Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-06 / 55. szám

SZOMBAT, 1993. MÁRC. 6. Fotók: NAGY LASZLO Amikor a MOM rázendített Autós vigadalom Lehet szeretni és nem szeretni a megyei önkormányzat auláját, mint báli helyszínt, mindenesetre február végén egy jól sikerült vigassággal búcsúztak a szezontól az autósok. A több mint négyszáz vendég a Kék Csillag Étterem jóvoltából áldozhatott az asztal örömeinek. Néhány részlet a menüből: tejszínes kapros pulykaraguleves, rántott gombafejek tartármártással, kapros sajttal töltött sertésszelet, vajas jércemell gombás libamájjal, tejfölös gombapaprikás, erdélyi mini töltött káposzta, gyümölcssaláta, orosz krémtorta. A felszolgálók három órán keresztül ügyeltek arra, hogy minden étel és ital a fogyasztásra legalkalmasabb hőmérsékleten kínálja magát a vendégeknek. A Papiron nyitótánca után még további bemutatók, akrobatikus rock and roll és más műsorok szórakoztatták a nagyérdeműt, amely különben legjobban akkor érezte magát, amikor a MOM (Molnár, Onczay, Mátrai) zenekara úgy igazából rázendített. A táncparkett szinte mindig zsúfolásig megtelt, az asztaloknal pedig csak az maradt, aki a kelleténél valahogy többet fogyasztott a finomságokból. a mérnökök nagy családja valahai városi népi ellenőrzés elnöke, ma a szegedi IKV osztályvezetője foglalt helyet barátai körében. Előszörre jött el a mérnökbálra, ismerősei invitálására, no meg a hely, a Forrás kedvéért. Amelyet imád, s mint mondta: építését a NEB-elnöki székből követte végig. Vágyai netovábbja azonban az lenne, ha a régi Hungária kinyitna, s ott visszaállítanák a hajdanvolt ötórai teákat. Ezen a bálon az is kiderült, milyen fantasztikusan táncol Kováts Gábor vízügyi igazgató, a Mérnöki Kamara Csongrád Megyei Szervezetének elnöke. - Nem is gondoltuk, hogy a mérnökök ilyen jók a parketten. - A mérnökök a leguniverzálisabb emberek. Sokkal jobban értenek például a bölcsésztudományokhoz, mint a humán beállítottságú emberek a műszakiakhoz. En tánciskolába is jártam, sajnos, kedvenc táncom, a polka, kiment a divatból. A most reneszánszát élő keringőt pedig nem szeretem. - A bál fő szervezője mennyire elégedett a művével? - Annak idején, a kamara megalakulásakor én találtam ki, hogy legyen bál, hogy ne mindig hivatalos körülmények között találkozzunk. S hogy az ötlet jó volt, bizonyítja, hogy évről évre egyre többen vagyunk, lassan kinőjük a Forrást. Azt hiszem, jól sikerült az idei is. - Mondjon olyan tulajdonságokat, amelyek jellemzőek egy mérnökemberre! - Ha leülnek egymással beszélgetni, előbb-utóbb rajzolni kezdenek. Csaknem színtiszta vásárhelyi közegben találtunk rá a Beznóczky-házaspárra. A Metripondból kinőtt vállalkozók ma is Hódmezővásárhelyen élnek, de Antal egy szegedi kft. tulajdonosa és ügyvezetője, Mária pedig magánnapközire hozott létre gazdasági társaságot. Mint mondták, minden évben eljönnek a mérnökbálra, sőt idén még egy soproni barátjukat is meghívták. A Metripond színeit Szabó János felszámoló biztos képviselte, aki viszont régi porcelános. Tehát Vásárhely ipari palettája csaknem teljes volt a múlt szombati bál alkalmából. Horváth Lajos, a Dél-magyarországi Gazdasági Kamara ügyvezető igazgatója bölcsész létére a kamarai asztalnál foglalt helyet. Mint kiderült, a kamarák közötti kapcsolatok ápolása céljából... Tánc-teljesítménye pedig igazolni látszott Kováts Gábor állítását. - A parketten bátorságom nagyobb a tudásomnál, csak azért mertem táncra vetemedni, mert nagy a tömeg. - Mit szól ahhoz, hogy a mérnökök univerzálisabbak a bölcsészeknél? - Való igaz, hogy a magamfajta ember még egy villanykörtét sem tud becsavarni, nálunk ez a feleségem feladata. Az is igaz, hogy a mérnökök jól képzett emberek, de azért legyünk igazságosak, hallottam már, némelyik milyen furcsán használja a magyar nyelvet. Vagy ne bántsuk a házigazdát? - Hogy érzi magát? - Nem nagyon szeretek bálozni, utoljára a gyerekeim szalagavatóján voltam. Egy bálát akkor lehet élvezni, ha kellemes a társaság, a zene és a vacsora. Itt pedig igazán mindhárom jó. Fekete Klára - Keczer Gabriella Horváth Lajos, mint vendég Beznóczkyék Vásárhely színeiben Kováts Gábor „rendez" A Forrás Szálló a múlt szombaton is a megszokott báli hangulattal fogadta a vendégeket. A többi formaság azonban már a szervezőn, a Mérnöki Kamara Csongrád Megyei