Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-21 / 92. szám

SZERDA, 1993. APR. 21. • AT. Ház kedden a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról rendelkező törvényjavaslat általános vitájával kezdte munkáját, az idő előrehaladtával azonban a polémiát elnapolták. Befejezték viszont a képviselők a statisztikáról szóló törvényjavaslat részletes vitáját; a jogszabályról várhatóan a jövő héten döntenek. Ezt követően a T. Ház folytatta, majd lezárta Katona Bélának (MSZP) az országgyűlési képviselők által betöltött gazdasági tisztségek nyilvánosságáról szóló határozati javaslatának általános vitáját. Az Országgyűlés délután egyhangú döntéssel, ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el a munkavállalói résztulajdonosi programról szóló törvény módosítását, amely az MRP-hez felvehető hitel feltételeit az Egzisztencia-hitel megváltozott feltételeihez iga• Országgyűlés 1 humanizmus szenemében BELÜGYEINK 3 zitotta. Az így elfogadott módosítás értelmében az MRP-konstrukcióban felvett hitelnél a megkövetelt saját rész 5 millió forintig az igényelt összeg 2 százaléka. Ötmillió forint felett a kötelező saját rész 100 ezer forint, plusz az 5 millió forint feletti rész 15 százaléka. A hitel és a részletfizetés futamideje legfeljebb 15 év, amelyből a türelmi idő maximum 3 év lehet. A Tisztelt Ház kedden este törvényt fogadott el a bányászatról. Ezzel hosszas előkészítő munka után megszületett a jogi szabályozása az ásványi nyersanyagok kitermelésének, a geotermikus energia kutatásának, illetve bányászatának, valamint a szénhidrogénszállító-vezetékek létesítésének és üzemeltetésének. Ennek alapján azok a szervezetek nem részesülhetnek támogatásban, amelyek nem rendelkeznek bírósági bejegyzéssel, nincs alapszabályuk, programtervezetük és demokratikusan választott vezetőségük. Az Országgyűlés elfogadta a behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló törvényjavaslatot is. Az új jogszabály előírja, hogy az ország folyamatos és biztonságos energiaellátása, valamint az EK-hoz történő csatlakozás érdekében a hatályba lépést követő hatodik évben a behozott kőolaj biztonsági készletének 90 napra kell emelkednie. Az Országgyűlés 189 szavazattal, 9 ellenében és 11 tartózkodással elfogadta a hat parlamenti frakció és a függetlenek csoportjának egy-egy képviselője által létrehozott nyilatkozat-javaslatot a gyűlöletet szító szélsőségek ellen. A nyilatkozat kimondja, hogy az Országgyűlés a humanizmus szellemében, a nemzetközi egyezményeknek és a magyar alkotmánynak megfelelően elítéli és elutasítja a bárhol és bármilyen tartalommal, módon és formában megjelenő szélsőségeket, így a különböző nemzeti és etnikai kisebbségek, valamint az idegenek elleni gyűlöletet és az antiszemitizmust, a nemzeti és vallásos érzületet sértő megnyilvánulásokat. A dokumentummal az Országgyűlés kifejezi azt a szándékát is, hogy Magyarország a törvények szigorú megtartásával, valamint a jogállam által biztosított eszközökkel mindenkor fellép a szélsőségek ellen. • Gyermekgyilkosságok Zsolt kinyirja a kislányt (Budapesti tudósítónktól.) Milyen jól beérett mára a hatvanas-hetvenes évek depressziója, és mennyire korszerű! Ez volt az első gondolatom, végignézve tegnap a Művész moziban Szabó Ildikó - már a bemutató előtt jóhírű -, Gyermekgyilkosságok című új filmjét. A film főhőse a homályos Magyarország. Szereplője egy 12 éves kissrác, aki egykori