Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-17 / 63. szám

SZERDA, 1993. MÁRC. 17. K GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Jager Kft. Sört föz a matektanár - Az ember a saját maga legnagyobb kizsákmányolója mondja a vállalkozó, amikor szombaton délelőtt Tiszafüreden, s a Schell-kút Snack bárjában beszélgetünk. Ahol természetesen Jager-sört mérnek. A szombatok különben csendes napoknak, hivatalosan fogadónapoknak számítanak. Ilyenkor a tulajdonosnak csak annyi a dolga, hogy fogadja az ország minden pontjáról Tiszafüredre sereglő érdeklődőket. - Hogy jut eszébe ma valakinek, hogy házilag állítson elő sört? - Nálam is sok múlott a véletleneken. Debrecenben végeztem a KLTE-n, matematika-fizika szakos tanárként. Tiszafüredre tanítani jöttem, mellette pedig diszkóztam. Akkoriban kezdődött, hogy a vendéglátósok elcsábították a diszkósokat a művelődési házaktól - így próbálták föllendíteni a forgalmat. Ezeken a tapasztalatokon fölbuzdulva Tiszafüredtől 7 kilométerre, Tiszaszőlősön kivettem egy vendéglőt, magam alapítottam egy diszkót. De nem voltak jók a körülmények, ezért újra Füreden próbálkoztam, a főtéren megvalósítottam az álmomat: a Pátria panziót, a vendéglátást és a diszkót egy helyen. - Még ma is létezik a panzió? - Igen, de már nem az én tulajdonom. El kellett adnom Balázs László. Kinőtt a diszkóból. Ha egyszer egy bolt beindul... Balázs László, a Tiszafüreden bejegyzett Jager Kft. tulajdosa és ügyvezető igazgatója napi öt-hat óránál nem alszik többet. akkor, amikor belekezdtem a sörfőzésbe. Ami úgy esett, hogy Hajdúnánáson - ahol később egy másik vendéglőt nyitottam - összefutottam Gyenge Zsolttal. Ő egy házi sörfőző berendezést talált föl, és azt ajánlotta föl nekem. Végül is nem jött össze az üzlet, ellenben én egy hasonlót csoportmunkában kifejlesztettem. Aztán bt.-t alapítottam. - Mikor érezte úgy, hogy kezdenek bejönni a számításai? - Az első mini sörfőzőt 1990 decemberében nyitottuk meg Tiszafüreden. Amikor a feleségemmel egy évvel később 1 millió forintos alaptőkével megalapítottuk a Jager Kft.-t, már tíz helyen főzték a mi berendezéseinkben a sört. A kft.-nek különben azért találtunk ki bajoros hangzású nevet, mert a recept is a bajoros hagyományokon alapszik. -A sör is saját találmány? - Igen, de többfajta receptet is adunk a berendezésekhez. A sörfőzdét, mint találmányt különben hamarosan szabadalmaztatjuk. - Hol tart ma a Jager Kft. ? - Hat saját tulajdonú sörfőzdénk van, de körülbelül 100, általunk telepített üzem található az országban. - Úgy tudom, nemcsak elindítják, segítik is a vállalkozókat. - Figyelemmel kísérjük a további munkájukat. Szeretnénk a franchise rendszerhez hasonló módszerrel összefogni a Jáger-vállalkozókat. Arculatot tervezünk, pénzügyi közös alapot hozunk majd létre, együtt reklámozunk, nagy tételben vásárolunk a jövőben. A közös központi alap arra jó, hogy aki átmenetileg likviditási gondokkal küzd, azt ki tudjuk segíteni. A ma már 33 millió forintos alaptőkével rendelkező Jager Kft. exporttal is próbálkozik. Négy aláírt szerződése van Szlovákiában, öt berendezése pedig a FÁK területén működik. A tavalyi árbevétel 320, az adózott nyereség 31 millió forint volt Balázséknál. Fekete Klára A falvakon a sor? Az idén nyilvántartásba vett munkanélkülieknek több, mint 30 százaléka korábban a mezőgazdaságban dolgozott. A munkahelyeket elsodró árhullám az utóbbi hónapokban jórészt a falvakra zúdult, s egyre komolyabb gondokat okoz. Különösen, ha számításba vesszük a munkaügyi folyamatok léneges tendenciáit. Azt, hogy hogy a munkából kiszorulók száma folyamatosan növekszik, míg a közülük regisztráltak a tavalyi év végén 644 ezren voltak, idén január végére számuk meghaladta a 694 ezret. A legnagyobb létszámleépítés a mezőgazdaságot és az erdőgazdálkodást érintette: 32,5 százalékos. Utána az építőipar következik 27,9 százalékkal. A leépítés mögött nyilvánvalóan az épitöipari konjunktura és a mezőgazdasági privatizálás bizonytalanságai állnak. Kedvezőtlen jelenség, hogy a munkanélküliség időtartama is jelentősen növekedett tavaly: átlagban 28 hétről 38 hétre. S van, akinél ennél jóval tovább. Létezik (csak nemigen beszélünk róla) egy olyan réteg is, amely nem is keres állást, mondván, úgysem talál. Ebbe az úgynevezett passzív munkanélküli kategóriába az elmúlt év végén mintegy 154 ezren tartoztak - az idén pedig növekszik folyamatosan a számuk a falusi munkanélküliekkel. Akiknek jelentős része úgy véli, kár kilincselnie, szakmájának megfelelő munkahelyet nem tud szerezni; egyéni vállalkozáshoz nincs tőkéje, s fél hitelt felvenni; átképzéssel nem próbálkozik, mert nem tudja, mely szakma biztosítana neki hosszabb távon megélhetést; mezőgazdálkodásba pedig a privatizáció bizonytalanságai, illetve eszközök, pénz, szakértelem hfjján fél belevágni. Egyenlőre várakozik passzív, azaz legfeljebb a községi önkormányzatnál kopogtat segítségért. ( A tavalyi év végén számontartott gazdaságilag nem aktív személyeknek 30 százaléka volt segélyezett.) A falvakban nő az önkormányzatokra nehezedő nyomás, mind több segélyt kellene osztani a munkahely nélkül maradottaknak. Csakhogy: még ha meg is kapják a segélyt, a pénz nem elég.A legutóbbi létminimumszámítások szerint ugyanis - bár elvileg a falusi családok megélhetéséhez kellene a legkevesebb pénz egy főre 8300 forint szükségeltetne havonta a megélhetéshez. Két ferinőtt, két gyermekes família esetében ez 33 200 forint - ennyi a munkanélküli járadékból, segélyekből nem jön össze. Éppen ezért mielőbb munkahelyeknek, gazdálkodási lehetőségeknek kellene „összejönnie" a községekben. Sz. M. / / „Az Ur adta, az Ur elvette" Dr. Balázs Péter ipari államtitkár Szegeden Március 12-én a Délmagyarországi Kereskedelmi és Iparkamara soros évi (és ezúttal névváltoztató) közgyűlésén dr. Balázs Péter ipari és kereskedelmi államtitkár az iparpolitikai koncepció alappilléreiról tartott tájékoztatót - számoltunk be szombati tudósításunkban. A fórum szünetében arra kértük az államtitkárt, válaszoljon az Egy százalék kérdéseire. - Csongrád megyében az iparból élők úgy érzékelik, hogy a kormány megint a nehéziparral foglalkozik többet, azt preferálja. Igaz-e a találgatás? - Nyilvánvaló félreértésen alapszik minden ilyen feltételezés, mert preferenciák nincsenek. Arról van csak szó, hogy az egyes iparágak számára új prioritásokat kell megfogalmazni. Ez a helyzet semmivel sem érinti közelebbről a petrolkémiát, a bányászatot, a kohászatot, mint a könnyűipart. Itt nem lehet versenyezni, hogy ki van nagyobb bajban, mert mindenki nagy bajban van. Egy ponton persze elég nagy a zaj, ez a kohászat és a bányászat, és itt azonnali válságkezelésre van szükség, mert ég a ház. Amit tetéz, hogy regionális problémává válik, hisz egymás mellett van Ózd, Kazincbarcika, Putnok, és ebből azonnal kijön egy 30 százalékos munkanélküliség. A tűzoltómunka azonban nem téveszthető össze az iparpolitikával. - A dél-alföldi régiók gondja, hogy egymás után számolják föl a konzervgyárakat, kerülnek csődbe a baromfifeldolgozók, amelyek magukkal rántják a gabonaforgalmikat és az egész termelői hátteret. Hogy áll hozzá a tárca ehhez a problémához? - Azért van a Földművelésügyi Minisztérium, hogy ezt a helyzetet kezelje. Nekünk csak a mezőgazdasági gépgyártásban van kompetenciánk. Mindig lesznek persze pontok, ahol nagyon kell majd figyelnünk egymásra, ilyen például az, hogy mennyi munkaerő válik feleslegessé egyik vagy másik ágazatban. - Megkezdődött-e a tizenhárom kiemelt nagyvállalat válságkezelése? - A válságkezelés folyik, nagy részüknél befejeződött, már csak a végső döntések vannak hátra. Iparpolitikailag egyszerű képletről van szó. Az történt ugyanis, hogy a korábbi döntési struktúrákban bizonyos igen fontos központi beruházásokat egyes nagyvállalatokra szignáltak ki. Ennek akkoriban lehetett örülni, mert állami forrást kaptak olyan fejlesztésre, aminek piaca volt. De mi következett ezután? A hatalmas beruházás megvalósult, ám a világ megfordult, ninos már piac, miközben vissza kell fizetni a hiteleket. A tárcának azt kellett eldöntenie, mi van akkor, ha rajtuk hagyjuk a terhet, és mi akkor, ha levesszük. Ha rajtuk hagyjuk, bizonyosan összedőlnek. A „kiválasztottakkal" csak annyit teszünk, hogy nem kell visszafizetniük azt, amit korábban ajándékként kaptak. Ennyi történik csupán - egy egyszeri beavatkozás. Az Úr adta, az Úr elvette. Fekete Klára Több üdülő, kevesebb lakás épült Privátgáz Szlovákiában Szlovákia azt tervezi, hogy magánkézbe adja azt a gázvezetéket, amelyen keresztül Oroszországból kiindulva Nyugat-Európába továbbítják az értékes energiahordozót. Az ügyletről a napokban a pozsonyi kormány gazdasági miniszterének helyettese számolt be. Elmondta azt is, hogy a német Ruhrgas, a francia Gas de Francé és az olasz SNAM cégek tettek eddig ajánlatot. A szóban forgó vezetékrendszeren egyébként évente mindegy 70 milliárd köbméter gázt továbbítanak keletről nyugatra. Az elmúlt évben tovább csökkent a lakásépítések száma - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal jelentéséből. 1992-ben az előzetes adatok szerint 26 ezer lakás épült, ami 22 százalékkal kevesebb, mint 1991-ben. A lakások építtetői között egyre nagyobb hányadot képvisel a lakosság - 1991-ben 73, tavaly már közel 80 százalékot. Ezzel szemben egyre jobban visszaesik a gazdasági szervezetek lakásépítése, tavaly 41 százalékkal kevesebbet építtet-. tek, mint egy évvel korábban, így jelenleg ezek csak a lakások 17 százalékát építtetik. A 800 önkormányzatok által épített lakás többnyire a 80-as évek végén elkezdett beruházások befejezését jelenti, s nem a helyhatóságok jelenlegi szerepvállallását a lakásépítésben. A lakásépítés leginkább (25 százalékkal) a megyei jogú városokban esett vissza, legkevésbé Budapesten és a községekben (20 illetve 21 százalékkal). A megyék közül kimagaslóan nagy, 42 százalékos a csökkenés Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Csongrádban viszont - az országban egyedülállóan - 20 százalékkal több lakást építettek tavaly, mint korábban. Tavaly 4500 lakásmegszűnést vettek nyilvántartásba, (gy az új lakások 18 százaléka pótlási célt szolgál. Legnagyobb a megszűnés (az országos érték egynegyede) a fővárosbafl és Szabolcs-SzatmárBereg megyében. A lakásokkal ellentétben az üdülőépítések száma tavaly 19 százalékkal növekedett. A 2100 új üdülő több mint egyharmada Pest megyében épült, a fővárosi agglomeráció és a Dunakanyar övezetében. De 44 illetve 57 százalékkal emelkedett az építkezések száma a Balaton déli partján és a Velencei tónál. Niiansznyi különbség, avagy a paraszthajszál A múlt igazságtalanságai jóvátételének küldetését csak tisztelni tudom, hacsak nem nem egyéni gesztenyék kikaparását szolgálja. Egyéni sérelmei által is jogosan rendszerváltóvá nevelkedett embernek talán eszébe sem jut, hogy az igazságtalanságok sem egy kaptafára születtek, s (gy a korrekciót sem lehet egy tollvonással, egy szépnek tűnő gondolatból fakadt jogszabállyal elintézni. A nagy hevülések idejének nagy betegsége a mindenkit boldogítani akarás, vagy annak látszata. A kárpótlási törvénykezés első határidejéig sokan kitartottak hitetlenségükben. Mára bebizonyosodott, a kárpótlási jegyeket a békekölcsönök haszontalanságával párhuzamba állltóknak nem lett igazuk. A hatalom fontosnak tartotta megteremteni igazságtételének aranyfedezetét. A kárpótlási jegy ma jóformán pénzként működik. Nem védetlenül ragadtam ki ezt a példát. Az elvett földért kárpótlás, ha zökkenőkkel is, de működik. Ennek analógiájára, hacsak presztízs okokból is, a földelvétel paraszthajszálnyival finomabb változatának korrekcióját is addig fogják pofozni, míg nem szuperál. Sok helyen tapasztalom, hogy a közvélemény, ne® okulva az Bosszantó tud lenni a nép. Az ő szolgálatára felesküdt hivatásosok törik magukat becsülettel, s mindenféle emberi meg történelmi gyökerű jogot és igazságot kibányásznak ki a számára, s ő csak hallgat. Borzasztóan idegesítő állapot, mert nem biztos, hogy csak közönyt takaró e viselkedés, akár rossszallás is lehet a hátterében. Leginkább a józannak deklarált paraszti körökben forgolódva tapasztalom, niiansznyi, vagy paraszthajszálnyi az a különbség, ami szakadéknak tűnhet. Az okokra is megpróbáltam meglelni a magam kis magyarázatát. eddigiekből, ma is a „ha nem csinálunk semmit, úgyse eshet bántódásunk" elvét vallja. A parasztemberek zöme jogi csűrés- csavarásnak fogja föl az egyébként elvileg lényeges különbséget, hogy tulajdonjogostul vették el a földjét, vagy csak „beviteli kötelezettség alá esett". A gyakorlati észjárás szerint, amivel nem rendelkezhetett szabadon, az nem is maradt a tulajdona. Évtizedek alatt el is feledte, s az érte kapott földjáradékot nem tartotta jogfenntartó erejűnek arra, hogy ez alapján az egészet visszq,lehet még valaha csinálni. Most viheti a földjét, ha akarja, ha nem, akkor is konkrét tulajdonná rendezik a számára. Á kiméretésben van az alapvető különbség. A kárpótolttal szemben, az anyagi terheket a részarány tulajdonosnak kell állni. E pórias, de sok családnál komoly egzisztenciális indok, ami 5 vagy 20 ezer forint képében jelenik meg. elriaszt a felcsillanó igazság érvényesítésétől. Nem véletlen, hogy egyes képviselők már jelezték, megpróbálják elhárítani az akadályt. Talán sikerrel, de a parasznak a napokban lejáró, kemény határidót szabtak, igénye bejelentéséhez. A tétován késlekedő úgy érzi itt is kinéz egy póthatáridő. Nem kellő körültekintéssel előkészített törvényeknél ez szinte törvényszerű. Felelős, tekintélyt tisztelő felnőttekbe ivódik így be, ami holnaptól törvény, az holnapután úgyis változik, mi dolgunk vele? Sajnálom a parlamenti demokrácia efféle lejáratását, de talán kibfrna mégegy póthatáridőt. A következmények pontos felméréséhez szükséges információk hiányában felelős döntést nem hozható. A látszólag hálátlan tömegek mintha ennek bölcsességét hirdetnék. A földkiadó bizottságok, a dolgok pillanatnyi állása szerint nem várhatnak március 23-nál tovább. Aki a maga bölcsessége (igaza?) tudatában nem nyilatkozik, hogy mit akar a földjével, a végén pórul járhat. Kérdés, hogy jóvátehetetlenül, vagy sem. Tóth Szeles István