Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-13 / 85. szám

KEDD, 1993. APR. 13. Ausztriában „félgőzzel" dolgoznak BELÜGYEINK 3 Egy osztrák tanácsadó cég, a már Magyarországon is meg­jelent Czipin and Partner fel­mérést készttett arról, meny­nyire dolgoznak hatékonyan az emberek. A cég elemzési szak­értői 52 ipari üzemben végeztek termelékenységi elemzéseket, melynek alapján kimutatták, hogy a tervezés, a kommuni­káció, a megfelelő képesítés hiá­nya, a rossz irányítás és munka­erkölcs miatt a dolgozók munka­idejük 49 százalékát nem haté­kony munkával töltik. A termelékenységi vesztesé­gek legnagyobb része - 30 szá­zalék - a munkafolyamatok rossz tervezése és irányítása miatt keletkezik. Sok válla­latnál hiányoznak azok az esz­közök, melyek segítségével a vezetők kihasználhatnák a meglévő kapacitásokat, és ez a dolgozókat is akadályozza a hatékony munkában. A hiá­nyos termelékenység másik fő oka az információs és kommu­nikációs rendszerben kere­sendő - 27 százalék megy ve­szendőbe a fölösleges kérde­zősködés, az utólagos tisztá­zások miatt. A negatív skála harmadik helyén a hiányos munkaerkölcs, elkötelezettség, a rossz munkafegyelem áll ­17 százalékos veszteséget je­lent a sok munkaidő alatti be­szélgetés, a vontatott munka­tempó, a szünetek megnyúj­tása. 14 százalékkal alacso­nyabb a termelékenység a dol­gozók nem megfelelő képesí­tése, 12 százalékkal a vezetők hiányos képességei miatt. A vezetői magatartást hat típusra osztják. Az aktív felügyelet - a vezetői munka 4 százaléka - a problémák önálló felismerését, megoldások kidolgozását és ellenőrzését jelenti. A passzív felügyelet azt jelenti, hogy a vezetőt a munkatársai kérik fel a segítségnyújtásra, ez munkájuk 14 százaléka. A munka legna­gyobb részét, 34 százalékát kite­vő igazgatási tevékenység során a vezetők pasz-szív munkát vé­geznek, üléseznek, jelentéseket írnak. A rendelkezésre álló idő­nek csak 25 százalékát fordítják a vezetők önálló munkára, és még kevesebbet, 3 százalékot képzésre és tréningre. A munka­idő 20 százalékát pedig impro­duktív, szükségtelen dolgokra fordítják a vezetők. K. G. • A napokban készült el a MÁV részvénytársasággá ala­kulásának koncepciója, s en­nek alapján hamarosan elké­szítik a vállalat részletes átala­kulási tervét - mondta el Árva Kálmán, MÁV igazgató az MTI kérdésére. Az átalakulási tervet és a vagyonértékelést június 15-ig kell eljuttatni a tárca vezető­jéhez, majd a miniszteri jóvá­hagyás után, a vállalatnak júli­. lesz a us elsejéig kell a cégbíróságnál az átalakulást kezdeményeznie. A körülbelül nettó 130 milliárd forintos és több, mint 300 ezer ingatlant is magában foglaló vagyon értékelését külső szak­értők közreműködésével végzik majd a MÁV szakemberei. Az átalakulási koncepciót az Általános Értékforgalmi Bank állította össze, miután a pénz­intézet nyerte el a vállalat át­alakítási dokumentációjának elkészítésére év elején kiírt pá­lyázatot. Mivel a MÁV átala­kulására vonatkozó törvények és jogszabályok rendelkezései nem egyértelműek, a vezetőség ez ügyben a KHVM állásfog­lalását kérte. Az előkészítő munkákkal párhu­zamosan a cég tovább folytatja két éve megkezdett belső átalakítását. Ennek eredményeként markán­san elkülönül az áru- és személy­fuvarozás. A vasúti létszámot és technikai kapacitást a teljesítmé­nyekkel összhangban változtat­ják, a MÁV alaptevékenységen kívüli szervezeteit pedig január l-jétől kft.-ként működtetik. A tervek szerint még az első fél évben további kft.-ket válasz­tanak le a vállalattól. • Csütörtökön délután 5 órától Palotás János pártelnök rész­vételével lakossági fórumra in­vitálják a szegedieket a Talent Centerbe (Fürj utca 92/b.). A Köztársaság Párt újabb szegedi bemutatkozása előtt Kapás Fe­rencet, a Talent Kft. ügyveze­tőjét, a rendezvény házigazdá­ját kérdeztük: • Miért éppen egy gazda­sági társaság ad otthont a Köztársaság Párt tagtobo­rzójának? - Mert tőlünk bérelték ki a termet. . • Önnek egyébként szim­patikus ez a párt? - Igen. • Miért? - Talán azért, mert a szó hagyományos értelmében nem • Köztársaság Párt: hamarosan három szegedi iroda Cél - a gazdaság talpraállítása Nem a vállalkozóké, a vállalkozásoké politikai csoportosulás, hanem program-, vagyis választási párt. Az is közel hozza hozzánk a köztársaságiakat, hogy nem kötelezték el magukat egyetlen ideológiai áramlat mellett sem: programjuk alapvetése a magyar gazdaság talpraállítása. • Milyen viszonyban van a Köztársaság Párt a Vállal­kozók Pártjával? - A Köztársaság Párt nem a vállalkozóké, hanem a vállal­kozásoké. Hiszen, ha megvaló­sul a párt programja, akkor nemcsak a vállalkozókat, ha­nem az alkalmazottakat, a nyugdíjasokat is magasabb életszínvonalra- lehet majd emelni. Ez a párt mindent a gazdaság oldaláról közelít meg: még a kultúrát is. Először ugyanis elő kell teremteni a szellemi életre alapot adó anyagiakat. • Hány tagja van a tavaly ősszel alakult pártnak? - Több mint ötvenezer vá­lasztó kötelezte már el magát. A párt fölépítése is sajátos, három rétegű. Lehet valaki tag­ja a pártnak, de jelentkezhet szakértőnek is, aki a program kidolgozásában vesz részt. Aki pedig csak szimpatizáns, de nem akar belépni a pártba, az választhatja a regisztrált vá­lasztó kategóriát. • Szegeden hol található meg a Köztársaság Párt? - Hamarosan három területi irodába várják majd az érdek­lődőket. A tervek szerint egy a Belvárosban, egy Újszegeden és egy Alsóvároson lesz majd. (x) ZQ/páC? ffj zegény pók annyira együgyű, hogy az ember egyetlen OJ olló segítségével túljárhat az eszén. Történt ugyanis, hogy biológusok, amikor a természet törvényeit szerették volna behatóan tanulmányozni, beleavatkoztak egy pók szaporodási folyamataiba. Tudják, hogyan rakja az ízeit lábú tojásait? Nos, sző egy zacskót a petéknek, amikor a végére ér, belepottyantja tojásait, majd bevarrja a tetejét. Kutatók ezt a mechnizmust zavarták meg: mikor már félig készen volt a jámbor állatka a hálóval, alul egy kis ollóval lyukat vágtak rajta. És lássanak csodát: a pók, mintha mi sem történt volna, szépen sorjába belepottyantottá a peté­ket a lyukas hálóba. Úgy kell neki, ha ilyen ostoba ­mondhatnánk. Látszólag távol áll a következő történet az előzőtől, még­is szorosan összetartozik a két mese. Egyik ismerősöm a napokban levelet kapott a szegedi önkormányzattól. Mit levelet! Idézőt. Ügyfélként kéretik a városházára - talán mindegy is, miért - a lényeg ugyanis a levél vége. Felszó­lítják a jámbor állampolgárt, jelenjen meg, különben... Különben állampolgári kötelességét mulasztja el, amely meghatározott következményekkel jár. Minek a fenyegetés? Dühöng ismerősöm, hiszen neki lagalább annyira érdeke tisztába tenni a dolgait, mint a hivatalnak. Megy ő szívesen, ha hívják. Egyébként is jám­bor fajta, törvénnyel ujjat még nem húzott soha. De a leg­mellbevágóbb még csak ezután következik, s hogy félre­írással ne vádololjon senki inkább lemásolom szószerint az invitáló levél végét: „Távolmaradása esetén rendőri elő­vezetését fogom kérni. Az elővezetés és a rendőri kísérés végrehajtásával felmerülő költség Önt terheli, amelynek összege 500,- Ft-ig terjed a 2/1986. BM-IM-PM. együttes rendelete értelmében." Azt hinné az ember, eltévesztették a dátumot, ezért hát kétszer is elolvassa: „1993. április 2." Alatta ügyintéző sk. Fejébe száll a vér ismerősömnek, aki csak gyanítja, hogy lakásügyében szeretne vele elbeszélgetni a hatóság, mivel erre az osztályra hívják. Dohog, hogy tíz évvel ezelőtt ud­variasabb leveleket kapott az akkori tanácstól. Ráadásul azt hitte, hogy az általa is megválasztott önkormányzattól a jövőben nem kell már félnie, inkább párbeszédet folytat­nak majd egymással, mint régen. De a hatalom fenyeget, benne maradtak a zsigereiben a régi, bevált fogások, ahol a polgár arra volt való, hogy megrendszabályozzák, a ha­talom pedig arra, hogy a bölcset és a keménykedőt játssza. Mi köze a póknak a hivatalhoz? Ahogyan a jámbor ál­latka sem veszi észre, hogy változott a világ és nem ép már a hálója csak pottyantja-pottyantja a petéket, úgy a hivatal sem akarja látni, hogy eljárt márt az idő a rendőrrel való fenyegetőzés fölött. riehet, hogy mindkét esetben nincs szó másról, csak i I egyszerű biológiáról: a túlélés, a fennmaradás ösz­töne teszi vakká a pókot is, meg a hivatalt is? C^rf^oX^AÚD Jegygrafikon Márciusban az Országos Ta­karékpénztár részvényei iránt volt a legnagyobb érdeklődés a kárpótlási jegy-tulajdonosok körében - tájékoztatta a Buda­pest Értékpapír- és Befektetési Rt. illetékese az MTI-t. Az elő­zetes adatok szerint 95-100 mil­lió forint értékű OTP-részvényt szereztek meg a kárpótlási jegy­tulajdonosok márciusban, és az érdeklődés továbbra sem csök­ken. Legalábbis erre lehet számí­tani abból, hogy az áprilisra fel­ajánlott 100 millió forint értékű részvénycsomagot már teljes egészében lekérték a bróker­cégek. Szintén sikeresnek mondható a Pillér Első Ingatlanbefektetési Alap eddigi jegyzése. Az első három hét ugyan csökkenő ten­denciát mutat, de még a harma­dik héten is majdnem 123 millió forint értékben jegyeztek az alap befektetési jegyeiből kárpótlási jegy ellenében. A jegyzés első két hetét is tekintetbe véve, így már több mint 526 millió forint értékben jegyeztek kárpótlási jegy ellenében az alap befek­tetési jegyeiből. Márciusban minimális volt az érdeklődés a kárpótlási jegy-tu­lajdonosok körében a Zalakerá­mia Rt. papírjai iránt, amit ekkor még 2:3 arányban jegyezhettek. Az érdeklődés azonban április­ban már sokkal élénkebb. A már piacra került nagy áram­szolgáltató vállalatok részvényei iránt sem élénk a kereslet, a Démász-papírokból ugyan még elfogyott egy egészen minimális értékű, az Édász-papírokat azon­ban még senki sem kereste. • A húsvét sem mindig ün­nep számára. Olyan értelem­ben legalábbis, hogy a család­jával tudja tölteni. Talán a ka­rácsony az egyetlen kivétel: családosok esetében a cég is tiszteletben tartja a kéréseket. Most azonban a szerencsés vé­letlennek is köszönhető: hús­vétkor is megajándékozza jelenlétével családját a mindig úton lévő kamionsofőr. • Merre járt legutóbb? - Éppen Hollandiából jö­vök. Az utóbbi években főleg nyugat-európai, döntően német fuvatjaim voltak. Néha Észak­Európába, főleg Svédországba is megyünk, de az ritka - me­séli Takács Béla. • Gondolom, a Svédor­szágba vezető útról nem a legszebb gondolatai támad­nak. - célzok a januárban elsüllyedt lengyel komphajó öt magyar áldozatára. - Nem, egyáltalán nem. Közü­lük Varga Misi a legjobb barátom volt, tíz éve dolgoztunk együtt. Az idei első útja volt ez, és mindjárt tragédiával végződött. • Lehet tudni pontosan az eset részleteit? - Sok részletet lehet tudni, de van, amit valószínűleg soha nem fogunk megtudni. • Ahogy hallottam, már az szerencsétlen véletlen volt, hogy arra a hajóra került a barátja. - Egy szombati napon táv­iratoztak neki, hogy hétfőn in­dulnia kell. Véletlenül a szom­szédjához dobták be a távira­tot, aki csak hétfőn találta meg. Kedden indult Misi, de Salgó­tarján környékén kettős defek­tje volt, itthonról kellett pót­kereket vinni, ezzel megint vesztett egy fél napot. így ke­rült arra a hajóra, aminek kü­lönben volt már balesete. Egy­Országúti vándor, húsvéti parkolóban szer a kikötőben dőlt meg, csak a rampa tartotta meg. A baleset előtt óriási vihar volt, nem is jártak a hajók, ez vi­szont kifutott. Állítólag azért, mert rajta utazott a hajózási társaság vezérigazgatója, aki­nek Svédországban fontos tárgyalása volt. • Mit tud a barátja sor­sáról? -A mai napig nem találták meg. A kabátja és az útlevele került csak elő. Egyik kollé­gánk a svéd tévében látta a dán mentőhelikopterek vezetőjének a nyilatkozatát, aki azt mondta: volt, aki visszaesett a vízbe. A kabát megtalálásából arra kö­vetkeztetek: valószínűleg Misi volt az, akit visszaejtettek. Mindenesetre borzalmas le­hetett a kétfokos vízben, tizen­öt méteres hullámok között. • Gondoskodik valaki a családról? - Hogyne, cégünk, a Tour­trans is mindent megtett értük, amit lehetett. Maximálisan em­berségesen álltak a történtekhez, s a biztosítóval is ők tárgyaltak. Én is segítek, ahogy tudok, ha hazaérek, első utam hozzájuk vezet, s csak aztán a saját csalá­domhoz. • Mi a hivatalos eljárás ilyenkor, ha valakit nem találnak meg? - Eltűntté nyilvánították, s csak hónapokkal később adják ki a halotti bizonyítványt. El­vileg addig nem is kaphatta volna meg a család a biztosítá­si összeget. De hogy megkap­ta, ez is a megértő hozzáállást bizonyította mindenki részéről. • Ön hogyan szerzett tudo­mást a balesetről? - Éppen Rotterdamban vol­tam, s a BBC esti híradója be­mondta a balesetet. Tudtam, hogy a barátom arra jár, de ab­ban nem voltam biztos, hogy ezzel a hajóval utazott. Török­országból CB-rádión jelentkez­tek kollégák, akik tudták: Misi is a kompon volt, s ezt másnap telefonon a cégemnél is csak megerősíteni tudták, sajnos. • Jól értettem? Hollan­diából Törökországba be­szélt rádión keresztül? - Igen. Néha - a légköri vi­szonyoktól függően - elké­pesztő távolságról is bejön az adás. Sokáig nem vettem ilyen CB-t, nem tartottam fontosnak, aztán amikor az örményországi földrengést követően Jere­vánba jártunk, akkor győ­ződtem meg a hasznosságáról. • Mit szállítottak Örmény­országba? - Segélyszállítmányokat Angliából. Nem volt veszély­mentes a dolog, mert akkor már elkezdődött az örmény­azeri háború. De mi Grúzián át mentünk, s így nem volt gon­dunk. Azért egy-egy nagyobb csapatot összevártunk, mert így biztonságosabbnak tűnt, s ez a szervezés is a CB-rádió segítségével ment. Ezeken az utakon kaptam egyébként a becenevem is. Tudja, a kamio­nosok szinte mindegyikének van beceneve, sokszor nem is tudják egymás igazi nevét. • Önt hogy becézik? - Tolmács. Örményország­ban ragadt rám ez a név, mert mindig értem kiabáltak a töb­biek: „Tolmács! Tolmács! Oroszul kell beszélni!" Annak idején öreg orosztanárnőnk a szentesi Horváth Mihályban minden óra elején kiosztotta egy-egy lapját a Pravdának, s aszerint kaptuk a jegyet, ki hány mondatot fordított le. Akkor nem szerettük a tanár­nőnket, de ott, Jereván környé­kén derült ki, milyen sokat köszönhetek neki. • Hova utazik legszíveseb­ben? - Nyugat-Európában minden­hova, ott jók a körülmények. Amikor kezdtem a kamionos pályámat, 1981-ben, szinte csak Irakba jártunk. Akkor szerettem azokat az utakat, de most már kicsit nomádnak tűnnek az ottani körülmények. És hosszú is az út rettentően. Szeged-Bagdad: 3600 kilométer, csak oda. • Mit szállítottak Irakba? - Mindent. Tényleg min­dent: akkor háború volt Irak és Irán között. Általában nyugat­ról jött szállítmányokat vettünk át Pesten, s vittük tovább. • Hadianyagot is szállí­tottak? - Azt nemigen. Bár volt olyan „vízvezetékcső", aminek spirál kiképzésű volt a belseje ­nyilván, hogy a hideg és meleg víz jobban összekeveredjen... • Hónapokig úton van, aztán egy-két hét pihenő, s újból kezdődik az egész. Hogy bírja ezt ön, s hogyan a családja? - Egyikünknek sem könnyű, de így szoktuk meg. Ázt mondják, ha egy-két évig nem hagyja abba valaki, akkor már betegséggé fajul a szakmasze­retet. Két-három hétig jól el­vagyok itthon, aztán már hi­ányzik a munka, szinte elvoná­si tünetek jelentkeznek rajtam. Azért jó, ha legalább telefonon tartani lehet a kapcsolatot. S még jobb, ha nagyobb ünne­pekre hazajöhet az ember, mint most, húsvétra... Balogh Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents