Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-10 / 84. szám

SZOMBAT, 1993. ÁPR. 10. E

lőfordul, hogy a szemre egészséges újszülött valamilyen életveszélyes betegséggeljön a világra. Ilyen lehet a szív működésének egyik súlyos rendellenessége, amely ha nem műtik meg idejében, igen rövidre szabja az életet. Az ilyen szívbajban szenvedő fiataloknak csupán öt-tíz százaléka éli meg - operáció nélkül - huszadik életévét. Cseppet sem túlzás hát, ha azt mondjuk: a 24 esztendős hódmezővásárhelyi Pásztor Erika újjászületettként ünnepelheti meg az idén a földtámadást. Elkékül a köröm alja - A mégoly gyakorlott sebész számára is óriási kihívás, ha ilyen betegségben szenvedő, húsz évesnél idősebb pácienssel hozza össze a sors mondja Kovács Gábor profeszszor, amikor a SZOTE szívsebészeti osztályán, szobájában érdeklődöm Erika hogyléte felől. - Nem ritka veleszületett rendellenesség az övé, csak ebben a korban ritka, és ilyenkor már nagyon súlyos. Igen nagy beteganyagot tartunk számon, nincsenek azonban 8-10-nél többen azok, akik beavatkozás nélkül megélték huszadik életévüket. Megkérem a professzort, magyarázza el - laikus számára is érthetően - a rendellenesség lényegét. Egy papírlapon formálódik előttem a szív a kamrákkal, a pitvarokkal, az artériákkal. - Itt, a tüdőartéria kimenete beszűkült, a két kamra közti sövényen pedig egy nagy lyuk tátong. Ezért az elhasznált vér, ahelyett, hogy a tüdőartériába jutva fölfrissülne, visszamegy oda, ahonnan jött. S mivel nem visz magával elég oxigént, a beteg rosszul lehet, rohamok érhetik, embóliát kaphat. Az oxigénhiány az oka egyébként ríteni egy ritka, AB pozitív vércsoportú embert, aki hajlandó is azonnal vért adni. A Véradóállomás ügyeletes orvosa nem is tehetett mást, mint sajnálattal közölte: a föld alól sem tud ilyen véradót előteremteni. Márpedig a tárolt vér a kívánt célra alkalmatlan. És mégis megtörtént a csoda: másfél óra múltán, honnan, honnan nem, megérkezett a szívsebészetre két palack. Erikáéval azonos vércsoportú vér. A titokzatos véradó Csöppekben adagolta a transzfúzió az életet ennek a 24 éves hölgynek, aki akkor aligha gondolt arra: ezek a percek újjászületésének percei. Egykét óra elteltével ugyanis elállt a vérzés. A beteg láztalanná vált, a fertőzése megszűnt, keringése olyan lett, mint még soha... - Már a körmöm se kék mutatja büszkén a kezét Erika, amikor az ágyon ülve, lábát lóbálva fogad a kórteremben. Amióta kikerültem az intenzív osztályról, nagyon jól vagyok. - Hogyhogy nem műtötték meg gyerekkorában? - kérdezem. - Erről nem szívesen beszélek... Most bankbéli kollégáim unszolására jöttem el. Anyukámmal együtt sokat izgultak értem... Alig várom, hogy ismét köztük lehessek, hogy újból dolgozhassam. Szeretem őket. - Igaz is - fordulok a professzorhoz -, kiderült, ki volt a titokzatos véradó? - Magunk is meglepődtünk, amikor már túl minden izgalmon, megláttuk a palackokon a Véradóállomás vezetőjének, Gál György professzornak és feleségének a nevét. - S hozzáteszi még: eleinte gyanút se fogott, hogy kollégája miért érdeklődik oly' aggódó kíváncsisággal nap mint nap a fiatal lány hogyléte felől... Aki, hála istennek és a jó akaratú embereknek, él, és köszöni, azóta is jól van. CHIKÁN ÁGNES Sjzrtó&s történet Újjászületett - föltámadásra annak, hogy az ilyen betegek keze, körme alja megkékül. A korai műtét veszélytelen Ez a figyelmeztető jel már újszülött korban fölhívhatja a figyelmet a bajra, amely azonban nem ok a szülők kétségbeesésére. Az általában 3-4 éves korban elvégzett műtétek a legsikeresebbek: a gyerekek meggyógyulnak, és egészségesen fejlődnek tovább, később akár sportolhatnak is. Pszichésen is ez a kor a legalkalmasabb a beavatkozásra: lelkileg nem rázza meg sem a gyereket, sem a családot. Megtudom: a szülők legtöbbször megrettennek a szívműtétnek még a gondolatától is. Volt, aki azt mondta: „nem engedem kés alá a gyerekemet, csak legalább az én halálomat élje meg". A késlekedés mindig jár valamiféle rizikóval. Általában sikeres a műtét még 10-12 éves korban is, ám akkor bizonyos károsodás még visszamaradhat, s a gyermek nem sportolhat. Erika, koránál fogva, föladta a leckét a professzornak. A kérdés nem az volt, operálják-e vagy sem, hanem az, lehet-e egyáltalán műteni a már 24 éves beteget. Folt a lyukon Március I., hétfő. - Hatórás műtéttel megszüntettük a tüdőartéria szűkületét, „befoltoztuk" a két kamra közti kóros összeköttetést. Erika 4-5 napig jól volt, aztán váratlanul hirtelen roszszabbul lett. Keringési elégtelenségre utaló tünetek léptek föl nála. Értetlenül álltunk a jelenség előtt. Ezt tovább súlyosbította, hogy Erika belázasodott, s megfertőződött. Március 12., péntek. A szívkatéter nem mutatta ki az okot. Az orvosok tovább kutattak. A Il-es belklinikán az ultrahang-vizsgálat végre választ adott a rejtélyre: a folt, amely a két kamra közti lyukat elzárta, részben levált, föltehetően a fertőzés következtében. Emiatt nem kapott elég vért az aorta, a vese. A beteg kritikus állapotba került. A sebésznek újfent döntenie kellett. Nem tehetett mást: újabb műtétre készültek fel. Március 14., vasárnap. Nem mérlegelhette senki, hogy ünnepre készül az ország, hogy ilyenkor az egészségügy is takaréklángon pislákol. Sebészek, aneszteziológusok, asszisztensek egy emberként láttak neki a nem mindennapi vállalkozáshoz. Miközben megfelelő antibiotikumokkal kordában tartották a fertőzést, mesterségesen gépekkel biztosították a szív-tüdő keringést, s egyúttal - vértisztítás céljából - rákapcsolták a művesét is a berendezésre. A nyolcórás műtét alatt rögzítették a műanyagfoltot, s kicserélték a beteg egyik szívbillentyűjét is. Úgy tűnt, minden rendben lesz: a keringés helyreállt, a vese - folyamatos vértisztítás után - lassan magához tért. Erika kálváriája azonban mégsem ért véget. Újabb szövődmény lépett föl: az ismételt műtétek, a gépeken át mesterségesen áramoltatott vér — eddig két liter plazma és 7,5 liter vérkészítmény - megzavarta a véralvadás mechanizmusát. Hiába volt most kitűnő a keringés, a vérzés nem állt el: folyamatosan pótolni kellett az elveszített vérmennyiséget. A vérlemezkék száma vészesen csökkenni kezdett, a normális Fotó: Schmidt Andrea érték egyötödére esett vissza. Erika sorsa ismét válságossá vált. Az orvosok azonban nem adták föl. Friss vért — a föld alól is! Március 15., hétfő. Nemzeti ünnep, munkaszüneti nap. Hajnalban ismét kigyúltak a fények a műtőben Erika feje fölött. A professzor a még egyszer, utoljára fölnyitott sebből kitisztította az összegyülemlett vért, és összevarrta a két hét alatt háromszor háborgatott mellkast. A vérzés azonban csak nem állt el. Fölvetődött: a beteg megmentésére az egyetlen eshetőség, ha az állandó vérzést valamiképpen csillapítani sikerül. Ennek