Szervezetén múlott. * A rendezők ki is tettek magukért: a belépő hölgyek egyegy szál fehér vagy piros szegfűt kaptak, majd sorra odakísérték őket az asztalukhoz. Hol hamarosan megjelent a pincér, kínálva az aperitivet. Ezt követően azonban kénytelen-kelletlen több ital is lecsúszott (muszáj volt lecsúsznia) a bálozok torkán, mert a vacsora bizony, késett. A vendégsereg már rég elfelejtette a tavalyi mérnökbál kedvéért verbuválódott Pavane együttes nyitótáncát, a férfiak túlestek a feleségek, s az asztaltársaságukban helyet foglaló hölgyek megforgatásán, mire a vacsora érkezett. Amelyet nem lehetett már megszokottnak nevezni. Az Táncolt „A" menüt ugyanis hátszínszelet képezte pirított gombával, továbbá pulykamell, kijevi módra, a „B" pedig a következőképpen állt össze: borjúszelet roston libamájjal, valamint párizsi sertésborda. A „B" borjúszeletét egy picit sósnak, s egy picit rágósnak ítéltük meg, de lehet, csak azért, hogy valami hibát is találjunk. Az éjszaka fölszolgált babos pacalról azonban objektív okokból már nem tudnak véleményt mondani a tudósítók. * A hangulat a vacsora után a tetőfokára hágott. Ami mindössze azt jelentette, hogy a párok ellepték a táncparkettet, az asztalok tetejét azonban nem fenyegette veszély. Szinte minden „bokorban" régi ismerősökbe botlottunk. Rögtön mellettünk Kalmár József közgazdász, a A helyes viselkedés szabályait könyvben is megtalálhatjuk. Igaz, a hagyományos értelemben vett illemtankönyvek utolsó kötetei még a második világháború előtt jelentek meg. Egyszerre tanulságos és mulatságos ma ezeket a szabálygyűjteményeket lapozgatni. „Az úriember, avagy a jó társaság szabályai" című kötet 1923 és 1931 között öt kiadásban jelent meg a Légrády testvérek gondozásában. Szabó István Andor munkája minden apró bizonytalanságon segít, útmutatást nyújt az általános viselkedési szabályoktól kezdve a bemutatkozáson át a telefon illemtanáig. Az általános ismertetőben kiderül, hogy a illetlen ember például a sznob: „minden szava, minden mozdulata, egész élete illetlenség, és annyira megunt figura, hogy már csak a bohózatban van némi létjogosultsága". Az állás és az ülés külön művészet: „loLegjobb szokás, ha nincs szokás Az úriember vaglóülésben ülni a széken s annak karfájára támaszkodni, a tizennyolcadik század nyegleségei közül való, szóval, ma már kissé idejét múlta. A lábak keresztbe rakása ma már szalonképes, természetesen nem túlozva, és kivált nem a hölgyek részéről." A lábtartás mellett az arcvonásokra is ügyelni kell:„arcfintorok, ajkbigygyesztések társaságban határozottan kerülendők. Legjobb szokás, ha az embernek semmiféle szokása sincs." Köpködni természetesen tilos, s nem ildomos fütyülni: „olyasvalakinek is szerezhetünk vele kellemetlenséget, kinek szomszédságáról talán tudomásunk sincs. Az ízléstelen festménynek hátat lehet fordítani, a rossz könyvet földhöz vághatjuk, de egy fütyülő útitárs, aki méghozzá nem egészen kifogástalan hallással van megáldva, kész sorscsapás!". A társalgás szabályaiból kiderül, hogy hallgatni valóban arany. „A társalgók egyik kellemetlen csoportja: a vitatkozók; ezek között valóságos útonállói vannak az érintkezésnek, és a társalgást háborúvá süllyesztik." Sarkalatos pont az étkezés, az evőeszközök használata: „A nyárspolgár fő evőeszköze még ma is a kés. Ezzel lapátolja fel az ételt, ésviszi a szájába. Az ő részéről az sem meglepő, ha a tálból a pecsenyedarabot átcsúsztatja, és a mártásoscsészéből egyszerűen áttolt a tányérjára." Szóba kerülnek a gyermekek, és szülői kötelesség is: „fiát a gondos apa a nemi fejlődés korszakában (a 14. életév körül) felvilágosítja a rá ólálkodó veszedelmek felől". S ha mégsem sikerül elkerülni a veszedelmet, jön a következő tanács:„Vegyük elsőnek a legnehezebbet: az anyóst. Az anyóstól félni: ósdi babonaság, az anyóst kigúnyolni, róla mindent, csak jót nem gondolni: hangos igazságtalanság. Míg az ellenkezőjéről meg nem győződtünk, semmi okunk sincs egy köztiszteletben élő úriasszonyt sárkánynak kinevezni, csak azért, mert a lányát elvettük." A társas életben egyébként nemcsak a viselkedni tudás hiánya borzasztó:„az üresfejű zsúrfiú és a vele egy szellemi színvonalon álló zsúrleány elrettentő példa". A műveltség tehát szerves része az illemnek, s nem elég csak az illemtankönyveket olvasni. T. V. A windsori herceg 1937-ből