Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-20 / 66. szám

SZOMBAT, 1993. MÁRC. 20. A politikai illúziók veszélye • Kivel kellene megegyezni? • Egy állítás nyomán BELÜGYEINK 3 • Mi késztette önt arra, hogy e - kétségtelenül időszerű - témával foglalkozzon? - Az a tapasztalható valós veszély, hogy a határon kívül rekesztett magyarság újabb, beláthatatlan ideig sorsára lesz hagyva. • Mégis: valamennyi régióban törvényes képviseleti szervük van! - Egy dolog a képviselet, amely kétségtelenül becsületesen dolgozik, bár tevékenységi körének korlátozottsága nem vitatható, hiszen kemény sovin-nacionalista hatalom alatt van, más dolog az adott sorshelyzet, ami nem kell hogy feltétlenül változtathatatlan legyen. • Miért állítja, hogy a határkérdés ma tabutéma? - Azért, mert még ma is rajtunk ül a pártállamiság átka, amikor erről nem volt szabad beszélni. Persze, most árnyaltabb a helyzet, mert a hivatalost most lehet hangoztatni, amely a kormány szerint az erőszakos változtatást zárja ki, mfg az ellenzék minden változtatás kizárását javasolja. • Úgy gondolja, ezzel nyíltabban kellene foglalkozni? - Feltétlenül. Ismeri a néma gyerek-közmondást?! Széles nemzetközi nyilvánosság elé kell tárni korábbi igazságtalan megttéltetettségünket és a velünk szemben akkor alkalmazott jogfosztást, ami a tömbben élő - vonalon kívül zárt - magyarság önrendelke„Nem lehet tabutéma... Reális cél-e a határok légiesítése?" címmel a napokban figyelemkeltő dolgozat jelent meg dr. Szeghő István a szegedi székhelyű Nemzeti Kisgazdapárt elnöke - tollából a Magyar Nemzetben. Erről kérdeztem a szerzőt: zési jogának mellőzésében jutott kifejezésre. Amennyiben ezt nem tesszük, a 72 éve kiszolgáltatott helyzetbe kényszerített 4 millió magyar joggal érzi azt, hogy magukra hagyta őket az anyaország. • Mit kellene - ön szerint tenni? - Amit a két világháború között bátran tett az akkori kormány. Igazságos rendezést nyíltan, tárgyalások útján kieszközölni. Akkor sem szedtek szét bennünket, pedig még zártabb volt az ország környezete, mint most. Akkor - azzal a politikával - széles nemzetközi szimpátiát lehetett elérni és igazán nem ezen múlott hanem egy újabb háború sodrásán -, hogy ügyünk jobb megítéltetést ne nyeijen. • A nemzetközi politika a status quo-t hangoztatja! - Ez a hivatalos álláspont, elfeledkezve arról, hogy a status quo-n már kemény törések keletkeztek. Persze a Nyugatnak miért volna érdeke terheket venni magára, ha nincs is ilyen igény!? • Nem gondolja, hogy az utódállamok szélsőséges nacionalizmusa - ilyen igény felemelitésére - még fokozódna, aminek a levét a kisebbségeink innák meg? - Nem hiszem. Ez a kisebbség már minden „levet" megivott, a genocídiumtól, az ütlegeken keresztül, a megalázástól a jogfosztáson keresztül 72 év asszimilálásával és elüldözésével együtt. Most még a reményt is el kell venni tőlük? Egyébként az a véleményem, hogy a kemény nacionalizmusnak az igaztalan szerzésen alapuló f é 1 e 1 e m az oka. Ha megvalósulna egy békés rendezés, a visszamaradt néhány ezertől már nem félnének, a kisebbségek könnyen kaphatnának széles körű jogokat. • Mi a megoldás? - Nemzetközi szintű tárgyaások után: megegyezés. A probléma nyílt feltárása. Meggyőzés a hibát elkövetők felé, hogy addig nem várható a közép-európai stabilitás, amíg alig 10 kilométerre egy vonallal kívülzártak tömbben élő magyarokat. Vajon melyik nyugati állam fogadna el hasonló helyzetet? • Nem fél attól, hogy szélsőséges nacionalistának bélyegzik - véleménye miatt? - Nézze, én csak a butaságtól tartok, amely nem tud megkülönböztetni jószándékot rombolástól, jogot jogtalanságtól, demokráciát erőszaktól. Amit elmondtam, abban mi lehet a szélsőség? Egyesek úgy gondolják, hogy a 40 év tabutémája ma sem oldható fel. Aki így gondolkozik, az önmagát minősíti. Pataki Sándor Ki helyett fizetünk? (Folytatás az 1• oldalról) Március l-jétől viszont már tételesen követhető - akár decemberig visszamenőleg is! -, hogy mikor és mennyit beszéltünk. Ez. a szolgáltatás nem azonos a részletes telefonszámlával; utóbbit minden hónapban kézhez kapja az összes előfizető. Ezen szerepel a havi előfizetési díj, a helyi és távolsági beszélgetések díja. Aki viszont ennél alaposabban szeretné áttekinteni, mely tételekből tevődik össze a telefonszámla, annak kérnie kell a hívások részletezését és összesítését. E szolgáltatásért természetesen külön kell fizetni: az első húsz tétel részletezéséért húsz forintot, ezen felül húsz tételenként tíz forintot. A listát számítógép készíti el, és fontos tudni, hogy ily módon részletezett összesítőt kizárólag a telefonvonal előfizetőjének adhatnak át, más nem férhet az adatokhoz (még családtag sem!). A hívások részletezése azt jelenti, hogy a számítógép rögzíti minden egyes beszélgetés befejezésének időpontját (dátum, óra, perc), a beszélgetés hosszúságát (másodpercben), a hívás díjkörzetét (helyi, vagy távolsági volt-e a beszélgetés), és az impulzusok számát, vagyis azt, hányszor öt forintba került a társalgás. Mindezen adatok ismeretében remélhetőleg a korábbinál megnyugtatóbban rendezhetők a számlapanaszok kapcsán keletkezett vitás kérdések. Ny. P. j 1J ossz nap volt a tegnapi, sorozatban értek a bosszúLL1 ságok. Amikor reggel kedvenc ábécémben észrevettem, hogy a dobozos tejek szavatossága már napok óta lejárt, még nem sejtettem: ez csak a kezdet. Pedig annak is örülhettem volna - hisz minden rosszban van valami jó - , hogy egyáltalán észrevettem a turpisságot. Az árcédulákat ugyanis hajszálpontosan a dátumra ragasztották. Gondoltam, közlöm felfedezésemet a legközelebb álló elárusítóval, s megóvom embertársaimat a csalódásoktól. A kislány azonban nem sápadt el, nem kért tőlem elnézést, nem rohant a dobozokkal egyenesen a raktárba. Csak megvonta a vállát és közölte velem: még nem hoztak újakat. Maradtam hát a zacskós tej mellett, s nem tudtam eldönteni: most piac van, vagy nincs. Úgy tudtam, ma már versengenek az élelmiszer üzletek is a vásárlók pénzéért. Mint ahogy ezt teszik a bankok, takarékszövetkezetek is. Gondoltam én, ám aznapi postámat átnézve újra csak csalódnom kellett. A levelek között ugyanis kedvenc számlavezető bankom vaskos kupertájára bukkantam. Benne számlák halmaza, s folyószámlám állása. Amelyből megdöbbenve értesültem, hogy a folyószámlán szigorúan lekötött összeghez megbízásom ellenére hozzányúlt a bank, s tette vele azt, amit jónak látott. Reklamálásom azonban csak annyiban volt eredményes, hogy elnézést kértek tőlem, egy kezdő kolléganő ügyetlenségére hivatkozva, aki rossz utasítást adott a számítógép mellett ülőknek. A többi azonban az én időm, az én bajom. Tartósan lekötött betétem folyamatos kamatozása megszakadt, az én időmből pedig újra elvesznek egy órát azzal, hogy személyes „befáradással" újfent rendelkezem az összeget illetően. / Ijiac van? Állítólag igen, s nagy valószínűséggel én vaLT gyok a hibás. Nem a megfelelő boltot és bankot választottam. Pedig még nem is számoltam be arról, hogy az IKV is tájékoztatott: fölemelte a vízdíjamat, egy akkora összegre - naná, hogy a számára nyereséget hozó átalány formájában - , amelynek ellenértékéből egy elefántcsalád naponta megfürödhetne. Dehát itt is bizonyára én vagyok a hibás. Miért nem választok másik házkezelőt? Vagy miért nem járok jobban a dolgok után? Elvégre a nap sok-sok órából áll. kícl^ Bordány jelképe Veszélybe kerülhet az idei termés Címer variánsok közül választhatott Bordány község lakossága, amikor a település jelképének két változatát eléjük tárta az önkormányzat, Bánvölgyi László szobrászművész tervei alapján. A két címer közül a motívumaiban valamivel egyszerűbb változatra voksolt a község népe. Bordány község címere és zászlaja ezáltal véglegessé vált, az önkormányzat rendelete alapján. A címer a Szent Koronával ékesttett, karcsú pajzsforma, motívumaiban a település vizuális látványára és történetiségére utal. Szőlőinda díszíti a címert, s ez az egykori Kiskundorozsmához tartozást jelképezi, az aranyozott szőlőinda elemei a dorozsmai és a szegedi címerben is megtalálhatók. Az ezüstszín szőlőfürt Bordány elnevezésére emlékeztet. Valaha híres szőlőtermő vidék húzódott a mai Bordány dűlő területén, amelyről a források szerint az egész község elnevezése származik. Az alsó pajzsmezőben szimbólumként a község jellegzetes épülete, a templom áll. Ez utal az Arpádkori eredetre, (Folytatás az 1. oldalról) ciális munkanélküliek körének szűkítésére. A kormány mindemellett megkülönböztetett figyelmet kíván fordítani a tartósan munka nélkül lévők újbóli munkába állításának segítésére, valamint az ellátási rendszerből kiesők támogatására. A kormányülés egyéb témáiról szólva Juhász Judit szóvivő elmondta: a kormány döntött arról, hogy a jövőben a Nemzetközi Pető Intézet beruházását közvetlenül a Pető Alapítvány nyolctagú kuratóriuma irányítja, és ezzel egyidejűleg megszűnik az alapítvány koordinációs bizottsága. kifejezve, hogy a község helyén a X. és XI. században már lakott település volt, s hogy az időben minden falunak egyegy templomot kellett építeni. A kettős keresztet tartó Szent Jobb a bordányi címerbe azért került, mert a község védőszentje Szent István király, s szobra is a község egyik legnagyobb büszkesége. A címer ezzel teljes, s a település zászlaját is díszíti. A zászló alapszíne smaragd zöld, hasonlóképpen Csongrád megye zászlajának alapszínéhez. B. P. Juhász Judit beszámolt arról is, hogy a kormány — az előzetes tervekkel ellentétben mostani ülésén nem foglalkozott a lakáspolitikai koncepcióval, ugyanis az azt előterjesztő Surján László népjóléti miniszter átdolgozásra és további egyeztetésre visszavonta. Az átdolgozott anyagot rövidesen kézhez kapják a koalíciós pártok képviselői, majd március végén együttes frakcióülésen megvitatják a koncepciót. Így esély van arra. hogy április első napjaiban megszülessen a lakásgazdálkodásra vonatkozó kormányhatározat. • Újjáalakult az MSZP Csongrád megyei Agrártagozata. A március 18-i tanácskozásán részt vett Katona Béla, a Szocialista Párt parlamenti frakciójának titkára és Orosz Sándor, a párt országos elnökségének tagja. A megbeszélés résztvevői megállapították: az agrárgazdaság súlyos válságban van, a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének nagymértékű csökkenése nemcsak a szövetkezeteket, állami gazdaságokat, hanem az egyéni gazdákat és a • - A mezőgazdaságban is nagyon lassú a kibontakozás, nem szeretnék hát rózsás képet festeni. Az idevonatkozó törvények meghozatalán már túl jutottunk, de a magántulajdonon alapuló új gazdaságok tömeges kialakulására még várnunk kell. A szövetkezetek nyolcvannyolc százaléka átalakult, százhatvannyolc azonban csődeljárással küszködik. A tulajdon viszonyok rendezése talán ebben az évben befejeződik. • Mi lenne a további teendő? - Remélem, hogy a kormány felismerte, a mezőgazdaság nehéz helyzetén csak úgy tud segíteni, ha új tipusú hitelés kamatpolitikát léptet életbe. Ennek legfontosabb lépése, hogy a kisvállalkozói garancia törvényt megalkották. Ez megnyugtató. Optimista vagyok, talán ebben az évben megszűnik a stagnálás a mezőgazdaságban, és jövőre már szerény eredmények is mutatkozhatnak. • Említette, hogy az agrárszférát törvényekkel ellátták az elmúlt években. Mégis, mitha ez önmagában nem biztosítaná a jó működés garanciáit. Évek óta kistermelőket is nehéz helyzet elé állítja. A tavasz beköszöntével kezdődik a munka a földeken, amelyet azonban a tulajdonviszonyokban észlelhető felemás helyzet, a kárpótlás, a privatizáció elhúzódása, a jogszabályok ellentmondásossága, vitatéma, hogy a mezőgazdasági termékek felvásárlási és eladási árai között óriási a szakadék - a termelök és a fogyasztók kárára. Szóval, hogyan lehet a tíz forintos húzóból hatvan forintos kenyér? - Ez alapkérdése a magyar mezőgazdaságnak. Ma Magyarországon a mezőgazdasági termékek árukon alul cserélnek gazdát. Negyven százalékkal alacsonyabb áron termelünk, mint a nyugat-európai paraszt, ennyivel olcsóbb jánosok vagyunk. Előbb-utóbb a pici viszonyok között a kínálat majd valamint a piaci forgalmazásban és értékesítésben tapasztalható bizonytalanság erősen veszélyeztet. Ezért hangoztatták a tanácskozás résztvevői, hogy a termelési, gazdálkodási biztonság megteremtése nélkül veszélybe kerülhet az idei terhelyre teszi az árakat, de ma még monopolhelyzetek uralják a piacot. Elég csak a cukorkartellre utalnom, ahol százmilliós bírságot is kiszabtak. Úgy gondolom, a gabonaipar is més, az ország mezőgazdasági exportja. A falusi munkanélküliség növekedése, a nyugdíjasok helyzetének megrendülése, a falu bizonytalan jövője is arra hívja fel a figyelmet, hogy a szektor- és versenysemlegességet biztosítva érvényt kell szerezni az átalakult szövetkezetek önállóságának, s támogatni kell a termelők, a gazdálkodók társulását, szövetkezését, mert csak tgy tudnak úrrá lenni a termelésben, a gazdálkodásban tapasztalható nehézségeken. megérdemelne egy versenyhivatali vizsgálatot, hiszen termelői oldalról nézve indokolatlanul magasak az árak. • Ha ilyen olcsón termel a magyar mezőgazdaság, akkor miért kell gabonát importálnunk külföldről? - Tavaly a pénzhiány miatt egyes gazdaságok egymásra licitálva kínálták az olcsó búzát. Kellett pénz. A jobban álló gazdaságoknak szerintem ma is van készletük a magtárakban. Az annak idején olcsón eladott gabonát most lehet, hogy a duplájáért kell visszavásárolnunk. Ez is drágítja a kenyeret. Én sem értettem földművelési miniszter koromban, hogyan lett a hat forintos búzából húsz forintos kenyér. Azóta annyi változott, hogy ezek a számok megháromszorozódtak. R. G. Regionális válságkezelés • Versenyhivatali vizsgálatot sürget a miniszter Olcsójánosok kenyere? Nagy Ferenc József szerint az idén fordulhat a kocka a mezőgazdaságban A Független Kisgazdapárt nagyszegedi szervezetének vendége volt tegnap, pénteken délután Nagy Ferenc József tárcanélküli miniszter. Előadása előtt többek között a hazai mezőgazdaság helyzetéről és kilátásairól kérdeztük az Antall-kormány egykori földművelést miniszterét: