Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-31 / 75. szám

A DM KFT. ES A DMGK GAZDASAGI MELLEKLETE A prognózissal összehasonlítva 1992-ben kedvezőbb lett a külső fizetési mérleg pozíciója, s a vártnak megfelelően mérséklődött az infláció. Nem kezdődött el azonban az érdemi fellendülés a gazdaságban, a vártnál kevésbé nőtt az export, tovább csökkent a hazai kereslet, a termelés, a GDP és a foglalkoztatás jóval alacsonyabb 1991-nél, és az államháztartás hiánya a GDP 8 százalékára emelkedett - állapítja meg a Pénzügyminisztérium első részletes áttekintése az 1992. évi gazdasági folyamatokról. A GDP az elmúlt évben 4-6 százalékkal csökkent, az értéke megközelíti a 2800 milliárd forintot, ami az őszi előrejelzésnél mintegy 130 milliárd forinttal magasabb. Az ipari termelés 10, az élelmiszergazdaság termelése 14-16 százalékkal csökkent. Emelkedett viszont az export, igaz még az őszi előrejelzéseknél is kisebb mértékben 1-2 százalékkal. Ennek oka elsősorban a tavalyi aszállyal kapcsolatos mezőgazdasági árualap-kiesés, valamint a keleteurópai piacok továbbra is rohamosan szűkülő fizetőképessége. A fejlett országok felé irányuló export értéke 15 százalékkal haladta meg az előző évit. Eközben az import 8 százalékkal csökkent, többek között ez az íka annak, hogy a folyó fizetési Jiérlegben 325 millió dolláros aktívum keletkezett, ami több mint 800 millió dollárral haladja meg az eredeti prognózist. Az áremelkedés az elmúlt év során az előzetes prognózisoknak megfelelően alakult. A foElső áttekintés 1992-ről Fotó: MTI - Telefotó Start után. Kamatcsökkenésnél a betét volt a gyorsabb. gyasztói árak 23, az ipari termelés belföldi értékesítési árai 10, az export forintárak 16 százalékkal voltak magasabbak 1992-ben az 1991. évi árszintnél. A várható inflációhoz az év során a betéti kamatok csökkenése igazodott gyorsabban. A hitelek piaci kamatai 6-9, a betéteké 12-14 százalékponttal mérséklődtek. Ennek ellenére és azzal együtt, hogy 4-5 százalékkal csökkent az egy főre jutó reáljövedelem, a lakossági megtakarítások a prognosztizáltnál gyorsabban növekedtek. Eközben a lakosság fogyasztása 2-3 százalékkal csökkent tavaly. Szintén csökkent, mégpedig 6-9 százalékkal a beruházások mennyisége. Az államháztartás együttes hiányát finanszírozták a lakossági megtakarítások. Az állami költségvetés hiánya 197 milliárd, a társadalombiztosítás deficitje pedig 20 milliárd forint lett. A költségvétésnek a tervezettnél nagyobb hiányát állami értékpapírok eladásával fedezték. A város és a vállalkozók Megalakult a Követelésbehajtók és Üzleti Információt Szolgáltatók Szakmai Kamarája - adja hírül a hétfői Világgazdaság című lap. Ezen kamarai infláció közepette tartotta meg a Magyar Vállalkozói Kamara Csongrád megyei szervezete beszámoló közgyűlését, s mint Farkas Tibor megyei elnök elmondta, szembe kell nézni a kormányzati szándékkal: beterjesztés előtt áll a kamarai törvény, s amint az Országgyűlés elfogadja, három, integráló kamara szervezi majd a gazdasági életet, éspedig az ipari és kereskedelmi, az agrár és a kézműves kamara. Gazdasági csúcsszervben egyesülvén (Magyar Gazdasági Szövetség?), e három kamara részben az állam funkcióinak egy részét is átveszi. Ami az MVK Csongrád megyei szervezetét illeti, a beszámolóban elhangzott, hogy az információszolgáltatásban jelentős előrelépést valósítottak meg, országos és nemzetközi kapcsolatrendszert alakítottak ki - a tagság javára. Tavaly egy orosz-ukrán-magyar és egy román-magyar gazdasági találkozó megszervezésével járultak hozzá a regionális üzleti élet felelevenítéséhez. A jelenlevő vállalkozóknak „kapóra jött" Ágoston József önkormányzati képviselő részvétele a találkozón. Az elhangzott kérdések visszatérő motívuma: mennyire vállalkozópárti az önkormányzat? Félő, hangsúlyozta az egyik vállalkozó, hogy az úgynevezett Krüger-hadművelettel a vállalkozókat fogják sújtani... Ki fogja megfizetni a növekvő víz- és csatornadíjakat? Amennyiben a fizetőképes kereslet nem tart lépést a minden területen növekvő díjakkal, nincs