Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-14 / 86. szám

SZERDA, 1993. APR. 14. Thermidor utáni hangulat BELÜGYEINK 3 A volt miniszter röviden áttekintette a rendszerváltás óta eltelt három év politikai eseményeit. Megállapította, hogy 1990-ben az állam­polgárok tulajdonképpen egy népszavazás résztvevői vol­tak; azt döntötték el, mi le­gyen a régi rendszerrel, s nem pedig azt, hogy mi legyen az ország sorsa a jövőben. Szé­chenyi Istvánra hivatkozott, aki 1847-ben fogalmazta meg a közmegegyezés szüksé­gességét: elengedhetetlen, hogy alapkérdésekben a nemzet egyetértsen. Amíg ez a mai társadalomban nem születik meg, minden de­mokratikus választás „rend­szerváltásos jellegű" lesz. Sajnálatosnak nevezte, hogy a politikai pártok nem igazán pártok, szellemi szekértá­borok inkább. Még mindig egymáshoz viszonyítva ke­resik önazonosságukat, és nem a társadalom valósá­gából indulnak ki. Országgyűlési képviselő­ként belülről bírálta a Par­lament munkáját. Az újkori világtörténelemben egyedül­álló példa, hogy az olajválság óta, azaz húsz éve ugyanaz a restriktív, monetáris gazda­ságpolitika jellemzi Magyar­országot, s ebben az elmúlt három esztendő alatt sem történt változás. Az állam­háztartás, az állami költség­vetés reformja elmaradt; a Parlament elé túlnyomórészt közjogi kérdések kerülnek. Ez a húszéves kontinuitás a gazdaságban,-ez az igazi ha­talomátmentés! - mondotta. Pozsgay Imre viszonylag hosszú időt szentelt a res­taurációs törekvések elem­zésére. Nem ért egyet azon, jobbról érkező aggodalmak­kal, melyek szerint a Kádár­rendszert valamiképpen res­taurálni kívánó erők a bal oldalon gyülekeznek. Véle­ménye szerint nincs olyan erő Magyarországon, amelyik ezt képes volna végrehajtani, nem beszélve arról, hogy Európában sincs már olyan hatálom, mely egy ilyen kezdeményezés mögé állna. A másik restaurációs „ve­szélyt", nevezetesen a '45 előtti állapotokhoz való visszatérést sem tartja lehet­ségesnek, bár elismerte, van­nak olyan képzetek egyes politikai erők részéről - eze­ket nem nevezte meg -, me­lyek szerint Bethlen Istvánt egyesíteni lehetséges az amerikai választási rend­szerrel. Az az igazi veszély, hogy egy szakadék mentén szétválik a magyar társa­dalom, s ez az állapot állan­dósul - hangsúlyozta. Az előadás közvetlen be­szélgetésbe torkollott; a je­lenlévők közül többen kí­váncsiak voltak arra, hogy Pozsgay Imre hogyan ítéli meg a kisújszállási találkozót, melynek maga is részese volt. A politika nemzeti alapon történő megszervezésének is van egy civilizált formája ­válaszolta -, ezt demonst­rálandó vállaltam a találko­zón való aktív részvételt. A politikában a nemzeti jelleget nem akadálynak tekintem, hanem előfeltételnek. A Csurka-üggyel kapcsola­tosan megjegyezte, hogy mindhárom nagy szellemi áramlatnak, az ún. konzer­vatívnak, a szocialistának és a liberálisnak is megvan a maga Csurkája. Arra a kér­désre, hogy ez utóbbi két Csurka vajon kicsoda, Pozs­gay Imre a következő választ adta: a reménytelenség embe­rei minden pártban jelen vannak. Egy másik témára áttérve, szocialista barátainak figyelmébe ajánlotta: sokkal jobb lenne az MSZP hely­zete, ha a Munkáspárt (MSZMP) is helyet foglalna a parlamenti széksorokban. Pozsgay Imre egy-két ku­lisszatitokról is fellebbentette a fátylat, már ami a rend­szerváltás „környékét" illeti, hiszen annak egyik legjelen­tősebb szereplője volt. Befe­jezésül ezek közül idézzük a legérdekesebbet: feleségével a három évtizedes együttlét alatt minden problémáját, gondját megosztotta - egy kivétellel. így neje is a rádió adásából értesült arról, hogy 1956-ban nem ellenforra­dalom, hanem népfelkelés volt. S. I. Közlemény Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város 1993. április 7-én megtartott köz­gyűlésének soron kívül eljuttatott jegyzőkönyve alapján törvényességi ellenőrzési jogkörömben kialakított álláspontomról. A képviselő-testület ülésén történ­teket kizárólag törvényességi szempont­ból állt módomban vizsgálat tárgyává tenni. Ennek megfelelően a törvénysér­tések megszüntetésére elsősorban a megyei jogú város szervezeti és műkö­dési szabályzata rendelkezéseinek meg­tartását, illetőleg a köztisztviselői tör­vényben foglalt eljárási szabályok be­tartását vonhattam vizsgálatom körébe. A szervezeti és működési szabályzat megsértését tapasztalhattam a köz­gyűlési képviselők napirend előtti fel­szólalását illetően, miután a hivatkozott rendelkezés 33. § (1) bekezdésével ellentétben a közgyűlés a felszólalás megadásáról nem hozott döntést. Meg­szegte a képviselő-testület az önkor­mányzati törvény 14. § (2) bekezdését és szabályzatának 45. §-át, amikor is nem szavazott a polgármester kizárása kér­désében. Szabályszerűen döntött a testület dr. Rapcsák András polgármester elleni • fegyelmi eljárás megindításáról, ugyan­akkor azon döntése, melyben 1993. április 7-i hatállyal a munkavégzés alól felfüggesztette, jogszerűtlen. A Köz­tisztviselői Törvény 52. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület a fegyelmi bizottság javaslatára függesztheti fel a polgármestert állásából. Fegyelmi bizott­ság létrehozására ugyanakkor nem került sor, határozatképtelenség miatt. írásos törvényességi észrevételemben, melyet 1993. április 8-án - soron kívül ­megküldtem a közgyűlésnek, törvényes­ségi észrevételt, azaz a törvényes állapot helyreállítását a szervezeti és működési szabályzat többszörös megsértése, valamint az önkormányzati törvény jel­zett megszegése miatt tettem. Célsze­rűségi okokból hatáskör hiányában fel­hívást intéztem a testülethez fegyelmi bizottság létrehozásának elmaradása, továbbá dr. Rapcsák András polgármes­ter munkavégzése alóli felfüggesztése tárgyában. A fegyelmi, illetőleg munkajogi kérdésekben intézkedésre a testületet nem utasíthattam, mert az 1990. évi XC. tv. 8. § (2) bek. a) pontja alapján törvé­nyességi ellenőrzési jogköröm nem terjed ki azon önkormányzati határo­zatokra, melyek alapján munkaügyi vitának van helye. Ilyen ügyekben ugyanis csak a fegyelmi eljárással érin­tett személy kezdeményezhet bírósági eljárást. Bfzom abban, hogy mind törvényes­ségi észrevételeim, mind pedig a mun­kajogi szabályok megszegésére történt figyelemfelhívásom a megyei jogú város 1993. április 13-án megtartásra kerülő ülésén megértésre talál, s a jogszabály­sértések megszüntetésre kerülnek. Szeged, 1993. április 13. Dr. Farkas László c. államtitkár /TI Z ember meghal, a névjegy megmarad. Fontos hát, LLí hogy milyen a vizitkártya. Akkor is lényeges az eszté­tikum, ha szempontunk nem ilyen tragikus. Ha nem a mu­landóság felől közelítünk e nyomdaipari termékhez, ha­nem tekintetünket optimistán a nagy világ örök messze­ségeibe vetjük. Az ember külhonból hazajön, a névjegy kintmarad. És aki semmi más benyomást nem tudott maga után hagyni, az hagyjon kint pompás névjegyet. El is terjedt az új magyar kiutazók közt, ha semmilyen nyelven nem beszélsz, akkor legalább a névkártyád legyen kifogástalan. Azt elteszik. És hiába tudsz hat nyelvet, ha nem nyújtod át a kártyát, el fognak felejteni. Nagyon izgalmas hosszabb időn át megfigyelés alatt tartani egy ilyen felnévkártyázott süketnéma honfit, amint a messzi idegenben veszi a „népi diplomácia" veszélyes kanyaróit. Már a csöndes dühöngés is figyelemre méltó, amint a vendéglátó ország repterén kitölti a belépési kartont. Pon­tosabban nem tölti ki, hanem csak méltatlankodik emí­gy en: „Azért az mégis pofátlanság, hogy semmilyen nyel­ven nincs kitéve ez az izé!..." A valamilyen nyelv a magyar volna, szemben az érthetetlen angol, német, francia - sem­milyen - nyelvvel. A dolog a személyzet előzékenységének köszönhetően mindig megoldódik valahogy, s meg­figyelésünk tárgya máris idegen földön lépked. Egyik kezében egy bőrönd névjegy, a másikban az elmarad­hatatlan videó, ami a jegyzetfüzetet és a mesélőkészséget pótolja. Majd itthon az fogja megmutatni a törzs érdeklődő tagjainak, hol jár a nagy varázsló. Azért vannak nagyvilági hagyományok. Palmer volt amerikai nagykövet meghonosította a csokornyakkendőt a baljós magyar múlttal szakítani akaró, s a rózsaszín toalettcsempékkel kirakott európai útra lépő, korszerű magyarok körében. Amikor útra kél, egyikük sem felejti el, hogy a nyakába tegyen egy ventillátort. Bár olyanok is vannak, akik csónakmotort hordanak, hogy a nyakukba hajócsavart kötő nagy felfedezőkről most ne is beszéljünk. A sötét ruhás, nyakpropelleres kis csoport - delegáció ­mögött gyakran ott a csaholó. A tolmács szakma páriáit hívja a zsargon csaholóknak. Azokat a szerencsétlen értel­miségi rabszolgákat, akik loholnak az efféle csoportok mö­gött, s a szükséges idegen nyelven forgalmazzák, amit ők magyarul mondanak. A tanulási készség azonban nem hiányzik e csoportok tagjaiból sem. Megfigyelésünk tárgyáról is bebizonyoso­dott, hogy több idegen szó elsajátítására és rutinos hasz­nálatára képes, akár egyetlen külföldi úton. A stílus azért emlékeztet a nyugat-ázsiai szavannák sötétzöldjére. Fölemelkedik a csaholó a díszvacsora kez­detén, amikor még csak az aperitif hangzott el, és szól a népes étkezőkhöz (Vacsorakor minden delegáció létszáma gyarapodik!...) Azt mondja a csaholó: „Hús- és halétel közül lehet választani. Azt kérik a felszolgálók, hogy aki húst kér, mondja, fiirszt, aki halat, mondja,szekond!" És vonulnak körbe a nyugati alkony pincérei. Arrafelé viszonylag többször hangzanak el azok a fölösleges tölte­lékszavak, hogy kérem, meg köszönöm, mint idehaza. Nem úgy azon a szép estén, a meleg tengerek puha partján. A propelleres magyar delegációból pattognak ki az egyszavas mondatok: „Förszt!" „Szekond!" Megfigyelésünk tárgya viszont jelentős előmenetelről tesz bizonyságot. Kis pofácskáit felfújja, állát úgy előre­nyomja, hogy a pincér hátraugrik, nyakában megigazítja az estélyi csónakmotort, piros ajkai közül kibuggyan a szó­kincs: „Fish!" Névjegyei ekkorra belepték már az orszá­got, így mindenki tudta, kik vagyunk. A két rendőrre gondoltam, aki viccben nem tudta útba igazítani a turistát, aki hat nyelven is megkérdezte tőlük, merre menjen. És kérdezi aztán az egyik rendőr a másik­tól: „Nem kéne végre megtanulnunk egy nyelvet?,, A vá­lasz: „Minek? Ez többet is tudott, mégse ment vele sem­mire". ÍUaU^S • A JA TE új díszdoktora: Dr. lohn F. Peberdy angol mikrobiológus A JATE Mikrobiológiai Tanszékével ennek létrejötte, két évtized óta példaértékű oktatási-kutatási együttműkö­dést folytat az 56 éves angol professzor: munkatársaival együtt jelentősen elősegítette a szegedi intézet fejlődését. A Nottinghami Egyetem élő tudományokkal foglalkozó fakultásának vezetője az elmúlt évek során több szegedi okta­tót segített abban, hogy az otta­ni mikrobiológiai részlegben kutassanak, az egyetemen ta­nítsanak. Idővel a tanulmány­utak kölcsönössé váltak, ami azt is jelentette, hogy a szegedi és a nottinghami kutatók egy­mást segítve kitűnő eredménye­ket tudtak elérni a biológiai kutatás egyik fontos területén, a mikrobiális eukariota génát­vitel témájában. A szegedi tanszékvezető professzor, dr. Ferenczy Lajos akadémikus és J. F. Peberdy professzor közö­sen írt könyveket és publikált kutatási eredményeket rangos szakfolyóiratokban. A közös munkát - tekintettel eredmé­nyességére - hat éven át anya­gilag is támogatta a Britisch Council, s ez a szegedi tanszék felszereltségét is javította. Az angol professzor az ok­tatás és a kutatás mellett jelen­tős tudományszervezési tevé­kenységet is folytat: szegedi partnereivel közösen vettek részt nemzetközi továbbképző tanfolyamok szervezésében és ezeken a legmagasabb szintű oktatómunka ellátásában. Ilyen, a különféle nemzetközi tudományos^ szervezetek által támogatott tanfolyamokat és szimpóziumokat nemcsak Angliában és Magyarországon szerveztek; 1986-ban például a portugáliai Gulbenkián Inté­zetben is. • A közelmúltbeli szegedi gyermekkereskedelmi bot­rány már-már elcsitulni látszó hullámait felkorbácsolta az a cikk, amelyet az MTI nyo­mán közöltünk tegnapi szá­munkban. A News cfmű osztrák ké­pes magazin két munkatársa tollából megjelentetett írás fő mondandója: Szegeden és Temesváron - tovább folyta­tódik a gyermekkereskede­lem. Jutottak pedig eme meg­állapításra az osztrák kollé­gák saját tapasztalataik alap­ján, hiszen házaspárnak mondván magukat egyköny­nyen jutottak - Szegeden is és Temesváron is - eladásra szánt gyermekek címéhez. Három nap alatt öt újszülöttet vásárolhattak volna meg, mint írják. A szerzőpár fotókkal gaz­dagon illusztrált cikkében a többi között arra a következ­tetésre jut, hogy Szegeden „csak a közvélemény lecsil­lapítására látszólag történtek intézkedések a csecsemőke­reskedelem ellen, az üzlet­-kötések tovább folytatódnak ". Az akció lezárult, felejtsük Az akció felejtsük el! - jelszóval Szeged újra csendes. Látszólag. Ez derül ugyanis ki a két osztrák új­ságíró cikkéből. Megnevezik a szállodát is, amelynek por­tásnőjétől kaptak útbaiga­zítást gyerekvásárlási szándé­kukat megvalósítandó. Kíváncsiak voltunk, mi­képpen reagál a leírtakra s most tesz-e lépéseket a Csongrád megyei rendőrfőka­pitányság? Szóvivőjük, dr. Németh Károly tegnap sem mondha­tott mást, mint közel két hó­nappal ezelőtt, a gyermek­kereskedelmi botrány kirob­banásának idején. A rendőr­ség változatlanul nem folytat bűntetőeljárást, mivel nem történt bűncselekmény. Az osztrák lap cikkében leírtakat pedig nem óhajtották kom­mentálni. Tegnap - éppen az Adam's lezárult, el? Children Alapítvány gyer­mekörökbeadási kísérletének szegedi történéseit kutatandó - járt Szegeden két temesvári újságírónő. Mindketten meg­lepetéssel fogadták lapunk keddi számában megjelent, News-ból vett cikk azon rész­leteit, amelyek Temesvárt „belekeverik" a gyermekke­reskedelemi ügyletbe. A két újságírónő ugyanis hetek óta folytatott nyomozása során arra jutott, hogy Csíkszereda a központ. Itt lakott John Da­vies, az Adam's Children Alapítvány európai igazga­tója, aki hetekkel ezelőtt - a botrány idején - eltűnt Ro­mániából. A román rendőrség egyéb­ként nyomoz az ügyben, de információt nem ad ki. K. K. Majális a tóparti vendéglő kemping területén MÁJUS 1-JÉN! Kereskedők részére árusttósátor felállításához helyet biztosttunk. Jelentkezés a helyszínen: Tóparti kisvendéglő, Algyő, Szüret u. 56. (az algyői híd lábánál) Szórakozni vágyó vendégeinket házias ételekkel, kellemes környezetben várjuk! T.: 310-069, 20-22 óráig. Fábri György a Köztársaság Párt kampányfőnöke A Köztársaság Párt elnök­sége Fábri Györgyöt, a Bács­Kiskun megyei győztes kam­pány irányítóját bízta meg az 1994-es országgyűlési válasz­tások kampányfőnöki teendői­vel.

Next

/
Thumbnails
Contents