módja csakis az lehet, hogy egészen friss vért kap a szervezet. A bejuttatott trombociták ugyanis megállítják a vérzést. Ünnepnap lévén azonban, vajmi csekély volt a remény, hogy sikerül előkeA passió A jó és a rossz őseredetű konfliktusa Gyerekkori templomos emlék bennünk a nagyheti passió. Az egész falut érdekelte, ki énekli Jézust, ki lesz a Júdás, és ki a Poncius Pilátus. Dr. Benyik György, aki a szegedi Hittudományi Főiskola bibliatanára, sokkal inkább rendelkezik ilyen emlékekkel, de hivatásánál fogva évről évre kapcsolata van a katolikus egyház talán legszebb és legmegrázóbb misztériumának résztvevőivel is. Húsvét közeledtén megkértük, beszélgethessünk mindarról, ami a passió szó kimondásakor eszünkbe jut. - Mióta van passió egyáltalán? - Mint sok fontos dolognak a kezdetét, a passiójátékok elejét se ismerjük. Biztosra vehető, az őskeresztények már a szóbeli evangélium idején sorra vették Jézus kínszenvedésének történetét. Tudjuk, az evangélium először nem írás útján, hanem szóbeliséggel terjedt. Szent Ágoston szól a passióról, akkor tehát már biztosan megtartották, de nem mondhatjuk, hogy csak akkortól kezdve van. A IV. századból adataink is vannak rá. A szerpap recitálta ünnepélyes dallamon Jézus történetét, ahogy akkoriban az evangéliumot énekelték, a többi szereplő a leckék modorában, tehát egyszerűbb dallammal kapcsolódott. A XII. században határozottabb dramatizáló irányt vett a szép szokás, már biztosan szereplőkre osztották Jézus, néhány apostol, a főpap, Poncius Pilátus vagy a szolgálólány históriáját. Ez indíthatta el a passió-korái változatot, amelybe az evangéliumban nem szereplő szövegeket is belevisznek. Az első többszólamú mű P. Obrechttől való, a XVI. századból. - A magyar szokásokról tudunk valamit? - Ilyenkor szoktam elővenni én is Bálint Sándort. Azt írja, az első hazai utalást a Praykódexben olvassuk. Ismeretes, ebben található a Halotti beszéd is. A XII. század legvégén tehát már biztosan volt, de ez megint nem jelenti azt, hogy előtte ismeretlen lett volna. Emlékünk nem maradt róla. A ponyvairodalom is őrzi nyomait, ez pedig elterjedtsége és sokfélesége mellett szól. A csíksomlyói ferences iskolában a XVIII. század közepén kezdődtek a passió-drámák, diákok és- az ájtatos hívek számára. Negyvenhét passió maradt ránk erről az egy helyről. - És ma? - Ma is kötelező az egyházi liturgiában, tehát az egész világon ismerős. Korábban virágvasárnapon, nagykedden, nagyszerdán és nagypénteken adták elő, ez szűkült le virágvasárnapra és nagypéntekre. Van, ahol csak elmondják, legtöbb helyen azonban éneklik. Ha szabad említenem saját tapasztalataimat, el kell mondanom, ha a gyerekek előtt én mondtam el a kínszenvedés, a kereszthalál és a föltámadás eseményeit, legtöbbször roszszalkodtak, de ha szereposztásban történt ugyanez, egészen más volt: mindenki lelkileg igazodott szerepéhez. - Ki lehet Jézus? A fölnőttek előadására gondolok most. - Ha nem a pap, akkor csak köztiszteletben álló, nagyon rendes ember lehet. Káplánkorom első emléke : egy vak ember édesapja. - Pilátus? - Tanulságos lenne mindenhol megvizsgálni, mert föltehetően itt is érdekes tapasztalatokra jutnánk. Ugyancsak emlékeimből: többszörösen elvált férfi volt egyszer, és ezt mindenki tudta ról. A sorban legutolsó felesége is szerepet kapott, ő volt az a szolgálólány, aki fölismerte Pétert a tömegben. Infernális