Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-01 / 50. szám

HÉTFŐ 1993. MÁRC. 1. HAZAI TÜKÖR 5 • Pengeváltás után: kompromisszum • Mit szeret a miniszter? A szülők nyugodjanak meg! Für Lajos honvédelmi mi­niszter hétvégi szegedi láto­gatása során határozottan el­zárkózott attól, hogy MDF­ügyvezetőként megossza gon­dolatait az olvasóval. Kedvenc „vesszőparipájával" hozako­dott elő: - Tanítani szeretek, jobban, mint honvédelmet csinálni. Közben rájöttem, hogy ez utóbbi legalább annyira fontos, mint a tanítás. • Mit szeretne ön - ta­náremberként - elérni, lát­ni és tapasztalni a törté­nelemoktatás területén? - Amiről beszéltem: az úgy­nevezett nemzeti sorskérdések tárgyilagos, tényszerű oktatá­sát. Sajnos, történelemok­tatásunk legnagyobb hibája az, hogy a gyerekek előtt elsikkad­nak a tények, s az agyonrágott adatok között nincs nagyobb rálátása a hallgatónak és a ta­nulónak arra, hogy mi is tör­tént ezzel az országgal, ezzel a nemzettel. • Lapunkban pengevál­tásnak minősítettük az Országgyűlés honvédelmi alapelvekről szóló vitáját. Mi várható ezen a téren? - Minden jel arra utal, hogy az ellenzéki pártok képviselői is készséget mutatnak - akár a kormányzati oldal - egy ér­telmes, okos kompromisszum létrejöttére. Ezt a kompromisz­szumot belátható időn belül ­remélem, két hét sem telik el, -, elfogadja a Parlament. ­Elfogadhatatlan az az ellenzéki indítvány, hogy vonjuk vissza elképzeléseinket, s adjunk be egy másik tervezetet. Koráb­ban többfordulós egyeztetés volt ebben az ügyben a tisztelt ellenzéki képviselőkkel. • Múlt hét szerdáján vo­nult be egy újabb nemzedék a hadseregbe. A nemzetkö­zi, elsősorban délvidéki helyzetre tekintettel, a szü­lők nyugtalanok. Mit üzen a most bevonult, vagy ké­sőbb bevonuló fiatalok szüleinek? - Mérjék fel: miért fontos a nemzet tagjai számára, hogy ezt a kötelezettségüket teljesít­sék? A honvédségnél eltöltött 12 hónap kitűnő alkalom arra, hogy a fiatalok egyfajta tech­nikát - bármit is mondanak róla: korszerű technikáról van szó - elsajátítsanak, s nem mindegy, milyen fokon sikerül ez nekik. A tanulás, a lelemé­nyesebbé válás szélesebb vi­láglátást biztosít a fiatalnak, mélyebben, másként gondol­kodik, újabb összefüggésekben képes alkalmazni a tanultakat. A szülők pedig nyugodjanak meg. Pataki Sándor Könyvtárünnep a Csillag téren Március elseje és ötödike között a 15 éves Csillag téri könyvtár ünnepi rendezvé­nyekkel várja az érdeklődőket. Ma 15 órakor Hegyi Füstös László grafikáiból nyílik kiállítás (a tárlat egy hétig tekinthető meg), kedden, ugyancsak 15 órakor a jubiláló olvasókat köszönti Gyuris György, a Somogyi könyvtár igazgatója, szerdán 14 órakor találkozót szerveznek a Csoda­ország című gyermeklap mun­katársaival, Csörgő Anikó főszerkesztővel és Füzesi Zsuzsa grafikussal. Március 4­én, csütörtökön 17 órától Sós Tibor ufológus mutatja be videofelvételeit a legújabb UFO-kutatásokról, pénteken 16 órától pedig dr. Radnai Tamás fizikus Egy év Japán­ban címmel tart diavetítéses élménybeszámolót. • Az ország politikai és gaz­dasági orientációjának meg­változása sok más mellett az iskolai nyelvtanulás struktúrá­jában is érzékelhető. Nyilvánvaló, hogy a szán­dék és lehetőség e téren sem esik egybe, a kialakult fel­tételek, a nyelvtanári kar szak­mai összetétele, a már egy nyelvet évek óta tanulók és az iskolát most kezdők