kizárva, hogy a vállalkozókat sújtják pluszterhekkel. Ágoston József Petőfitelep képviseletében bevallottan csatornapárti; véleménye szerint a mély fekvésű területeken az altalaj szennyvize már veszélyessé vált, s a város előtt nincs más választás, mint a „Krüger-hadművelet" keretében megépíttetni a víztisztítót és a csatornarendszert. Véleménye szerint jelenleg nyílt szelvényű szennyvíztisztító árkok hálózata jellemző a mai városra, ez nem tolerálható tovább. Ki kell ugrasztani a nyulat a bokorból - gondolhatták a vállalkozók -, mivel az' elhangzó ötletek, javaslatok, vélemények (akarjuk-e hogy egyetemi város maradjon Szeged?, elégséges-e a két Tisza-híd hosszabb távon?, kit szolgál a Mars téri bódéváros?) azt jelezték, hogy a vállalkozók gondolatmenete az úgynevezett „családgazdálkodás" ismérveire épül, egyikőjük meg is indokolta: mi a véleményünk arról a szerényebb lehetőségű családról, amely nyugati kocsit vásárol, s annak a terheit nyögi, miközben más területen szükséget szenved? Mi a város barátai vagyunk - mondták a vállalkozók; végre legyen az önkrományzat is vállalkozóbarát! P. S. A hazai agrárgazdaság jelenleg hozzávetőleg 14 millió embernek elegendő élelmiszert állít elő, a növénytermesztés, állattenyésztés költségei azonban az ország több vidékén aránytalanul magasak, igy a gazdasági szempontok alapján felül kell vizsgálni a termelés szerkezetét. A mezőgazdasági folyamatok más országokban is jelentkező jelenségeiről, tapasztalatairól tartottak négynapos nemzetközi tanácskozást Fenntarthatóság és vidékfej- . lesztés címmel a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A konferencia témájának kiindulópontja, hogy a modernebb technológiák, a kiváló biologiai alapok nyomán a fejlettebb országok az eddigieknél kisebb területeken állítják elő saját szükségleteik ellátásához az élelmiszereket. Látogatók \jagy a jövés-menés itt a rendszerváltás óta. Szinte iv hetente érkezik valamilyen delegáció a fejlett Nyugatról. Kezdetben jöttek az ex-magyarok, akik külföldre távoztak a régi rendszerből, megcsinálták a szerencséjüket odakint, és most visszajöttek látni, mit lehetne itt kezdeni a megváltozott körülmények között. Fogadtuk is őket tisztességgel, felvettük a kapcsolatot úgymond, elmeséltük, hogy s mint mennek itt a dolgok. A látogatók pedig mondták, hogy hamarosan visszatérnek, azután a legtöbben úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket. A második hullámban a tanácsadók jöttek ilyen-olyan nemzetközi programok keretében, külföldi szakemberek, akik elmondták, hogyan csináltak ők jólétet, működő gazdaságot. Mi figyeltünk, feljegyeztük a hasznos tanácsokat. Eleinte még megpróbáltuk elmagyarázni, miért nem ültethető át az a rendszer ide, még voltak kérdéseink, később már csak hallgattunk. Jó esetben a külföldiek kivittek egy-egy magyar szakembert, aki legalább látott-hallott. A

Z utóbbi időben azért már olyan látogatók is érkeznek, akik pénzt adnának, konkrét megállapodást kötnének. Nyugati kormányprogramok biztosítanak támogatást megvalósítási tanulmányokra, beruházási tervek elkészítésére, nyilvánvalóan abban a reményben, hogy a végrehajtásban a saját vállalkozóik is részt vesznek. Ehhez persze olyan jól kidolgozott, megalapozott beruházási tervek kellenének, amelyek vonzzák a tőkét. Ilyeneket produkálni pedig nem könnyű. Egyrészt, mert az önkormányzati törvény szerint minden városi nagyberuházásra egy politikai testületnek, a közgyűlésnek kell áldását adnia. Másrészt, mert a város jelenleg csak a hátrányait szenvedi annak, amit fő vonzerejeként oly gyakran emlegetnek - földrajzi helyzetének. Ez lehet az oka annak, hogy bár látogatók jönnek és mennek, hosszú idő óta nem találni tőkét egy olyan beruházáshoz, mint a Régi Hungária és nem épül az E-5-ös mellé tervezett bevásárlóközpont. VjLCrU^Ő Jelzálog Magyarországon A jelzálog-finanszírozás feltételei még csak részben teremtődtek meg Magyarországon - állapítja meg az a tanulmány, amelyet a Pénzügyminisztérium szakértői készítettek el az Európai Közösség PHARE-programjának támogatásával. A tanulmányt nemrég mutatták be a szakembereknek Budapesten. A tanulmány készítői szerint a jelzáloghitelezés elsősorban a lakásszektorban, az agrárágazatban és az önkormányzatoknál kaphat jelentős szerepet. Eddig Magyarországon azért nem terjedt el, mert jellemző volt az állami tulajdon túlsúlya és a túlzott központi beavatkozás. A gazdasági átalakulás megteremtése egyben szükségessé is teszi a jelzáloghitelezés kiterjesztését. Amennyiben azonban nem sikerül a feltételeket kellőképpen javítani, a jelzálogkölcsönök hiánya nagymértékben visszavetheti a fejlődést a mezőgazdaságban, a lakás- és kommunális beruházásoknál. A feltételek kialakítása szempontjából kedvező, hogy az elmúlt két évben a lakossági megtakarítások soha nem látott méretekben növekedtek. Ez megteremti azt a pénzügyi forrást, amely az ilyen jellegű finanszírozásokba bevonható. Örvendetes az is, hogy csökkent az infláció mértéke. A szakértők nagy reményeket fűznek az intézményi befektetők megerősödéséhez is. Ha a társadalombiztosítás, a vállalati nyugdíjpénztárak megjelennek a piacon, úgy bővülhet a finanszírozási kínálat. Hasonlóképpen kedvező a befektetési alapok szaporodása is. Jelenleg a bankok bő likviditással rendelkeznek, így pénzhiány nem akadályozza az ilyen jellegű hitelezés megkezdését. Beköszöntött a költségvetési „fazonigazítások" korszaka. Különösen a kisebb települések képviselő-testületei kényszerülnek arra, hogy át-átszabják az eredetileg elképzelt modellt, az újonnan jelentkező szükségletek, igények szerint próbálják átcsoportosítani pénzkereteiket. Mert a település lakóinak elemi szükségleteit kielégítő, „faluellátó" feladatok közül újak meg újabbak szakadnak rájuk. Olyanok, amelyek addig csak részben terhelték a községi elöljáróságot, illetve pénztárcát. A minap falugyűlésen hallottam például Sándorfalván, hogy a vállalkozók számát tekintve országosan élenjáró, ám telefonnal mindössze 0,44 százalékosan ellátott nagyközség telefonhálózatának önerős fejlesztésére kellene több mint 300 millió forint. Az önkormányzatnak van e célra 3 milliója. Ha ennél többel akarja segíteni a lakosságot (hogy ne kelljen igénylőnként 40 ezret leperkálni egy-egy vonalért), át kellene csoportosítani pénzeket a költségvetésben. Azaz: elvenni más feladat megoldására szántakból. Közös kátyúk Csak hát honnan? A „kötelezőkre" - óvoda, iskola, egészségügy - is egyre több kell, az „adhatókra" - szociális segélyek - is növekszik az igény. Ráadásul pluszpénzt vivő, tetemes összegeket követelő kötelezettségek esnek az önkormányzatok nyakába. Például a külterületi villamoshálózat felújítása, az eddigi téeszmajorok vezetékhálózatának további fenntartása, onnan a környező tanyák ellátása árammal. Amit immár nem garantál a „közös", a megszűnt téesz, s mert nem tulajdonosa a Démász sem: gondoskodjék üzemképességéről az önkormányzat. Csakúgy, mint azoknak az utaknak a járhatóságáról, melyeket a falu határában idáig ugyancsak a „közös" simított kátyúmentesre. S amikről, a közútfejlesztők „nagykönyvében" a mi megyénkben is az vagyon megírva, hogy: „A várhatóan megnövekedő külterületi úthálózaton pedig legfontosabb a kezelésbe (tulajdonba) vételt követően a fenntartás-üzemeltetés új alapokra helyezése, szervezése, a hálózat racionalizálása." Az „új alap", az önkormányzatok pénze azonban hiányzik minderre. Külterületi utat rendbetenni csak a belterületiek rovására tudnak; tanyai villanyhálózatot felújítani a falu korszerűsítésének, közvilágításának kárára bírnak; ha a telefonhálózatot fejlesztik, valószínűleg le kell mondaniuk a községi kerékpárutak kiépítéséről; el kell csípni, át muszáj csoportosítani a csatornázásra, szennyvíztisztítóra vagy éppen az űj tornateremre szánt pénzekhői. A fazonigazítás folyamatos. Pályázatokkal a központi kasszából egy-egy célra nyerhető pénz. Csak hát egyre többen ácsingóznak rá; a „nyerési esély " mind halványabb. Az az érzésem, valami mást kellene kitalálni költségvetés-ügyben, hogy az önkormányzatok meg tudjanak birkózni pluszfeladataikkal. Szabó Magdolna