Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-17 / 89. szám

10 TINI SZOMBAT, 1993. ÁPR. 17. Fotó: Révész Róbert Boldog lemez - ...neked Nagy találkozás Katona Klárival - A Moziklipben énekelted a „Boldog dal"-t, s ez jutott eszembe a „..neked" című album hallgatása közben. Ez egy boldog lemez? - Miért szerinted az? - Szerintem igen. - Szerintem is. Örülök neki ha azt mondod, hogy boldog lemez, ugyanis nagyon sok szomorú dolog is van rajta, de valahogy úgy sikerült, hogy minden szomorú vagy kemény mondat pozitív kicsengésbe fordul át a végén. S ez nagyon jó. Amikor írtam, volt egy teljesen megmagyarázhatatlan belső érzés, ami minden mondatot a pozitív irányba billentett. Alapvetően reálisnak tartom magamat, látom, hogy miről van szó, de sosem engedem meg, hogy a rosszabb győzzön. - Ez a szomorúság különösen bensőséges... - ...s ez nagyon komoly része valamennyiünknek, sokkal inkább részünk, mint a vidámság. - Ezt a bensőségességet sugallja a cím is: „...neked". - A cím ezért lett ilyen három pont után és csupa kis betűvel írva -, mert így végülis nagyon sok jelentése van, de elsősorban az, hogy személyesen szánható mindenkinek, aki hajlandó leülni és végighallgatni. - Különlegessége a lemeznek, hogy a dalok A nagy találkozás szerda este történt meg. Katona Klári nemrég megjelent új lemeze országos bemutatójának első állomása volt a Szegedi Ifjúsági Ház. szövegét és zenéjét is Te írtad. S megint egy nóta címe „ugrik be", '86-os albumod nyitószáma volt a „Nagy találkozás". Ennek a nagy találkozásnak vége, Presser, Dusán és Rózsi nem Ir több dalt neked? - A nagy találkozás ahogy énekeltük, úgy igaz. Nem tudom, hogy mikor, minek van kezdete és vége. Ha igazi választ vársz tőlem, akkor remélem, hogy nem. De én azt se gondoltam, hogy átmeneti szünet lesz. Mindig születtek olyan dalok, amelyekkel kapcsolatban azt gondoltam, hogyha többet nem énekelhetek, de ezt eléneklem, akkor már megérte az egész. Őszintén remélem, hogy ez a Nagy Találkozás nem múlhat el, s azt is biztosan tudom, hogy a mostani helyzet egyáltalán nem kedvez; nemhogy az ilyesfajta nagy találkozások létrejöjjenek, hanem hogy a már létrejöttek életben maradjanak. Lehet, hogy most a nagy találkozásnak az az egyik nagyon fontos alkotóeleme, hogy nekem tovább kellett tudni lépni és életben tartani azt a zeneiséget, amitől megéri pont ezt csinálni. - Mennyiben más a saját dalaidat énekelni, mint más szerzeményeit? - Ez nagyon jó kérdés, mert ettől a dologtól nagyon féltem. A „Nagy Találkozásit, vagy például a „Titkos szobák szerelmét elénekeltem több százszor, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy én a saját kis szüleményeimet fogom ugyanennyiszer elénekelni, s ez valami döbbenetes. Azonban, ahogy elkezdek énekelni, megtörténik a teljesen egészséges szerepcsere, az előadás elvonja a figyelmet minden másról. - Több mint két évvel ezelőtt jelent meg az utolsó lemezed, de nem „tűntél el", hiszen közben műsorvezetőként debütáltál a televízióban. Hogyan kezdtél el tévézni? - Teljesen véletlen felkérés volt. A Gyermeknapon a kecskeméti helyszínen, ahol egyébként én a Szórakaténusz Gyermekházban énekeltem, nem volt műsorvezető, s engem kértek meg, hogy a helyszíni kapcsolás során segítsek nekik. Ott látott a Naprafogó rendezője, s jutott eszébe, hogy hívjanak meg. Elég váratlan ötletnek tűnt, mindenki félt a közművelődési főosztályon, „idejön egy kis popénekesnő, és miket fog beszélni". Végülis elkezdtem csinálni, s két alapvető ötletet is elfogadtak tőlem. Kértem, ne kelljen hivatásos televízióssal együtt "műsort vezetni, és hogy ne legyen állandó partnerem. így Gregor Józseftől kezdve Kocsis Zoltánon át Fischer Ivánig mindenki lehetett műsorvezetőtársam. Általában az országban élő legnagyobbak is csak időszakonként létezhetnek a köztudat számára, ezért nagyon nagy lehetőség a képernyő, ami ugyan nagy kihívás volt, de nagyon jó volt vele élni, és sok örömet okozott. A dolog furcsasága, hogy sokkal nagyobb népszerűséget hozott, mint maga az éneklés. Ez azért egy picit el is szomorított, hiszen rossz, hogy a popzene ilyen helyzetbe sodródott, mint' amilyenben van. S azok sodródnak leginkább a partvonalra, akik ezt nagyon komolyan vették, elfogadható művészeti ággá tették. Miközben nincs egy segítő kéz, aki vigyázna, hogy ne maradjanak árnyékban. Takács Futólépésben H N S L c A 0 K I E J C M K L A Ki ő? Beküldési határidő: április 21., szerda IH-party Lassan megszokottá válik: hogyha szombat, akkor IH-party. Számítógépes és kommunikációs játékok, videofilm (most épp a Gyalog galopp), diszkó, s rendszerint egy fellépő zenekar. Ma este kilenckor azonban egészen másféle show-t csodálhatnak meg az IH látogatói: az ELDORÁDÓ Divatszínház rendhagyó divatbemutatóját. Aki kíváncsi a különlegességekre, az extravaganciára, a másra, az ne hagyja ki ma esti programjából az ifjúsági házat! Legendás lemezek King Crímson: Lizard Ha valamilyen zenekar a hetvenes évek elején úgy döntött, hogy magára vonja a figyelmet, legalább három feltételnek kellett eleget tennie: 1. A tagok zseniális muzsikusok legyenek. 2. Határtalan zenei műveltség, példátlan kreativitással párosuljon. 3. Egy esetleges lemezfelvétel időpontjában lehetőleg érjen rá mindenki. A King Crimson (magyarul: Karmazsin Király) nevezetű társaságnak a figyelemfelkeltés már 1969-ben sikerült, sőt ami a fülvájást illeti, még egy kicsit tovább is merészkedtek. A Rolling Stones Hyde Park-i koncertjén debütáló előzenekarként nem átadottak 150 ezer ember füle hallatára új stílust teremteni. Ezt a stílust a koncert másnapján még sokan akusztikai környezetszennyezésnek nevezték, harmadnapra azonban mindenkinél elmúlt a másnaposság, és azóta art rockként emlegetik. A Crimson kapcsán nem is annyira együttesről, mint inkább egy olyan műhelyről lehet beszélni, amely évről évre remekművekkel kápráztatta el a világ azon részét, amely erre igényt tartott. A céhmester és gitáros Róbert Fripp irányítása mellett '69-től '74-ig a progresszív rock annyi kiválósága dolgozott itt, hogy egyidejű beutazásuk Lichtenstein állam területére fizikailag kizárt. Ott volt például Greg Laké, aki később az Emerson Laké and Palmer egyharmadát (súlyban inkább a felét) tette ki, vagy John Wetton, akinél könynyebb lenne azt felsorolni, hogy - napi nyolcórás alvásának köszönhetően - milyen formációkra nem jutott már ideje. A Lizard (magyarul: gyík) című lemez még a fanyalgó kritikák szerint is korszakalkotó mű, amelyet a klasszikus zene hívei is számon tartanának, ha végre hajlandóak lennének meghallgatni. Tökéletes ötvösmunka, ahol a bolero műfajától a jazz-ig minden össze van rock-kalapálva azzal a valaAz After Crying április 22-én a Budapest Sportcsarnokban muzsikál. A rendhagyó koncerten bemutatják a King Crimson 1969-es, első albumának anyagát. A hetvenes évek progresszív rockmuzsikájával foglalkozó sorozatunkban ma a King Crimson Lizard című korongját Papp Zoltán ajánlja az Oskola utcai Disciplina szaküzlet kínálatából. mivel, ami ma már zenei etalon. Ez a valami, az a bizonyos „krimzonos hangzás" olyan értékmérő a progresszív rock világában, hogy több zeneker írásban kérvényezte: ugyan süssék már rájuk ezt a bélyeget. Úgy tartják, hogy egy banda harmadik lemeze sorsfordító, továbbá valahol azt is olvastam, hogy a közhiedelem 1970-et a rock gyászévének tartja. Nos, a Lizard a King Crimson harmadik lemezeként jelent meg 1970-ben. Ami azt illeti, a felvétel előkészületeinél valóban jelentkeztek olyan nehézségek, amelyek nem hagytak kétséget afelől, hogy a zenekar (bal)sorsforduló előtt áll. Az említett Laké úr távozása épp erre az időre esett, így énekes és - ettől teljesen függetlenül - Ki mit tud? közönségdíj nélkül maradt a társaság. Róbert Fripp osztott-szorzott, majd a címadó tétel eléneklésére Vámosi Jánosról teljesen megfeledkezve, Jon Andersont, a Yes énekesét csábította el. (A Yesből való csalogatásról később sem szokott le, mert '73-ban annak dobosát, Bili Brufordot édesgette végleg magához.) Anderson mindezekről még mitsem sejtve kölcsönözte szférikus hangját, és innentől a Yes-rajongók is versengve imádták az addigi nagy riválist. Ami a dátumot, a Crimson utáni 1970. évet illeti: a rock legizgalmasabb időszaka volt Britanniában. A külső szemlélőnek úgy tűnhetett, hogy a szigetországban néhány nyakas skótot és a vasúti közalkalmazottakat leszámítva, mindenki zenélésre adta a fejét. A felhozatal olyan szédületes volt, hogy csak a legkiválóbbak maradhattak talpon, királykodni pedig alig tudtak néhányan. Egy biztos: Karmazsin Király őfelségének Lizard című alkotása nem a talponmaradás bizonyítékát, hanem az uralkodói kinyilatkoztatás egy darabját szolgáltatta és szolgáltatja ma is az igényes zene alattvalói számára. Az Emlékszel Dolly Bellra?, A papa szolgálati útra ment, illetve a Magyarországon még nem forgalmazott Cigányok kora című fesztiváldij-taroló jugoszláv filmek rendezője, a 35 éves Emir Kusturica legfrissebb munkáját néhány hete mutatták be a nyugati mozik. Az Arizona Dream (Arizonai álom) modern amerikai népmese egy huszonéves fiúról, aki szülei autóbalesete után halszámlálóként keresi kenyerét New Yorkban, míg Cadillac-kereskedő nagybácsikája vissza nem cipeli arizonai szülővároskájába. Itt megismerkedik egy bolond negyvenéves asszonynyal - aki özvegyen él, mióta férjét lelőtte -, illetve annak mostohalányával. A szokatlan szerelmi történet minden szereplője megszállottja saját álmainak, ezekből néhány valóra válik, néhány nem. Filmles Arizona Dream E szeretetteljesen tragikomikus moziban Emir Kusturica briliánsán övtözi a szerzői és a közönségfilm elemeit. Az Arizona Dream európai pénzen és látásmóddal készült, amerikai helyszíneken és színészekkel, mint a veterán Jerry Lewis és Faye Dunaway, illetve a filmzene felvételeinél is közreműködő Johnny Depp. Filmjének kísérőzenéjét a rendező, a szintén szarajevói születésű Gorán Bregowc-ra bízta, aki a hetvenesnyolcvanas években a legnépszerűbb jugoszláv rockzenekar, a Bijelo Dugme (Fehér Gomb) szólógitárosaként és fő szerzőjeként vált ismertté. Bregovic az amerikai történethez balkáni, cigány és reggae motívumokra épülő, tradicionális és elektromos hangzást ötvöző muzsikát írt. A filmzene-lemez sztárvendége a négy betétdalt éneklő Iggy Pop. „Láttam a Cigányok korát és nagyon bírtam, gondoltam, miért is ne dolgozzak ennek a fickónak az új filmjében. Gorán zenéje rohadt laza, főleg azok a cigányos frinc-francok. Remélem, nektek is tetszik. Csók!" firkantotta a lemezborítóra iggyDéri Zsolt