg illegálisan átlépni az államhatárt. A ti­losban járók 82 százaléka Ma­gyarországra érkezett. Állam­polgárságukat tekintve tovább­ra is meghatározóak a .jugo­szlávok", de akadt török és bolgár határsértő is. Úgynevezett határrendsértés egy-egy alkalommal történt. A bácsbokodi téesz egyik trak­tora áttévedt a szomszédba, 150 métert haladt jugoszláv területen, piajd egy csatornába borult. Egy másik alkalommal a déli szomszédból két határőr ballagott át. A közelben dolgo­zó magyaroktól cigarettát kér­tek (Daj mi cigaretul), majd szépen visszatértek, mint akik jól végezték dolgukat. Mint ki­derült, a katonák szolgálatban voltak, és fegyver is fityegett vállukon. Áprilisban közel 2000 me­nekült érkezett hozzánk. Szinte valamennyien bosnyákok vol­tak, és tőlünk továbbutaztak Magyar traktor, jogó árokban Kanadába, illetve Dániába. A határátkelőhelyeken egymillió 375 ezren fordultak meg, 400 ezer járművel. A személyfor­galomban 8, míg a járműfor­galomban 7 százalékos növe­kedés történt. A tiszaszigeti át­kelőhelyen 75 és fél ezren közlekedtek. A határforgalmi kirendeltsé­geken az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatának megfe­lelően a személyforgalom a hónap utolsó hetére 30 száza­lékkal esett vissza, a teherfor­galom pedig minimális lett. A határőrségtől május 13-án szereltek le a katonák, az újon­cok bevonulása 27-én lesz. V. F. S. • A különféle politikai model­lek előnyeit és hátrányait vi­tatták meg tegnap, és teszik ezt még ma is a magyar tudo­mányos élet jelentős személyi­ségei a Forrás gyógyüdülőben. Hol keresendő a demokratikus alternatíva? Meg tudjuk-e változtatni „úrhatnám szolga"­életstratégiánkat? Haraszti Miklós, Ferge Zsuzsa, Sebeó'k János, Pokol Béla, Donáth László, Csepeli György és még sokan mások fogalmazták meg válaszaikat a Friedrich Ebért Alapítvány kétnapos, a szán­dék szerint pártpolitikától men­tes rendezvényén. (Az ese­mény fővédnöke Göncz Árpád köztársasági elnök.) A felszó­lalók a demokráciának az ál­Úrhatnám szolga A demokrácia dilemmái Magyarországon Iámhoz, a társadalmi struk­túrákhoz, az autonómiához való viszonyát elemezték. „A jelenlegi politikai rendszer kialakításának folyamatában különösen fontos, hogy a következményei tudatosak és ne esetlegesek legyenek" ­hangzik a konferencia sajtó­közleménye. Széchenyi téri táncház SZOMBAT, 1993. MÁJ. 15. A „Májulás" számtalan programja közül a legnagyobb közönséget a budapesti Tatros együttes táncháza vonzotta a Széchenyi-téren. A szabadtéri táncházon - merthogy az igazi táncházhoz semmiféle ház nem szükségeltetik - kicsik és nagyok járták a moldvai muzsikára a táncokat. Ki szándékosan kereste fel a te­ret, ki pedig csak arra balla­gott és perdült táncra - mind­kettő jól szórakozott. (Fotó: Révész Róbert)

Next

/
Thumbnails
Contents