Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-29 / 99. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. APR. 29. Bezár a Sportuszoda... ...no nem véglegesen, csak addig, amíg megszabadítják téli „köntösétől", azaz a sátorbontás befejezéséig. Ma még, 14 óráig, a vendégek rendelkezésére állnak medencék, utána vi­szont egy hétre bezár az újszegedi Sportuszoda. A tervezett nyitás időpontja május 6. (csütörtök), reggel 6 óra. • Szombaton 9 órától az SZVSE-csarnokban Szabó Sándor-birkózó­emlékverseny és -0B SPORT 7 A Szegedi VSE birkózó­szakosztályában több mint egy évtizedig sportolt egy olyan versenyző, aki tehetségével, szorgalmával, tudásvágyával a társai fölé tudott nőni. Nyol­cadik osztályos volt, amikor már legyőzte a nálánál két évvel idősebbeket is, Így a hazai serdülő szabadfogású birkózók között nem is talált ellenfélre. Talán ezután nem kell csodálkozni azon, hogy stabil tagja volt még az ifjúsági válogatottnak is. Sajnos, tragikus halála a továb­bi sikerekhez vezető utat le­zárta, emléke azonban Szeged és az ország birkózóiban to­vább él. A kiváló sportember em­lékére immáron ötödik alka­lommal rangos szabadfogású versenyt rendez az SZVSE. A szakszövetség, csakúgy mint tavaly, a szombaton 9 órakor kezdődő versenyt egyben az országos szabadfogású bajnok­ságnak is tekinti. Szombaton a Vasutas-stadion Sportcsar­nokában a teljes magyar élmezőny rajthoz áll, hiszen ezen a versenyen választja ki a szövetségi kapitány az ifjúsági Eb-n indulókat. A súlycsopor­tok eredményhirdetése után átadják a tragikusan elhunyt birkózó szülei által alapított díjat is. • Túlzás lenne azt állítani, hogy szerda este a moszkvai Luzsnyiki stadionban (ki ne emlékeznék az 1980-as nyári olimpia központjára?) sok munka várt a jegyszedőkre. A futballhistória harmadik orosz­magyar hivatalos találkozója előtt egy órával ugyanis inkább katonák és rendőrök üldögéltek a verőfényes, de meglehetősen hűvös időben a lelátókon, ame­lyeket bizony alaposan meg­viselt már az idő. Ezen a napon a magyar csa­pat az európai 5. csoportban az ötödik találkozóján lépett fel, míg Pavel Szadirin szövetségi kapitány együttese a negyedik mérkőzésén öltözött szerelés­be. Az oroszok oldalán kilenc, a magyar válogatottban pedig öt idegenlégiós futballista ju­tott szóhoz. Amikor a belga Guy Goethals a sípjába fújt, mintegy 30 ezren ültek a lelátókon, azaz csak megnőtt az érdeklődés. Az első félidőben azért egy-két bíztató dolgot mutatott • Labdarúgó vb-selejtező • Egy félidőt bírt a magyar csapat Vereség Oroszországtól is a magyar csapat, de ilyen nagyságú feladat megoldására képtelen. Az első 45 percben Csábi és Kiprich megoldásai ütötték meg színvonalat, for­dulás után időnként Pisont és Détári elfutásait jegyezhettük fel, más kérdés, ezek végén szinte sohasem alakult ki gól­veszélyes helyzet. Az oroszok­nál Jurán és Kiijakov nagysze­rű negyedórával ijesztgetett, utána elveszítették a fonalat. Azt az egész orosz válogatott nem is találta meg a félidőig. Szadirin kapitány a Kornyejev - Kulkov cserével nyerő lapot húzott, utóbbi ugyanis a kö­zéppálya baloldali sávjában fű­részként nyírta szét a magyar védelmet. A hazai válogatottból tulaj­donképpen senkit sem kell kü­lön kiemelni. Ez a csapat úgy jó, ahogy van. Az európai elit­ben (Olaszország, Anglia, Franciaország, Németország, Portugália) edződnek kiváló­ságai, egészen más gyorsaságú labdarúgáshoz szoktak, s erről vallottak a második félidőben. Szerdai biztos diadalukkal többmérföldes lépést tettek a jövő évi amerikai vb-döntő felé. Oroszország-Magyarország 3-0 «M» Moszkva, Luzsnyiki sta­dion, 30 000 néző. Vezette: Goethals (belga). Oroszország: Harin - Kan­cselszkisz, Gorlukovics, Onop­ko, Ivanov - Kornyejev, Sa­limov, Dobrovolszkij, Koliva­nov - Kiijakov, Jurán. Magyarország: Petry - Te­lek - Csábi, Lőrincz - Balog, Márton, Détári, Pisont, Duró ­Kiprich, Kovács. Csere: Kornyejev helyett Kulkov (56. p.), Kirjakov helyett Mosztovoj (73.), illetve Duró helyett Bánfi (64.), Balog helyett Vincze (64.). Gólszerzők: Kancselszkisz (54. p.), Kolivanov (61.), Jurán (85.) Sárga lap: Jurán (76. p.) A csoport állása Í.Görögország 5 4 1 - 5-0 9 2. Oroszország 4 4 - - 10-0 g 3. Magyarország 5 113 4-6 3 4. Izland 4 1 - 3 2-4 2 5. Luxemburg 4 - - 4 0-11 0 • Immár tizenkettedik alka­lommal rendezték meg az Ópusztaszeri Nemzeti Emlék­parkban a nagy hagyomá­nyokkal rendelkező kispályás labdarúgótornát, a szeri Árpád Kupát. Á küzdelmek két csoportban zajlottak. „A" csoport: Prima­gáz-Múzeum 6-0, Securicor­Opusztaszer 4-2, Securicor­Primagáz 4-1, Ópusztaszer­Múzeum 5-0, Securicor-Mú­A Múzeum becsülettel helytállt zeum 5-0, Ópusztaszer-Prima­gáz 2-2. „B" csoport: Dégáz-Jakab­szállás 3-3, Jakabszállás-Dél­magyar 4-0, Délmagyar-Dé­gáz 2-1. A harmadik helyért óriási csatát vívtak a Prímagáz és a Délmagyar labdarúgói, és vé­gül a szerencsésebb csapat nyert (4-0-ra...). Az első he­lyért: Securicor-Jakabszállás 3-0. A kupát a Securicor csa­pata nyerte, a Jakabszállás, a Prímagáz, a Délmagyar, az Ópusztaszer, a Dégáz és a Mú­zeum gárdája előtt. Külön ki kell emelni a Mú­zeum csapatát sportszerű helyt­állásákért, valamint a Délma­gyar csapatát, amelyik cserejá­tékos nélkül küzdötte végig a mérkőzéseket. Az értékes díjakat egyéb­ként Trogmayer Ottó múzeum­igazgató adta át a csapatoknak. Szép volt fiúk, folytatás jövőre! Vajda János (szurkoló) A Maty-érrel kapcsolatos gondokat tavaly már a Dunapack Kupa nemzetközi kajak-kenu-verseny fel­színre hozta. Akkor annyival elintéződött az ügy, hogy a szegedi verseny anyagilag tönkre tette a kajak-kanu szö­vetséget, s ezért soha többet nem jönnek a gróf Széchenyi Istvánról elnevezett vízitelepre. Szerencsére a másik nagy igénybevevő, az evezősszövetség csak szívta a fogát, de kitartott a Maty-éri pálya mellett. Sokan úgy gon­dolták, ezzel lerendeződött az ügy. Igen ám, de kiderült, hogy elavultak a pálya úgynevezett sporttechnikai be­rendezései. Az üzemeletetés is eléggé költséges lett. A vízügyi szakemberek egyöntetű véleménye az volt, hogy le kell engedni a háromméteres vízmennyiséget. Egyrészt azért, hogy elvégezhessék a technikai felújítást, másod­sorban pedig ez a leghatásosabb módszer a hínár elsza­porodása ellen. Ebből aztán akkora probléma kelet­kezett, hogy veszélybe került a Maty-ér jövője. Arról van ugyanis szó, hogy nincs pénz a feltöltéshez szükséges költségekre. A jelenlegi patthelyzetről beszélgettem tegn­ap TripoLszky Imrével, az Ativízig szakaszmérnökével, a , Szegcdi Vízügyi SE elnökével, aki ma már minden sza­badidejét a pályára fordítja. • Marad csak horgászparadicsom? • Bőbb a kajak-kenu, majd a motorcsónak, végül az OTSH farolt ki a A mai közgyűlés kezében van a Maty-ér jövője • Tizenkét évvel ezelőtt ad­ták át a létesítményt. A víz­tározó hármas célját már unos-untig emlegettük. Egy biztos, hogy mint belvíztá­rozóra ezekben az aszályos években nincs szükség, mint öntözési lehetőséget sem érdekel senkit, marad a horgászás és a sport para­dicsoma, de mindkét célra csak kiadások vannak. - Addig nem volt gond a Maty-ér körül, amíg a vízügyi igazgatóság lenyelte a feltöl­téssel és a fenntartással járó költségeket - mondta a kettős szorításban élő vezető. - Ta­valy azonban a nyakunkba sza­kadt a pályával kapcsolatos összes gond. Már akkor tudtuk: ha nem sikerül pénzt szerezni, akkor egyszerűen a létesítmény léte forog kockán. Nem sikerült, pedig igazán mindent megtettünk. • Úgy tudom a hajdani sportot felügyelő tárca nél­küli miniszter is segítséget ígért. - Dr. Horváth Balázs be­kérte a pályával kapcsolatos öSszes dokumentációt, s költ­ségvetést (16-18 millió fo­rintos igénnyel léptünk fel, hi­szen mégiscsak nemzetközileg elismert előnyökkel rendelkező pályáról van szó). Elég hamar - csak ez a Maty-érre vonatkoztatva nem Ki vagyunk a vízből éppen jó 1996-os expo idején éppen a Maty-érre terveznek egy ran­gos nemzetközi versenyt. • Miben reménykednek még? - Szerencsére a szegedi sportigazgatóság kitűnő hoz­záállása még tartja bennünk a lelket. így újabb két szálat kezdtünk gombolyítani. Június 11-14. között egy nemzetközi triatlon- versenyt akarnak ren­dezni, s ennek kapcsán megcé­loztunk egy főhatósági támo­gatást. Ez azonban egyrészt bi­zonytalan, másrészt pedig nem fedezi a költségeinket. A leg­biztosabb a szegedi közgyűlés által megszavazott pénz lenne. El kell azonban mondani, hogy mint egyesület eddig sem ül­tünk ölhetett kézzel: 1,2 milliót megtakarítva elvégez­tük a pálya újra bójázását, mégpedig úgy, hogy kajak­kenu versenyek rendezésére is megfeleljen. Mi bízunk még ennek a sportágnak a visszaté­résében is... Szeged egyik színfoltjává vált a Maty-éri gróf Széchenyi István evezőspálya. Minden vonatkozásban eddig is a város érdekeit szolgálta, hiszen a külföldi versenyzők költségei mégiscsak a városban marad­tak. Az idegenek elvitték a Tisza-parti település hírét a vi­lágba. Éppen ezért nem értem, hogy miért várunk idegen megmentőkre... Úgy tudom, a mai közgyűlésen felvetődik a víztározó lehetetlen helyzete. Remélem, minden képviselő tudja, hogy Maty-ér jövőjére voksol, amikor így vagy úg\ állást foglal. Ha az idén el maradnak a betervezett verse nyek, akkor a jövőben a kutya sem jön már ide... Süli József Nincs pénz, nincs viz - két héten belül tavaly szep­temberben - válaszolt is a kísérő levelünkre, amiben közölte, hog.y átadta az ügyet az OTSH-nak. Az országos sporthivataltól pedig hiába vártuk a levelet. Végül egy újabb megkeresésre április 13­diki keltezéssel kaptunk Gallov Rezső államtitkártól egy támogatást elutasító levelet. • A szegedi közgyűlés sem szavazott egy fillért sem a Maty-érnek. - Erről van szó. Ma itt állunk egy leapasztott víztáro­zóval és reménytelen helyzet­tel. • Közben a horgászok is verték a vasat. - Igen, de ők legalább fel­ajánlottak 100 ezer forintot ar­ra, hogy a legalább a tározó ökológiájához szükséges víz­mennyiséget biztosítsuk. Mon­danom sem kell, hogy ez a pénz csak a költségek egyne­gyedét fedezi, de a vízügyi igazgatóság magára vállalta ennek a vízszintnek a biztosítá­sát. Április 28-án a vízjelző 84 centimétert mutatott. A szi­vattyúk pedig ha elérjük a négyszázezer forintos költsé­get, akkor leállnak. Pedig most, a Tisza magas vízállása miatt sokkal kevesebből lehet­ne a három méteres szintet elérni. • Ez mennyibe kerülne? - Durván három millió fo­rintba. • Egy biztos, hogy rangos kajak-kenu verseny nélkül marad Szeged. De az eve­zősök az idéán is letették a Maty-ér mellett a voksukat. - Ez így van, de ha nem lesz pénz a tározó feltöltésére akkor hiába ragaszkodnak hozzánk. Pedig ha az idén nem tudjuk Szegeden megtartani a szö­vetség 100. évfordulójának je­gyében a nemzetközi regattát, 8 nemzet jelezte már részvételi szándékát, akkor ezt a sport­ágat is örökre elüldözzük, s ak­kor már tényleg felvetődik a kérdés: van-e értelme fenntar­tani a létesítményt? Pedig az Valamikor azzal dicsekedhettünk, hogy a szegedi pálya a moszkvai olimpiai hasonlót...

Next

/
Thumbnails
Contents