híres primadonna, a filmben már lerobbant alkoholista nagyijával, Bizsuval él együtt, az összekötő vasúti híd lankás húsipari tájain, ahol persze vagonok is rozsdásodnak a fáradt napfényben. Az egyik vasúti kocsiba beköltözik a terhes cigánylány, aki fejletlen, halott gyermeket szül. A fiúval együtt dobják vízbe a világra halt csecsemőt. Meglesi őket a fiú osztálytársa, Ibi, s följelenti a cigánylányt, aki a rabkórházban öngyilkos lesz. Nem marad el a bosszú! Zsolt, Bizsu 12 éves unokája, kinyírja a kislányt. Különös lelki kegyetlenséggel. Hogy mégis miképp, az maradjon titok, amíg .a filmet meg nem nézi az olvasó. Sok nehezen feledhető képet láthatunk Szabó Ildikó filmjében, ami egyébként keskeny vásznú és fekete-fehér. Vagyis igazi, bár nem csak ínyenceknek való ritkaság a mai tűzijátékos-színes, szuper pocsékok között. • Turizmus és tájékoztatás Hogyan „adjuk el" a városi? Olyan integrált cselekvési programot kell kialakítania az idegenforgalom szervezésében, a szolgáltatásokban, hogy azáltal „el tudjuk adni" Szegedet. Nevezetesen, vonzóvá, elérhetővé, s az egyszer idelátogató számára feledhetetlenné tegyük a várost, hogy máskor is visszatérjen... Voltaképpen a fentiekben megfogalmazott cél vezérelte dr. Lippai Pál polgármestert, amikor tegnap délutánra összehívta az idegenforgalmi intézmények, a vendéglátóipar, a szállodák és a kulturális intézmények képviselőit. A tanácskozáson helyzetünk és lehetőségeink felvázolása mellett a legtöbb szó a tájékoztatásról, a propaganda szükségességéről, illetve annak hiányáról esett szó. Erről beszélt Rockov György, az Alföldtours vezetője, aki egyben a Megyei Idegenforgalmi Kamara elnöke is, hangsúlyozva, hogy egész évi részletes és összehangolt esemény-és rendezvényprogramot kell készítenünk, annak ellenére, hogy városunkra a szezonális vendégforgalom jellemző. Lénárt Béla, az Expressz vezetője ehhez még hozzáfűzte, hogy a nyugati országokban akkor lehet eladni és jól eladni a programokat, ha azokat két évre előre elkészítik! Gulyás Sándor, a Füvészkert igazgatója egy „látványosságot" nyújtó intézmény vezetőjeként mondta el, hogy egy-egy prospektusban mennyire hiányos a tájékoztatás, jelesül, az 5500 növényfajt és az ország legnagyobb székely kapuját bemutató szegedi intézmény sehol sem található a tájékoztatókban. Más felszólalók is jobbára gyors, pontos és mindenre kiterjedő információs kiadvány megjelentetését szorgalmazták. Abban is megegyeztek, hogy a hasznos ötleteket, felvetéseket egy emlékeztetőben összegezik, majd a második körben, hamarosan sorrakerülő tanácskozáson már a konkrétumokról tárgyalnak. Egyetértettek abban is, hogy ezt a munkát a városi önkormányzat képviselője koordinálja majd. K.F. Asszonybarát tömegközlekedés kell? (Folytatás az 1. oldalról.) A tömegközlekedés helyzete már-már katasztrofális. A villamosvágány-hálózat rozoga, a járműállomány 80 százaléka csak 30-40 százalékos műszaki színvonalat ér el. Életkoruk 20 és 50 év között van (látták a magyar októbert, de még a szovjet ostromot is). Az autóbuszoknak mindössze 10 százaléka az úgynevezett környezetbarát, 50 százalékuk viszont már 5-600 ezer kilométert futott. (A románok tavaly még vásároltak kiöregedett autóbuszokat, az idén már nem kellett nekik ez az üzlet.) Elképesztően nehéz parkolni, természetesen azért, mert minden pillanatban elképesztő mennyiségű jármű álldogál az utcákon. Budapest 100 millió négyzetméternyi