Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-03 / 78. szám

12 KOLYOK SZOMBAT, 1993. ÁPR. 3. Mese a falánk tyúkocskáról Burmai népmese így szólt egyszer a tyúkocska tyúkanyóhoz: - Éhes vagyok, kérlek szépen, süssél nekem kalácsot! - Jól van, tyúkocskám, sütök neked kalacsot - mondta tyúkanyó. - Most menj szépen, és hozzál nekem fát az udvarról, hadd rakjak tüzet, anélkül nem sül meg a kalács. Ment a tyúkocska, ment az udvarra a fáért. Ahogy az udvarra ért, szembejött vele egy nagy-nagy kandúr. A nagynagy kandúr azt mondta a tyúkocskának: - Miau, ham! Én most téged bekaplak, meg is eszlek! - Ne egyél meg, kandúrmacska, kérlek szépen, ne egyél meg engem! Fat viszek most tyúkanyónak, tyúkanyó majd kalácsot süt nekem, s ha nem bántasz, kapsz egy nagy darab kalácsot tőlem! A kandúrmacska úgy gondolta, sokkal többet ér egy nagy darab cukros kalács, békén hagyta hát a tyúkocskát. A tyúkocska összeszedte a fát az udvaron, bevitte tyúkanyónak. - Jaj, tyúkanyó, nagy baj van! - mondta. - Mi a baj, tyúkocskám? - Az a baj, hogy az udvaron összetalálkoztam a kandúrmacskával, a kandúrmacska - ham! - be akart kapni, meg akart enni, én meg azt mondtam neki, ne kapjon be, ne egyen meg engem, inkább adok neki a kalácsomból. - Egyet se búsulj, tyúkocskám - mondta tyúkanyó. Olyan nagy kalácsot sütök neked, hoay akár három macskát is jóllakathatsz vele! Hamarosan megsült a nagy kalács. Tyúkanyó enni hívta tyúkocskáját, s így beszélt hozzá: - Egyél, tyúkocskám, egyél jó étvággyal! De el ne felejtsd, hogy a kandúrmacskának is jár ebből a kalácsból! Megígérted neki! - Tudom - mondta a tyúkocska, s azzal nekilátott enni. Ette, ette a finom cukros kalácsot, addig ette, míg az utolsó rólam is! Meg ha nem is feledkezett el a kalácsról meg rólam, nem baj, úgyse tudja, hol lakom! Ebben a pillanatban tyúkanyó is meg tyúkocska is meglátta a kandurmacskát. Az udvaron át bársonytalpakon sétált a konyha felé. - Jaj, végem van! - csipogta rémülten a tyúkocska. Tyúkanyó meg nem csipomorzsát is megette. Csak akkor jutott eszébe a kandúrmacska meg az, hogy kalácsot ígért neki. - Jaj, tyúkanyó - siránkozott -, mind megettem a kalácsot, egy morzsát sem hagytam belőle, jaj, most mitévő legyek?; - O, te falánk ó, te szószegő tyúkocska! - Ne haragudj rám, tyúkanyó - siránkozott a tyúkocska. - Ne haragudj rám! A kandúrmacska azóta talán már el is feledkezett a kalácsról meg gott semmit, hanem a szárnyánál fogva fölkapta tyúkocskát, a konyhába vitte, s vele együtt belebújt a nagy hasú agyagkorsóba. A kandúrmacska csak annyit látott, hogy tyúkanyó és tyúkocska a konyhában tűnt el. Nagy mérgesen megállt a küszöbön, s így pörölt: - Hol a kalácsrészem? Ide vele, mert ha nem, mindkettőtöket bekaplak! Aztán belépett a konyhába, de nem látta sem tyúkanyót, sem tyúkocskát. - Pedig ide szaladtak be dünnyögött a kandúrmacska. - El nem mozdulok innen, míg meg nem kapom a kalácsot, vagy be nem kapom ezt a két szökevényt! - Azzal a kandúrmacska lefeküdt a küszöbre, s várt. Tyúkanyó meg tyúkocska ott lapult a nagy hasú agyagkorsóban. Tyúkocska egyszer csak suttogni kezdett: - Tyúkanyó, én úgy szeretnék prüsszenteni! - Ne prüsszents, mert meghallja a kandúrmacska, s bekap mindkettőnket! - suttogta tyúkanyó. Tyúkocska kis ideig békén maradt, aztán megint csak rákezdte: - Tyúkanyó, igazán muszáj prüsszentenem! Tyúkanyó túrelmét vesztve szólt rá tyúkocskára: - Bánom is én, prüszszents hát, úgyis végünk lesz! Tyúkocska óriásit prüszszentett, de akkorát ám, hogy a nagy hasú agyagkorsó megingott a polcon, aztán leesett a földre, s ezer darabra tört. A küszöbön a kandúrmacska ijedtében fölnyivákolt. - Jaj, dörög az ég! - kiabált, s eszeveszetten menekült. Tyúkanyó meg tyúkocska kikászálódott a cserepek közül, s látták, hogy a kandúrmacska elszaladt. - No, ez se jön többé viszsza - mondta tyúkanyó. - Látod, milyen hős vagyok - mondta a falánk tyúkocska. - Látod, még a kandúrmacska is megrémül és menekül, ha én egyet prüsszentek! Százszorszép gyermek-néptáncfesztivál Az ország minden szegletéből érkeznek néptáncos gyerekek Szegedre, a Százszorszép Gyermekház fesztiváljára. Várhatóan harminc ifjúsági együttes fellépését láthatjuk három napon át a JATE Ságvári Endre Gyakorló Általános Iskola tornacsarnokában. Az első előadás ma, április 3-án, délután 15 órakor kezdődik, és a föllépések két órás szünettel - egészen este 21 óráig tartanak. A további napok (április 4. és 5.) műsor-rendjét a helyszínen ismerhetik meg az érdeklődők. A zárónap, április 5-e, hétfő estéjén 18 órai kezdettel gálaműsort rendeznek a Deák Ferenc Gimnázium aulájában. Megfejtések - nyertesek Legutóbbi képrejtvényeink megfejtése: „Kútpereme", és „Könyv." Nyerteseink: Börcsök Erika, Szeged, Mozdony u. 18.; Tombácz Dóra, Szeged, Csongrádi sugárút 81 VI. 32.; Hajdú Nóra, Kistelek, Tömörkény u. 34. Gratulálunk! Szokásos ajándékunkat postán küldjük el. Képrejtvénypályázat Ügy látszik, ismét megjött olvasóink rejtvény-gyártó kedve: az elmúlt napokban igen sok szellemes föladványt kaptunk, nehéz volt közülük választani. A még csak harmadik osztályos Soós Berta (Szeged, Oskola u. 25.) munkái tetszettek a legjobban, de félretettük Máté Ágnes (Szeged, Kisteleki Ede u. 13.), és Algner Márta (Szeged, Marostői u. 24/B.) rajzos feladatait is, amelyeket később közlünk majd. Most tehát Soós Berta képrejtvényeit kell megoldani, s az eredményt április 7-éig beküldeni hozzánk. Címünk: 6740 Szeged, Stefánia 10. Antoine de Saint Exupery A kis herceg (részlet) A kis herceg nekivágott a sivatagnak, de nem találkozott, csak egy virággal. Egy háromszirmú, semmi kis virággal. - Jó napot! - mondta a kis herceg. - Jó napot! - mondta a virág. - Hol vannak az emberek? - kérdezte udvariasan a kis herceg. A virág látott egyszer egy bandukoló karavánt. - Az emberek? Van belőlük, azt hiszem, hat vagy hét. Évekkel ezelőtt láttam őket. De sosem lehet tudni, hol-merre vannak. Viszi, sodorja őket a szél. Nagy baj nekik, hogy nincs gyökerük. - Viszontlátásra - mondta a kis herceg. - Viszontlátásra - mondta a virág. Miért ferde a magyar koronán a kereszt? Erre két magyarázat is van. Az egyik egy legenda. Eszerint amikor Hunyadi Mátyás gyermekkorában játszadozott, egyszerre csak nagy szárnycsattogást hallott. Jöttek az angyalok, hozták a koronát, hogy a fejére tegyék. Megrémült a kis Mátyás, nagyot sújtott az öklével, és éppen a keresztet érte a csapása. Azóta ferde. Nyilvánvaló, hogy ez a legenda messze jar a valóságtól. A másik mendemonda már történeti. Eszerint a kereszt akkor görbült volna el, mikor Bajor Ottó 1305ben a Venceltől visszakapott koronát tokba zárva és nyeregkápára akasztva hozta hazafelé, és Fischamendnél leejtette, elvesztette. A magyarázat történeti ugyan, de mégiscsak monda. A kereszt görbeségének oka kevésbé romantikus. Az egymásra boruló pántok közepén egy nyílás van. Ide erősítették be, eredetileg függőlegesen, a keresztet. Ez a nyílás vagy furat kitöredezett, nagyobb lett. A kereszt alsó gömbjének szege lazán van benne. Vagyis az hol erre, hol amarra dől. NÉPRAJZI KALAUZ Virágvasárnapi barkaszentelés Közeledi a húsvét (ápr. 11.), a nagyböjt vége; elmúlt a feketevasárnap, már a „virághétben" vagyunk, amely a virágvasárnappal (holnap), a húsvét előtti vasárnappal zárul. A virághét után a nagyhét következik, amelynek vasárnapja húsvétvasárnap, locsolkodni viszont majd csak húsvéthétfőn lehet (kilenc nap alatt még beszerezhetitek a kölnit!). A virágvasárnapot a legrégibb időben a római egyház pálmavasárnapnak is nevezte. Ilyenkor került sor ugyanis a szokásos pálmaszentelésre, amit Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékére rendeltek el. Azokban az országokban, amelyekben a pálma nem volt honos, barkát szenteltek ezen a napon. Ezt a szertartást - amelyre a virágvasárnapi körmenet előtt került sor - nálunk barkaszentelésnek mondják. Régi hagyomány szerint virágszombaton folyt a barkagyűjtés, de a szegedi tájhoz tartozó Balástyán az iskolás gyerekek már Gergely napjától szedegették az ágakat. Mire jó a szentelt barka? A templomban a pap megszenteli a barkát, amit aztán a hívők hazavisznek, de nem a szobába teszik, mert akkor a hiedelem szerint sok lesz a légy, hanem az istállóban a gerenda fölé - megvéd a villámcsapástól -, vagy az eresz alá - elkerüli a tűzvész a házat. Az ólküszöb alá rakva megóv a dögvésztől, sőt a szántóföld négy sarkába tűzve oltalmazza a termést. Szentelt barkával gyógyították valamikor Szegeden a hideglelést is, úgy, hogy egy-egy barkaszemet lenyeltek, máshol ugyanilyen módon használták orvosságul a torokfájásra, hamujával, betegség esetén az ember homlokát kenegették. Bálint Sándor, neves néprajzkutatónk szerint „a barka égi háború idején országszerte használatos. A régi szabadkémények világában a szegedi tájon ilyenkor szentelt gyertya lángjánál meggyújtották. Kémény alá tartották, hogy füstje eloszlassa a rossz föllegeket. Sándorfalván vihar, jégverés esetén előveszik, apróra összevagdalják. A konyhában felfordítják az asztalt, négy lábára ráteszik az apróra vágott barkát és úgy imádkoznak mellette". A szentelt barkát néhol jóslásra is felhasználták, azt tartották ugyanis, hogy ahány bimbója volt a barkának, annyi kislibának kellett születnie. Turi Márta A gyökerek Egy-egy fának éppen akkora a gyökérzete, mint a koronája. Vagyis az ágak és a levelek lombsátra. A levelek úgy helyezkednek el, mint a háztető cserepei. Egyikről a másikra csurog a víz, és így nem a fa törzséhez jut el, hanem a messze futó gyökerekhez. A növény gyökere egyre mélyebben hatol a földbe. Oldalából egyre kisebb gyökérágak nőnek. Szerteágaznak, és végül egészen behálózzák a talajt. Örökösen növekednek, és mindig a nedvesség felé törnek. A növény minden része sejtekből áll. A kis gyökerekben különleges szívósejtek vannak. Ezek szívják fel a nedvességet a földből, aztán átadják a vizet a felettük levő sejteknek. Azok pedig továbbszállítják a növény testébe. De hát azért a víz egymagában mégsem elég. Miféle táplálékhoz jut még a növény? A vízzel együtt a földben levő tápanyagokat is felszívják a szívósejtek. A foszfort, a nitrogént, a káliumot, a kalciumot, a magnéziumot, a vasat és még néhány más anyagot. A növény nagyon sok vizet szív fel a gyökereivel. Hogy mennyi vizet gyűjt magába, arra itt egy érdekes példa. Egy terebélyes nyírfa egymaga naponta négyszáz liter vizet szív fel. Ennek nagy része elpárolog a levél bőrén levő nyílásokon.