Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-24 / 69. szám

SZERDA, 1993. MÁRC. 24. M^M A HELYZET 13 • Kortörténeti tünetként említettük legutóbb, hogy egy-egy jószág valódi értékét jelző kikiáltási árra akár tízszeresét is rálicitálják Zákányszéken. Most nem a legendás paraszti állatszeretet a ludas a dologban, inkább az a körülmény, hogy a vagyonjegyeknek nincsen valós értéke. Ha a szövetkezetben nem vásárolja el valaki, akár szemétbe is dobhatja. Időközben majdnem teljesen kiürült a géptelep. Most a még megmaradt permetező berendezésekért ültek be a táblás emberek a licitálást vezetők hosszú asztala elé. A menet ugyanaz, ami korábban volt, de kitapintható az is, hogy a megállásnak is ára van. Két ember megállapodhat abban is, hogy egyikük kiszáll az árak fölfelé srófolásából, ha magánkárpótlásként vagyonjegyet kap attól, aki mindenáron meg akarja venni. Hogy mekkora érékű jegy a jól kiszámított elhallgatás ára. nem firtattuk. Fölnőtt emberek játéka a licitálás, nem szólhatunk bele se mi, se más. Mielőtt az elsők beültek volna a vallató padra, néhány szót váltottunk a milliós értéket képviselő kombájnok eladásáról. Mondják, mind elkelt, és meglepő árak alakultak szinte egyik percről a másikra. Mindegyikük kezében ott van az agyonjegyzetelt lista, abból olvassák, hogy a 170 ezres kikiáltási árból két és fél millió lett az egyik kombájnnál, de olyan is volt, amelyik egymillió-ötvenháromezerért kelt el. Kontráz a szomszéd, azt állítván, a legmagasabb ár kétmillió-száznyolcvanezer volt, de aki szerencsésebb volt, ötvenhatezerért is vehetett ugyanolyat. Arról nem hallottunk, hogy valakik is ölre mentek volna ekkora különbségek miatt, de arról igen, hogy nagyon messze nem jártak tőle. Azt se tudhatjuk ma még. hány évtizedre szóló családi viszályok magját vetik el mostanában. Mert te akkor ellenem licitáltál, egyék le a férgek a húst a csontjaidról! A magam csöndesjárású eszével kikétszerkettőzöm, ha annyi vagyonjegyet adtak ki. amennyi érték alapáron volt a szövetkezetben, és ha akár tízszeresére is föltornázzák az Gyanús dollár. Az OTP Klauzál téri devizafiókjában az egyik ügyintéző számára gyanús volt szegedi, Csefkó utcai polgártársunk 100 dollárosa. Az ügyfél forintra szerette volna váltani a valutát. Az ügyet vizsgálják. Óvodai ajtóbontás. Az egyik Csongrádi sugárúti kft. ügyeletese figyelt föl a Gyík utcai óvoda riasztójára. A helyszínen megjelenő járőr megállapította, miszerint az ismeretlen tettes az ajtót megrongálta, behatolásra nem volt ideje. Az óvoda vezetője a szemle során eltűnt értékre nem figyelt föl. Az ajtórongálás kb. 10 ezer forint kárt okozott az óvodának. Kettős üvegezetű kirakat. A Csongrádi sugárúti műszaki szaküzlet riasztója is betörőt jelzett. A kettős üvegezetű kirakat külső tábláját törte be az ismeretlen, a belső sértetlen maradt. A boltvezető szerint a rongálás 10 ezer forint feletti értéket képvisel. Diplomatatáska. A Deák utcában az egyik söröző előtt parkolta s lezártan hagyta árakat, akkor a végén marad egy csomó vagyontárgy, de nem lesz rá vagyonjegy. Mi lesz akkor? Van. aki szintén a kezében lévő sillabuszból olvassa ki, hogy két nappal előbb már csak százmilliót érő vagyonjegy volt, viszont a .vagyonnak mindössze harminc százaléka talált gazdára, mások azt erősítik, ekkora mellékalapálások nem történhetnek meg. Ebből én levonom magamnak azt a következtetést, hogy a helyzet változatlan: most is vannak megrögzött idealisták és megrögzött realisták. A licitálás azonban olyan fajtája a haszonszerzésnek, a realisták nagyobb eséllyel szólhatnak. Márki Ferenc IFA-traktort vett, 514 ezerért, de nem tudja, hány éves, Papp Géza viszont ugyanolyan évjáratút 726 ezerért, de azért egymás mellett ülnek továbbra is. Hajszálra egyetértenek abban is, hogy többe kerül személygépkocsiját a Traktor utcában lakó N. L. Ismeretlen tettes, feltehetően hamis kulcsot használva, felnyitotta a járművet, s a tolvaj számára értéktelen iratokkal teli diplomatatáskát tulajdonított el. Gépkocsilopás. A mórahalmi illetőségű D. Z. 28 éves kereskedő feljelentése nyomán keresik azt a Datsun Shery típusú, 165 ezer forint értékű személygépkocsit, amit a Török utcai parkolóból loptak el ismeretlen tettesek. A totózó előtt. A Szilléri sugárúti totózó előtt zárta le azt a 11 400 forint értékű kerékpárt G. J. 47 éves raktáros, Zsitva sori lakos, amit ismeretlen tettes eltulajdonított. Csepel Mátra. A szegedi Hajnóczy utca egyik épületének lépcsőházában biztonságban tudta a 71222 gyári számú Csepel Mátra kerékpárt M. A.-né 54 éves tápéi magánkereskedő. Ismeretlen tettes eltulajdonította a 8000 forint értékű járművet. a permetezőgép, mint a traktor, ami a józan ész szerint egyébként elképzelhetetlen. Imrének nem akarom kiírni a teljes nevét, mert akkor el kellene hallgatnom a tisztesség szerint, hogy „megkente" vagyonjeggyel a vele versengő zsebét, hagyja elvinnie kikiáltási áron, másfél millióért a négyéves E-512-es kombájnt. Most kontrázza igazándiból Kotogán Géza az előbbi állítást, hogy a legdrágább kombájn nem kétmillió-száznyolcvanezerért kelt el. mert például hárommillió-százhúszezret volt kénytelen adni az egyébként mindössze kétéves E-514esért. Majdnem kétmillió volt a kikiáltási ár, kettő volt akkor már csak belőlük, és sokan futottak érte, így menegetett fölfelé az ára. Imrével évekkel ezlőtt találkoztam, már akkor maszekkombájnnal aratott. Most vett • Száraz idők járnak ránk mostanság. Sokan ezért kezdik elfelejteni, hogy Szeged a vizek városa. A város sokat köszönhet a víznek, de ezt a viszonyt, miként a barátságot, ápolni kell. Kellene. Ismert dolog, hogy a város jókora területeit nem szolgálja csatorna. Az itt elfogyasztott víz a talajvizet szenynyezi. Közvetlenül, vagy a csapadékvízzel elegyedve. A csapadékvizet is elvezeti a csatorna. Már ahol van. Nagyon sok helyen azonban csak út menti árok van. Azon folyik el. Ha tud. A nyílt árokrendszert sokan elavult dolognak tekintik, pedig létezésével még hosszú évtizedekig számolni kell és érdemes. Nagy baj, hogy Szegeden ezeknek az árkoknak - úgy tűnik - nincsen igazi gazdája, pedig állandó gondozást igényelnének. Ennek híján hamar megtelnek iszappal, benövi őket a gaz. Sok helyütt el is záiják őket, amikor a házakhoz bejáró épül. Minderre rendszerint csak akkor derül fény, amikor jön a víz és úszik az utca. A polgármesteri hivatal műszaki irodája most végre felmérést készíttetett és terjesztett a Városrendezési, Környezetgazdálkodási és Műszaki Bizottság elé. A kép lesújtó. És nagyon nyugtalanító. A nyílt árokrendszer az ebek harmincadjára jutott. Nem ritka, hogy a vizet valójában a „semmibe" vezetik, és nyitott emésztőgödörként működik. Bár tilos, sokan mégis a lakóházuk szennyvizét is belévezetik. A szokás annyira elharamég egy kombájnt, három traktorja