Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-25 / 70. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. MÁRC. 25. SPORT 5 • Röplabda NB1. Papiron SC-Tungsram-UTE 2-3 A dráma Pesten lolytatódik Az öltözői hangulat olykor sok mindenről árulkodik. Ezúttal egészen más történt a pályán, mint amit a mérkőzés előtt sejteni lehetett. A szegediek oldott hangulatban, egymást „csipkedve" készülődtek a fináléba jutást eldöntő sorozat harmadik mérkőzésére. (A három győzelemig tartó viadalban a Papiron SC már két mérkőzést nyert, ez a harmadik összecsapás így igen nagy jelentőséggel bírt...) A találkozó előtt még kérdéses volt, a derékbántalmakkal vergődő Melkvi vállalja-e a játékot. Vámos Ferenc mindezt úgy kommentálta, „Gumi" ezúttal is taktikázik, ugyanis ha csereként léphet pályára, mindig nagyot produkál, kezdőként viszont általában „betlizik", ezért is folyamodik e cseles megoldáshoz... A taktikai értekezleten Nyári Sándor nyomatékkal kérte játékosait, hogy ne elbizakodottan lépjenek pályára, mert esetleges túlzott önbizalmuk viszszájára fordulhat. Hogy ez ne következhessen be, már az első szettben igyekezzenek határozott, agresszív, de sportszerű játékkal ellenfelük tudomására hozni, ezzel az összecsapással biztosítani akarják továbbjutásukat, azt. hogy jövőre is a Szuper Ligában játszhassanak. Hovatovább megszokottá válik, hogy az első játszmát forgások sokasága vezeti be. Ezúttal sem volt másként... Az első pont, ami a szegediek nevéhez fűződött, az ötödik adogatásváltás után született meg. Nem igazán látványos, de annál hasznosabb megoldásokkal elhúzott a Papiron (5:2). Ezután viszont kiegyenlítetté vált a játszma, eredményes akciókat gyermeteg hibák követték, jó hálójátékot felejthető mezőnyözés (5:5, 9:5). A továbbiakban egy-két figyelmetlenségtől eltekintve ha nem is jó játékkal, de a Papiron irányított, sikerült megnyernie a szettet. A folytatásban már közel sem tudta azt nyújtani a szegedi csapat, amit az előzőekben láttunk tőle. A lelátón helyet foglaló lelkes szurkolótábor dermedten figyelte kedvencei vergődését. A szegediek játéka ezúttal minden elképzelést nélkülözött, álmosan, rengeteg hibával röplabdáztak. A mezőnyben határozottabb és jobban összpontosító fővárosiak élve az alkalommal, megnyerték ezt a siettet. A harmadik játékrészben a Papiron régi önmagát idézte, minden labdamenetre koncent• Tetemes előny a visszavágóra m Magyar Kupa: a nyolc közé jutásért Pick Szeged-Szolnok 27-22 Az egykori szegedi ifjúsági válogatott, Kotormán Attila góljai vezették be a PickSzeged-Szolnok Magyar Kupa mérkőzést az újszegedi Sportcsarnokban. Meglepetésre az első tíz percben a Szolnok volt kezdeményezőbb, s ráadásul nemcsak a támadások akadoztak a szegedieknél, hanem a védekezésbe is rengeteg hiba csúszott, a kipattanókat rendre az ellenfél szerezte meg. Aztán a félidő felénél Mezei két beállós góljával egyenlített a Pick-Szeged (6-6), sőt Oszlánczi, Sándor, Borsodi, Avar találatával nem egészen öt perc alatt 10-6-ra módosult az eredmény. Persze, hogy a Szolnok 12 percig nem lőtt gólt, ahhoz hozzájárult az öt-egyes védekezési taktika, amivel szemben nehezen bontakozott ki a Kotormán vezette ellenfél. „Zsinórban" ez idő alatt nyolc gólt lőtt a Pick-Szeged, mégpedig általában gyors indításokból (12-6). Aztán a félidő végén a biztos vezetés tudatában könynyelműbben játszott a hazai csapat, s nem véletlen, hogy felzárkózott a Szolnok. A második félidőt mindkét együttes lendületesebben kezdte. A Pick-Szegednél Csavar pályára lépésével több zárást alakított ki a csapat, s így az átlövők többször jutottak szóhoz, s a beállósok is megjátszhatóbbak voltak (40. perc: 18-13). A Szolnok ugyan próbálta lassítani a játékot, hiszen a viszszavágón nem mellékes, hogy hány gólos hátrányt kell behozniuk. Az ugyanis nem volt kétséges a második félidő közepén, hogy a hazaiak nyernek. A 49. percben még emberhátrányból is növelni tudta előnyét a Szeged, ugyanis Fekete hétméterest hárított, Oszlánczi viszont indításból nem hibázott (23-16). Az utolsó öt percben a Szolnok kénytelen volt félpályás letámadást játszani, hiszen a hátrány nem volt éppen biztató a visszavágó előtt. Ez a játékmód, mint kiderült, nem kedvezett a szegedieknek, hiszen az ellenfél csökkenteni tudta hátrányát. Kővári Árpád: - Az előnynek elégnek kell lenni akkor, ha az alapvető hibákat leszűkítjük. A játékvezetők sajnos, nem voltak szinkronban egymással. Zsiga Gyula: - Keményen, helyenként durván védekezett a szegedi együttes. A játékverálva jelentős előnyre tett szert (5:2, 12:2). A vendégek képtelenek voltak felvenni az ellenfelük által diktált ritmust, beletörődtek a megváltoztathatatlanba. Ezek után mindenki azt gondolta, hogy a lendületet vett szegedi csapat legázolja a Tungsramot. Erre minden oka megvolt, mert ismét tekintélyes előnyhöz jutott a Papiron (5:1). A jó kezdést azonban nagyon rossz folytatás követte, a szegediek képtelenek voltak igazán felnőni a feladathoz, bár akartak, küzdöttek, de ezúttal semmi sem sikerült nekik. Következett az ötödik, rövidített játszma, ami órási taktikai csatát hozott. Bravúros labdameneteket, igazán szép megoldásokat láthattunk, de ezeket most többnyire a vendégek mutatták be. Sokáig fej-fej mellett haladtak a felek (2:0, 2:4, 3:5, 7:7, 7:8), mígnem egy-két rossz szegedi fogadást és elütést követően a vendégekél volt az előny (7:10, 9:11). zetők jóval kevesebb játékost állítottak ki, mint kellett volna. Tetemesnek látszik az előny... Pick-Szeged-Szolnok 27-22 (14-10) Újszegedi Sportcsarnok, 1500 néző. Vezette: Mózer, Bakos. Pick-Szeged: FEKETE OSZLÁNCZI 5, Sándor 5 (2), Mezei 5, BORSODI 4(1), Bartók 5, Avar 2. Csere: Dobos L., Csavar 1. Edző: Kővári Árpád. Szolnok: Köteles - Bendó 4, KOTORMÁN 9 (2), Harta 4, Kende. Klemán 1, Grundmann. Csere: Szemenov (kapus), Molnár 3(1), Golovin, Woth, Rigó 1. Edző: Zsiga Gyula. Hétméteresek: 3/3, ill. 5/3. Kiállítások: 6, ill. 2 perc. Visszavágó pénteken 6 órakor, Szolnokon. Cs. Gát László Gyenes Kálmán felvételei A hajrában még egyszer felcsillant a remény (11:11), ám az utolsó labdamenetek egyértelműen igazolták, ezen az estén ez a Papiron nem az a csípat, melyet a korábbi összecsapásokon láttunk. Nyári Sándor: - Vártuk a csodát, de ezért senki nem tett semmit... Bodrogi Attila: - Mezőnyben nőttünk ellenfelünk fölé, ennek köszönhetjük győzelmünket. Papiron SC SzegedTungsram UTE 2:3 (12, -12, 5,-7,-13). Férfimérkőzés. Újszegedi Sportcsarnok, 1500 néző. Vezette: Békési, ifj. Kiss. Papiron SC: Lapsin, Vámos, Hulrnann, PETHEŐ, Voronkov. Csíkos. Csere: Melkvi. Edző: Nyári Sándor. Tunsgram-UTE: Schildkraut, Pál, Rodin, KIRÁLY, GLOZIK, Jagodics. Csere: BÖRCSÖK, Sárik, Lombos, Hvorosztianov. Edző: Bodrogi Attila. Gyürki Ernő Labdarúgó NB I. Kispest-Honvéd-MTK 1-0 (1-0). Gólszerző: Kovács E. Nyíregyháza-Rába ETO 2-1 (0-0). Gólszerzők: Burkhel, Csehi Z., illetve Klausz. Vác FC-Samsung-Diósgyőri 2-0 (0-0). Gólszerzők: Répási, Nyilas. Békéscsaba-PMSC l-l (0-1). Gólszerzők: Kulcsár, illetve Medgyes. Videoton-Waltham-Veszprém LC 1-0 (1-0). Gólszerző: Horváth. Vasas-BVSC l-l (0-1). Gólszerzők: Mészöly, illetve Borgulya. Csepel-Siófok 1-0 (0-0). Gólszerző: Váczi. Ferencváros-Ujpest 3-0 (0-0). Gólszerzők: Vanicsek, Gregor (2). Kézilabda NBl Szegedi ESK-Pécs 30-17 Kötelező győzelem kipipálva Bizonyára rosszul hangzik, de semmiféle tétje nem volt már a Szegedi ESK-Pécsi MSC női NB l-es kézilabdamérkőzésnek, hiszen a Tiszapartiak negyediknél rosszabb, de jobb helyet sem szerezhettek volna. Talán a pécsiek tudtak volna javítani helyzetükön, ez azonban nem következett be. Bár az elején úgy tűnt, hogy megnehezíti az ESK „életét" a Mecsek-alji gárda, ugyanis az első öt percben háromgólos előnyt szereztek. A fordulópontot Szamozvanova első jó védése és Gajdácsi gólja jelentette, mert Kocsis két találata az egyenlítést hozta meg a hazaiaknak. Közben Kálmánná, Utasi és Gyimesiné forgácsolta a kapufát. Gajdácsi pedig a biztos gól helyett látványosat akart lőni és fölévágta a labdát. A 17. percben sikerült először megszerezni a szegedieknek a vezetést, s azután már megállíthatatlanok voltak Utasiék. A 20. percben három góllal - 10-7 - elhúztak, sőt öt perccel később Asztalos góljával már ötre.nőtt az előny. A félidő i-jére a pontot Virincsik kínai bejátszása jelentett Utasi góljával. Á második játékrész első öt percében csak a hazaiaknál emelkedett a gólok száma, igaz, ehhez az is kellett, hogy Szamozvanova lehúzza kapuja előtt a rolót. A hazaiak mestere, Farkas József pedig egymás után küldte be a cseresorát, ők pedig hálásak voltak, hogy játéklehtőséget kaptak. Békési átlövés góljainál csodálkozott is a közönség, Huba okos találata pedig már tapsra is ragadtatta a nézőket. Beslin éles szögből elért találatai is elismerést váltottak ki. Nem beszélve Asztalosról, aki igazi meghatározója lett a szegedi együttesnek, így a végén csak egyetlen kérdés maradt, mennyi lesz a két együttes közötti különbség. Farkas József: - Nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyű lesz a dolgunk. Spolár Viktor: - A második játékrészben a szegediek cseresora is megvert bennünket. Szegedi ESK-Pécsi MSC 30-17(14-10) Újszegedi Sportcsarnok, 600 néző. Vezette: Brecska, dr. Kiss. Szeged: SZAMOZVANOVA - UTASI 6 (1), KÁLMÁNNÉ 5 (1), Gajdácsi 1. Virincsik 3 (2), Gyimesiné 2, Kocsis 2. Csere: Bödör (kapus), ASZTALOS 5, Huba 1. BÉKÉSI 3, Beslin 2. Edző: Farkas József. Pécs: Braxatóris - Mészáros 2, Suga 4, Bányai 1(1), GERGELY 4, Csendes 4, Szabó 1. Csere: Módrics (kapus), Gorbunova, Kovács i. Pucsli, Papp. Edző: Spolár Viktor. Kiállítások: 0, ill. 4 perc. Hétméteresek: 5/4, ill. 2/1. Süli József • A képviselők döntenek a helyi versenysport jövőjéről Mentőöv, vagy mocsárhalál? Tényleg nem árt néha, ha az ember a tavaszi napsütésre hallgat, azaz kipattan egyik legfontosabb (négykerekű) munkaeszközéből, és sétál egy egészségeset a Széchenyi tér környékén. Már csak azért sem, mert ilyenkor összefuthat olyan urakkal, akiknek van némi közük a sporthoz. Koha Róbert például - aki már nem „vezeti" az önkormányzat MDF frakcióját, és manapság főként közbiztonsági tanácsnokként ügyködik - néhány hete mindent megtett azért, hogy a város létrehozzon egy sportalapítványt, ám ezt a témát a közgyűlés, nem is olyan régen, elnapolta. - Most, hogy már nem én irányítom a frakció munkáját kezdte beszélgetésünket Koha Róbert -, némiképpen „megkönnyebbültem", hiszen így teljes energiámat a közbiztonság és a sport ügyére fordíthatom. • Szóval, mégiscsak lesz Szegedi Sportalapítvány? - A dolgok mai állása szerint erre nem sok esélyt látok... Pedig az élő sport támogatását komoly hiba lenne rábízni a pártcsaták végeredményére. A ötfős ad hoc bizottság - Jankó Attila, Békési Zoltán, Rákos Tibor, Dobó János és jómagam - a minap egy elvi határozatot hozott, amellyel a rendelkezésünkre álló szerény, 8 milliós keretből 2 millió forintot elkülönített a diák- és a tömegsport finanszírozására. A többit, azt a szégyenletesen keveset, próbáltuk differenciáltan felosztani az arra érdemesek között. A Papironnak 1,5 milliót, a SZESK női kézilabdasainak 500 ezret, a Szeged SC szakosztályainak 1,5 milliót, a Dorozsmának 200 ezret, az algyőieknek 100 ezret, Szőregnek és Tápénak pedig 150-150 ezer forintot javasoltunk, míg 30-40 kérelemmel gyakorlatilag nem tudunk foglalkozni. • Néhányan tényleg hiányoznak a sorból. - A kajak-kenusoknak, illetve a napokban Magyar Kupát nyert röplabdásoknak utólag szerettünk volna 800-800 ezer forintot kicsikarni, ám az Egyeztető Tanács finoman fogalmazva nem lelkesedett ezért az ötletünkért. A papironosok különben bankkölcsönt vettek fel (négy képviselőtársammal, Simorral, Jankóval, Rákossal és Pirivel támogattuk is Nyári Sanyiék lépését, hiszen valamennyien bíztunk a gyorssegély odaítélésében...), de nagyon úgy fest, hogy az MKgyőzteseknek a város nem mostanában segít a törlesztésben. • Csütörtökön tehát a közgyűlés nagyjából dönt a szegedi (él)sport jövőjéről... - Én, sajnos, Ausztriában leszek. de messziről is szorítok majd azért, hogy a tisztelt képviselőtársak végre ne csak szavakban támogassák a sportot, az egyetemes kultúra szerves részét! Ha most, ebben az átmeneti időszakban nem dobunk mentőövet a helyi versenysportnak, az, bizony, belefullad a mocsárba. (A feltámasztásáig pedig legalább 25-30 évet kellene várni...) Jó lenne hát, ha egyszer s mindenkorra kettéválasztanánk a sportot és a politikát, és végre a szívünkre, no meg az észérvekre hallgatnánk.... Réthi