hangja volt, de erre a szerepre talán a legjobb. A közönség nyomása mindenképpen belejátszott a szereplők kiválasztásába. Júdás például jelentéktelennek tartott ember volt. Ismerős vonás, a közösség kihozhat olyan képességeket is, amelyek különben talán soha nem jöttek volna elő, de deformálhatja is a szereplőket. Lásd az előbbi példákat: Júdást, Pilátust és a szolgálót. Tragikusnak tartom, hogy olyan divatok jöttek közbe, amelyben az eredeti, az ősi alakok eltűnőben vannak. A passiójáték az egész falut érintette, minden évben előadták, de a szereplőknek később is ott kellett maradniok. A jó és a rossz őseredeti konfliktusa áll elénk minden évben, a húsvétnak is ez az igazi szimbolikája. Úgy tűnik, megölhető az Isten, elbukik a jó, hiszen kereszten hal meg Jézus, de végül mégis föltámad! Erősen hiszem, és szeretném, ha ezt meg is írnád, hogy Krisztus sokkal erősebb annál, hogy bármiféle konzervatív tendencia foglya maradhatna. Vagy tudják képviselni ezt az erőt a történelmi egyházak, vagy át kell adniok helyüket. Krisztus minden keresztény közösség legnagyobb kritikusa! - Szívesen leírom, de néminemű rebellis-árnyalatot érzek ki belőle. - Krisztusról beszélünk, az igazság csak igazság lehet, és nem rebellis árnyalat. - Menjünk tovább! Az előző rendszerben? - Természetesen passió akkor is volt, de egyre nagyobb nehézségek között. Számon tartották, ki énekel benne! Kezdődött azzal, hogy maga a kántorképzés is akadályokba ütközött. Jöttek a női kántorok, igen nagyszerű igyekezettel, de egy nő mégse énekelheti Jézust! - Említettük, egész évben az maradt valaki, aki a passióban volt. - És ez rangot jelent! Még Pilátusnak lenni is rang! Szentesített szereplője a közösségnek! A művészi megjelenítés képességét érezte ki belőle mindenki, és ez hatalmas dolognak számít ma is. - Pedig játék. - Dráma! Hittanórákon éltem át először, de a templomban is döbbenetes hatása alá kerültem mindig. A virágvasárnapi passió után mindig nagy szomorúsággal mennek haza az emberek. Magukkal viszik a tragédiát! És tart a szomorúság teljes egy hétig. Ne felejtsük el, a római százados szavaival fejeződik be: Ez valóban Isten fia volt! Volt, tehát múlt időben! És erre jön a föltámadás... - Miért teszünk különbséget a virágvasárnapi és a nagypénteki között? - Valójában ugyanaz, de mivel nem pirosbetűs ünnep a katolikusoknál, sokan dolgoznak ilyenkor, nehéz rá szereplőt találnunk. A csonka-mise önmagában is lehangoló, a kereszt leleplezése, a kereszthódolat, a könyörgés, az oltárfosztás - föltehetően szándékosan ennyire rideg. Kívánatos lenne, hogy itt is énekeljék, ha csak lehet, éneklik is, de sok helyen kénytelenek beérni a prózaibb fölolvasással. - Külföldön? - A nyugati szokásokat ismerem jobban. Ott gyakoribb a templomi színjátszás. Van olyan német falu, ahol a teljes lakosságot megmozgató esemény, egyben turisztikai látványosság is. Passióoltárt építenek például, embermagasságú faragott alakokkal, a betlehemes játékokhoz hasonlóan. Szép emlékünk a nyírbátori passióoltár - hogy ismét haza kanyarodjunk -, ahol megfaragták a keresztrefeszítés jeleneteit. - Máris a kálváriáknál vagyunk. - Valóban. Ahol kálvária volt, legtöbbször ott játszották el a passiót is. Kint, a szabad ég alatt. Valamikor Szegeden is volt kálvária, külön kápolnával, de fölrobbantották. Már csak az utca és a tér neve őrzi emlékét. HORVÁTH DEZSŐ