Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-18 / 64. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. MÁRC. 18. BELÜGYEINK 3 - _ í •• Pn|, h'^a^Sil^eBÉ®? i • 1 mM I 1 * ™ MMm'i •JRMKfwfc »Jk * -fl • 1 OHHH', « a Q ^Vvll^Hr * ­* * J Hamarosan a közgyűlés előtt Készül a rendeletmódosítás Megszűnik a tilalmi lista Az önkormányzati lakások eladása Mindezt Báló László, a sze­gedi polgármesteri hivatal va­gyonkezelő irodájának munka­társa mondta el, amikor a la­káseladások újraindításáról ér­deklődtünk. Megtudtuk, hogy az IKV-kezelésű ingatlanok körében tavaly végzett fölmé­rés eredményeként most friss és pontos ismeretek birtokában készíthetik elő azt a rendelet­tervezetet, amely föloldhatja a jelenlegi helyzet feszültségeit: azaz lehetővé teszi az ön­kormányzati tulajdonú lakások értékesítésének folytatását. Még a múlt év januárjában Tűhegyi József alpolgármester „Két éve minden nap legalább húszan kérdezik meg tőlem, mikor vehetik meg a jelenleg még önkormányzati tulajdonú bérlakásukat. Ez is fölér egyfajta közvé­leménykutatással, és mondhatom, a hozzám fordulók alig egy ezreléke fél attól, hogy kiteszi az új tulajdonos. Az elsöprően túlnyomó többség elidegenítés-párti." vezetésével alakult egy ad hoc bizottság, amely összeállította a lakásvagyon föltérképezésé­nek szempontrendszerét. Kiin­dulópontjuk az volt, hogy csak helyszíni szemle alapján lehet megalapozott javaslatot tenni egy-egy épület jövőbeni sor­sáról. Nem egészen három hónap leforgása alatt vizsgálták meg az IKV kezelésében lévő há­zakat: egészen pontosan 1038 ingatlant járt végig egy tíz fős munkacsoport. Fölmérték a ko­rábban elvégzett fölújítások eredményét, a telek fekvését, megjelenését, „frekventáltsá­gát", rendezésének lehetősé­geit, infrastrukturális ellátottsá­gát, az épület és környezete kölcsönhatását. Természetesen szemügyre vették magukat a bérleményket is: a lakások nagyságára, állapotára voltak kíváncsiak. Báló László szerint nem ajánlatos továbbra is fönntar­tani a területi tilalmi listát. A szakember az 1989-es tanácsi rendeletet azért tartja rossznak, mert a privatizálással ellentétes korlátozás mögött nem állt (és ma sem áll!) rendelkezésre megfelelő nagyságú városi tőke. Egy épület karbantartott­sága ugyanis elsősorban nem a tulajdonos személyétől függ, hanem attól, hogy van-e ele­gendő pénz a szükséges mun­kák elvégzésére. Nem szabad a felújítás té­nyéhez sem kötni az eladási árat, mert ebben (amint példák sora is bizonyította) ott rejlik a pereskedés lehetősége. Kizár­ólag a forgalmi érték lehet mérvadó, s ha indokolt, ez csökkenthető bizonyos kedvez­ményekkel. A most mérlegelt értékesí­tési szempontok szerint már nem számít kizáró oknak a ve­gyes tulajdonúvá válás sem. Az előző tilalom mintegy 7 ezer ingatlanra vonatkozott, a mostani fömérés szerint ­amelyben épületenként tettek javaslatot a megtartásra, illetve az eladásra - már csak hozzá­vetőleg három és félezer ingat­lan maradna a város tulajdo­nában. Úgy tervezik, hogy a már­cius 25-ei közgyűlés már ér­demben tárgyalja a városi la­kásvagyon fölméréséről szóló anyagot, s döntés várható az értékesítés megindításáról is. Ny. P. A Fidesz nemet mond a lakbéremelésre A szegedi önkormányzat most alakítja ki lakáskoncep­cióját. A közgyűlés bizottságai e héten tárgyalnak az önkormányzati lakások elidegenítéséről, az önkormányzati lakások béréről. A döntés előkészítésének időszakában kö­zöljük a Fidesz szegedi szerveztének álláspontját. A hazai önkormányzatok egyik legsúlyosabb terhe az ön­kormányzati lakások fenntartása és kezelése. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy a befolyt lakbérek messze nem fedezik a megemelkedett felújítási és üzemeltetési költ­ségeket. Ezért a Fidesz az új önkormányzatok megalakulása óta szorgalmazza a lakásvagyon elidegenítésének felgyor­sítását, a lakások eladását a bérlők számára minél szélesebb körben. A Fidesz szegedi szervezete örömmel veszi tudomásul, hogy a szegedi önkormányzat végre rászánta magát arra, hogy ezzel a rendkívül kényes, a lakosság széles rétegeit érintő problémával foglalkozzon. Erre eddig nem került sor, mert az önkormányzat arra számított, hogy a kormány előterjesztése alapján a Par­lament hatályon kívül helyezi a lakáseladásokra vonatkozó jogszabályokat, melyek közül a legújabb is a hetvenes évek elején keletkezett. A rendszerváltás óta, oly sok más kényes területtel együtt, ezen a téren is hiába várták az önko­rmányzatok a központi segítséget. A kormányzat ez esetben is szívesen átengedi a' kényelmetlen döntés felelősségét a „liberális" önkormányzatoknak. A döntés tovább nem halogatható, a Fidesz támogatja az önkormányzati lakások eladását. A lakásprivatizációból be­folyó összegeket azonban nem a költségvetés tátongó ré­seinek betömésére, hanem többek között a fiatalok lakáshoz jutásának támogatására vagy a leromlott állapotú egészség­ügyi intézmények helyzetének javítására javasolja fel­használni. ­Nem támogatja viszont a Fidesz az önkormányzati laká­sok lakbéremelését, mely az önkormányzat soron következő ülésén ugyancsak napirendre kerül. Ellenzi a lakosság ter­heinek további növelését annak ellenére, hogy érthető az önkormányzat kétségbeesett törekvése, hogy bevételeit bár­mi áron növelje, hiszen a költségvetési támogatások ra­dikális lecsökkentése csaknem működésképtelenné tette vá­rosunkat. A lakbéremelés jórészt a bérből és fizetésből élőket, a nagycsaládosokat és a kispénzű nyugdíjasok széles rétegeit sújtaná, akiknek többsége nincs abban a helyzetben, hogy bérlakását akár a legkedvezőbb feltételek mellett is meg­vásárolja. Ezek a rétegek tűrőképesség határára jutottak, ter­heiket ne az általuk választott helyi önkormányzat növelje tovább. A Fidesz szegedi szervezete számít az önkormányzat többségének felelősségteljes döntésére. /J I szabad sajtó napján nem sokáig ment a CBC Hungary LLJ Kerekedeimi Televízió próbaadása az orosz tévé he­lyén, hiszen megjelentek a hatóság emberei, s hogy ne csak a műsokészltők kedvét vegyék el, hanem a lehetőséget is, magukkal vittek néhány létfontosságú egységet az adóból. Az eseményről ellentmondásos hírek láttak napvilágot, elő­ször álarcos kommandósok akciójáról volt szó, majd az ille­tékes rendőrkapitányság cáfolta ezt, mondván, mindössze az akciószázad néhány embere vonult ki civilben, és semmiféle incidens nem történt. A lényeg azonban nem ez. Fontos, hogy határozott cselekvés történt: a birodalom visszavágott. Megunta a frekvenciagazdálkodás a garázdálkodókat. Az elkobzott készülék és a magánterületre való behatolás tényén pedig még jó ideig elvitatkozgatnak, nyilatkozgatnak a felek jogi képviselői, miközben a jogi háttér nem egészen makulátlan. A miniszterelnökségi államtitkár pénteken még moso­lyogva nyilatkozta, hogy a kormány nem akadályozza a saj­tószabadságot, és véleménye szerint nem kell monstrum tör­vényt csinálni, mely a rádiózás és televíziózás minden kér­désére kitér, majd elismételte a kormánynak a médiatörvény zátonyrafutásakor tett fenyegetését: a helyi adásokat sugá­rzóknak igenis ki fogják osztani a frekvenciát. Majd. Nem­sokára. Közben pedig nem kell attól félni, hogy véletlenül még lesz egy monstrum törvényünk, hiszen kedden a parla­ment is leszavazta a Médiatörvény napirendre kerülését, s az Alkotmánybíróság is megszüntette a benyújtási kötele­zettség határidejét. Várjunk tehát türelemmel. C*T bár majdnem sikerült mindent megtenni annak érde­C—/ kében, hogy ne lehessen országos magyar nyelvű adást sugározni, mégis van egy lehetőség, mely pontosan a fejünk fölött lebeg, vagyis inkább kering. Fel kell menni va­lamelyik műholdra! Néhányan már ügyködnek is az újabb égi csatornán, hiszen a híresztelések szerint július elsejétől az Astra IC műholdról szórja égi áldását a BP I televízió. Ráadásul az égből sugározni határozottan előnyösebb. mint valamely hegycsúcsról, háztetőről, vagy volt orosz lakta­nyából. Nemcsak azért mert olyan magasra már nehezen jut fel a szuperkommandó, hanem mert a sok-sok vitatkozásban a műholdas sugárzás helyzete a mai napig sem tisztázódott tökéletesen. De ha vesszük azt az alaphelyzetet, hogy a Du­na TV teljesen törvényesen és legálisan sugároz - és ki állí­tana mást? -frakkor bárki, akinek elegendő pénze van, fel­kapaszkodhat a műholdra. Ez már csak üzlet. yju* Oihi (Folytatás az I. oldalról.) • legelőször is egy szemé­lyes dologgal kezdeném: gratulálok a közelmúltban kapott elismeréséhez. - Az rt. által alapított Sze­rencséért Emlékérmet kaptam Nagy Imrénével, a makói ki­rendeltség vezetőjével és még nyolc más megyében dolgozó társammal. • Talicskával, stráfkocsi­val, vagy teherautóval ér­keztek a 175 millióért? - Egyikkel sem, ugyanis rögtön számlát nyitottak. Egy fillért sem vettek fel. • Tudom, neveket hiába is kérdezek, de annyit elárul­hat ugye, hogy egy, vagy több ember vitte el a pénzt? - Ketten jelentek meg, el­mondásuk szerint, egy kilenc tagú kollektívát képviselnek. • Mit mondtak, mennyi lottóval játszanak hetente? • Hogyan lett ötszázhúsz ezerből 175 millió? - a válasz csak közvetett úton érkezett Egy fillért sem tettek a pénztárcájukba - Már tíz éve heti 50 darab lottót vásárolnak. Az a szokás, hogy a kilenc tagú kollektíva minden egyes tagja mond öt-öt számot, s azokat variálják tel­jesen ad hoc módon. • Ez volt az első nagy nye­reményük? - Igen, mindössze hármasuk volt, egyébként nagyon bíztak abban, hogy egyszer majd bejön... Most az ötös mellett még volt nekik öt darab hárma­suk is. Elárulták, hogy amikor megtudták a nyertes számokat nagyon izgultak azért, hogy a szelvényük időben és hiba mentesen érkezett-e be. Ez egyébként a gépesítéssel már nem fordulhat elő... • A „bankütéssel" befeje­zik a játékot? - Azt mondták nem! Vál­tozatlan számú lottóval, a jól bevált módszerrel játszanak to­vább. Továbbá rendszeresen vásárolnak hatoslottót és to­tót is. Ha az ember jól belegondol, 10 éve lottóznak heti 50 szel­vénnyel, eddig nekik bele­került ez a játék 520 ezer fo­rintjukba, s visszajött 175 mil­lió. Kell ennél jobb befekte­tés...?! Süli lózsef • A 19 magyarországi megye vezetőinek szegedi tanácsko­zásán több témakör is érintette e közigazgatási középszint jövőjét. Az idegenforgalom egyike azon kevés hatáskör­nek, mely a megyénél maradt. A tanácskozást követő sajtótá­jékoztatón elhangzott, hogy szinte megyénként más és más megoldást választottak az ide­genforgalmi struktúra átala­kításakor. Formálódik a me­gyék közötti együttműködés. Bács-Kiskun és Csongrád pél­dául megállapodott abban, hogy a két megye határán kö­zös beruházásból épül fel egy szociális otthon, de az ópuszta­szeri skanzenben is helyet kap egy Bács-Kiskunból származó épület, sőt megvizsgálják: az ország legnagyobb megyé­jének Csongráddal határos te­lepülései hogyan kaphatnának földgázt a szomszédból. A megyei önkormányzatoknak nélkülözhetetlen a szerepet szán a tűzoltóság országos pa­rancsnoka. A területpolitikai és területfejlesztési törvényterve­zetekről a Megyei Önkormány­zatok Országos Szövetségének (MÖOSZ) tagjai megállapftot­A megye marad! ták: azok nem támaszkodnak a megyei önkormányzatokra mint legitim testületekre. Már­pedig a megye szerepének erő­sítése elengedhetetlen. Ezt az állítást szakmai érvekkel tá­masztaná alá az a megyekuta­tási program, melynek finan­szírozási módjáról is meg­egyeztek Szegeden a megyei közgyűlési elnökök. A kutat­óknak is válaszolniuk kell a kérdésre: Európába megy-e a megye? Az önkormányzatok együtt­működéséről, a megye jövő­jéről Kőtörő Miklós, Bács-Kis­kun megye közgyűlésének, illetve a MÖOSZ elnökének véleményére is kíváncsiak vol­tunk. • Az önkormányzatok megosztottságának jele, hogy lassan harmincnál is több szövetségbe tömörül­nek. Márpedig nemzetközi szervezetek igénylik, de az önkormányzati érdekek, végső soron a polgárok képviselete is feltételezi e szövetségek együttműkö­dését. - Országos jelentőségűnek csak 7 szövetség nevezhető. E szervezetek között rendszeres a párbeszéd. Visszatérő kérdés: létrehozzuk-e, s ha igen, akkor milyen módon az önkormány­zati szövetségek szövetségét. Úgy tűnik, kikristályosodik az álláspont: a szövetségek ön­állóságát garantáló, laza for­májú együttműködésre szükség van. Egyébként e szövetségek például a költségvetési tör­vénytervezetet közösen véle­ményezték, a külkapcsolatokat is összehangolják. • Milyen változásokhoz lenne ahhoz szükség, hogy a megye szerepét betölthes­se? - A területi feladatok és ha­táskörök megyei szintű bontás­ára. A kistelepülések érdek­képviseletének ellátásához szükséges törvényi felhatalma­zásra. A harmadik feltétel: a középfokú ellátás kerüljön a megyéhez. • A középszint négy sze­replője: a megye, a megyei jogú város, a köztársasági megbízotti hivatal és a de­koncentrált szervek. Mi lesz e két utóbbi szereplő sorsa? - Újra kell gondolni szere­püket. A megyének nem kell magához szippantania ezek jelenlegi feladatait. Valljuk: a feladatokat meg kell osztani. • • Milyen jövőt jósol a me­gyének? - A középszintre szükség van. E szerepre a megye felel meg legjobban. Ismerjük a város-megye, vagy a régió-el­méleteket, de ezek egyikét sem tarjuk működőképesnek, töb­bek között azért, mert ezek az elképzelések idegenek a ma­gyar közigazgatás hagyomá­nyaitól. Az utóbbi két esztendő tapasztalata: hiányzik az erős középszint. Kormányporog­ramban is megfogalmazódott, de az ellenzéki pártok is vall­ják: erősebb megyére lesz szükség. A megye ezer éves múltjával - és remélhető több ezer éves jövőjével - igazolja: a legjobb középszint. Újszászi Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents