Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-20 / 66. szám

SZOMBAT, 1993. márc. 20. KÖLYÖK Rudo Móric „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy vadkacsa." Igy is kezdhetném ezt a mesét, de mégsem így kezdem el, mert ez a vadkacsa talán még ma is él, hisz amit most elmesélek nektek, nemrégiben történt. Tehát nem is hetedhét országon túl élt a mi vadkacsánk, hanem itt, az erdőnk szélén. Kéktollú volt a neve. Kéktollú, a vadkacsánk, szemre semmiben sem különbözött a többi vadkacsától, azoktól, amelyek az erdők szélén, patakok mentén, mocsarak, halastavak mellett avagy vadvizeken tanyáznak. Tollazata barna, szárnytollai acélkéken csillognak, és a nyakán pettyes gallérka ékeskedik. Csőre, lába nem pirosas, hanem sötét színezetű, majdhogynem fekete. Nos, ez a vadkacsa, a Kéktollúnak nevezett, aki szemre semmiben sem különbözött a többi vadkacsától, itt fészkelt a patakunk partján, az égerfa alatt. Igaz, szívesebben fészkelt volna zöld sás között egy mocsárban, de a mi erdőnk környékén sem mocsár, sem halastó nem akadt, így hát a sebes folyású patak mentén álló égerfa alá rakta fészkét, és ebbe a fészekbe tojta szürkés tojásait. Igen, Kéktollú egyre-másra tojta a tojáskákat, és előre örült annak, hogy a tojásokból sorra kikelnek majd a kicskacsák, és ő majd velük együtt úszkálhat lefelé és felfelé a patakban, és közben az egész világnak eldicsekedhet: - Nézzétek, milyen gyönyörűek a gyerekeim! Nézzétek csak, nézzétek! Már két tojáskája szürkéllett a fészekben, amikor egyszer a patakról visszatérve, tojás helyett csak szétszórt tojáshéjat talált. A vadkacsák nem tudnak könnyeket ontani, de sírni könnyek nélkül is tudnak. A mi Kéktollúnk is sírt és panaszkodott. Vajon ki követhette ezt el? Vajon ki lehetett az a szörnyen torkos, aki megitta az ő tojáskáit? Ó, a szaga itt érződik a levegőben! És íme, itt árulkodnak a nyomok is! Pici tappancsok nyomai! Biz csak egy sün ihatta meg a tojásokat! Hej, azt a torkos sünbetyárját! Csak tudná, melyikük követte el ezt a gaztettet, hiszen sok sün él itt az erdőszélen! Jaj, de mit is számítana, ha tudná, ha egyszer már úgysem lesznek a tojásokból vele úszkáló kicskacsák! - Nem, nem, ide már egyetlen tojáskát sem tojok többé! - sóhajtotta Kéktollú, amikor valamennyire megnyugodott. - Az a tüskés betyár úgy járna ide, akár a terített asztalhoz! És Kéktollú elhatározta, hogy új fészket épít. Néprajzi kalauz Sándor, József, Benedek Detlev von Liliencron Tar fák között csereg-bereg a szarka, szajkó csacsog és a vidélsJöléled. Egy citrom-pille, a szelet hadarva, el-visszaszáll, úgy karikáz fölébed. Az ölyv sunyít, hol ing az ekeszarva, vadul lecsap, örülve egerének. Nevet az ég, a bimbós és a tarka, zsong a mezőkön a húsvétos ének. Kosztolányi Dezső fordítása „A kerek erdő meséje" Pécsi Ildikó színművésznő gyermekműsorát adja elő ma, március 20-án, szombaton délután 14 órai kezdettel az Ifjúsági Házban (Szeged, Felső Tisza-part 2. Tel.: 314-344). Az előadás címe: „A kerek erdő meséje" - zongorán közreműködik Gyarmathi István. Megfejtések - nyertesek A képrejtvény-pályázatunkon legutóbb közölt föladványok megfejtése: „Kobra", és „Hagyma."A képrejtvények szerzője, ifj. Csillik László a szerencsés megfejtőkkel együtt várhatja a szokásos nyereményt. A megfejtők: Soós Berta, Szeged, Oskola u. 25., Gombos Péter, Szeged, József Attila sgt. 69ZA., és Rácz Péter, Szeged, Bal fasor 6. Gratulálunk, és várjuk az újabb képrejtvényeket! Képrejtvénypályázat V 4 = < ü Ü.O A tavaszi ünnepkör Sándor-nappal kezdődik, s a pünkösd után következő második hét csütörtökjén tartott űrnappal zárul. A tavaszi napéjegyenlőség idejére három jeles névnap esik: Sándor (márc. 18.), József (márc. 19.) és Benedek (márc. 21.), akik a népi tapasztalat szerint zsákban hozzák a meleget. („Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget".) A három névnap közül időjóslás szempontjából JÓZSEF napja a legjelentősebb: - amilyen az idő ezen a napon, olyan várható még 40 napig, - ha fúj a szél, az év minden napján fújni fog, - ha rossz az idő, sok halott lesz abban az évben. A termésre is van utalás ezen a napon: - a szivárvány megjelenése az égbolton jó termést jelent, - a Józsefkor látott piszkos tollú gólya bő termést jósol, a tiszta, fehér ínséges esztendőre figyelmeztet. Szent BENEDEK apát, a betegek pártfogójának ünnepén a nép fokhagymát és zsírt szenteltetett, hogy később fájós tagjait legyen mivel kenegetni. A Benedek-napi fokhagymát, a benedekhagymát emellett másra is használták még: a boszorkányt űzték el vele, s segítségével kifüstölték a lidércet a házból. E naphoz is kapcsolódnak időjárási babonák. A néphit szerint, ha dörög az ég, 40 napig szárazságra lehet számítani. Ha viszont hideg, „benedekes idő" van, az ismert rigmus - „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget" - átköltött formájával csúfolja a parasztember a tavaszt: „Benedek, zsákban hozza a hideget". Turi Márta A szívós hangyák rovaroknál jóval nagyobb emlősök (az ember is), ha testmagasságuk többszöröséről leesnek, nagy erővel vágódnak a földre, súlyosan megsérülhetnek, elpusztulhatnak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a rovarok testét rugalmas kitinpáncél borítja, míg az ember vékony bőre alatt már ott vannak az izmok, a törékeny csontok és nem egy testtájon majdnem közvetlenül a bőr alatt olyan nemes szervek, amelyeknek a hangyában nyomát sem látni. Es még valami: minél alacsonyabb rendű valamilyen szervezet, annál szívósabb. Miért nem pusztul el a hangya, ha testmagasságának sokszorosáról leesik? Két okból: mert nagyon kicsi és könnyű, és mert teste sokkal primitívebb felépítésű, mint mondjuk, az emlősöké. A rovarok teste kicsiny, s így az az erő is kicsiny, amivel földet érnek. A Ezúttal Révész Katalin, a Rókusi I. Általános Iskola 4/A. osztályos tanulója (Szeged, Hét vezér u. 30-32. III. 32.) adja föl a „leckét." Jó fejtörést! (A rejtvénykészítőket arra kérjük, a rajzoláshoz vastagon fogó filctollat használjanak, mert a ceruza, vagy golyóstoll vonalai alig látszanak a nyomtatás után!) Újonnan induló rovatunkat azoknak kínáljuk, akik sok csattanós, szellemes viccet ismernek. Arra bíztatunk benneteket, hogy küldjétek el Kölyök-oldalunk címére a nektek legjobban tetsző kis történeteket. íme, az első válogatás: Egy nap a keselyűmama megkérdi a fiókáit: - Mit hozzak ebédre, gyerekek? - Ölyvöt, ölyvöt, ölyvöt! Az anyamadár hamarosan csakugyan hazatér egy ölyvvel, amit a gyerekek jóízűen bekebeleznek. Másnap megint megkérdezi őket: - És ma mit hozzak ebédre, gyerekek? - Ölyvöt, ölyvöt, ölyvöt! Nagy nehezen megint hoz egy ölyvöt, a gyerekek föl is falják. Harmadnap újra megkérdezi, mit hozzon. - Ölyvöt, ölyvöt, ölyvöt! A keselyűmama ezúttal egy héjával tér haza. A fiókák követelőzve kiabálnak: - Ölyvöt, ölyvöt, ölyvöt! - Nem gyerekek, a héját is meg kell enni, abban van a vitamin! * - Mi a különbség a tű és az autó között? Első válasz: - Ülj bele, és megtudod! Második válasz: - Egyszerű: az autó mondja azt, hogy tű-tű, de a tű nem mondja, hogy autó-autó... Gyűjtötte: Bapga Zsuzsa (Rókusi Általános Iskola, &D.)