útfelületének 40 százaléka, tehát 40 millió négyzetméter fölött mozdulatlanok a kerekek. A '70-es, '80-as évek autómániája töltötte meg civil kocsikkal a városokat, Budapest minden negyedik lakosa gépkocsitulajdonos. Főként a férfiak használják, miként a kerékpárt és a gyaloglást is, mint közlekedési módot. Akár Európa többi városában, villamosra vagy autóbuszra inkább a nők szállnak fel - Frankfurtban már egyenesen asszonybarát tömegközlekedés kialakításának szükségességéről beszélnek. A fővárosiak programja nem számol az úthálózat és forgalom mennyiségi fejlesztésével. (Egyéb területeken is szinte részletekbe menő azonosságokat fedezhetünk fel a szegedi elképzelésekkel.) A sugaras-gyűrűs szerkezet esetleges finomításához tartozik az „egérutak" kijelölése és kiépítése, hogy a többtonnás teherszállító járgányok elkerülhessék a (bel)várost. Az előny minden tekintetben a tömegközlekedésé. Okos dolog volna áttérni a „rendszerváltásos" közlekedésre: a kiemelt (belső) zónába, közlekedési rendszerbe a külső övezetekből (csatolt községek stb.) csak átszállással lehetne bekapcsolódni. A Belvárost talán érdemes lenne autómentesíteni (mint Zürichben). Ebben az esetben azonban rendőrséggel őriztetett parkolóknak egész sorát kellene létrehozni. Es utakat építeni (nem a járdákból fehér csíkkal leválasztani) a kerékpárosok elé. Ó. I. Mérgelődnek a méhészek (Folytatás az 1. oldalról.) amit mond, akkor hívjam fel a központot. Meg is tettem, de csak azért, hogy első kézből szerezzek információt. Sikerült is beszélnem az egyik illetékessel, s mint megtudtam tőle: a vállalat a mai napig nem tudta eladni a tavaly felvásárolt néhány tonna mézet, ugyanis a nyugat-európai piacot elárasztotta a magyarral azonos minőségű, de annál jóval olcsóbb kínai. így ameddig az el nem fogy, addig az import cégek se Angliában, se Németországban, se Dániában nem fognak a magyaroktól egy grammot sem vásárolni. Vagyis ismét csak a magyar termelőn csattan az ostor. Úgy járt ezzel is, mint a sertéssel, hiába adja le (ha szerencsés), hosszú ideig nem tud hozzájutni az ellenértékéhez. Mint a mesebeli királylány: kapott is ajándékot, meg nem is. Egyetlen dologban bízhatnak csak a méhekkel foglalkozók, abban: Európa nyugati felében hamarosan nagy divatja lesz a mézes puszedlinek, s még az angolok is mézet csöpögtetnek a tej helyett a teájukba. Korom András • Hétfőn este Szijj Ferenc költő, író volt a JATE klub vendége a Pompeji Irodalmi Estek című sorozatban. A beszélgetést Mikola Gyöngyi vezette. Még az est előtt kértünk interjút Szijj Ferenctől, aki azt állította, hogy nem szereti ő az ilyen interjúkat, sőt még a beszélgetéseket se nagyon. Akik ismerik Szijj Ferencet, azok ezen a válaszon egyáltalán nem lepődhetnek meg, tudják, milyen nagyokat tud hallgatni. Az első, bevezető kérdés is erre vonatkozott, milyen viszonyban áll saját hallgatásával? A szerzőúnkább belátja a hallgatását, mintsem átlátja. Okait lehetne keresni a gyermekkorban, sokfelé. Annyi viszont bizonyos - mondta a szerző -, hogy nagyon kevés olyan dolog van ezen a világon, amiről érdemes lenne beszélni. Viszonylag kevés írói eszközzel dolgozik; erre a szövegre mondják, hogy minimál. Hogy miért így ír? A szerző • Szijj Ferenc estje a JATE klubbon Amiről még érdemes beszélni egyetelen és biztos válasza erre, hogy nem akar hazudni. Persze a hazugságot itt nem az olvasó becsapása szintjén kell érteni, hanem nála az a kevéske dolog számít igazságnak, amiről még érdemes beszélni. Fotó: Révész Róbert Az est második felében a Holmi februári számában megjelent kritikára terelődött a szó, amelyben Bán Zoltán András többek között Szijj Ferenc műveire is tett néhány kritikai megjegyzést. Ezek szerint Szijj Ferencnek az emberekhez való viszonya inkább rovartani jellegű. Ezzel az állítással a szerző nem tudott mit kezdeni, mert szerinte ez az állítás annak a dolognak a félreismerése, amelyet úgy hívhatunk, hogy az ember minimális lehetőségeinek kifejtése. A továbbiakban a szerző realistának nevezte magát, mert valóban, így igaz, csak a valóságnak ad egy kis stílust. Erre példának említette azt az esetet, amikor Galambos Szilveszter megírta egyik napilapunkban, hogy egy kávéházban jól kicsesztek vele. Szijj csak néhány szót változtatott meg ebben az írásban, amitől máris az övé lett a történet, a történet, amely valóságos, stílusa pedig szijj ferences. P. Sz. • Világítótorony a pincében A Phare-program lépcsői Magyarország térségünk több államával együtt 1990 óta részese az Európai Közösség vissza nem térítendő segélyprogramjának. A gazdasági átalakulást, szerkezetmódosltást a piacgazdaságban szükséges intézmények megerősítésével támogató Phare-programba először hazánkat és Lengyelországot vonták be. A phare szó franciául világítótornyot jelent, s ez illik is az intézményes fejlesztés gyűjtőnevet kapott 1990-ben indult és most befejeződött első lépcsőnek. A nekünk juttatott 100 millió ECU-ból 20 millióval részesedett a mezőgazdaság. Az ágazatban elért eredményeket tegnap Kecskeméten a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben nemzetközi sajtótájékoztatón ismertették, s az előadásokat követően az intézet pincéjében kötöttek ki a résztvevők. Félreértésről szó sincs, a helyszín duplán indokolható. A főváros centrikusság mellőzését éppúgy jelzi, mint ahogy alkalmas egy Phare segítséggel létesített beruházás bemutatására. Raskó György a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára a mezőgazdaság átalakulásának jelenleg állásáról szólt, majd az EK delegációját vezető Hans Beck elevenítette fel a közösség Pharesegéllyel kapcsolatos várakozásait. Zichy Aladár a koordinátor szerepében a konkrét eredményeket-sorolta fel. Kiemelte azt a pénzügyi konstrukciót, amely az agrárvállalkozások hitelgaranciáját teremti meg. Segítségével eddig hatszázan, közel 3 milliárd forintnyi garanciát kaptak az induláshoz. Másik látványos terület, a földnyilvántartások számítógépes rendszerének felállítása, bár egyes térségek földhivatalai az eszközök egyrészét még ezután kapják meg. A mezőgazdasági hitelezés elméletét és sajátosságait öt bank 427 alkalmazottja tanulhatta meg továbbképzés keretében. Az 1991-ben indított második lépcsőben a mezőgazdaság szerkezetváltásának előmozdítására 13 millió ECU-t szánnak, a tavaly kezdett harmadikban a mezőgazdasági hitelezés hálózatának megszervezésére adnak 5 millió ECU-t. Talán nem is az összegek nagyságrendje az igazán fontos, hanem a velük beindítható tőke és technológiai mozgás. A Kecskeméten bemutatott, a szőlőművelő traktortól a palack cimkézőig tartó szőlőés bortermelő modellüzem gépeket és berendezéseket kapott, több mint tízmillió forintnyi értékben. Termelők és szaktanácsadók számára egyaránt hasznos lehet e nálunk még ritka, néhányszáz hektáros pinceszövetkezeti léptékű kisüzem tanulmányozása. T. Sz. I.