van, egy markolója, egy trágyaszórója és két ekéje. A három traktor egyébként háromféle, Zetor, Dutra és John Deer. Ha mindnek alkatrészt akar szerezni, abba pistul bele. Azt mondja, nem akarja saját kárát, mert a két erősebb ugyan elvinné az ötfejes ekét is, de annyit pocsékolnak üzemanyagból, az ő zsebét is elhúznák, ennélfogva azokat eladja. Kotogán Géza vállalja, hazaugrik velünk két beülés között, hogy lefényképezhessük majdnem új kombájnjával. A gépek irányítója volt a szövetkezetben. de a vezetés meg az irányítás annyira más, rá is kérdezek, be mer-e ülni majd a fülkébe, aratni? Azt mondja, vállalkozásba fog, lesz olyan ember rá, aki eddig is aratott. Egyelőre nem többre, három emberre gondol, magát is beleszámítva, aki a vállalkozást működteti majd, de azt még nem döntötték el, a társulásnak melyik változatát kellene választaniok. Majd ha minden gép meglesz hozzá, akkor is ráérnek. Számításokhoz szokott elme, szívja a fogát: nem így kellett volna mindezt csinálniok. Örökáron vették meg azt, ami egyébként is az övék volt. Azt is mondta az előbb, még Imrével egyetértve, ennek a szövetkezetnek a sírját vég-, eredményben a sok évvel ezelőtti egyesüléssel ásták meg. Pedig mekkora csinnadrattát csaptak akkoriban, hogy végre sikerült egybe kötözni a kettőt. Magam is emlékszem azokra az időkre. Parancs szerint nekem kellett volna lelkendeznem érte, de mivel nem vállaltam, akadt kollégám, igaz, a testvérlaptól, akinek a szeme se rezdült. Hogy mi lesz ezután? A boldog Isten tudja. Jó lett volna hirtelen egy Lottó-téeszt szervezni, amikor még hatalmas nyeremény volt kilátásban, mert ide aztán nagyon jó lett volna az a sok pénz, de ezt is elszalasztották. Legföljebb a paraszti bölcsességben bízhatunk, mondja Géza útközben. Hogy hány év megy rá, amíg újra helyre rázódik a magyar mezőgazdaság, senki nem tudná megmondani. A szövetkezetek megalakulása után legalább tizenöt év kellett a gyöngébbek ártámogatása mellett is, hogy eredményesen gazdálkodhassanak, a mostani kilátások legalább ennyire ködbe vesznek. Vasutas ismerőse szavai jutnak eszébe, aki szerint az üzemképes mozdony háromnapos állás után kiindulni se tud a fűtőházból, mert minden ellopnak róla, ami mozdítható. Hogy jön ide a vasúti példa? Úgy, hogy a géptelepre is bejárt boldog, boldogtalan, azzal az ürüggyel, hogy föltekinti a helyzetet, de senki nem tudhatja, ki mit vitt magával. Azt se tudná megmondani senki, mennyi pótalkatrészre lesz szükségük, és hány boltot kell végigkajtatniok az országban, hogy beszerezzék. Az alkatrészt viszont biztosan nem vagyonjegyért adják, avval kell kezdeniök tehát a tavaszt, hogy pénzt keressenek rá. És mi lesz a zákányszéki világgal, ha beüt az előbbi jóslatom. és elfogy a vagyonjegy, de nem fogy el a vagyon? Nem a hivatalos véleményt mondom, de az itteniek úgy tudják, a harmadik fordulóban már forinttal is be lehet segíteni. Akinek még lesz pénz a zsebében. Tiborcok panaszával fejeztem be a múltkor, biztosra veszem, ők legföljebb csöndes megfigyelői lesznek az eseményeknek. Megütötte az előbb a fülemet, hogy az Imrének nevezett ismerős azért nem vállalta a fényképezést, mert az ő kombájnja ponyvával van letakarva. Tudván tudom, nem szokta meg a ponyvát a kombájn, de megelégedéssel nyugtázom szavait: más az, ha saját zsebre eszi a rozsda. Ez is olyan paraszti bölcsesség, lehet bízni benne. Horváth Dezső A Szegedi Városgazdálkodási Vállalat pályázatot hirdet kertészetének és virágüzleteinek bérbeadására. A pályázati feltételek részletes ismertetésére és a létesítmények bemutatására 1993. április 3-án. 10 órakor kerül sor. Cím: Szeged, Thököly u.. Kertészet. Vita Szeged jövőjéről 22. Jó gazda kellene... pódzott, hogy az illetékesek meg sem próbálják, hogy érvényt szerezzenek a törvénynek. Az áldatlan helyzet nyűge a városszéli telepeket terheli. Természetesen őket sem egyformán. A valóság azonban az, hogy a számítások szerint évente több mint 3 millió köbméter vizet kellene biztonsággal elvezetni. Szőreg nagy előnye, hogy viszonylag magasan fekszik. Vizei valahová mindig elfolynak végül. Tápén viszont éppen a nagyon kedvezőtlen fekvés bizonyult jó tanítómesternek. Az árkokat itt általában jó karban tartják, mert saját bőrükön tapasztalták meg a hasznukat. A legtöbb helyen azonban a nemtörődömség az úr. Az ATIVIZIG sem teszi a dolgát úgy, ahogyan kellene. Ahol pedig a városgondnokság a „gazda", csak apró-cseprő javítgatásokros dísze, környezete pompás park lehetne. Eredetileg szépen összegyűjtötte a záporVizeket. Azután példátlan rövidlátással beleeregették a termálkút csurgalékát. Megkezdődött az egész terület elmocsarasodása. Vérszemet kaptak erre a környék lakói, és elkezdték beleengedni a szennyvizeiket. Mára a Holt-Maros hatalmas nyílt pöcegödörré változott, melynek még az iszapja is anynyira elszennyeződött, hogy fenékig teljesen ki kell majd kotorni, ha elkezdődik a helyreállítás. Hogy ez mikor lesz, senki sem tudja, hiszen a várható költségek több százmillió forintra rúghatnak. Csak tűnődni lehet: behajtható-e a kár azokon, akik okozták? Az iroda vizsgálata fényt derített arra is, hogy a városnak még csak terve sincsen arra, hogy milyen kellene legyen az az átfogó rendszer, ami megvalósítva - rendet teremés elkészíthetők lesznek sorjaban a kiviteli tervek is. A bizottság javaslatát még az év, vge előtt szeretné a közgyűlés elé teijeszteni, hogy a '94. évi költségvetés készítésekor erre a kiadásra föl lehessen készülni. Az önkormányzat eddigi működése során nem sok fogékonyságot mutatott a környezetvédelemre, ha erre pénzt is kellett - kellett volna - fordítani. Ez a nem halogatható döntés azonban politikai erőpróbának is ígérkezik. Eldől ugyanis, hogy a közgyűlés az egész városért felelősnek érzi-e magát? Egyszerűbben szólva: hajlandó-e végre a Belváros komolyan szembenézni a telepek és peremkerületek nyomasztó, mindennapos gondjaival? Borvendég Béla, a VKM biz. elnöke ra futja, és ez édeskevés. A baj ott kezdődött, hogy már az ároképítést is elfuserálták annak idején. Nem bélelték ki betonnal. Úgy gondolták, ezzel spórolnak. Valójában kiszórták a pénzt az ablakon. A felszíni vizek elvezetése persze nem csupán a település biztonsága miatt fontos, de a környezet védelme is ezt követeli. Már ahol van mit megvédeni. A Holt-Maros például a vátene. Meg szükség lenne valódi gazdára is. És pénzre, mert az a jelenlegi évi nyolc-tíz millió, amit a város erre a célra áldoz, kevés. Valójában ennél négyötszörte nagyobb összegre volna szükség, hogy tisztességes munkát lehessen végezni. A VKM Bizottság február 24-i ülésén megtárgyalta az ügyet, és olyan átfogó terv készítését határozta el, melynek alapján meghatározhatók lesznek a legsürgősebb tennivalók, • Dollárpapa az OTP-nél m Eltűnt egy értékes gépkcssi Már a riasztó sem használ? <