Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-03 / 101. szám

2 KÖZÉLET DÉLMAQYARORSZÁQ HÉTFŐ, 1993. MÁJ. 3. • Vigyázó tekintetünk Ukrajnára vessük! Földbe gyökerező élelmiszer-gazdaság Fotó: Enyedi Zoltán A képviselő előre vagy visszapillant? Kupa Mihály szorgalmasan járja a vidéket. Képvi­selőként most több ideje lehet rá. mint pénzügyminisz­tersége alatt. Egy-egy látogatás, meghívás teljesítése ko­rántsem diadalmenet. Sokan az áfával, nyomorgató adó­nemekkel összefüggésben veszik szájukra a nevét. A pén­teki Teleki utcai összejövetelen is kiderült, hogy a kis­gazdák sem véletlenül hívták pont adófizetés idejére az ex pénzügyminisztert. Dicséretére legyen mondva, elő­adásaiból és válaszaiból leszűrhetőcn, sok politikustár­sától eltérően a kritikát nem tekinti a személye és az igazság elleni összeesküvésnek. lobban A Parlament legutóbbi ple­náris ülésén, napirend előtt kért és kapott szót Remport Kata­lin, a Magyar Demokrata Fó­rum képviselője, aki hazánk keleti, valamint délkeleti or­szághatárainak átjárhatóságára hívta fel a jelenlévők, illetve a nyilvánosság figyelmét. Bevezetőjében azt hang­súlyozta, hogy a nagylaki ha­tárátkelőhely román oldalát előre láthatólag júniusban ­felújítási munkák miatt - le­zárják. ezért ott csak a napsza­kok bizonyos óráiban biztosít­ják a forgalom áthaladását. Ezt természetesen jó lenne minél zökkenőmentesebben „levezé­nyelni", annál is inkább, mivel déli szomszédunk szinte elfo­gadhatatlanul magasra emelte az autópálya-díjakat, jóllehet, a volt Jugoszláviát általában a polgárháborús állapotok miatt is igyekeznek elkerülni az át­utazók. Nagy a valószínűsége tehát annak - mondotta a kép­viselő -, hogy a nagy „nyári csúcs" északnyugati irányból délkelet felé, Magyarországon és Románián keresztül halad majd. Az elmúlt héten az ideigle­nes határátkelőhely teljes ki­építéséről tárgyalások folytak Tokajból jövet szépnek találta az országot, gondozott­nak a földeket, de nem rejtette véka alá kétségét, hogy még ő sem látja a megművelt földek termésének sorsát. A gazdaság túlságosan elhúzódó változása miatt magát az átalakulást tartja késpengén billegőnek. Az összességében stabilnak tűnő gazdasági és pénzügyi helyzet elsősorban a jövede­lemkülönbségek európai átla­got messze meghaladó volta miatt robbanásveszélyes fe­szültségbe torkollhat. Kupa Mihály nem tagadja pénzügyesként döbbent rá, hogy az agrárhelyzet alapjai­ban határozza meg az ország sorsát. Minisztersége utolsó idejében még megpróbálta a költségvetést ebbe az irányba terelni. Amennyiben e tényke­dése sikerrel járt, akkor pár hónappal sikerült eltolni azt a határt, amikor kiderül, az ága­zat kifulladt. A birtokviszo­nyok rendezetlensége, a racio­nálistól eltérő elaprózódás, a szektorsemlegesen negatív jövedelmezőség egyenlő a hitelképtelenséggel. A belső piacon még köny­nyebben helyreállítható az egyensúly, mint az agyontá­mogatott nemzetközi színtéren. Amennyiben egy évtized alatt nem sikerül felzárkóznunk ehhez az élbolyhoz, akkor a bennünket leköröző Ukrajná­val szemben is alul fogunk maradni. Az élelmiszeripar privatizációja az elképzelések szintjén helyes stratégiát Battonyán, noha erre vár a dombegyházi, a sarkadi, továb­bá a kiszombori térség is. En­nek jogosságához nem fűződik kétség, hiszen - az országban egyedülálló módon - Nagylak és a legközelebbi átkelési pont, nevezetesen Gyula között több, mint száz kilométer a távolság. A parlamenti képviselő in­formációi szerint a román ha­tóságok Battonyánál és Domb­egyházánál nagyszabású mun­kálatokat kezdenek. A megbe­szélések egyébként május 10­én Aradon folytatódnak, ezért Remport Katalin nyomatéko­san leszögezte: eddig az idő­követett, amikor a mezőgaz­dasághoz kötődő tulajdonlást célozta meg. Az AVÜ ezzel ellentétes szellemben tényke­pontig a magyar kormány is tegye meg a szükséges intéz­kedéseket, mert keleti szom­szédunkkal most valóban elér­hető közelségbe került az új határátkelőhelyek megnyitása, ami elózmozdítaná a gazdasá­gi, a társadalmi kapcsolatok, il­letve a kulturált közlekedés fejlődését, s ez hasznára válna mindkét népnek. N. A. • Nagylaknál, a magyar-ro­mán határátkerlőhelyen akado­zik a személy- és a teherfor­galom, átlagosan huszonnégy órát kell várakozni. dett, s a kárpótlás elhúzódása miatt a kárpótlási jegyek ez­irányú felhasználására is igen kevés esély maradt. Ukrajna és Magyarország kapcsolataiban nagyon lé­nyeges elem a kisebbségek kezelésének kérdése - mu­tatott rá Jeszenszky Géza külügyminiszter vasárnap a rádió Világóra című műso­rában elhangzott nyilatko­zatában a pénteki magyar­ukrán kormányfői találkozó kapcsán. Mindezek alátámasztá­sára a külügyminiszter idéz­te a két ország 1991 nyarán aláírt szerződését. J2z rög­zíti, hogy a nemzeti kisebb­ségek számára olyan státus megteremtése a kívánatos, amely biztosítja jogukat a hatékony részvételre a köz­ügyekben, ide értve az iden­titásuk védelmével és fej­lesztésével kapcsolatos kér­déseket a lakóhelyüket érin­tő döntések meghozatalát és végrehajtását. Ezen elvek megvalósítását Ukrajna már fokozatosan elkezdte. Ez azért is igen jelentős lépés, mert térségünkben Ukrajnán kívül egyetlen más ország sem rögzített olyan fontos alapelveket, melyek széles körű jogokat ígértek a ma­gyar kisebbségeknek ­hangsúlyozta a magyar dip­lomácia vezetője. A ki­sebbségeket kedvezően érintő más rendelkezésekről szólva kijelentette: vilá­gosan látható, hogy Ukrajna esetében radikális változás, javulás következett be. Én azt hiszem - jelentette ki Jeszenszky Géza hogy ezek fényében megnyugtató lehet és valóban indokolt is egy barátsági szerződés — melynek aláírása már meg­A pénzügyi helyzetre alap­vetően az aggasztó mértékű, kétszáz milliárdos költségve­tési és társadalombiztosítási hiány nyomja rá a bélyegét. A bankoknak a legkényelmesebb ezt finanszírozni, s nem állam­polgárok sokaságával vesz­kődni. A munkanélküliség kezelésére, a foglalkoztatásra szolgáló alapok kezelése kri­tikán aluli. Zöme szociális alapú járadékra folyik el, s így inkább italra mint beruhá­zásokra fordítódik. Ha ehhez még hozzászámítjuk a rend­szerváltást kísérő morális zu­hanást, amely a korrupcióban, a a közrend állapotában, a kul­túrában, a nyelvhasználatban s nyíltszíni politizálásban egy­aránt érzékelhető, akkor ért­hető a keserű megjegyzés: „egészen jó nép ez, csak a vezetők..." A kibontakozás definícióját talán még nem késő kimondani: „ az alap csak a tisztes polgári erkölcs és gazdálkodás lehet " A hallgatóság közakaratát leginkább azok a hozzászó­lások fejezték ki, melyek olcsó hitelekben, csökkenő adókban látták a kiutat. Kupa Mihály nem engedett e lélektani nyo­másnak. Egyszerűen nem hisz abban, hogy a terhek csökkent-, hetőek lennének. Ehelyett a jövedelmező termelésben, a javak ésszerű felhasználásá­ban, gazdaságos visszaforga­tásában látja az esélyünket. T.S*.I. történt - megerősítése, rati­fikálása. Mi azonban nem mondunk le semmiről a szerződésben - ami egyéb­ként nagyon foglalkoztatja a magyar társadalmat -, mi deklaráljuk azt, amit egyéb­ként a helsinki elvek is jelentenek: Magyarország­nak nincsenek területi kö­vetelései szomszédjával szemben, mintahogy más szomszédokkal szemben sem. A külügyminiszter utalt arra, hogy Magyar­országnak biztonságpo­litikailag mennyire fontos a szomszédos Ukrajna. Ezért ­mint mondta — a magyar Országgyűlés meggyőződé­sem szerint fenntartások nélkül, jó szívvel, a nemzeti érdekek szempontjából is nyugodtan erősítheti meg a magyar-ukrán alapszerző­dést. Fodo Sándor, a Kárpátal­jai Magyarok Kulturális Szövetségének elnöke, aki szintén részt vett az ungvári találkozón megerősítette azt, amit egy-két héttel ezelőtt Magyarországon járva több helyen is el­mondott - emlékeztetett Jeszenszky Géza. Neveze­tesen: a kárpátaljai magyar­ság kifejezetten kéri a ma­gyar kormányt, a magyar Országgyűlést, hogy mi­előbb ratifikálja ezt az egyezményt. Számukra ugyanis az ukrán-magyar jó viszony és az ezt tükrözö egyezmény rendkívül fon­tos. Montenegró válaszúton - Valahol itt húzódik a Szerbia és Montenegró közötti határ - magyarázza a sötét alagút közepe táján idegenvezetőnk. Hogy pontosan hol, nem tudná megmon­dani. Végül is lényegtelen: a bemenet és a kimenet - akármerről jövünk - Jugosz­láviába vezet. Másnap az egyetlen montenegrói napi­lap a „Felszabadulás" a szomszédos Ma­gyarországról érkezett elsó turisták láto­gatásáról számol be a hetedik oldalon. Mellékes szenzáció, konstatáljuk és a „szomszédos" jelzőt ízlelgetjük. Montenegró még Jugoszláviához tartozik, így lennénk határosak, korábban pedig, még a Monarchia idején a Kotori­öböl fölött lengett magyar zászló. A balkáni válság további mélyülése azonban Montenegró elszakadását eredményezheti. Ottjártunkor tapintható volt a szankciók megszigorítása előtti feszültség. Jelcin győzelme, Karadzsity és az úgynevezett Krainai Szerbek Parlamentjének, maga­tartását látva a kétségbeesés lett úrrá a montenegróiakon. - Országunk eddigi történelmének talán legnehezebb pillanatait éli - komentálta a helyzetet az utca embere. A szóbeszéd szerint a kormány rendkívüli ülést hívott össze, melynek egyetlen napirendi pontja a Szerbiától való elszakadás. A turisztikai miniszter-helyettes nem szívesen válaszol politikai jellegű kérdéseinkre. A kormány­ülésről szerzett információinkat előbb cáfolja, majd kiegyezünk abban, hogy erről egyenlőre nem mondhat semmit. Isméi a turisztikára tereli a szót. Az Albánia és Horvátország közötti, Szerbia és Bosznia ölelte riviéra Csipke­rózsika-álomba merült. A herceg szerepét a magunkfajta, az országot sújtó embargó ellenére ide invitált turisták játszhatnák. A helyi turisztikai szövetség és a kormány képviselői legalábbis e hiszemben fogad­ták az újságírókból és turisztikai szakem­berekből verbuválódott csoportunkat. A köztársaság természeti szépségei le­nyügözőek, a vendéglátás színvonala és árfekvése valóban vonzóvá válhatna, ha ­és ez itt a bökkenő - a magyar turista meggyőzhető lenne arról, hogy a háborús tűzfészkek relatív közelében nincs mitől tartania. Szerbiában ismét kilométeres gépkocsisorok várnak benzinre, száz kilo­méterenként rendőrök állítják meg az arra utazót. Montenegróban a szerbiai körül­ményeknek semmi nyoma, még ólom­mentes benzin is kapható. Az ulcinji kikö­tőben kirakodott tankhajót láttunk. Ven­déglátóink az üzemanyag-probléma áthidalására a Beograd-Tivat repülőjáratot ajánlják figyelmünkbe. A turisztikai létesítmények elhagyatot­tak, s a szezonra ha ki is nyitnak, a tava­lyinál jóval kevesebb belföldi turistára számíthatnak. A napi 5-6 százaiákos inf­láció miatt az átlagkeresetek az ötven • márkát sem ütik már meg. - Ezt a szezont megette a fene - mon­dogatják a korábban nagyrészt a turiz­musból élő helybeliek. A montenegróiak nehéz döntés előtt állnak. Vagy kitartanak természetes szö­vetségesük, Szerbia mellett és így a szi­gorúbb szankciók, az esetleges katonai intervenció következményeit is vállalják, vagy mentve a menthetőt, kiválnak Ju­goszláviából. Mindkét megoldás tragikus következményekel járhat. Montenegró függetlenedésével Szerbia nem csak tengerparti kijáratát, de Jugoszláviát is elvesztené. Ezért félő, hogy ezt katonailag próbálná megakadályozni. Más kérdés, Milosevics válalná e az akció kockázatát. A háború könnyen áterjedhetne a túl­nyomórészt muzulmánok lakta két szerbiai tartományra: Koszovóra és Szadzsakra is. A politikai patthelyzet tehát kedvez a montenegróiaknak, akik a mai napig nem tudták megbocsájtani a szerbeknek, hogy a testvériség, a jugoszlávizmus jegyében az első világháborút követően le kellett mondaniuk önálló államiságukról. Most egyre többen érzik úgy, cserébe nem kaptak semmit. Ha most Montenegró jól dönt, nem válik háború pusztította romhalmazzá, nyomorteleppé. Akkor pedig nem lesz gondja a turizmussal sem. Varga Iván Meghalt Bérégovoy Párizsban röviddel vasárnap éjfél után bejelentették, hogy elhunyt Pierre Bérégovoy, volt miniszterelnök, aki előző nap késő délután követett el öngyilkosságot. A volt kormányfőt Ne­vers városából helikopterrel szállították Párizsba, a Val-de-Grace katonai kórházba, hogy megpróbálják megműteni, de útközben meghalt. A kórházban ott várta Francois Mitterrand elnök és Edouard Balladur miniszterelnök is, de már csak a tragikus hírről érte­sülhettek. A holttestet ennek ellenére a kórházba szállították. Az épület bejáratánál százak gyűltek össze, és igen nagy számú tudósító várta a híreket. Röviddel éjfél után jelent meg a kórház egy orvosa, aki közölte: Pierre Bérégovoy a szállítás közben, 22 ára 15 perckor hunyt el. A politikus öngyilkossága teljes megdöbbenést keltett Fran­ciaországban és politikai barátai, illetve ellenfelei egyaránt meg­rendülten nyilatkoztak a tragédiáról. Egyelőre nem ismeretes, hagyott-e hátra búcsúlevelet, vagy volt-e közvetlen kiváltó oka az öngyilkosságnak. Szombaton délben még, Nevers város képvi­selőjeként és polgármestereként, fogadta május elseje alkalmából a helyi szakszervezetek vezetőit, majd felkereste a városi kerék­pár-versenyt és elbeszélgetett a jelenlevőkkel. Ezután - szemé­lyes biztosítója nélkül - sétára indult egy közeli csatorna partjára. Nem ismeretes, hogyan jutott hozzá a testőr fegyveréhez, amivel fejbe lőtte magát. Az öngyilkosságot gépkocsivezetője fedezte fel. Az azonnal helyszínre hívott mentők a helyi kórházba szállították, de állapotát már ott is reménytelennek nyilvánították, ekkor már kómában volt. Ennek ellenére megpróbálták a kiválóan felszerelt és a legjobb orvosokkal rendelkező párizsi katonai kórház neu­rológiai sebészetére szállítani, de a helikopter a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudott azonnal felszállni. Pierre Bérégovoy egy hónappal ezelőtt, a pártja, a szocialista párt számára kataszrofális vereséggel végződött nemzetgyűlési választás után volt kénytelen távozni miniszterelnöki tisztéből. Bár városában újraválasztották képviselővé, a vereség súlyosan megviselte, egyesek szerint többször is depressziós állapotba ke­rült. Nem vett részt a szocialista párt választás utáni belső csatái­ban, nem jelent meg annak vezetőségi ülésein, bár a nemzet­gyűlés ülésszakának megnyitásán és több ülésén még ott volt. átjárható határokat... az ukrán-magyar Egyezmény Jeszenszky Géza nyilatkozata

Next

/
Thumbnails
Contents