Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-02 / 77. szám

PÉNTEK, 1993. ÁPR. 2. HAZAI TÜKÖR 5 Búcsú Herényi Bogátátúl Valamennyien tudtuk persze, hogy gyógyíthatat­lan betegségben szenved, tegnap reggel mégis alig hittük: Bogúta elment... Mintha valahogyan egészen eddig mégis bizakodtunk volna: valami csoda folytán meggyógyul. Mert hiszen maga volt az Élet, ahogyan mindig frissen-mosolygó­san-sietősen beviharzott a szerkesztőségbe, „szabad kapacitást" keresett a gép­írószobában és máris dik­tált. Mindig előre megírt, gondos, míves kéziratokkal érkezett, mégis hosszan, ag­gályosan javította-stilizálta a mondatokat. Érzékeny kri­tikus volt. Hogyne, hiszen maga is zenész, aki ponto­san tudta, mennyire tud fáj­ni az előadóművésznek akár egyetlen félresikerült, pon­tatlan szó, meggondolatlan, felületes ítélet. Tudta, meny­nyi munka előzi meg a kon­certet, micsoda szakmai és érzelmi készültség kell, mennyi energia összponto­sul minden alkalommal, amikor pódiumra lép a mu­zsikus. De különlegesen ér­zékeny volt a „megszólalta­tott" zene iránt is; kritikái: szépen fogalmazott szemé­lyes vallomások annak a hu­mánus hódolatnak a termé­szetéről, amit csakis a zenei remekművek váltanak ki az emberből. A napilapkritikát nem so­rolják a maradandó műfajok közé; de mi bizonyosak va­gyunk benne, Bogáta írásait őrzi az olvasói emlékezet. Mi, akik pontos, korrekt, fi­gyelmes és kedves kolléga­ként is ismertük és szerettük - mit tehetnénk: sugárzó, di­namikus, mosolyos egyéni­ségét idézzük. És elolvassuk a nem is olyan régi újság­lapokon, mit írt az életet gazdagító zene hatalmáról. * Berényi Bogáta 1941. március 5-én született Mezőtúron. Középiskolai ének tanár- és karvezetői képesítését a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte, ahol 1965-ben szerzett oklevelet. A Szolnoki Zeneiskola zongora­tanáraként kezdte munkáját, s első művészi sikereit is ott, a Bartók Béla Kamarakórus karvezetőjeként érte el. 1976-tól a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, növendékei által szeretett és tisztelt szolfézs tanáraként folytatta zenei tevékenységét. Legnagyobb művészeti sikerei Szegedhez fűződnek. Miután 1985-ben átvette a Szegedi Konzerva­tórium női- és vegyeskarának irányítását, az intézmény hír­nevét 12 nemzetközi díjjal és elismeréssel növelte. Számos nagy európai kórusverseny győzteseként aratott méltó si­kert. A konzervatóriumban, ahol 1983 óta dolgozott, nem­csak karvezetőként, de szolfézs- és népzenetanárként is elis­mert munkát teljesített. Az intézmény megújhodása után ad­junktusi, majd 1991. szeptemberében docensi kinevezést kapott. Karvezetői, művészetpedagógiai és művészetpubli­cisztikai munkássága nevét a legkiválóbb szegedi zene­művészek neve mellé emelte. Berényi Bogátát a Szegedi Konzervatórium saját halottjának tekinti. • Kubinyi Anna szegedi lány maradt. Nemcsak azért mert kétéves korától a hetvenes évek elejéig itt élt, s mert so­kan emlékeznek szőkeségére, sudár alakjára, szépségére, de azért is, mert olyan természetes üdvözléggyel köszönti most városát, régi ismerőseit, mintha csak néhány napja távozott volna. A Tömörkény gimná­zium egykori kerámia tago­zatos növendéke ma nemzetkö­zi hírű textilművész. Pompás alkotásokkal köszönti Sze­gedet! • Mikor vett először tex­tilszálat korongozáshoz, agyagformáláshoz szokott keze? - A művészeti gimnázium elvégzését követően az Ipar­művészeti Főiskola kerámia szakára adtam be jelentkezé­semet, de papírjaim valahogy a textil tanszékre kerültek. Első­re úgyse vesznek föl - ez volt akkor a gyakorlat - így hát megpróbáltam. S mindjárt a textil szakon találtam magam. Másodéves koromban fogtam először szálat a kezembe s úgy megszerettem, hogy azóta ez a hivatásom, örömöm, szenvedé­lyem. • A textil szakon a francia gobelint tanulták. Ez a jó­részt figurális, finom műfaj A tenger szőtt hullámai Kubinyi Anna textiljei a Képtárban Kubinyi Anna (Fotó: Nagy László) távol áll a most látható rusztikus térbe kilépő, ter­mészeti motívumokra re­agáló textilplasztikáktól. - A gobelin szakon hamar éreztem, hogy ez nem az én vi­lágom, de ott azt várták tőlem. Negyedéven találtam rá erre a felületképzésre. Úgy érzem, plasztikus textiljeim jobban ki­fejezik azokat a gondolatokat. amelyek foglalkoztatnak. Dip­lomamunkám, mely az első ilyen próbálkozásom volt, Sze­gedre került, a Hungária szál­lóban látható. A tradicionális gobelinszövés során a szálak­hoz menet közben illesztettem a relief-elemeket. így alakult ki ez a klasszikus golbelin. • Szélben táncoló búzame­ző, fodrozódó vízfelületek, hajladozó fa, táncoló gyö­kerek, hullámzó homokfel­szinek - az ihlető világ. - Témáim általában termé­szeti jelenségek köré gyűlnek, olyanok köré, melyek szá­momra jelképi tartalommal töl­tődnek. Egy évet töltöttem a" délfrancia tengerparton, az ot­tani elementáris élmények fo­galmazódnak meg legújabb munkáimon. De hasonlóan jel­képesnek érzem a makói tíz négyzetméteres Gyökerek cí­mű textilemet is. Makón szü­lettem s egyre inkább érzem, hogy mindenkinek keresni kellene gyökereit, le kéne ásni a kérgek alá, meg kellene ta­lálni eredőinket. T. L. Kubinyi Anna textilkiál­lítása ma, pénteken délután 6 órakor nyílik a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában. Megnyitót dr. Martonyi János külügyi állam­titkár mond. • Hagyományteremtő, illetve a tavalyi hasonló rendezvény után már hagyományőrző szán­dékkal rendeznek virágvasár­nappal záruló hétvégén dísz­növény kiállítást és vásárt Sze­geden. Szegedi Tavasz elne­vezéssel tartották az elmúlt év­ben első ízben a dísznövény és virágvásárt, akkor a két és fél nap alatt mintegy ötezer láto­gatóval. Most a ma, pénteken délután 4 órakor a Deák Gim­náziumban nyitandó kiállításra és vásárra ha lehet még több vendéget várnak szakembe­reket és virágot szerető, szép­érzékű laikus polgárokat egya­ránt. Amint ezt a tegnapi sajtó­tájékoztatón Hegedűs Ágos­ton, a Dísznövénytermesztők országos szövetségének főtit­kára elmondotta, a szegedi ren­dezvény - amelyet 1996-ra • Szegedi Tavasz *93 Virágvasárnapi virágok igazán bejáratottá kívánnak tenni - részben nagyon is szak­mai, részben pedig közönség program. A szakmai szövetség, valamint a Szőregi Virág- és Dísznövény Szövetkezet által a helyszínt adó Deák Gimná­zium közreműködésével rende­zendő program jó alakalom a virágtermesztés, mint világ­szerte „virágzó" üzletág nép­szerűsítésére. Különösen azért ünnepi a rendezvény, mert en­nek szakmai programjában, délelőtt 10 óra után a megye­házán bejelenti az AIPH fő­titkára, J. B. M.Rotteveel úr, hogy hazánkat a Kerté­szek Nemzetközi Szövetsége ( AIPH ) a szövetség március 10-i, Dijon-i ülésén született döntés értelmében teljes jogú tagjává fogadja. Ez az elisme­rés mellett és az előnyök társa­ságában komoly kötelezettsé­geket is ró Magyarországra. A szaporítóanyagok jogvédelme ezután valóban komolyan véte­tik, ha a nemzetközi virágpiac részesei akarunk lenni, egy­szersmind vége á „ fekete sza­porítóanyag felhasználásnak, fekete kereskedelemnek ". A nemzetközi szövetségi tagság jó alap arra, hogy a szegedi hétvégén résztvevő és előadást tartó világhírű rózsanemesítő német Korders cég képviseltes­se magát és licenc igazgatója, valamint kutatási vezetője ré­vén kifejtse szakmai tapaszta­latait. A kettős célú és jellegű programsor délelőtt 10 órakor a szakmai előadásokkal a me­gyeházán kezdődik, majd délu­tán 4 órakor dr. Farkas László köztársasági megbízott meg­nyitójával a Deák Gimnázium­ban kiállítással és vásárral nyit kapukat. A mintegy harminc bemutatkozó kertész és kerté­szeti vállalkozó vására remek elfoglaltságot igér nézelődőnek és vásárlónak egyaránt a hét végén, szombaton és vasárnap már reggel 8 órától este 7-ig. B. P. • 80 miiiió dollár Madárérdek - közérdek Az elmúlt néhány hétben komoly változások voltak a madár- és természetvédelem nemzetközi, illetve szegedi szervezetében. • Falusi önkormányzatoknak „Útipoggyász" • Az 1974-ben alakult Magyar Madártani és Természetvé­delmi Egyesület (MME) 1986­ban kapcsolódott be a nem­zetközi munkába. Faladata a kelet-európai térség koordi­nálása volt, s ma is ez. Az 1922-ben alapított Nemzetközi Madárvédelmi Tanács március másodikától BirdLife Interna­tional néven működik tovább, új szervezeti formában és új stratégiával. Évi költség­vetésük 80 millió dollár. A MME 37. számú Újsze­gedi Helyi Csoportját két hét óta önálló jogi személyként tartják nyilván. Ez főként gaz­A beszélgetésből - amelyen résztvett Kormos Tibor igaz­gató, Jóni Gábor marketing­menedzser és Bátyai Edina a szervezőiroda vezetője - kide­rült, hogy akár több más hazai kulturális intézmény, az ön­kormányzati színházak is fele­más helyzetben vannak: ál­lami, önkormányzati pénzből működnek, ezért önálló moz­gásterük igen szűk. Nemcsak gazdasági-gazdálkodási tekin­tetben; költségvetési intéz­ményként az önálló, sajátos intézményi-művészeti arculat megteremtése is nehézkes. Ugyanakkor jól érzékelhető a fönntartók és a közönség új­dasági szempontokból volt igen fontos lépés. Pillanatnyi­lag rendkívül szűkös anyagiak mellett folytatnak olyan mun­kát, ami mindannyiónk érde­keit, de főként a madarakét fajta igénye: igenis jól megkü­lönböztethető, saját arculatot és a jellegzetes művészeti „pia­con" eladható „árut" szeretné­nek. A szükségszerűen korlátos mozgástérben a szegedi szín­ház alig több, mint egy éve kinevezett vezetői eddig a kö­vetkező - új, vagy kevéssé új ötlet nyomán kialakított - gya­védik. Hiszen olyan értékeket óvnak meg a teljes kipusztu­lástól, amilyeneket pénzben felbecsülni sem tudunk. Idei költségvetésük 900 ezer forint, s ebből a csekély összegből is korlatias lépéseket tették meg: az évad elején erőteljesebb reklámkampánnyal (sajtó, megállítótáblák, zászlók, egy­séges grafikai tervek alapján nyomott plakátok és műsor­füzetek, stb.) „tudatosították", hogy itt színház működik; azt akarták elérni, hogy ne csak a hagyományosan színházbajá­rók, hanem valamennyi város­- látva ezévi munkatervüket ­komoly programokat, falada­tokat állítottak össze; például: madarászsuli és középiskolás tanfolyam, előadások, kiállítá­sok szervezése, ártéri erdők vé­delme, parti madarak vonulás­kutatása, és még hosszasan so­rolhatnánk. Szerény becsléseik szerint másfél millió forintos évi költségvetés mellett tud­nának anyagi biztonságban dolgozni. Azt hiszem, ez min­denkinek megérné, mert a ter­mészetvédelemről nem lehet leszokni. P. Sz. lakó és idelátogató vendég „találkozzon" a színházzal. A kitűnő ötlet - a páholyok érté­kesítése árverés útján - részle­ges megvalósításával életre hívták a Mecénás bérletet és klubot. A hagyományos szer­vezési szisztéma (bérletezés) átalakításán most dolgoznak, addig is a bevezették, hogy a bérletes előadásokon üresen maradó helyeket olcsón elad­ják. A marketingmenedzser egyebek mellett igyekszik szponzori kört létesíteni és bő­víteni. Ennek legfőbb gátja a gazdaság jelenlegi állapota, másrészt az, hogy a gazdálko­dó szervezetek nem mindegyik illetékese tartja érdemes befek­tetésnek a színházművészet szponzorálását. Mindemellett a színház, mint költségvetési in­tézmény nem is igazán érde­kelt abban, hogy minél több saját bevételi forrást találjon. Régiónkban erősödik a kite­lepülési tendencia. Csongrád megye városait is egyre többen hagyják el, hogy falun, tanyán keressenek maguknak megél­hetést, olcsóbb lakhatási lehe­tőséget. Társadalomkutatók és gazdasági szakemberek elem­zései, előrejelzései azt jöven­dölik, hogy a községek, illetve azok külterületének népessége fog jelentősen gyarapodni. Akár ellenkezőjére is fordulhat (számszerűleg is) az a korábbi „vonulás", melynek során a községi külterületi lakónépes­ség 1960. évi 46,7-es aránya 1990-re 22,5-re zsugorodott. A falvak külterületén, a ta­nyákon letelepedők az önkor­mányzatok számára új fela­datokat jelentenek. Ezek közül (a lapunkban már felvetett villamosenergia ellátási prob­lémák mellett) az egyik legfon-m tosabb a külterületiek megkö­zelíthetősége, azaz az utak állapota. Megyénk teljes közúthálózatának több mint ötezer kilométeres hosszából kétezernél alig több a kiépített kilométerhossz, azaz az úgy­nevezett kiépítettség csak 41,96 százalékos, ami 16 szá­zalékkal elmarad az országos átlagtól. Az önkormányzatok saját bevételeik, forrásaik se­gítségével a kezelésükbe tar­tozó utakat nemhogy fejleszteni nem tudják a határrészeken, hanem a meglévők karbantar­tására sincs elég pénzük. Nyil­vánvaló, hogy kiegészítő'forrá­sokat kell megpályázniuk (pl. az útalapból) - kérdés, jut-e pénz a községhatári mellék­utakra, amikor az Expóra ké­szülés jegyében még a főútvo­nalakra is kevés. A sűrűn lakott külterülete­ken, s a tanyavilágban is elma­rad az úthálózat sűrűsége az országostól, a megyei mellék­útépítési program nem valósult meg, az utóbbi időben nem fej­lődött számottevően az össze­kötőutak hálózata. Az önkor­mányzatoknak - amellett, hogy gondoskodniuk kellene a tulaj­donukba most átmenő, ko­rábban a közös gazdaságokéi­ként nyilvántartott utak kar­bantartásáról - a farmergaz­dálkodást segítő, járható, áru­szállításra alkalmas határbeli utakról is gondoskodni kellene a közeljövőben. Hogy tudnak­e, az (pénz) kérdéses. Csak az a biztos, hogy egyre több a kitelepülök száma... Szabó Magdolna mKi menedzseli a színházat? Áru kell a piacra! A szegedi tanárképző főiskola jubileuma alkalmából rendezett menedzser konferencián tegnap a színházi me­nedzsment tevékenységéről rendeztek ankétot a Szegedi Nemzeti Színház vezetőinek részvételével.

Next

/
Thumbnails
Contents