eltérő döntési motvációi is befo­lyásolják a tanult nyelvek sze­rinti összetételt. Az általános iskolákban az 1992/93-as tanévben a tanulók 49 százaléka angolul, 30 szá­Nyugat vagy kelet? Változások a nyelvtanulásban zaléka németül, 15 százaléka oroszul, 4 százaléka franciául és l-l százaléka olaszul illetve latinul tanul. Az összetétel­változást mutatja, hogy míg a nyolcadikosok 50 százaléka oroszul és 29 százaléka an­golul tanul, addig ezek az arányok a nyelvtanulást a politikai változások után el­kezdő ötödikesek körében 60 százalék angol és csupán 3 százalék orosz. Az alsóbb fokú oktatásban nagyobb létszámban tanított nyelvek köre a középiskolában kibővül a latinnal. A középis­kolákban 47 százalék angolul, 33 százalék németül, 8 szá­zalék oroszul, 6 százalék fran­ciául, 4 százalék latinul, és l-l százalék olaszul illetve spa­nyolul tanul. Az első és ne­gyedik évfolyam közti össze­tételkülönbség kisebb, mint az általános iskolákban, mivel a negyedikeseknek is csak 15 százaléka oroszos. Ennek ne­gyedére csökkenése nem hor­doz nagy változási lehetőséget. (KSH) 3000. 24ŰC 1200. 600. arról nórret latin angol német Tanult nyelvek arányváltozása a középiskolákban 1992/93-as tanév Tahult nyelvek arányváltozása az általános iskolákban 1992/93-as tanév • Akár ilyenféle szöveggel is reklámozhatná a sándorfalvi könyvtár néhány hetes új kezdeményezését, szolgálta­tását. Aminek szervezője, bonyolítója Pasinszkiné Kom­játhy Éva könyvtáros. A gyer­mekkönyveiket, az iskolás kötelező olvasmányokat „ki­növő" olvasók köteteivel, azok begyűjtésével, továbbadásával kezdődött az. akció. S ha a gyerekek csereberélik olvas­mányaikat, miért ne tehetnék a felnőttek is? Különösen ebben a mai. könyvben is méregdrága világban. A cserére szánt me­sekönyvek, az ifjúsági iroda­lom, a fantasztikusok és az iskolai kötelezők mellett ott lehetnek a felnőttek kedvelt olvasmányai is. Hozzák, vi­gyék, olvassák! Annál is inkább, mert a könyvtár - bár az utóbbi esz­tendőkben az. önkormányzat jószándékából már évi két­százezer forintos „beszerzési kerettel" rendelkezik - egyre kevesebbet tud megvenni az új • Ingyen a sándorfalvi könyvtárban Pénzváltó lelemény „Kiolvasta, kinőtte, megunta, nincs hol tárolnia ré­gebbi könyveit? Szeretne helyettük pénz nélkül újab­bakhoz jutni, másokat olvasni? Sándorfalván megteheti. Megszervezte önnek az ingyenes csereberét a helyi könyvtár: pénteken délutánonként aki hoz, az vihet is." kiadványokból. A most 15 ezer 800 darabod állományt (amit a faluban sajnos csak félezernyi olvasó forgat) elsősorban ké­zikönyvekkel tudják gyarapí­tani, meg a különösen szük­séges gyermek ismeretterjesztő irodalommal. Szépirodalmi művekre, a nagyon-nagyon megdrágult folyóiratokra, s a felnőtt olvasók által keresett krimikre bizony kevés pénz jut. A mintegy négyszáz komoly­zenei és meselemez, a húsz kölcsönözhető mesés kazetta mellé sem kerülhet sok új a pénzszűkében a könyvtárba. Annál is inkább sajnálatos ez, mert a zene talán méginkább beszoktatná a gyerekeket a könyvespolcok közé. S ha már ott vannak, miért ne vehet­nének részt például a most nekik szerveződő természet­barát körben is? „Csalogatni" akarják persze a felnőtteket is. Azon a szá­mítógépen, amit idén várha­tóan kap a könyvtár, közérdekű információs adatbázist szeret­nének létrehozni, amivel meg­könnyíthetnék a helybeliek tájékozódását - például piaci, vásárlási ügyekben. Akkor ta­lán még a vállalkozók is be­nyitnának néha a könyvtár­ajtón... - Az persze, hogy meddig a mostani ajtón, kérdé­ses. Évek óta húzódik a hely­szűkében lévő intézmény - s a vele társbérletben élő öregek napközije - bővítésének ügye. Egyenlőre összehúzódnak a mostani helyükön - s a „fala­kat" új kezdeményezéseikkel próbálják tágítani. A könyv­cserebere akció, a gyermek természetbarát kör mellett például helyismereti klub'ot, gombaismertető tanfolyamot szerveznek a felnőtteknek. Várják az érdeklődőket. Szabó Magdolna • Finnugrísztika és Kalevala-nap A nyelvészel útján civilizálódni • Ön a szegedi Finn­Magyar Baráti Kör Kale­vala napi összejövetelén tartott előadást. Mi a Kale­vala nap? - A finnek számára a Kale­vala a nemzeti identitásnak és önbecsülésnek az egyik szim­bóluma, valóságos alapja. Finn­országban nemcsak a nemzeti ünnep, a himnusz, hanem a Kalevala is nemzeti szimbó­lum. A finn nemzet tulajdon­képpen a Kalevalától számítja, ha nem is a létrejöttét, de a világ előtt való föllépését. Éli­ás Lönnrot volt az a szenve­délyes folklorista, aki a múlt század első felében a mai Oroszország területén lévő Karjaiában óriási anyagot gyűjtött, ebből állította össze a finnek nemzeti eposzát. Az a némiképp téves elképzelés él itt Magyarországon, hogy a Kalevala népi eposz, ez nem igaz, hiszen ezt Lönnot „csi­nálta" valós anyagok alapján. A benne szereplő eposzi kellé­kek is a nagy eposzokból, az Iliászból és az Odüsszeiából kerültek bele. Tudnivaló, hogy a születés időszaka a nemzeti romantika kora volt - párhu­zamos Vörösmarty Zalán futá­sával -, 1835-ben jelent meg az úgynevezett Kis-Kalevala, és 1849-ben a bővített változat, a közkeletű ma is ismert, Szeged szülötte dr. Simoncsics Péter nyelvész, itt járt egyetemre, majd néhány évig tudományos gyakornok­ként dolgozott a finn-ugor tanszéken. Hosszú ideig Szeged finn testvérvárosában, Turkuban magyar lektor­ként tevékenykedett. Jelenleg Budapesten, az ELTE munkatársa. többszörösen magyarra fordí­tott Kalevala. A hagyomány szerint 1835 feburár 28-án jelent meg először a mű, s ezt nevezik Kalevala napnak. • Hogyan ünneplik a finnek ezt a napot? - Noha öt évet töltöttem Turkuban, erre nem tudok pontosan válaszolni. Egy biz­tos: iskolaszüneti nap. Nemzeti ünnepnek számít, s bár hagyo­mánytartó nép a finn, rendez­nek ünnepségeket és műsoro­kat, az utóbbi évtizedekben mintha elvesztette volna a Kalevala azt a vonzerejét, amely még a második vi­lágháború után is megvolt. Ennek oka valószínűleg a gyors modernizációban rejtőz­het. • Előadásának a címe „Nyelvészet és politika Finnországban és Magyar­országon". Mit takar a cím? - A haladó és a dinami­kusan változó Európa perifé­riájára szorult országok, mint Finnország és Magyarország, sok mindenből kimaradtak a XVI-XVII. században megin­• dult fejlődés során. A modern tudomány maradt az egyetlen dolog, amivel igazán verseny­képesek lehetnek. Ezt most a rövidség kedvéért nevezzük összehasonltíó tudománynak ­ez nem nyelvészet, az csak része ennek. A nagy felfedezé­sekkel meginduló, a világ feltérképezését és valóságos képét megismerni akaró tudo­mányos forradalomban ezek az országok résztvettek. Itt a nyelv és a nép volt az a „fel­fedezendő" terület, ahol előre lehetett lépni, s ahol megtör­tént a nagy áttörés. Az össze­hasonlító nyelvészet tudomá­nyának kezdete is innentől számítható. Azt szeretném bebizonyítani, hogy ez az európai civilizációhoz tarto­zásnak fontos jegye. Másutt volt és van más is - jó keres­kedelem, ipar és a többi -, itt csak ez van. A nyelvészet jó tanulóiskola a civilizált visel­kedésre, a vágyak és a lehe­tőségek elválasztására. Nincs közvetlen összefüggés termé­szetesen a kettő között, tehát aki jó nyelvész, abból nem feltétlen lesz jó politikus. Ennek a tudományszaknak a jelentősége, mind Finnország­ban, mind Magyarországon, a civilizált viselkedés elősegí­tése. Jobb korokban hatéko­nyabban, rosszabbakben ke­vésbé hatékonyabban. Ilyen módon azt lehet mondani, a nyelvészetnek a presztízse megmutatja az illető kor mi­nőségét. * • Most milyen Magyaror­szágon a nyelvészet presztí­zse? - Rendkívül alacsony, de ez természetesen nemcsak a nyel­vészetre vonatkozik. Ennek egyik oka, hogy a nyelvé­szetnek közvetlen haszna nin­csen, és nem is volt soha, most pedig rendkívül anyagias kor­ban élünk. A másik ok, hogy visszahullóban vagyunk egy olyan korszakba, amely ezt a nyelvészeti forradalmat meg­előző kor volt. A folklorisz­tikus gondolkodás időszakába, mikor a legendák, mítoszok sokkal inkább megfelelnek az emberek elvárásának és világ­képének, mint egy szigorú, tudományos gondolkodás. • Lesz ebből továbblépés? - Valószínűleg lesz, de ez már nem a nyelvészeten mú­lik... Takács Viktor • Hangversenykalauz Az ismeretlen Gounod és Grieg zongoraversenye Nem mindennapi mű­faji párosításban szólal meg ma este Szegeden a Nemzeti Színházban két népszerű romantikus szerző muzsikája. Az előadókra sem lehet pa­nasz. A Filharmónia bérleti hangversenyét a még fiatalként ismert, de mint karnagy, már sok nemzetközi sikert aratott Gyüdi Sándor dirigálja, a Liszt-díjas érdemes művész, Jandó Jenő pedig Grieg zongo­raversenyét szólaltatja meg az első részben. Edward Grieg skót szár­mazása ellenére is a norvég nemzeti zene legkiemelkedőbb egyénisége. Grieg a modern európai népdalfeldolgozásnak is egyik úttörője volt. A később „kis formák meste­reként" ismert zeneszerző 25 évesen komponálta a-moll zongoraversenyét. Az első tétel adja a legnagyobb, de leghá­lásabb feladatot is a szóló­hangszernek, bravúros mene­teivel, virtuóz kadenciájával. A második tételben inkább dí­szítő funkciói vannak a zon­gorának, míg a záró tétel parádés lehetőség hangszernek és előadónak. Charles Gounod-t mint operaszerzőt ismeri a nagy­közönség. Hisz az éppen száz esztendeje elhunyt francia zeneszerző csak élete utolsó évtizedeiben fordult az egyházi zene felé. Igaz, akkor meg­számlálhatatlan misét, motettát és más, szakrális ihletésű művet komponált. A mai hang­verseny második felében bemutatásra kerülő Cecilia­miséje azonban jóval korábbi. Szent Ceciliát, az egyházi zene védőszentjét a képzőművészeti alkotások legtöbbször hárfával ábrázolják. Talán ezért is kap szinte már szólisztikus szerepet a nagyon is „franciás" zenében a hárfa. A liturgikus építkezésű alkotásnak gerincét a kórus­tételek adják. Így a Vaszy Vik­tor Kórus és a Szegedi Szim­fonikus Zenekar mellett talán könnyebb feladat hárul majd a három énekesszólistára: Wend­ler Attilára, az e műfajban sokat szereplő szegedi Széli Bernadettre, és az operasze­repek mellett most itt is bemutatkozó Busa Tamásra. Kutas lános

Next

/
Thumbnails
Contents